Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 33. szám - Eskütől feltételezett ítélet alapján, ha az eskü letétetett, kérhető-e azonnal a kielégitési végrehajtás?

Eskütől feltételezett ítélet alapján, ha az eskü letétetett, kérlietó-e azonnal a kielégiégitési végrehajás ? (Dr. B. I.) A »M. Themis« 31. számában próbáltatott annak bizonyítása, hogy eskütől feltételezett ítélet alapján, ha az eskü letétetett, a kielégítési végrehajtás minden további fizetési határ i d ő r e való tekintet nélkül azon nnal kérhető és elrendelendő. A bizonyítás az érvek kézzelfogható fogyatkozásain hajótörést szenvedett. Őszintén örülünk. A tétel éle ugyanis a pdts. 253. §-ában érvényesült méltányossági eszme feltétlen elismerése ellen irányul. A törvényes moratórium jogjótéte menyét akarja az eskütől feltételezett ítélettel marasztalt adóstól elvitatni. A procedúra úgyis a formai »rigor juris« kegyelmes és méltányos elnézést nem ismerő szellemétől lévén áthatva, szívósan ragaszkodunk a törvény azon egynehány szabványához, mely az aequitas nagy nehezen keresztülhatolt eszméjének köszönheti lételét. Téves okoskodás, könnyüvérü magyarázat nem ejthet csorbát azokon. A pdts. 253. szakasza szerint az elm irasztaló ítéletben a kötolezettség teljesítése mindenkor bizonyos meghatározott idő szabandó, mely sommás perekben legfeljebb 8, rendes perekben pedig 15 napra terjedhet. Alperesnek valami munka vagy foglalkozás teljesítésére köteleztetése esetében, a körülményekhez képest hosszabb határidő is rendelhető. Eddig a törvény világos és félreérthetlen. Inteirth ja szembeötlő. Méltányosság, jószívűség az elmarasztalt adós irányában. A »res judicata« szigorának enyhítése. Ne fajuljon a dolog a végletekig, míg a békés kimenetelre némi remény mutatkozik is. Nyujtassék az adósnak alkalom, a pénz beszerzése által megelőzhetni a végrehajtás szégyenét és költségeit. Mikor maga a hitelező is inkább vár, ha különben a törvény módot nyújt megítélt követelésének biztosítására, semhogy mindjárt a jogüldés végső eszközéhez forduljon. Ámde a jószívűség czikkiró ur szerint nem jöhet tekintetbe. Nem a jószívűség, mint vulgáris fogalom, mint merő »favor in judice«. De igen is, mihelyest és a mennyiben a jogjótétemény technicus formáját ölti magára, mihelyest positiv szabályban érvényesül. Már pedig a 253. §-nak félreismerhetlen »jogászi indoka« csakis a méltányossági szempont. Megadja pedig a szakasz a kérdéses moratóriumot egész általánosságban és minden további elzáradtkolás nélkül. Casuisticus megkülönböztetéseket lehet belevinni, tán kierőszakolni is, de kihozni nem. hacsak a magyarázat a törvény szövegének gyengeségeit nem akarja praeoccupált álláspontok javára kiaknázni. Megadja tehát tekintet nélkül arra, hogy az elmarasztaló Ítéletet megelőzött per évekig vagy csak hetekig tartott-e; világos követelés vagy homályos és kétes igény iránt tétetett-e folya- 1 matba; az alaptalanul perbe szállott adósnak ép ugy, mint a bona fide j bírói Ítéletre hivatkozottnak. A perpatvarság, a szándékos perhuzás | vagy azon körülmény, hogy a kötelezett részéről a kötelezettség teljesítésére nézve a perbeszállás által »jogsérelmes késedelem« követtetett el, —mit különben nem követel az, ki jóhiszemüleg megy a per útjára, mint ezt czikkiró tévesen hinni látszik, mert a per megindítása csak az »interpellatio« helyét pótolja, a technicus értelemben vett »mora« pedig az interpellation felül nemcsak a határidő elmulasztásának objectiv tényét, hanem a mulasztás subjectiv beszámithatóságát is megkívánja, — de még maga a késedelem sem fosztja meg az elmarasztalt adóst a jogjótét élvezetétől. Perköltségek viselése, bírságok, a késedelmi kamat illetve a kárpótlás kötelezettsége fűződik törvényünk szerint az érintett körülményekhez. Elesik tehát czikkiró ur ez irányú minden érve. Ha felperes alperesnek hosszú perhuzása után nyertessé lesz, valahára megítélt követelésének kielégítésével is kénytelen 15 illetve 8 napig még várakozni, noha tán a méltányosság »inthesi«, mint czikkiró ur hiszi, a rögtöni és minél gyorsabb végrehajthatás mellett harczolna is. A hitelező iránti méltányosság szempontjával lehetne tán «de lege ferenda« vitatkozni, de azzal egy positiv és megszorítást nem ismerő szabályt feltétlen érvényétől elütni nem lehet. Azt pedig, hogy érintett körülmények eskütől nem feltételezett ítélet esetében nem jönnek tekintetbe, czikkiró ur sem vonta tagadásba. INincs látni való oka, hogy mért ép eskütől feltételezett Ítélet esetében ? Ha világos követelés alapján perel a hitelező és elmarasztaló ítéletet nyer, a jogerőre emelkedés után még 15 illetve 8 napig várni tartozik, de ha évekig húzódó bonyodalmas pert esetleg felperes esküje dönt el, az eskütétel napján azonnal végrehajthasson. Kicsit érzelgős különben a méltányosság kívánalmának állítani azt, hogy a hitelező, ki évekig tudott a per végére várni, a marasztaló ítéletért küzdeni, ki talán incon creto maga a hosszadalmas és költséges pervita okozója, ne köteleztessek míg a lehetőleg rövidre szabott »jours de grace« lefolyásának tü résére sem. De még ha méltányosságnak volna is mondható, mit czikkiró ur annak hirdet, törvényünk csak az adós iránti méltányosság álláspontjáról rendelkezik; márpedig a jószívűség, ha törvénybe iktatva nincs, czikkiró ur saját tétele szerint, nem képezheti birói méltatás tárgyát. Méltatlanságot a hitelezővel szemben a kérdéses szakasz sem foglal magában, mert noha a kielégítést rövid időre meg is akasztja, nem zárja ki a különben helytfogható biztosítási intézkedéseket. Lépjünk közelebb a elöntő kérdéshez. Mely napon veszi kezdetét a törvényes moratórium? Vegyük, hogy az ez iránt rendelkező 254. §. perrendünkből hiányoznék, mint ahogy az teljes joggal kihagyatott a TVleszky-féle javaslatból. Próbáljuk meg a megoldást nem egy mindenkép elhibázott szakasz magyarázatának göröngyös utján, hanem a törvény világos ratiójának alapjáról, a sarkalatos 253. §. szelleméből. A 15 illetve 8 nap fogalmilag törvényes moratórium, az elmarasztaló ítéletben megállapított kötelezettség teljesítésére meghatározott idő. Valamely kötelezettség teljesítésére engedett határidő logicailag csak ugy jöhet szóba ha valamely kötelezettség teljesítése hogy ugy mondjuk kötelezettség, világosabban, ha teljesítési kötelezettség egyáltalán fenforog. havalaki valamit teljesíteni egyáltalán tartozik. Következve az Ítéletben megállapított kötelezettség teljesítésére meghatározott idő is egyáltalán csak ugy jöhet szóba, csak akkor veheti kezdetét, ha és a mikor az ítéletben megállapított kötelezettség teljesítése kötelezettség, illetve a teljesítési kötelezettség perjogi értelemben fenforog. kezdetét vette, vagyis a mikor arról mondhatjuk, hogy^snata est«. Furcsa logica lenne a kötelezettség teljesítésére vonatkozó határidőt a teljesítési kötelezettség existenssé váltának antedatálni, illetve a határidő megkezdéséről szólni, mikor még a kötelezettség teljesítésének kötelezettsége nem is, vagy csak felfüggesztő feltétel alatt forog fen. A terminus nem előzheti meg az obligatiót. Különös ellenmondás vitetnék be a feltételes birói Ítéletbe, ha az következőkép magyaráztatnék. Csak akkor tartozol fizetni, ha ellenfeled letette az esküt, tehát ma meg jogilag nem tartozol fizetni. Az idő azonban, mely alatt fizetni tartozol különbeni végrehajtás terhe alatt, ma, mikor tulajdonkép még nem tartozol fizetni, veszi kezdetét. Ez aztán logicai rendelkezés volna. — Ámde mikor kötelezettség a birói ítéletben megállapított kötelezettség teljesítése? Mikor »nata« a teljesitési kötelezettség? mikor veszi kezdetét ? Nem a birói ítélet alapjául szolgáit jogviszonyból, mint ilyenből eredő teljesitési kötelezettségre gondolunk. — az existenssé vált jóval a birói ítélet előtt, — hanem az elmarasztaló ítéletben mtgáliapitott kötelezettség teljesítésére, a »res judicata« alapján keletkezett mintegy uj obligatióra gondolunk. A processualista erre minden habozás nélkül azt fogja felelni, hogy az ítéletben megállapított kötelezettség teljesítése csakúgy és akkor kötelezettség, perjogi értelemben akkor »nata est«, ha és a mikor a kötelezettség kényszerítő, illetve a kötelezettségét nem teljesítő ellen kényszereszközökkel lehet procedálni. Műnyelven szólva, ha és a menynyiben a kielégítési végrehajtásnak helye van. Mig a kielégítési végrehajtásnak egyáltalán nincs helye, addig az ítéletben megállapított kötelezettség teljesítése perjogi értelemben nem kötelezettség, tehát a kötelezettség teljesítésére meghatározott idő sem veheti kezdetét. E szerint a moratórium, mely ép a teljesitési kötelezettséget akarja prolongálni, az napon veszi kezdetét, a mely napon a teljesitési kötelezettség, következéskép a mely napon a végrehajtási jog »nata est«, vagyis a mikor a perrendtartás 345. §-ának értelmében a I végrehajtásnak helye van. Nem mondunk ezzel annyit, hogy a moratórium akkor veszi kezdetét, a mikor a birói Ítélet perorvoslattal többé nem támadható meg, vagyis a perorvoslatok közbevetésére megállapított törvényes határidők lefolyásával. Mert ámbár rendszerint, mig perorvoslattal lehet élni, kielégítési végrehajtásnak nincs helye, de nem feltétlenül áll ez. A 345. §. b) pontja szerint ugjanis két egybehangzó birói ítélet alapján, ha a másodfokú birói határozat semmiségi panaszszal meg nem támadtatott, van helye a kielégítési végrehajtásnak, noha még a felebbezési perorvoslat birtokon kivül nyitva áll. A moratórium j tehát ez esetben akkor veszi kezdetét, a mikor a helybenhagyó másod| fokú birói határozat semmiségi panaszszal többé meg nem támadható. Másként természetesen az eskütől feltételezett ítélet esetében, hol a két egybehangzó ítélet ellen közbevetett felebbezésnek is az eskü letételére, illetve a végrehajtásra nézve halasztó hatálya van, (287. §.) hol még a harmadfokú ítélet jogerőre emelkedését sem követheti közvetlen a végrehajtás. Nézetünk szerint tehát a törvényes moratórium kezdetére nézve első sorban a kielégítési végrehajtás megengedhetősége a döntő kritérium. Csak a menuyi•ben a kielégítési végrehajtás megengedhetősége a perorvoslatok szem-