Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 29. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 4. [r.]

— 228 — 529. §. feltételeinek fenforgását, nem tehette ujabb birói vizsgálat tárgyává. Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. IV. T. Szerkesztő Ur! A büntető-törvénykönyv V. fejezete a »részesség« szót többféle értelemben használja. Ha a fejezet feliratának akarunk hinni, részesség alatt a felbujtót, a segédet, a tettest és a tettestársakat (Mittbiiter) kell érteni, mivel mindezeket felöleli a fejezet. Az indokolásban ugyanez van kifejezve. Másrészt ha magát a törvényszakaszok szövegét tekintjük, azt kell mondammk, hogy a részes alatt egyedül a felbujtó és a segéd értetik. Ez utóbbi felfogás ellen azonban a logika remonstrál, mert ha több egyén, kik közül egyik tettes, a többi tettestárs, büntettet vagy vétséget követ el, a törvény értelmében fen fog forogni részesség és ennek szabályai szerint fog a részesedés eldöntetni, de nem lesz részes. Lekötelezve érezném magamat, ha Szerkesztő ur szives volna kételyeimet eloszlatni. Fogadja stb. Egy jogtanár. A m. büntető-törvénykönyv értelmében egyedül a felbujtó és a segéd a részes. Erre mutat 1. a 66. §. szövege, hol a részesek sorában egyedül a felbujtó és a segéd hozatik fel; 2. a 70. §., mely a tetteseket külön definiálja és felöleli a tettest és a tettestársakat; 3. a 74. §., mely svalamely tettes vagy részes« és »többi tettes és részes«-ről szól, tehát a több tettest a részessel szembeállítja; végül 4. az V. fejezeten kivül számos §. (115., 136., 374., 375.), melyek mindannyian ugyenezt teszik. A tettes és a tettestársak a részesség fejezetében iratnak ugyan körül, de nem részesek, banem — mint a törvény ezeket együttesen nevezi — tettesek. S ha a tettesekre a részesség bizonyos szabályai alkalmaztatni fognak, ez nem azért történik, mivel ezek részesek, hanem mivel a tettesek bűnössége ugyanazon elvek szerint kezelendő, mint a részeseké. Indokolását leli ezen — az osztrák javaslat által is követett — külön osztályozás abban, hogy így a részesedés számára a fő-tettől különálló műszó nyeretik, mely a részesek cselekményének acoessorius természetét kellőleg feltünteti. A német bűnt. törvénynél ez nem lehetséges, mivel itt a tettestárs is részes, és ennek következtében sokak nézete szerint maga a tettes is, ha van felbujtó vagy segéd, az önmaga által elkövetett bűntettnek részese. Valamennyi cselekvési forma magába fogadására »részes« szó nem elég tág; ennél fogva ujabban kizárják belőle azt az elemet, mely ingadozóvá teszi határait. Hogy a magyar törvény indokolása mást mond mint a szöveg, az nem változtat a részesség ezen constructióján; ugyanezt kell mondanunk a fejezet feliratáról is. A hol a §-ok értelme nem kétséges, ott az eltérő indokolásból és az eltérő feliratból a törvény magyarázatára a szöveggel ellenkező következtetéseket vonni nem lehet. Szerk. V. AScbnierer-féle commentár1) a büntető-törvény 22. §-ához magyarázatként hozzáteszi: » A bünkisérlet esetében a fegyházbüntetés két évi tartamon alól is kiszabbató. Ez azon esetben állj ha a bevégzett bűntettre szabott büntetés minimuma két évi fegyházat tesz, mint pl. a 139., 133., 148., 372, 292. §§. eseteiben. Az itéletileg megállapított fegyházbüntetés tényleges időtartama azon esetben is szállhat le a legcsekélyebb mérték alá, ha a hosszabb tartamú vizsgálati fogság vagy a külföldön kiállott szabadságbüntetés az itéletileg megállapított büntetésbe beszámitandó«. A 24. §-t szintén olykép commentálja, hogy »bünkisérlet esetében a börtönbüntetés hat hónapnál rövidebb is lehet«. Nézetünk szerint ezen értelmezés tévedésen alapul. A fegyháznak és a börtönnek általános minimumát mi oly határnak tartjuk, melyet a bíró az Ítéletben semmi körülmények közt sem léphet át. Az általános minimumnak a törvényben való felállítása épen azért volt szükséges, mivel a súlyosabb büntetési nemek, a fegyház és a börtön, az ir rendszer szerint olykép vannak fokozatokra és átmenetekre osztva, hogy igen rövid időtartam alatt nem volna lehetséges a fegyenczen az ezen fokozatokban rejlő p:-ychologiai hatásokat létesíteni. Magánelzárás, közös munkáltatás, közvetitő-intézet, feltételes szabad lábra helyezés: mindezek csak hosszabb idő alatt éreztetik javító befolyásukat.2) ') A in, büntető törvény magyarázata. Irta Schnierer Aladár. Elsű füzet. Franklin. 2) A 40. §. szerint fogháznál is a magánelzárás csak azokra alkalmaztatik, a kik egy évnél hosszabra ítéltettek. (Mellesleg megjegyezzük itt, hogy ezen szabályt ki kelHa tehát a bíró ezen általános minimum alatt szabná ki a büntetést, a büntetési rendszer és a törvényhozói intentió ellen cselekednék. Maga a kísérlet büntetését megállapító §. is mellettünk tanúskodik. »A kísérlet büntetése a véghezvitt bűntettre vagy vétségre megállapított büntetés legkisebb mértékén alul is, sőt a megállapítottnál enyhébb büntetési nemben is kiszabható«. Nem szól ez a büntetési nem legkisebb mértékén alóli, hanem a »véghezvitt bűntettre vagy vétségre megállapított« büntetésről. Vagyis nem az általános minimum, hanem a speciális minimum alá szabad menni. A hol pl. a büntetés 5—10 évi fegyház, abiró akisérlet esetében 5 évnél rövidebb tartamban is kiszabhatja a fegyházbüntetést; de nem két évnél kevesebbre, mert ezt tiltja az általános szabály. Ha még ennél is rövidebb tartamban akarja kiszabni, át kell mennie az enyhébb büntetési nemre. Ugyanígy áll a kérdés a segéd büntetésére nézve is, mely minden tekintetben ugyanaz a kísérletével. S ide tartozik a 92. §. esete is, hol már egészen világosan ki van mondva, hogy a büntetés »ugyanazon büntetési nem legkisebb mértékéig leszállítható, és ha ez is tulszigoru volna, fegyház helyett börtön« stb. Tehát mihelyt a büntetési nem legkisebb mértéke tulszigoru, átmegy az enyhébb büntetési nemre. A vizsgálati fogság és a külföldön kiállott szabadságbüntetés beszámítása esetében sem mehet a birő az ítéletben az általános minimum alá. Az ítélet kimondja a büntetést mint egészet; azután vonatikle belőle a már kiállott rész. A. mi e levonás után megmarad, az nem a kiszabott büntetés, hanem a büntetésnek még ki nem állott része. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara küldöttsége f. hó 11-én tisztelgett Dr. Pauler Tivadar igazságügyi miniszter urnái; a küldöttség H o d o s s y Imre kamarai elnök vezetése alatt, Dr. Szedenics i János helyettes elnök, Dr. Siegmund Vilmos titkár és Dr. Darányi Ignácz választmányi tagokból állott. A kiküldetés czélját H o d o s s y Imre ur következő szavakban tolmácsolta: Nagyméltóságú Miniszter Ur! Mint a budapesti ügyvédi kamara képviselői teszszük Excellentiádnál tiszteletünket, és örömünknek adunk kifejezést a fölött, hogy ő Felsége az igazságügyminiszteri tárczával Excellentiádat méltóztatott újra megbízni. Közigazgatásunk egyik ágában sem pótlandó több hiány, egyikben sem szükséges több reform, mint igazságszolgáltatásunk terén, és ezen feladatok megoldásánál Excellentiádnak még számtalan előítélettel és ama tudományos tekintetben nihilisticusnak nevezhető irányzattal kellend megküzdenie, mely az utóbbi időben bizonyos körökben kedvelt lett, és mely az utóbbi idők több alkotására nem épen kedvező befofolyást gyakorolt. Excellentiádban tiszteljük azon férfiút, aki mindezen nehézségek teljes ismeretével lép a miniszteri székbe, de akinek fényes a tudományossága és ernyedetlen buzgalma teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy e nehézségekkel sikeresen megküzdeni tud is, akar is. Ezért örülünk Excellentiád kineveztetésén, ezért sietünk örömünknek Excellentiád előtt tiszteletteljes kifejezést adni. Nem feledhetjük azt sem, hogy Excellentiád, midőn első izben foglalta el az igazságügyi miniszteri széket, az 1874: XXXIV. t.-cz. kezdeményezésével és életbeléptetésével kétségtelen jelét adta annak, miszerint az ügyvédi kar feladatának fontosságát teljes mértékben méltányolja, és e kart oda emelni kívánja, hogy feladatának meg is felelhessen. Ha a viszonyok azon alkulommal nem engedték, hogy Excellentiád czélzatait akkor teljesen érvényesítse, kecsegtet a remény, hogy Excellentiád gondoskodását az ügyvédi kamarák intézményének tovább fejlesztésére újra kiterjesztendő Az Excellentiád első ruinUztersége idejében életbe léptetett ügyvédi rendtartás az ügyvédi kamaráknak tért nyit arra nézve is. hogy az igazságszolgáltatás terén életbeléptetendő reformoknál felszólalásaik utján közreműködjenek. Felajánljuk e részben Excellentiádnak kamaránk szolgálatkészségét és kérjük, hogy az ügyvédi kart és különösen kamaránkat pártfogásába venni méltóztassék. Az igazságügyminiszter ur válaszában kiemelte, hogy különös súlyt fektet az ügyvédi testület támogatására, s hogy a budapesti ügyvédi kamara küldöttségének bizalmi nyilatkozata annál nagyobb örömére szolgál, minél több kapocs fűzi őt ugy a küldöttség egyes tagjaihoz, mint a fővárosi ügyvédi kar zöméhez; hangsúlyozta a miniszter ur, hogy a codificatió terén még igen sok a teendő, hogy különösen a csődtörvény, a polgári magánjog codificatiója, egy uj polgári perrendtartás megalkotása, a végrehajtási és hagyatéki eljárás szabályozása az összes tényezők erélyes közreműködését igénylik, s leti \ olna terjeszteni a börtönre is. A képviselőház elé terjesztett szövegben ez felesleges volt, mivel ott a börtön minimuma tgy évben állapíttatott meg; a jogügyi bizottság azonban leszállította 6 hónapra, a nélkül hogy e?en határozatának consequentiáival törődött volna. így most egy meglehetős hézag van a büntetés végrehajtásának pragmatikájában.)