Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 19. szám - A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslata

— 146 — pezné, hogy a büntető-törvénykönyv általános részének leglényegesebb szabályai a kihágások eseteiben nem alkalmazhatók. Ez kétségtelenül elvi jelentőségű indok. Mert ha valóban igaz az, hogy a büntető-törvénykönyv általános részében foglalt elvi igazságok minden kivétel nélkül nem találhatnak alkalmazást a törvényszegés kihágásnak nevezett alfajára; ha igaz az, hogy a kisérlet, a bünrészesség, a dolus és a culpa stb. elveinek a kihágásokra való szabályszerinti applicálása az igazság és méltányosságot mélyen sértő helytelenségeket eredményezne; ha igaz az, hogy a büntetőjog általános elvei némely esetekben igen szűkeknek, némely esetekben pedig fölötte tágaknak bizonyulnának; szóval, ha igaz az, hogy p. o. a koldulás vagy a csavargás kihágásának általános tényálladéki szabályozása nem történhetik az emberölés, rablás, lopás általános normativumának mintá- ! jára: a kettéválasztás, a kihágások külön törvénybefoglalásának elvi igazoltsága kérdésbe sem jöhet. Akkor még a kihágáshoz ugy mint a bűntetthez kapcsolt jogkövetkezmény lényegi azonossága, — értjük azt, hogy a csavargás ugy mint az emberölés a szó szoros értelmében valóságos büntetési sanctió alá helyeztetik, — mondom, még a jogkövetkezmény azonossága sem engedhetné meg, sem igazolhatná az eltérő általános elvek uralma alatt álló cselekvések és mulasztásoknak egy és ugyanazon törvénykönyv keretén belüli formai összekapcsolását, annál kevésbbé, mert az alaki közelhozással, a formai szomszédsággal észrevétlenül, de bizonyára a materiális egyenlősítés veszélye jár. Az anyagi disparitas tiltakozik még az alaki, technicai összefoglalás ellen is. Hogy pedig igaz-e valóban a büntetőjog leglényegesebb általános elveinek a kihágásokra való alkahnazhatlansága, arról csak ugy győződhetünk.meg, ha feleletet adunk azon további kérdésre, hogy hát miért, mi okból van kizárva a kérdéses elvek alkalmazhatósága. Az, hogy a büntető-törvénykönyv általános határozmányai a kihágásokra nem alkalmazhatók, az indok által kiindulási tételként odaállítva, nem más, mint »petitio principii«, — melyre a kettéválasztás elvi igazolását építeni nem lehet. Nekünk kutatnunk, nyomoznunk kell magát az alapeszmét, a sarkalatos elvet, a categoriát, melyből az egyelőre csupán állítólagos alkalmazhatlanság tudományosan meggyőzőleg levezethető. A materiális egyenlősítés veszélyes, több, lehetetlen voltát követnünk kell vissza egész a forrásig, honnét a lehetetlenség ered; szóval, keresnünk kell a kettéválasztás elvi igazoltságának dialectikai kimutatására szolgáló syllogismus kiindulási tételét. A szokásos felelet arra, hogy mi okból s miért nem alkalmazhatók a büntető-törvényköny általános elvei a kihágások eseteiben is, rendesen a következő érvelés. A kihágásokról rendelkező törvény a praeventiv.justitia érdekeinek codexe. Jogtételeinek lételeme a m e g e 1 ő z é s eszméje. A csavargást vagy a koldulást tilalmazó norma nem repressiv természetű, mint az emberölést vagy a rablást stb. tilalmazó norma ; — nem valóságos jogsértés megtorlására, hanem a tilalmazott cselekményből származható jogsértés megelőzésére van irányozva. A megelőző jogtétel nem állhat ugyanazon általános elvek uralma alatt, mint a megtorló jogtétel. A norma praeventiv irányával összeférhetlen a részesség, a kisérlet, a dolus és a culpa stb. elmélete. Az uralkodó szempontot a megelőzés képezvén, ehhez mérendők az elvek, az általános büntetőjogi dogmák. Külön szabású rendőri igazságra van szükség. Az érvelés, több okból gyanús voltától eltekintve, a felvetett kérdés csak felszinén úszik. A megelőzés nem más, mint az indok, mely a törvényhozót parancsoló ís tiltó normáinak felállítására ösztönözi. Kétségtelen, hogy a praeventio eszméjének köszönhetik a kihágások jobbára lételüket, de az is kétségtelen, hogy a törvényhozói indok nem egyéb mint j>occassio legis«. Nem tulajdonitható amannak nagyobb elvi jelentőség, mint emennek. Az, hogy a törvényhozó törvényével megelőzni akart, nem jöhet tekintetbe, midőn csupán arról van szó, hogy minő általános elvek uralma alá esik törvényének megszegése. A megelőző törvény megszegése miben sem különbözik fogalmilag a megtorló törvény megszegésétől; egyik ís, másik is törvényszegés, s mint ilyen a törvényszegés általános categoriái alá kell hogy állittassék. Az indok és a czél lélektani jelentősége csak másodrendű szerepet játszik a büntetőjogi fogalmak világában. Valamint az indok teljesen közömbös a bűnös cselekvés minősitése tekintetében, a törvényhozói indok sem folyhat be a norma-ellenesség, a törvényszegés lényegére, fogalmi alakulására. A parancs parancs marad, akár praeventio az azt felállító norma czélja, akár repressio. A parancs elleni cselekvés természetén mitsem változtat az azzal egybekötött czél. Az általános elvek pedig, mint ismeretes, elsősorban a cselekvések természetével, a törvényszegés fogalmi tényezőivel foglalkoznak, a jogellenes tettek általános kellékeit állapítják meg. A megelőzés, mint indok, a törvényszegés természetét érintetlenül hagyván, nem oldja meg azon kérdést, hogy a törvényszegés természetéből levezetett általános elvek találhatnak-e alkalmazást a törvényszegések azon csoportjára is, mely alá a i kihágásokat szokták egyesiteni. És ezzel eljutottunk volna a kérdés nyitjához. A kihágásokban rejlő törvényszegés természete az, mely megfejtheti a törvényszegés mint ilyennek természetéből levezetett általános elvek, a jogellenesség minőségén gyökerező büntetőjogi dogmák a kihágásokra való alkalmazhatlanságának problémáját. Mert csak ha sikerül kinyomoznunk a kihágások természetét, és sikerül továbbá kinyomoznunk azt is, hogy a kihágásokban rejlő törvényszegés természete a büntettek vagy vétségekben rejlő törvényszegés természetétől lényegileg, generice különbözik, szóval, ha sikerül megtalálnunk azon általános és characteristicus elvi különbséget, mely az emberi bűnös cselekvések és mulasztások körét két lényegileg eltérő csoportra, a büntettek vagy vétségek és a kihágások csoportjára, elkülönözi: lesz kezünkben a probléma kulcsa, lesz megfejtve átalány, hogy miért és mi okból nem alkalmazható a büntetőtörvénykönyv általános részében foglalt sarkalatos elvek nagy része a kihágásokra is. Szabatosabban formulázva a kérdést, mely mint az eddigiekből is kitűnik, főfontosságu alapkérdés, — a külön rendőri büntető törvénykönyv létjogosultságának dialectikai igazolását czélzó syllogismus kiindulási pontja, — következőkép fog az hangzani. Miben áll a kihágásoknak, vagyis mint szokták mondani, a policialis jogellenességnek (polizeiliches Unrecht) természete, büntetőjogi jellege, — és miben különbözik ez a büntettek és vétségek, vagyis az u. n. criminalis jogellenességnek (criminelles Unrecht) természetétől ? Van-e genericus különbség a policialis és a crimiualis jogellenesség között? A kérdés egyike a büntetőjog legrégibb és fájdalom még mindig megoldatlan vitapontjainak. A mily controvers az ultima differentia a civilis és criminalis jogellenesség között, époly megfejthetlennek látszik a criminalis és policialis jogellenesség közti genericus különbség. Mig Feuerbach (»Uber Polizeistrafgesetzgebung überhaupt*, Feuerbachs Lében und Wirken cz. m. II. kt. 346 — 378.), Grolman (»Grundsatze des Criminal\v.« 365. §.), Henke OHandbuch« I. kt. 190. lp.), Wac h t er (>Lehrbuch« I. kt. 106.Ip.skvk.), Stahl (»Rechtsphilosophie« II. kt. 693. lp.), Luden (>Abhandlungen< II. kt. 166. lp.), Köstlin (»Revision« 691—703. lp.), Halsehner (»Gerichtssaal« 1869. évf. 96--101. lp.), Merkel (»Krim. Abhdl.« I. kt. 95. lp. s kvk.), Holtzendorf (»Handbuch« I. kt. 5., 6. lp.), Binding (»Normen« I. kt. 179—205. lp.), a genericus különbség lételét védelmezvén, a kérdés különféle, szétágazó irányú megoldása körül fáradoznak: mások, mint Stübel (»Über gefahrliche Handlungen als für sich bestehende Verbrechen« N. Archív. VIII. kt. 223—236. lp.), Heffter (»Lehrbuch« 31. §.), Becker (»Theorie« I. kt. 115-134. lp.), Walther (>Krit. Vierteljschr. II. kt. 338.), Geib (»Lehrbuch« II. kt. 182. lp.), Wahlberg (»Princip der Individualisirung« 123. lap), Bar (»Grundl. d. Strafr.« 20. lap) nagy tudományos hévvel és megfelelő alapossággal vitatják s tagadják a lényeges s elvi különbség lételét. Hogy egyik tábor sem szívesen vallja magáénak p. o. S t a h 11, a híres theocrata jogbölcsészt, könnyen érthető, ha annak következő több mint ájtatos expectoratióját olvassuk, melyet csupán eredetisége végett és, őszintén megvalljuk némileg olvasóink mulattatása végett tartunk közlendőnek. | »Die Polizeiübertretung trifft nicht die Rechtsordnung in íhrer Substanz, nicht die geheiligten Grundlagen und Grund-