Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 24. szám - A magyar rendőri büntetőtörvénykönyv javaslata

— 18G — szóban. A categoriák maguk kizárólag a cselekvések termé- ! szetéhez, büntetőjogi lényéhez idomitandók. A jogellenesség, a bűnösség minősége bírhat csupán döntő befolyással az általános határozmányok és alaptanok kiépítésére. A praeventio tulcsigázott igényei kedvéért nem szabad megtagadnunk magát az igazságot, mely a dolgok természetében honol. Az igazság biztosabb, rendithetlenebb alap, mÍDt a külső czélszerüség örökké hullámzó tekintetei. Hogy mennyire nehéz és komoly törvényhozói feladat a büntető-törvénykönyv általános határozmányaitól való szükséges eltérések megállapítása, a kihágások sajátszerű természetének megfelelő sarkelvek teremtése, leginkább mutatja a belga büntető-törvénykönyv 100. czikkének keletkezési története. A kérdéses czikk, mely az általános elveknek a kihágásokra*) való kiterjedéséről intézkedik, nem kevesebb mint kilenczszer dolgoztatott és alakíttatott át, anélkül, hogy a több izbeni legkomolyabb szakszerű megvitatás retortáján keresztülment végmegállapitásnak eredménye a tudomány osztatlan elismerésével találkoznék.**) Emelte a feladat egyik lényeges nehézségét a belga senatus, midőn a második kamara által elfogadott szöveg mellőzésével az összes idevágó törvények, szabályrendeletek és részletes intézkedések beható átvizsgálását és a kérdéses törvényczikknek ezen előzetes munkálat eredményeire leendő alapítását indítványozá. Mert kétségtelenül nem kis mérvben nehezíti a kihágásokról rendelkező külön büntető-törvénykönyv alkotásának munkáját azon körülmény, hogy számos oly cselekvés és mulasztás tekintetében is kell általános elveket felállítani, melyeket a törvényhozó, miután a tényálladéki ismérvek vagy egészbeni vagy csak tüzetesebb megállapítása a büntető-rendelkezés jogával felruházott autonóm közegeket illeti meg, vagy épenséggel nem, vagy csak halvány körvonalaik szerint ismer. Vagy tán könnyüség a lelkiismeretes törvényho*) És a speciális törvényekre. Szei-k. **) A magyar képviselőház jogügyi bizottsága nem igen látszott átérezni a feladat nagyságát. Törvényhozói játéknak vette mindazon nagy és nehéz kérdések megfejtését, a melyek a tudomány férfniinak oly sok verejték*-1 okoztak már. Brevi manu, a nálunk fájdalom szokássá vált törvényalkotási routine-nal letárgyalta a javaslat általános elveit, a felmerült problémák minden komolyabb és szakszerűbb megvitatása nélkül. Mintha biz a kísérlet, a bünrészesség, a szándék és a gondatlanság, a jogtévely, a halmazat kérdései nem emelkednének tnl egy bélyegnovella színvonalán ! Az elhamarkodás természetes következménye : ugrás a sötétbe, elvtelen módositvány, itt-ott precair stylaris javítás, összegezve : háló, melyben az igazság elbotlik. Néhány példa nagyobb dicsőség kedvéért. A felbujtóról rendelkező 27. szakasz első bekezdése kihagyatik. Ösztönszerűleg eltaláltatik ugyanis, hogy a javaslat 14. §-ában felállított »c 1 a u s u 1 a s a 1v i f i c a t o r i a< feleslegessé teszi a felbujtó büntethetőségének külön kimondását. A hallgatás ugyanoda vezet a büntető-törvénykönyv általános határozmányainak >in subsidio« fentartott érvényénél fogva. A felbujtó büntettetik a btk. 69. §-a alapján, ha annak büntethetlensége nem figurái a rendőri büntető-törvénykönyv ellenkező általános megállapításai között. I)e a jogügyi bizottság nemcsak eliminált, — illetve a javaslat rendszere szempontjából, mely a 14. §. alapeszméjéből folyólag leginkább a negatív rendelkezésekkel fér össze, kétségtelenül javított, — hanem egyszersmind észrevétlenül, és hajlandók vagyunk praesumálni, jobb tudomás ellenére, belecsusztatta a javaslatba a bűnsegéd büntethetőségének elvét. Mig ugyanis a javaslat 27. szakasza a segéd büntethetőségét az által kizárja, hogy positiv irányú rendelkezésében és a kihágásokra vonatkozó részesség büntethető formáinak taxativ felsorolásában azt hallgatással mellőzi, — csatlakozván ezzel az európai codexek legtöbbjének, nevezetesen a porosz és a német törvény s az osztrák javaslat példájához, — a vonatkozó szakasz azon alakjában, melyet a jogügyi bizottság kérdéses kihagyása folytán nyert, a bünrészesség elveitől való minden eltérés megszüntetésével concludenter decretálja, a 14. §. idevágó conclusiója folytán, a bűnsegéd büntethetőségét. Elvi javítás vagy egyszerű tévedés akar-e ez lenni, magára hagyjuk, nem akarván a törvényalkotás rejtélyeit szellőztetni. — De a jogügyi bizottság még arra sem ügyelt, hogy a miniszteri javaslat textualis tévedései lehetőleg helyreigazitassanak, hogy a hol a rendelkezés azonossága megkívánja, az általános és a rendőri büntető-törvénykönyv között a szöveg összhangja kellőképen fentartassék. Nem vétetett észre a javaslat 2. S-ának a btk. általa hivatkozott 84. §-ától való eltérése. A javaslat 2. §-a így szól: » — ha a cselekmény elkövetésének idején ennek bűnössége felismerésére elegendő képességgel birt«. A vonatkozott 84. §. pedig igy hangzik : » ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással .... bírt*. A hivatkozó szakasznak a hivatkozottól való ezen szövegezési eltérése nem igazolható. »Elegendő képesség* és »szükséges belátás« fogalmilag nem egészen fedik egymást. Mindenesetre az >elegendő képesség« kibővitő magyarázatra szolgáltathatna alkalmat. A jav. 2. §-a és a btk. 84. §-ának kezelésére ugyanazon biró lévén hivatva, — a 2. §. rendelkezése ugyanis mint a javaslat indokai helyesen kiemelik, a rendőri büntető-törvénykönyvvel semmi organicus összefüggésben sem álló és tulajdonkép az ált. büntető-törvénykönyvbe tartozó határozmány, melynek a javaslatba történt felvétele onnét ered, hogy a 84. §. alkotásánál az ott megállapított »rendőri bünt.etés« akkor még közelebbről meghatározható nem volt, már azért sem, hogy a rendőri btk. büntetési rendszerének »per tangentem* módon ne praejudicáltassék, nem tanácsos ugyanegy bírónak ugyanegy kérdésre vonatkozólag két eltérő szöveget rendelkezésére állítani. De még ha a kérdéses kifejezések fogalmilag fednék is egymást, a törvény nem regény, melynek szépségei közé az irály változatossága is tartoznék. A törvény szövege nem variálhat a szebb hangzatosság és elevenség kedvéért. Minden szakasz maga egy-egy stereotyp. melynek azonossága hiven megőrzendő. Az örökös félremagyarázásnak szülőanyja a szöveg tübbalakusága, különösen a műszavak ingadozása. — »A cselekmény elkövetésének idején« szintén uj, bár ártalmatlan hozzátétel. A 2. g. különben az első bekezdéssel magával és a btk. megfelelő szakaszára való egyszerű hivatkozással is tökéletesen megfelelt volna czéljának. zónák sarkalatos szabályt statuálni oly cselekvésre nézve, melynek kihágássá minősítése főleg a hely és a pillanat különszerü, előre számba nem vehető érdekeiben leli igazolását? Növeli a nehézségeket különösen a magyar javaslat álláspontja. Kiindulván ugyanis abból, hogy az állampolgárok jogos érdekeire való tekintettel, azon kihágásokra nézve, melyek az ilynemű cselekvések legsúlyosabb büntetésével büntettetnek, magában a törvényben foglaltassak a megfelelő intézkedés, mig a törvényen kivüli büntető-szabály alkotásának joga csak a csekélyebb kihágásokra terjesztessék ki: aránylag p. o. az osztrák javaslathoz, — mely különben szintén ismeri az autonóm körök büntető-rendelkezési jogát, — a törvény által kihágásokká minősítendő cselekvések és mulasztások körét annyira megszorítja, hogy mondhatni a dúsgazdag anyag csak egy töredékére való tekintettel állítja fel az általános zsinórmértékeket. Már magát a kiindulási pontot helytelenitjük. Nézetünk szerint nem lehet a cselekvés súlyossága szempontjából különbséget tenni azon kihágások közt, amelyek a törvény által nyilváníttatnak azokká, és azok között, a melyeknek e minősége a miniszteri rendeleten vagy a hatósági statútumon alapul. A kihágás súlyos volta s az ehhez mérendő büntetés nagysága soha sem függhet a szabályalkotó forrás közjogi tekintélyétől; hanem első sorban a tilalmazott cselekvés nagyobb vagy kisebb veszélyességétől függ. Minél nagyobb a cselekvésből származható veszély, annál nagyobb büntetés terhe alatt fog az tiltatni. A praeventio eszméje, bár, mint többször hangsúlyoztuk, az általános tényálladéki szabályozás kérdéseire, a büntetőjogi categoriákra nem, de kétségtelenül jogos befolyást gyakorol a büntetési arányokra. Már pedig hogy valamely cselekvés mily mérvben veszélyes, következőleg mily sulyu büntetéssel tiltassék, gyakran csak a hely és a pillanat érdekei határozhatják el. Az országos szempontból legártalmatlanabbnak jelentkező cselekvés veszélyes alakot ölthet a helyi érdekek tekintetéből. Igazolatlan tehát, mert következetlen egyrészről a helyi érdekek megóvása czéljából bizonyos közegeket felruházni a büntető rendelkezés jogával, de másrészről ugyanazon érdekek ignorálásával a kérdéses közegek hatáskörét a büntetések tekintetében mintegy scalaszerüleg korlátolni. Ha szükséges az autonómia, szükséges az nemcsak a tényálladék körülírására, hanem tán még inkább a büntetési sanctiónak a helyi érdekek védelméhez arányitott megállapithatására nézve. Nem tagadjuk ezzel, hogy a majdnem törvényhozói hivatás gyakorlatának megszorítása részben alapos félelemből ered. A polgári szabadság szempontjából veszélyes hatalommá fejlődhetik a miniszteri rendelet vagy a statútum. De ez ellen nem az a remedium, a hatósági köröket a büntetések kimérésére vonatkozólag az illető hatóság minőségéhez és fokához képest scalaszerüleg korlátolni, mint történik ez a javaslat 3. és 23. szakaszaiban; sem a miniszteri indokok jámbor óhaja, hogy ne legyen sok oly rendelet vagy szabály, melyre vonatkozólag a törvény a külső körvonalokat és a viszonyt sem állapitja meg, melyek tehát a szabályt alkotó hatóságnak mintegy önálló törvény-alkotási hatalmából veszik eredetüket,« — mely óhajt a kérdéses közegek bizonyára nem fogják tekintetbe venni, sőt buzognak majd szakadatlanul a— félni lehet — nagyon is eleven jogforrások, köztük első sorban természetesen a miniszteri rendelet; — hanem a valóban hathatós panacea volna, magába a törvénybe lehető teljesseggel felvenni a kihágásokat, ugy hogy a törvényen kivüli büntető-szabály alkotásának joga mondhatni csak a mellőzhetlen szükség eseteire szorittatnék. Nem kívánjuk ezzel, hogy a kihágásokról szóló törvénykönyv tartalmazzon ,p. o. részletes építési szabályzatot vagy hogy törvényes normák állíttassanak fel a kutyák tartására, a szemét-kihordásra, a városokban való kocsizás-, szánkázás-, lovaglásra stb. vonatkozólag. — de igen is kívánjuk azt, hogy az »ex professo< rendőri büntető-törvénykönyv ne tartózkodjék a minél szélesebb casuistica és a részletes intézkedések nehézségeitől, vagy hogy a mennyiben a tilalmazandó vagy rendelendő cselekvés tüzetesen és valamennyi ismérvének kimerítésével törvényileg nem volna megállapítható, | a törekvés oda legyen irányozva, hogy a viszony s a vonat| kozási keret, tehát a tényálladék legalább körvonalozva tör-