Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 23. szám - Bíróságaink praxisa az ügyvédi munkadíj megállapítása tárgyában

— 181 költségjegyzék bemutatásával indított per sorsában fogna részésülni. I mert az ügyvédi rendtts. 58. §-a még kevésbbé szól »kiadások jegyzékéről* mint »költségjegyzékről«. Vagy pedig Írja a munka dijai és kiadásai fölé »k öltségj egy zék« helyett »dijjegyzék< ? akkor ugyan ki- ! mutatása helytelenül lesz megnevezve, de keresete talán elutasittatni 1 nem fog. A kérdéses legfőbb itélőszéki határozat mindenesetre alkalmas '> az ügyvédi követelések érvényesítése elé ujabb nehézségeket gördíteni, j mint azt a hozatalára alkalmat szolgáltatott concret eset eléggé bizo- ! nyitja. Felperes ügyvéd költségkövetelése iránt másfél éven át pert folytatván, miután ugy az első- mint másodbiróságnál pernyertes lett, a legfelsőbb Ítélet által azon indokból utasíttatott el, mert díjjegyzék helyett költségjegyzéket mutatott be. Ha most megújítja a pert díjjegyzék bemutatásával, alperes azt megint mind a három fórumon keresztül vitetheti, és akkor az ügyvéd a költség- és díjjegyzék közt tett megkülönböztetés folytán csak 3—4 év múlva juthat oda, hogy jogérvényese^megitélt költségkövetelése legyen. Áttérek a bírósági gyakorlat egy^ másik, szintén az ügyvédi követelésekre nézve hátrányos irányára. Értem bíróságaink azon praxisát, hogy az esetben, ha az ügyvéd akár bíróilag már megállapított, akár bíróilag még meg nem állapított költségkövetelései érvényesítése végett saját fele ellen kénytelen pert folytatni, még akkor sem marasztalják alperest a per költségében, ha az ügyvéd pernyertes, hanem vagy a perköltségeket kölcsönösen megszüntetik, vagy legkedvezőbb esetben alperest csakis felperes kiadásaiban marasztalják, avval indokolván ebbeli határozataikat, hogy saját ügyében járván el az ügyvéd, részére munkadijak meg nem ítélhetők. Ezen érvelés azonban helytelen, mert ha a képviselt fél az ügyvédnek munkadijait és költségeit megfizetni vonakodik és ennél fogva az ügyvéd saját ügyében kénytelen eljárni, utóbbinak a fizetni vonakodó és alaptalan kifogásokkal élő fél által ép ugy okoztatnak munka és kiadások, mintha az ügyvéd más ügyében jár el. Kénytelen időt és munkát oly eljárásokra fordítani, mely időt és munkát más felek ügyébeni eljárásra fordíthatta volna. Nincs ok a felet az általa az ügyvédnek okozott időveszteségért kárpótlás és munka megfizetése alól felmenteni, ha kifogásai alaptalanoknak bizonyulnak és pervesztesnek nyilvánittatik. Sem az 1868. LIV. t.-cz, sem az 1874. XXXIV. t.-cz. nem tartalmazza azt, hogy az ügyvédi költségek iránti perekben a pervesztes alperes az általa okozott per költségeiben nem marasztalandó. Bíróságaink határozataiban követett ezen elv alkalmazásának az lesz a következménye, hogy a felek az ügyvédi költségek iránti követeléseket még kevésbbé lesznek hajlandók per nélkül megfizetni, mint más követeléseket, a mint azt a gyakorlat csakugyan bizonyítja. Elég sajnos, hogy az ügyvéd már bíróilag megállapított költségkövetelései iránt, gyakran éveken át tartó pert kénytelen folytatni, és azon fél, a ki roszhiszemüleg alaptalan kifogásokat csakis azért tesz, hogy a pert huzza-halaszsza, minden esetre avval volna legalább sújtandó, hogy az általa okozott perköltségekben marasztaltassék. A bíróilag már megállapított költségek tekintetében az ügyvédet azon joggal kellene felruházni, hogy azok erejéig személyes bíróságánál fizetési meghagyás kibocsátását kérelmezhesse. Ha az ügyvédrendtartás ily értelemben módosíttatnék, az ügyvédi követelések iránti perek nagy része elesnék. Hátrányos végre az ügyvédekre nézve azon a semmitőszéknek 1878. évi április 26-án 6979. sz. a, hozott határozatában kimondott és a bíróságok által általánosan gyakorlott elv, hogy az ügyvédet és nem az általa képviselt felet a per során előforduló mindennemű költségek, milyenek p. o. a tanuk és szakértők dijai fizetésére kötelezik.*) Az idézett semmitőszéki határozat a prtts. 208. §-át hozza fel indokául, mely szerint »a tanuk járandóságát a bizonyító fél tartozik előlegezni.«r Azonban ép a törvény idézett §-a csakis a felet nem pedig képviselőjét kötelezi a költségek előlegezésére ; azon a semmitöszék határozatának indokaiban emiitett körülmény pedig, hogy az ügyvéd a fél irányában felelősséggel tartozik, semmiféle causalis nexusban sincs avval, hogy ő a költségek előlegezésére köteleztessék. Sőt épen, mert az ügyvédet a fél irányában felelősség terheli, és az ügyvéd az esetben, ha a fél állításai bizonyítására tanukat kíván kihalgattatni, köteles ezekre hivatkozni; hogy pedig az általuk bizonyítani kívánt körülményeket igazolni fogják-e, azt a félnek inkább kell tudnia, mint az ügyvédnek, ki a tényállást csakis a fél előadása alapján ismeri, csakis a fél kötelezendő a tanudijak előlegezésére, nem pedig az ügyvéd. A fél, ha így közvetlenül tőle követeltetik a tanudijak és egyéb költségek előlegezése, tanukra, vagy más költséges bizonyítékokra való hivatkozás esetében jobban fogja a dolgot megfontolni és az ügyvédnek is a valósághoz hívebben a tényállást előadni. Egyúttal bizonyításra sem szorul, hogy mily következetlenség rejlik abban, egyfelől kimondani, hogy az ügyvéd csak dijait, díjjegyzékét érvényesítheti per utján, másfelől pedig az ügyvédet végrehajtás terhe alatt kötelezni a per során előforduló mindennemű költségek előlegezésére. Az ügyvéd köteleztetik a per során előforduló mindennemű költségek előlegezésére végrehajtás terhe alatt, és pedig rendesen 24 órai fizetési határidő kitűzése mellett; ha ő most ezen költségeket a szigorú meghagyás értelmében előlegezvén, ezeket munkadíjaival együtt felétől kénytelen per utján követelni és költségjegyzéket mutat be, mivel nem csupán munkadijakat, hanem kiadásokat is követel, akkor elutasittatik, mert költségjegyzék nem képezheti alapját azon ügyvéd keresetének, a ki köteles a per során előforduló mindennemű költségeket végrehajtás terhe alatt előlegezni. Jogirodalom. A büntető-jogtudomány Programmja. Irta Carrara Ferenrz. A m. t. Akadémia megbízásából fordította Bek sic s Gusztáv. I. kötet. Budapest 1878. A m. t. Akadémia könyvkiadó hivatala.*) (h.) Carrara nagybecsű könyvének »A büntető jogtudomány Programm«-jának kiadását megkezdte a magy. tud. akadémia könyvkiadó vállalata. Az általános rész első kötete már megjelent. A második kötetet szintén még ez év folytában szétküldik. Mindazon kiadmányok közt, melyek az akadémiai vállalat jogi szakában megjelentek, ezt. Carrara Prograinmjának fordítását tartjuk legszerencsésebb választásnak. Nem csak azért, mert büntető-jogi reformjaink küszöbén hasznos és jogfejlődésünkve nézve szükséges, hogy a magyar jogászközönség megismerkedjék a legfontosabb európai jogiskolákkal, azok tanaival és szellemével, hanem — s főleg ezért — hogy jogászközönségünk megtudja, mily fejlődést tett a büntetőjog tulajdonkép való hazájában, Olaszországban, e század alatt, s minő helyet foglal el az európai jogtudományban. Azon uj olasz iskola, melynek alapitója Carmignani volt, s melynek ez idő szerint legnagyobb mestere Carrara Ferencz pisai egyetemi tanár, egészen önálló alapon keletkezve, önállóan fejlődött, s az európai jogtudományban — bár a végső consequentiák tekintetében a tudomány közös vívmányainak terére jut ki — egészen önálló, sőt elszigetelt helyet foglal el. Nálunk csak kevesek előtt ismert világ az, melybén az olasz büntető-jogtudomány él és mozog. Ezt az ismeretlen világot tárja fel Carrara Programmja. Midőn az olasz iskola a büntető-jog alapelve gyanánt a jogvédelmet fogadta el, s proclamálta azon következményekben rendkívül dus elvet, hogy a bűntett saját élettel bíró j o g i 1 é n y, utat váltott a büntetőjog fejlesztése tekintetében s hiszszük, hogy ez az ut — bármily ismeretlen még a jogász-világ nagy részére nézve — előbb-utóbb közös országútjává válik a büntetőjogtudománynak. Azon gondolat, hogy a bűntett jogi lény, az eszmetársitás szükséges következményekép maga után vonta azon másik gondolatot, hogy a bűntettnek, mint saját élettel biró lénynek, vannak erői, van minősége és mennyisége, s erői állhatván az erély kisebb vagy nagyobb fokán, van foka. Ezen alapgondolatokból fejlődtek ki a lénytani iskola tanai, melyek a büntettet a szerves lényeket kormán3'zó törvényekkel hozván kapcsolatba, megmutatták, miként kell a büntetőjogot kiszabadítani az önkény, az ingadozások és a tévedések veszélyeiből. E tanok szükséges következménye a többi közt a súlyosító és enyhítő körülmények rendszerének teljes kizárása. A lénytani olasz iskola nem ismer súlyosító és enyhítő körülményeket a beszámításnál; ugy számítva be a büntettet, a minő, a mekkorát nyom az igazság mérlegén. Maga tehát e körülmény is az ujdonszerüség jellegét kölcsönzi ez iskola tanainak, s különösen a beszámítás tanának, mely súlypontját képezi az olasz iskolai vívmányainak. Hosszura nyúlna, ha részletezni akarnók ez iskolai tanait a bűntett, büntetés, eljárás és ítélet tekintetében. Carrarának világos és alapossága mellett csodálatosan egyszerű előadása és irálya szinte feleslegessé is tesz minden magyarázatot. Legyenek bár e tanok az olvasó előtt teljesen ismeretlenek, Carrara Programm-jának olvasása után egészen természetesnek, egyszerűnek és világosnak találja azokat. A büntető jogtudomány Programijának általános része két kötetből s három szakaszból áll. Az első szakasz szól a bűntettről, a második a büntetésről, a harmadik az eljárásról és ítéletről. A magyarul megjelent első kötet a bűntettről szóló szakaszt tartalmazza, s igy magában foglalja a beszámítás fontos tanát is. Akisérletésa részesség tana szintén kiváló figyelemre méltó. Az első azon szempontból, hogy itt halljuk megszólalni a subjectivitás leghivatottabb képviselőjét, itt látjuk tömör harczi rendbe sorakozni azon érveket, melyek daczolnak az objectivitásnak ma már mindinkább terjeszkedő hóditó hatalmával. A kisérlet tanában egyébiránt egészen uj részlettel találkozik az olasz iskola eszméivel nem ismerős olvasó, auem sikerült büntetettről szóló fejezetnél. Nem vitatkozhatunk e helyen a felett, mennyire jogosult és helyes az úgynevezett conatus perfectusnak külön önálló czimet adni, s csak azt jegyezzük meg, hogy a conatus perfectusnak ily önálló léttel való felruházása szintén összefüggésben áll azon alapgondolattal, hogy a bűntett jogi lény. A részesség tanában Carrarának csaknem minden elve beválik a büntető jogtudomány által közösen vallott dogmának. Itt felhozott példák által való megvilágításai frappansok, mindig szellemes és éles polémiái itt döntő erejűek. E tanoknak egész részletes kifejtése nem fért volna el a Programra keretében. Az itt mondottak csak tájékozást nyújtanak azon részletes taglalásra nézve, melyet feltalálhatni a hírneves szerző Opuscoli-iban és a Lezioni sul grado della forzafisica del delitto (Conato, complicitá) czimü munkájában. AProgramm magyar kiadásának tehát mindenesetre meglesz a többi közt az a haszna is. hogy felkölti jogászainkban a vágyat, miszerint az olasz szellem nagy alkotásaival közelebbről megismerkedjenek. S ennek mindenek elölt azon előnye lesz jogfejlődésünkre nézve, hogy ez megmenekül az egyoldalúságtól. Az akadémiát illeti az érdem, hogy e tekintetben a kezdeményező szerepére vállalkozott, l'seL. »M. Th.« Melléklet 144. I. *) A Programm csakis mint pártolói illetmény kapható Dr. Pauler Tivadar »Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez* czimü munkájával. A három kötet (Carrara 2, Pauler 1) ára 4 frt 20 kr.