Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 28. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. 3. [r.]

— 221 mennyiben? Törvényünk a 285. §. második bekezdésében külön kiemeli azt az esetet, midőn a harmadik személy a méhmagzatot szándékosan elhajtja vagy megöli. A mennyiben tehát a harmadik személy az elhajtásivagy ölési cselekményt viszi véghez, mint önálló tettes és nem mint részes fog tekintetbe jönni; »crimen sui generis«-t követ el, noha a nő beleegyezésével, tehát tulajdonkép mint részes cselekedett. A többtettesség ez esetre a kérdéses szakasz által határozottan ki van zárva, úgyhogy a causalis cselekményt elkövető harmadik személy külön sanctio alá esik és pedig a nyereményvágy szerint fokozott alá. — Ha azonban a harmadik személy nem követi el a causalis ölési vagy elhajtási cselekményt, de »animo auctoris« segítő cselekményt visz véghez, azaz a nővel együtt vagy közösen akarja elkövetni a büntettet, tehát mindenesetre többet szándékol, mint csupán a nőnek tettét előmozdítani, szándéka fogalmilag más, mint a segéd dolusa, p. o. ha előzetes megállapodás folytán a férj nejével együtt vagy közösen cselekednek, de ugy, hogy a valóságos causalis cselekményt mégis csak a nő maga viszi véghez: nézetünk szerint a férj mint tettestárs a 70. §. értelmében és nem mint segéd fog bűnhődni. A többtettesség az esetekre tehát még fentartatott, midőn a harmadik személy tettesi szándékkal (animo auctoris) közreműködik, a nélkül hogy ő hajtotta el vagy ölte volna meg közvetlenül a méhmagzatot. Mert mihelyt ezt teszi, a 285. §. súlya alá esik. De még ha a harmadik személy a 70. §. szerinti tettestárs is, a közreműködő nő nem mint tettestárs a 70. §., hanem mindig mint önálló tettes a 285. §. szerint fog bűnhődni. — A ki a teherben lévő nőnek csupán segédkezési szándékból a szükséges szereket megszerzi, vagy a nőt bűnös elhatározásában tanácsadás által vagy egyébként megerősíti, a büntettet elkövető nőnek physicai vagy intellectuális segéde lesz és az általános elvek alá esik. Kérdés, hogy az eszközöknek nyereményvágyból való megszerzése több-e, mint egyszerű bünsegély? A német btk. 219. §-a az eszközöknek nyereményvágybóli megszerzését egy fokra helyezi a harmadik személy általi közvetlen elhajtási vagy ölési cselekménynyel. (»gegen Entgelt die Mittel hiezu verschafft.«) Törvéüyünk az eszközöknek pénzérti megszerzéséről külön nem intézkedik. Ez eset tehát nem esik a 285. §. második bekezdése alá, mert az eszközöknek a nő rendelkezése alá bocsátása nem képezi a kérdéses szakaszban feltételezett tényálladéki causalis cselekményt, még ha nyereményvágyból történt is. E szerint p. o. a gyógyszerész, ki a nőnek elhajtás czéljából tudva szokásos szereket (p. o. fekete szappant) drága pénzen ád el, vagy a kuruzsló asszony, ki a titkos füvet gazdag jutalomért megszerzi, egyszerűen mint bűnsegéd fog az általános elvek szerint bűnhődni. Amerikai törvények az elhajtási eszközöknek még hírlapi hirdetését is keményen fenyitik. Az orvos, ki a szert praescribálja, legfeljebb szellemi bűnsegéd. A bünsegély tárgytalanná lesz, ha a nő az elhajtást abbanhagyja, vagy máshonnét vett szerekkel eszközli. A harmadik személy, ki a méhmagzatot a nő beleegyezése nélkül öli megvagy hajtja el, a magzat élete, a nő testi épsége, a férj apai reményei ellen támad. Az eset egyáltalában sulyosbittatott. Ha a bűntett elkövetése folytán a nő testi sértést is szenvedett, eszményi bűnhalmazat forog fen, mig a halálos eredmény esete a 286. §. 2. bekezdése által külön sanctio alá helyeztetett. Azonban a gyilkossági kísérlet egy teherben lévő nő ellen, állapotának tudatával, nem kétszeres tárgyú bűntett, nem ideális halmazat. Ha a cselekmény nem közvetlenül a foetus élete ellen irányoztatik, a szándék hiánya folytán, az elhajtás büntette szóba se jöhet. Epugy mint nem, ha a teherben lévő anya öngyilkossági kísérletet tenne, noha tán ép a terhesség volna az indok és a cselekmény sikere által közvetve a magzat is megsemmisíttetnék. — A harmadik személy kell, hogy a nő beleegyezése nélkül kövesse el a büntettet. A »beleegyezése nélkül* tisztán objectiv mozzanat. Nem kell a harmadiknak tudomással birnia a nő bele nem egyezéséről, nem kell tudnia, hogy a nő akarata ellenére cselekszik, hanem elég tudnia, hogy a nő positiv beleegyezése nélkül cselekszik. Még azon biszeme se menthetné, hogy minden valószínűség szerint számithatott a nő beleegyezésére, utólagos jóváhagyására. A beleegyezés nem praesumálható, és a még oly alapos vélelem sem zárná ki a dolust. A törvény nem akarhatja, hogy valaki az utólagos jóváhagyás reményében a nő életét, testi épségét és a méhmagzatot koczkáztassa. A »beleegyezése nélkül« itt tehát szorosabb értelemben veendő, mint a hason kifejezés a lopásról szóló szakaszban, hol a tulajdonos beleegyezés ének hiszeme kizárja a lopási szándékot. — Sokat vitatott kényes kérdés az orvosnak viszonya a fenforgó bűntetthez. Ha a nő beleegyezésével cselekszik, legtöbb esetben fedi őt a nő végszükség-joga. Ha azonban a nő beleegyezése nélkül, sőt meglehet akarata ellenére korai szülést idéz elő, vagy a magzatot az anyaméhben megöli (az u. n. perforatio, mely a valószínű halállal járó »KaiserschnitU helyett szokott alkalmaztatni), végszükségböli jogosultságra nem fog hivatkozhatni, m e r t a nőnek nem hozzátartozója az — ebből is kitűnik, hogy mennyire szük körre szorított — 78. §. értelmében. Az orvosi hivatás külön praerogativáival tán lehetne igazolni az életveszélyes, de nem lehet igazolni a bizonyos halált okozó műtéteket, mint p. o. a perforatiót. Az életveszélyes műtéteknél sem lehet hivatkozni a dolus hiányára, mert hogy az orvos legtöbbször »in dolo eventuali< cselekszik, aligha lehet elvitatni. Az orvosi hivatás praerogativái nem lévén törvénybe iktatva, a biró nem veheti tekintetbe. Érdekes kérdés, hogy van-e helye a végszükségre való hivatkozásnak, ha az orvos a nő akarata ellenére bár, de a 78. §ban emiitett valamelyik hozzátartozónak kívánságára cselekedett. Az életveszélyben forgó anya hozzátartozója a férjnek, annyi bizonyos, s azért annak végszükségböli megmentésére a férj még a nő akarata ellenére is követhet el bármit, p. o. a »Kaiserschnitt<-et kívánó nő akarata ellenére a méhmagzat megölését. De hozzátartozója-e az apának a még meg nem született gyermek, az életveszélyben forgó foetus? A kérdés eldöntésétől függ, hogy jogában áll-e a férjnek nejét gyermekének, illetve a magzat lehetséges megmentésének feláldozni, p. o. a perforatiót kívánó nő akarata ellenére a »Kaiserschnitt«et megrendelni. Valahányszor pedig az atya hí vatkozhatik végszükségre, az annak kívánságát teljesített orvos is védekezhetik azzal. Az orvos tehát, hogy a büntetőtörvény súlya alá ne essék, tartozik vagy a nőnek vagy valamely a 78. §. szerinti hozzátartozónak beleegyezését kieszközölni. 2. A magzatelhajtás bűntettének tárgya az anyaméhben létező, élő, emberi méhmagzat. A méhmagzat alkalmas tárgya a bűntettnek a fogantatástól fogva az anyaméhen kívüli önálló lét kezdetéig. Nem alkalmas tárgy a méhmagzat, ha már a szerek alkalmazása előtt megszűnt élni. Élőnek tekintetik a mai physiologiai tanok szerint a magzat a fogantatás pillanatától kezdve. A középkorban uralgott hamis felfogása az embryonicus életnek szülte a már rég elavult megkülönböztetést »foetus animatus« és »foetus nondum animatust között. A fogantatástól fogva a méhmagzat »animatus* s ezért alkalmas bűntárgy. Nem képezhetik azonban tárgyát az elhajtás bűntettének a méhtojások a tényleges fogantatás előtt, s ezért a tojásoknak »o v ar i o t om i a< által való mesterséges elpusztítása nem tényálladéki cselekmény, mint volt ez p. o. a C. C. Carolina szerint. Nem minősíthetők elhajtásnak mindazon előkészületek sem, melyek tétetnek, hogy a közösülés folytáni fogantatás megakadályoztassák. Vitás, ha vajon az u. n. méhüszög (mola) képezheti-e az elhajtás tárgyát. Physiologicus értelemben kétségtelenül a méhüszög is gyümölcse a méhnek, bár tökéletlen. A terhes nő a szülés előtt nem tudhatván, hogy a méhgyümölcs valóságos magzat-e vagy csak üszög, aligha hivatkozhatnék arra, hogy szándéka csupán méhüszög elhajtására irányult. Az elhajtás indoka többnyire a normális méhgyümölcs feltevésében fog gyökerezni. Mindazáltal, ha constatáltatnék, hogy csupán méhüszög volt az elhajtott objectum, alkalmas tárgy hiányában csak »delictum putativum«-ról lehetne szó. A méhüszögöt —az indokok kijelentése szerint—törvényünk sem védi. A terhesség első havaiban mindig kétes leend, hogy a méhgyümölcs foetus vagy mola volt-e; a valószínűség az elébbi mellett harczo). Nem védetnek továbbá a szörnyfejlődésü méhmagzatok sem, valamint nem az u. n. abdominal-terhesség gyümölcsei. (Befejezés köv.) Dr. Barna Ignácz. Az ügyvédi kamarákból. Az ügyvédi kérdés a budapesti ügyvédi kamarában. A f. évi martius 24-én tartott közgyűlés utasítása folytán a választmány egy sérelmi felirat készítésére és eshetőleg egyéb javaslatok tételére 32 tagból álló bizottságot alakított. Ezen bizottság a maga kebeléből 7 tagu albizottságot küldött ki, mely egyik tagját Dr. DellAdami Rezsőt bizta meg a felirat vázlatának elkészítésével. Dr. DellAdami az alább közlött fogalmazványt beterjesztvén, az albizottság többsége azt mellőzendőnek vélte és concretebb szerkezetű javaslat kidolgozását határozta el. Nézetünk szerint helytelenül cselekedtek t. kartársaink. Nem vonjuk kétségbe, hogy a bizottság paragrafusokba szedett speciális javaslatokat is tehet (pl. a felirathoz csatolt mellékletben) ; de maga a felirat, mint amely a már-már sociális kérdéssé vált baj orvoslását van hivatva sürgetni, csakis általános szempontokból indulhat ki és az elvek magaslatán tartozik maradni. Midőn az ország első ügyvédi kamarája oly válságos időben, milyen a mostani, a kar érdeké-