Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 26. szám - A kereskedelmi bíróságok tárgyi hatásköre, tekintettel a kereskedelmi törvény II. részében szabályozott ügyletehre

A törvénynek az egyes esetbeni alkalmazása egy logicai processns, melyet a biró végez, s mely a törvény magyarázatának egy esete. Magyarázni a törvényt határozott szabályok szerint kell, a melyek egyike az, hogy a biró az eset elbírálásánál, ne egyéni felfogását vigye bele a törvénybe, hanem keresse a törvényhozó szándékát, a mint az a rendszerben mint egészben nyilványul. E birói tevékenység a törvénykönyv tudományos alapjának kutatására lesz utalva, s igy a töryénykönyv gyakorlati alkalmazása, nem lesz ama éles ellentét kifejezése, mely a gyakorlat és elmélet közt, némelyek szerint í'enforog j hanem ellenkezőleg egyesítése leend azon két iránynak, mely kölcsönös kiegészitésre van hivatva. Büntetőjogi irodalomról nálunk eddigelé szó sem volt, g igy a törvényhozó azon alapot, a melyből merítenie kellett volna, fel nem találhatta. A büntető-törvénykönyv megalkotása a büntetőjogi irodalomra nézve kiindulási pontot fog képezni, s első feladata kiválóan abban fog állni, hogy a büntető-törvénykönyv elvei feldolgoztassanak és magyaráztassanak, hogy ezáltal az alap a további működésre előkészítessék. De ez irány nem leheí; a kizárólagos, — mert egy tankönyv vagy egy kommentár megírása még nem alkot irodalmat, hanem szükséges lesz azon összeköttetési pontokat, melyek a mi törvénykönyvünk s a külföld törvénykönyvei közt megvannak, s melyek nagyrészt annak forrását képezték, felkeresni, sa külföldi irodalom eredményeit hazai irodalmunkba átültetni. A fősúlyt a kritikai irányra kell helyeznünk. S itt sajnálattal kell felemlítenünk azon tényt, mely nálunk az irodalmi tevékenységet a törvényhozási müvekkel szemben jellemzi, hogy a büntető-törvénykönyv egyes javaslatai egy az egész rendszert átkaroló bírálatnak alávetve nem lettek, s hogy szakférfiaink csak csekély mérvben teljesítették ama hivatásukat, mely őket ez irányban megilletné. A törvénykönyv feletti leghivatottabb Ítéletet a jövő fogja hozni — ugy annak fény- mint árnyoldalai, ugy általános elvei, büntetési rendszere s az egyes büntettek fogalommeghatározása tekintetében. E lapok a büntető-törvénykönyv javaslata bírálatánál a tudományos meggyőződés által díctált álláspontot foglalták el. Ugyané meggyőződés alapján örömest elismerjük azok érdemeit, kik e törvényhozási művet létre hozták és ez által Magyarország jogtörténetében méltó nevet vivtak ki. Magunknak a büntető-törvénykönyvvel szemben csak egyet kivánunk ezen tul is fentartani, sez: a discussio szabadsága. A kereskedelmi bíróságok tárgyi hatásköre, tekintettel a kereskedelmi törvény II. részében szabályozott i/r/yletehre. I. A tárgyi hatáskör p r a e c i s i r o z á s á n a k fontossága. A mult évben egyik jeles gyakorlati jogászunktól Keresztszeghy Lajos budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéki biró úrtól egy mű jelent meg ily czimmel: »A kereskedelmi biróságok tárgyi illetősége peres ü g y e k b e n « .*) Szerző az előszóban következőkép nyilatkozik: »A kereskedelmi törvények alkotása és életbeléptének kihirdetése még nem egyenlő ezen törvény életbe menetével«. Teljesen igaza van a t. szerzőnek. Arra, hogy kereskedelmi törvényünk ne csupán irott malaszt legyen, hanem az életbe átszivárogjon s ott feladatát betöltse, még számos egyéb feltételeknek kell meglenniök. Hogy mik ezen feltételek, ennek bővebb fejtegetésével most nem foglalkozom; csak a legfőbbre akarok rámutatni, amelynek a többiek amúgy is csak kifolyásait illetve mellékföltételeit képezik. Hogy kereskedelmi törvénykönyvünk, daczára annak, *)Budapest Tettey Nándor és társánál 1877. ára 84 kr. j hogy már három éve meghozatott, feladatát még eddig kellően be nem töltötte s hogy ennek oka nem magában a törvénykönyvben, hanem egyéb körülményekben rejlik, mindenki előtt tudva van. Főleg állezkeresk. codexünk második részére, mely a kereskedelmi ügyletekről intézkedik. Pedig, hogy ép e résznek minél nagyobb mérvben való alkalmazása a legkívánatosabb, kézen fekszik. Mi czélja volt kereskedelmi törvénykönyvünk meghozatalának? Bizonyára az, hogy a növekvő forgalom szükségleteinek elégtétessék. A kereskedelmi forgalomból eredő jogviszonyok mondhatni teljesen szabályozás nélkül állottak, mintegy a levegőben függöttek. Ezt érezték kereskedői és iparos köreink, és előkelőbb jogászaink, midőn egy ily codex teremtését sürgették. E szükségletnek tett eleget a törvényhozás, midőn a német kereskedelmi törvénykönyv alapján a javaslatot kidolgoztatta és törvényerőre emelte. E két factor megtette kötelességét ; most már gyakorlatijogászainkon a sor, hogy a törvénykönyv hivatásának csakugyan meg is teleljen. Nekik kell azt eszközölni, hogy ne csupán ékesség legyen, melylyel a külföld előtt ragyoghatunk. Csakis ezért kár lett volna annyi szellemi és anyagi erőt pazarolni. Igen nagy szükségünk van rá, liogy kellőleg kizsákmányolva, anynyira hátra levő kereskedelmi forgalmunk felvirágzásának, melynek egyik legnagyobb akadályát épen törvénykezési miseriáink képezik, egyik hatalmas factorává legyen. Kétszeresen szükség van arra egy általános polgári törvénykönyv hiánya miatt; mert bizony a k.t. 1. §-ának intentiójával szemben épen megfordítva oda kell kijutni, ha ez állapot tovább is tart, hogy a kereskedelmi jog lesz hivatva segédforrásává lenni az általános magánjognak. Ebből minden kétségen kívül kitetszik, hogy nálunk a kereskedelmi törvénykönyv valóságos életbe lépése mily roppant jelentőségű, és mennyivel szükségesebb, mint oly államokban, melyek általános polgári törvénykönyvvel birnak. Daczára azonban mindennek, mit kell tapasztalnunk ? Azt, hogy még a fővárosban, az ország kereskedelmének e fő emporiumán — annál kevésbbé a vidéken — nem alkalmazzák e törvénykönyvet oly mérvben, mint lehető volna, mint ahogy a forgalmi élet biztonsága és felvirágoztatása megkövetelné; nem használják ki kellően az általa nyújtót előnyöket. Ne keressünk psychikai, nemzetgazdasági, politikai, stb. okokat; a baj abban rejlik, hogy ügyvédeink és bíráink, főleg a vidéken, nem élték még bele magukat a kereskedelmi törvény szellemébe, nincsenek tisztában annak elveivel. Két feltételt kell tehát itt megszereznünk: 1. Azt, hogy kereskedelmi törvénykönyvünk és elvei minél szélesebb körben ismertek legyenek, mit az idő ugy is meg fog hozni magával, ha a szakoktatás helyes irányban vezettetik és szaktudósaink a már eddigihez is hasonló irodalmi munkásságot fejtenek ki; 2. hogy a kereskedelmi biróságok tárgyi hatásköre a codex szellemével Összhangban és viszonyainknak megfelelőleg praecisiroztassék. Hogy e két tényező közül melyik a fontosabb, bajos volna meghatározni, mert azok egyike a másik nélkül meg nem állhat. Valamint ahhoz, hogy a keresk. biróság tárgyi hatáskörét kellőleg praecisirozhassuk, illetőleg hogy a gyakorlatban egész biztossággal meghatározhassuk, mely ügyekben alkalmazandók a k.t. jogszabványai, hol kell az illető bíróságoknak mint keresk. bíróságoknak eljárni, — okvetlen szükség az anyagi törvény teljes ismerete, másrészt ez utóbbiból még épen nem következik, hogy a keresk. biróságok hatáskörével teljesen tisztába legyünk. Erre mutatnak a szakemberek elágazó véleménye és a törvényhozások eltérő intézkedései, továbbá az is, hogy oly országokban, mint pl. Francziaország, hol kereskedelmi codex és keresk. special biróságok már évtizedek óta léteznek, folytonos illetőségi összeütközések vannak napirenden. Mindennek okát a kereskedelmi ügyletek sajátságos természete képezi, mely egyrészt az általánostól eltérő, a forgalom igényeinek megfelelő különös szabályozást igényel, de másrészt meg az általános magánjoggal oly sok ponton érintkezik, szálaik anynyira egybefolynak, hogy a kettőt tisztán szétválasztani nem