Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 27. szám - Adalékok a magyar büntetö-törvénykönyv magyarázatához

— 211 _ A franczia királyok centralizáló tendentiájuknál fogva édesörömest támogatták a kereskedelmi czéhbhóságokat az elhatalmasodott patrimonial bíróságok ellenében, ami eleintén ez utóbbiak meggyengítésére, később pedig 1585-ben azok eltörlésére vezetett.1) E fejleménynek fontos jelentősége van. Mint emlitém, a jnges et consuls hatásköre először csak electiv volt, és az ratione personarum korlátoztatott. Mig eddig csakis a személyi szempontok voltak irányadók, most már az a kérdés jött szóba, hogy kereskedelmi ügylet-e az vagy nem, a mi elbirálandó, tekintet nélkül arra, hogy ki kötötte azt, czéhbeli tag-e vagy kontár. A hatáskör nem többé ratione personarnm, hanem ratione matériáé határoztatott meg; a consnloknak joguk volt határozni nemcsak mindazokban, melyek >ad collegium és ad collégiales pertinenU, hanem mindazokban is, melyek »ad officium mercaturae pertinént<. A kereskedelmi biróságok hatásköre a testületi tagságtól teljesen független sett, mint Endemann2) mondja a colleghunbeli tagság helyére lassankint a tagság a kereskedői rendben lépett. Következőkép a clericus is, aki mercaturam ex ercet, a kereskedelmi bíróság előtt volt perelhető. Midőn eddig fejlettek a dolgok, ezzel a kereskedelmi jogban és a kereskedelmi biróságok hatáskörében egy uj, az objectiv szempont lépett előtérbe. Itt látjuk tehát az anyagi kereskedelmi jog és a kereskedelmi biróságok hatáskörének párhuzamos fejlődését; a kettő közt a legszorosabb kapcsolat létezik. Es hogy daczára ennek e két dolog szabályozásában jelenleg egyetlen európai törvényhozásban sem találunk kellő összhangot, annak is megvannak a maga okai, melyekre az illető helyen rá fogunk jönni. Az objectiv szempont meghonosulásának a további fejleményekben nevezetes következményei lettek. Ez által ugyanis a kereskedelmi biróságok hatásköre jelentékenyen tágulván, mindig szélesebb alapot nyert, mi annál könnyebb volt, miután a terjeszkedés egyik legfőbb akadálya a patrimonial törvényszékek eltörültetvén, mi sem állotta egy darabig útját. De ez sem tarthatott végtelenig, mert a közönséges törvényszékek még mindig ott voltak, és a dolgok természetes folyása szerint az illetőségi összeütközés elkerülhetetlen lőn. Itt azonban a kereskedői testületek biráskodása épen nem számithatott támogatásra az államhatalom részéről, sőt ép az ellenkezőre. A közönséges törvényszékeknél ugyanis a birói székek ez időben pénzzel vásárolt állások voltak; a birák jövedelmét a felek által fizetett illetékek képezték. 5) Ennek szükségképeni következménye az lett, hogy az állam saját financiális érdekében az illetőségi kérdésekben inkább a rendes törvényszékeket támogatta. E körülmény szolgáltatott legelső alkalmat a kereskedelmi biróságok hatáskörének törvényes szabályozására, illetőleg a régibb álláspontra való visszaszorítására. Ez az »Ordonance du commerce du mois de mars 1673« által a XII. czimben eszközöltetett. A kiindulási pont nem a legszerencsésebb volt, mert annak alapját nem a tárgyilagos igazság, a kereskedelmi ügyeknek természete vagy aczélszerüs'ég, hanem az állam financiális önző érdeke képezte. Es mily csodálatos a történeti fejlődés, a megszokotttság: amely irányban a fenti Ordonance megindult, nem szabadulhatott annak nyomása alól a Code de commerce sem. Esmivelacontinens többi törvényhozásai ez utóbbi után indultak, ezek is, ámbár öntudatlanul, ugyanazon nyomás alatt álltak. De mielőtt azon viszás befolyást, melyet az Ordonance a Code de commerce-re gyakorolt, kifejtenők, vizsgáljuk meg annak főbb elveit. A 1673-iki Ordonance du commerce-nek mint emlitém a »consuls etjuges* hatáskörének megszorítása volt a czélja. Ezt legkönnyebben az által eszközölhette, ha az objectiv szempontokat elejtette és a subjectivhez tért vissza, aratio personarumhoz. A fenti Ordonance azonban ezt teljes következetességgel nem vitte keresztül, daczára minden melléktekinteteknek az objectiv szempontokat sem nélkülözhette teljesen. Ez utóbbiak szolgáltak ugyanis irányadóul a váltóügy>) Creiznach i. m. 17. ]. s) I. m. 359. ]. ») Creiznach : i. m. 24. 1. leteknél, melyek, tekintet nélkül a személyekre, a kereskedelmi biróságok hatáskörébe utasíttattak (XII. Titre, 2, 3 Art.). Minden egyéb ügyekben a ratio personarum szolgált irányadóul. Csak kereskedők ügyletei tartoztak a kereskedelmi biróságok hatáskörébe. Kereskedőnek azonban nem mindenki tekintetett, ki kereskedelmi ügyleteket kötött, hanem csupán az, ki a czéhkönyvbe be volt jegyezve, mint ezt egy az Ordonanceot néhány nappal megelőzött királyi leirat rendelte. Azonban a kontárokat sem lehetttt a már említett okból figyelmen kívül hagyni. Ezekre vonatkozólag a testületi alapszabály rendelkezett, melynél fogva ezek ügyei is a kereskedelmi biróságok elé tartoznak, a mennyiben ügyleteik nyers anyag bevásárlására irányultak, hogy azt át- vagy feldolgozott alakban ismét eladják. De ne gondoljuk, hogy itt valamely objectiv momentumot akartak volna irányadóul venni, sőt inkább ép a ratio personae szempontjának fentarthatása végett vétetett be e pont, hogy ne legyen okuk magukat a czéhkönyvbe való bejegyzésből kivonni, csupán azon okból, hogy a kereskedelmi biróságok szigorúbb bíráskodása alul megmeneküljenek. Ez intézkedéseknek megvolt akivánt hatásuk. A kereskedelmi biróságok hatásköre, habár személyes momentumok szerint is, de szigorúan praeciziroztatott. Ez által mind az illetőségi összeütközések kevesbedtek, mind a legfőbb czél: a hatáskör szűkebb körre való szorítása financiális szempontokból meghozta a maga eredményét. Ez emiitett eredmények közül az elsőnek egész korunkig kiható következményei lőnek; és pedig azért, mert a Code de commerce szolgált alapul valamennyi törvényhozásnak. A Code de commerce pedig daczára annak, hogy egyrészt a régi rendszerrel teljesen szakitott, sok tekintetben mégis az 1673-iki Ordonance álláspontján maradt meg. Dr. Nagy Dezső. Adalékok a magyar lüntetö-törvénykönyv magyarázatához. Állandó rovatot nyitunk ezennel a magyar büntető-törvénykönyv »de lege lata« szempontjából történő tárgyalásának. A megbeszélés első sorban magyarázati irányt fog követni. Továbbá kutatni fogjuk azt is, hogy a büntetőjog tudományának gyakorlatilag fontosabb controversiái mily megoldást nyertek törvénykönyvünkben, vagy a világos megfejtés hiányában mikép oldhatók meg azok a tudományos módszer segélyével az adott positiv alapról. Czélunk ezzel a törvénykönyv életbeléptetésének útját egyengetni, különösen pedig némileg segédkezet nyújtani mindazon érdeklődőknek, kik a »vacatio legis« idejét a codex komoly és alapos tanulmányozására szentelik. A kitűzött czél feljogosít bennünket kartársaink szives részvétére és közreműködésére számithatni. I. A méhmagzatelhajtás büntette (abortus procuratio,) Vita tárgyát képezi az, hogy miben áll a méhmagzatelhajtás bűntettének lényege. Két nézet áll szemközt egymással. Az egyik nézet szerint, — képviseli főleg W á c h t e r »Über (len Thatbestand des Verbrechens der Kindesabtreibung.« Lipcse 1876. és Meyer »Lehrbuch« 91. §. — a méhmagzatelhajtás genericus büntette két különféle tényálladéku bűntettre ágazik el. Magzatelhajtást szélesebb értelemben képez ugyanis: a) a méhmagzatnak az anyaméhben létele alatt való megölése, b) a méhmagzatnak elhajtása, vagy az időelötti szülésnek mesterséges uton való előidézése. A b) alatti bűntett, a magzatelhajtás büntette szűkebb értelemben, e nézet szerint fenforog, ha a méhmagzat elhajtatik akár ölési szándékkal, akár csupán veszélyeztetési szándékkal, akár minden ölési és veszélyeztetési szándék nélkül; fenforog továbbá, akár volt azelhajtás sikere halálos, akár életveszélyes, akár minden veszély nélküli, ugyanis akár halt meg a magzat az elhajtás folytán, akár nem. Még a nem élő méhgyümölcs elhajtása is a magzatelhajtás bűntettét képezi. A jelzett nézet szerint tehát két norma védi a méhmagzatot, az egyik a megölés ellen, a másik az elhajtás mint ilyen ellen. Ne öld meg a méhmagzatot az anyaméhben! Ne idézd elő mesterségesen a méhmagzat időelőtti elválását az anyaméhtől! Látni való, mily két elütő, sajátos tényálladéku bűncselekmény foglaltatnék a magzatelhajtás szélesebb fogalma alá. Az egyiknek tényálladéka: ölés elhajtás nél*