Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 28. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 3. [r.]

— 223 — azaz kevés ügyvédre bizonyíthattak hamis esküt, és mert az ügyvédek drágán fizettették meg e nagy risikóval járó esküt (1574. 34. cz.) Törvénykezésünk önkényes, bárbár jellegét az ügyvédi védelem azon badar és igazságtalan korlátozása jellemzi, mely szerint eltekintve a periratok számának korlátozásától, egy perben több mint három kifogás tétele az ügyvédnek meg nem engedtetett, és nehogy az ügy elhúzva vagy összezavarva legyen, a birö lelkiismeretére bízatott, mindazt, mit feleslegesnek tartani akart, k i t ö r ü 1 n i, és in actis et in mundo nem létezőnek tekinteni. »Procuratorum cavillationes, subdolas rationes, et subterfugia, pro sua conscientia Iudices amputent« mondja az 1563. 49. t.-cz. gyöngyörü felirata és a biró e kényelmes helyzetét foiytonosan biztosította az apai törvényhozás az 1723. 38. t.-cz. 4. §., 1729. 43. t.-cz. 11. §., 1792. 16. t.-cz. 4. §. rendelkezései által. E birói kényelem történelmi szokásjogán sarkal sok esetben jelen sommás polgári eljárásunkban a tárgyalási jegyzőkönyv felvételének módja; ennél is önkényesebb és teljesen ellenőrizhetlen a fenyítő perbeli tárgyalás feljegyzése, melynek alapján föbiróságaink mai napig a magyar polgárok élete és szabadsága, becsülete és vagyona felett ítélnek. Az 1609. 36. t.-cz. és 1655. 32. t.-cz. az ügyvéd birtokszerzési képességét korlátozzák, kizárván őt minden birtok szerzésétől, mely feleié volt, azon gyanú miatt, hogy különben a rábízott okmányok megsemmisítése vagy meghamisítása által feleit kifoszthatná. Az 1649. 44. t.-cz. 2. §-a és 1655. 61. t,-cz. megfosztják az ügyvédet a képviselői jogtól, kizárják a karok és rendek gyűléséből. Mária Terézia, II. József s I. Ferencz rendeletei (1769, 1785, 1804) s az instructió pro advocatis, mely 1804—1853. érvényben volt, a legnagyobb elfogultságot tanúsítják az ügyvédi állás tekintetében. Az 1793-iki regnicolaris küldöttség javaslata az ügyvéd fenyítését és elmozdítását erkölcstelen jellem miatt a biróság önkényére bizza. Az 1827-iki országos küldöttség véleményében még tovább megy ; a legszigorúbb büntetéseket speciális gyalázó jelleggel ruházza fel országos kihirdetésük elrendelése által. Méltán kelt ki e vélemény ellen a pesti ügyvédi kar önérzetes bírálatában, melyben találóan mondja, hogy »hol a törvény emelte az ügyvédi kar tekintetét, s pártfogolta szabadságát, ott javult s nemesedett az; hol pedig nyomta s becstelenitette ott alkuszsággá alacsonyodott; egyenesen a törvényhozástól függ tehát, mily érzésű s minő bizalmat érdemlő renddé alkossa azt, mert oly törvények mellett, melyek az ügyvédet bármely biró önkényének szabadon kiteszik, becsületének örülő, önérdemét érező, természeti jogait ismerő polgár el sem vállalhatja a megvetett, s csupán kenyérkereséssé alacsonyodott hivatalt.« Az 1853—1861. érvényben volt osztrák ügyvédi rendtartás (1852. jul. 24. pátens), mely a kinevezés és létszámkorlátozás rendszerét hozta be, a reactió bélyegét hordja magán, és minden irányban megalázta az ügyvédet a kormánynyal és bírósággal szemben, melyek önkényétől és kegyelmétől függővé tette. Az 1861-iki ideiglenes törvénykezési szabályok a magyar jogot visszaállítván, csak az ügyvédi képesítést szabályozták, mely még többször a nálunk kedvelt »ideiglenességgel« szabályoztatott (1867. febr. 19., ápril 16., sept. 7., nov. 11., 1869. június 10., sept. 30. kelt. J. M. ít.). Az alkotmány visszaállításával a törvényhozás nagyszabású, igazságszolgáltatásunkat átalakító munkálatai között ügyvédi rendtartás is szerepelt, mely az eredeti tervezet néhány lényeges szabadelvű intézkedéseinek elnyesése s ellenkezőkkel pótlása után véglegesen elkészült s életbe léptettetett, (1874. 34. t. cz.) Ha végig tekintünk a magyar ügyvédségre vonatkozó törvényhozásnak és avval kapcsolatos törvénykezésnek gyászos történetén, mely törvényhozást és törvénykezést leghazafiasabb és legmiveltebb á 11 am f é r f i a i n k és jogtudósaink egyhangúlag elitélték; ha látjuk igazságügyi politikánk mint követett éskövet e kérdésben mivelt nemzetek évszázados meggyőződésével és tapasztalataival, a t u d o m á n y n y a 1 é s haladással ellenkező irányt: akkor nem csak megmagyarázva látjuk ügyvédségünk mindazon erkölcsi fogyatkozásait, melyeket a s z o 1 g a s ág m i n d e n ü 11 1 é t e s i t, hanem csodálnunk kell azon önérzetet, erélyt és törekedést is, melyet ügyvédségünk kebelében annak daczára még találunk; csodálnunk kell őt, midőn társadalmi s állami újjászületésünk nagy művén 1791-től napjainkig élénk részt venni, midőn a forradalom előtti évtizedekben aránylag tekintélyes társadalmi helyzetben, és az alkotmány v i s s z aá 11 i t á s a után az e 1 m é 1 e t i é s g y a k o rlati alkotás, a törvényhozás és kormányzat terén kiválóan szerepe1ni1átjuk; cso d ál n u n k k e 11, hogy Magyarországon az eddigi nagy és állandóságra számot tartható igazságügyi törvényhozási munkálatok ügyvédektől eredtek, hogy leginkább ügyvédek járultak a jogi közvélemény alkotásához az irodalomban, sajtóban és társulásban. Azon ügyvédség, mely sülyedésében is ennyi szellemi és erkölcsi erőt teremteni képes, nem érdemelhette meg azon méltatlan bánásmód, melyben az uralkodó reactió azt részesiti. E méltatlan bánásmód az ügyvédek mellőzésében és nyomásában, a kormány és törvényhozás által folytonosan a legsértőbben és legkárosabban nyilvánult. Az ügyvédi kar, az ujabb igazságügyi törvényhozási munkálatok előkészítésénél mellőztetett; javaslatok véleményadás végett ritkán, ekkor is elkésve közöltettek a kamarákkal, az adott vélemények pedig soha figyelembe nem vétettek; semmi sem történt, mi a közszellemet és munkakedvet a karban ébreszthette és fejleszthette volna, hanem ellenkezően, a szándékos mellőzés czélja épen a közöny és csüggedés keltése volt. Az ügyvédi kamarák évi jelentései ritka egyhangúsággal ítélték elajelen igazságügyi politika irányát; tisztán tárgyilagos igazságügyi érdekek szempontjából óvást tettek azon erkölcstelen és gazdaságilag káros kísérletek ellen, az állampénzügyi és pártpolitikai szempontokat az igazságügy szervezésében uralkodókká tenni. E kamaráktól feltétlen servilismus nem volt várható; azért meg sem hallgattattak, midőn a szakértő közvélemény mellőzésével oly munkálatok létesültek, melyek sem az elméletet, sem a gyakorlatot ki nem elégíthetik. A cselédtörvény, uzsoratörvény, gyámsági-törvény, bagatell-eljárás s a birói függetlenség felfüggesztése ez irány jellemző termékei, melyekkel párhuzamban a közigazgatás és különösen a pénzügyi igazgatás oly úgynevezett reformjai jártak, melyek kevés mivelődési vívmányaink elejtését, csekély hitelünk megsemmisítését és telhető viszszatérést a patriarchális absolutismushoz jelentettek. E reactionarius alkotások egyik speciális áldozatja, mely közvetlenül vagy közvetve általuk becsületében sértetik és keresetében megkárosittatik, az ügyvéd. A kormány és törvényhozás magáévá tette és szentesitette a társadalmi előítéleteket az ügyvédi hivatás tekintetében: mert a létező állapotok szerint az ügyvédi karnak mint egésznek szellemi és erkölcsi miveltsége nem áll alantabb a birói és hivatalnoki kar miveltségénél, melynek amaz alárendeltetett. Az elnyomás által pedig erkölcsi és szellemi mivelődés legkevésbbé érhető el; a legszerencsétlenebb orvosszer az, mely az egész szervezetet megrontja, melynek beteg részeit gyógyítani kell; a legczélszerütlenebb fegyelmezés, mely a javitandót meggyalázza; a leghelytelenebb ürügy, mely a műveltségi érettség önkényüleg feltett hiányából merittetik azon szabadság megadása ellen, mely nélkül egy társadalmi osztály önképző ereje ki nem fejlődhetik. (Befejezése kSv.) Különfélék. (Gr.) A közigazgatási bíráskodásra felhívandó müveit köreink figyelmét, megindítottunk tavai egy hosszabb czikksorozatot, mely e kérdéssel minden oldalról behatóan igyekezett foglalkozni. A czél, mely szemeink előtt lebegett, az volt, hogy e tárgy nálunk is napirendre tűzessék. Azóta felette jótékony mozgalom uralkodik e kérdést illetőleg. A szaklapok mondhatni állandó rovatot nyitottak a közigazgatási biráskodás kérdésének intensivebb megvitatására. Nem csalódtunk azon feltevésünkben, hogy oly szabadságszerető országban, mint Magyarország, tárt karokkal fogadtatik minden intézmény, melyben az alkotmány biztosítékait felismerik. Hogy ez szélesebb körökben is megtörtént, bizonyítja azon körülmény, hogy a legutóbb történt pártalakulásoknál »az egyesült ellenzék« politikai programmjának egyik pontját képezi a közigazgatási törvényszék létesítése. Schwarz Gyula gyakori felszólalásainak köszönhetjük, hogy a kormány is kénytelenült szint vallani, hogy mily álláspontot foglal el ezen kérdés irányában. Hazánk legelső rendű capacitásai magukévá tették az eszmét, bizonyították, illetőleg megerősítették ezen intézmény halaszthatatlan létesítésének szükségességét. Sőt a kormány annyira ment, hogy legközelebb »orbi et urbi« kinyilatkoztatta, hogy nemcsak hogy máris foglalkozott e tárgygyal, de sőt egy, még csak az utolsó revisiót igénylő törvényjavaslat is várja az alkotmányos tárgyalást. Az az ország jólétére nézve alárendelt jelentőséggel biró körülmény, hogy melyik párt vindicáhatlja megának az eszme atyaságát; a tudomány s a polgárok jóléte a politikai tusa eredményét: a nélkülözött intézmény életbeléptetését várja türelmetlenül. — A „Tisza" biztosító-társaság az alábbi kiáltványt bocsátotta ki a »Haza« biztositottaihoz. Nem azért közöljük a famosus nyomtatványt, mintha a benne foglalt szédelgésre és házalói tolakodásra akarnók olvasóink figyelmét felhívni; hanem egyedül azért, hogy lássák kartársaink, és különösen kamaráink, mily hangon merészelnek némely emberek beszélni a magyar ügyvédekről. Érdekes illustratiója ez a Dell'. Adami-féle feliratban foglalt feljajdulásnak. A kiáltvány igy hangzik Debreczen, 1878. évi június 25. napján. T. cz. Folyó évi május hó 20-dikán, vagyis azon napon, a melyen a »Haza« életbiztosító- és hitelbank felszámolásban felszámoló-bizottsága a csöd elrendelését kérelmezte, a »Haza« minden biztositottaihoz körlevelet menesztettünk, melyben őket a »Haza« csődbejutásáról tudósítván, egyúttal figyelmeztettük, hogy magukat a csöd folytán elkerülhetetlen bizonyossággal bekövetkező károsodástól csak az által óvhatják meg, ha »Haza«-kötvényeiket mielőbb társaságunk kötvényeivel kicserélik. Ezen körleveliinkben felemiitettük, hogy társaságunk kötvényeiben a dija-