Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 17. szám - Utalvány és váltó

javára eszközölt bekeblezés kitörlendőnek kimondása s esetleg a birtok visszabocsátása iránt is. Végül pedig a tulajdoni jogát megállapító polgári ítélet és saját szerződvényének bemutatása mellett a kitörlendőnek ítélt bejegyzés kitörlését, és önmaga javára a kérdéses ingatlanra a tulajdoni jog bekeblezését a telekkönyvi hatóságnál kérelmezi. Utalvány és váltó. (Dr. S. M.) Két főkülönbséget látunk az utalvány és a váltó között ; az egyik az, hogy az utalvány tárgyai pénzen kívül értékpapírok s más helyettesíthető dolgok is lehetnek (k. t. 291. §.), mig a váltó tárgya csak is bizonyos pénzösszeg (1876. XXVII. t.-cz. 3. §.) lehet; a másik különbség az, hogy elfogadás végetti bemutatásnak, és ennek folytán az el nem fogadás miatt óvásnak helye az utalványnálnincsen, mig a váltótörvény biztosítási viszkeresetet nyújt a váltóbirtokosnak az e 1fogadás megtagadása esetén felvett óvás alapján. De lássuk, vajon ezen második fökülönbség megáll-e minden körülmények között. Az 1875. XXXVII. t-cz. 298. §-a kimondja világosan, hogy a váltótörvénynek a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, óvásra, az előzök értesítésére, a fizetési viszkeres e t r e stb. vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek. Tehát taxatíve felsorolja, hogy mily cselekményeket birál el a váltótörvény alapján, ezek közt azonban az elfogadás végetti bemutatást nem említi. A váltótörvény pedig csak egy esetben kötelezi a váltóbirtokost az elfogadás végetti bemutatásra: a lát után bizonyos időre fizetendő váltóknál. Ezen váltókat be kell mutatni (vtó törv. 19. §.) A törvény e §-a a sanctiót is megadja, minthogy ha más meghagyás nincs (a forgató bemutatási határideje), a viszkereset a kibocsátó s forgató ellen elvész, ha a váltó a kiállítástól számítandó két év alatt elfogadás végett be nem mutattatik. Ha pedig az elfogadás nem történhetett meg, óvás veendő fel. — Ha óvás nem vétetik fel, csupán az elfogadó marad obiigóban. Plósz »A Magyar váltójog kézikönyve* müvének 144. lapján, habár azt vitatja, hogy nem kellene itt elfogadás végetti bemutatásról, hanem csak lát végetti bemutatásról szólni, maga a törvény szavai által czáfoltatik meg; mert az első, a mit a váltóbirtokosnak tenni kell, az elfogadás végetti bemutatás; csak azután, ha ez nem sikerült, kell az óvást felvenni. Miután tehát a váltótörvény már az elfogadás végetti be nem mutatáshoz joghátrányokat köt, sehogy sem lehet azt mondani, hogy csak láttamozás végett mutattatik be a váltó, minthogy ez esetben a törvény csak keltezésről szólna, mig a váltótörvény világosan az elfogadás keltezéséről szól, rendelkezik (vtó törv. 20. §.). Tény tehát az, hogy ha a lát-utánra szóló váltó elfogadás végett be nem mutattatik, a váltóbirtokos, a kibocsátó és a forgató ellen fizetési viszkeresetet elveszti. — Most nézzük az utalványt. Lehet az utalványhatározott napon lejáró, lehet a lejárat látra, bemutatásra, tetszésre, de lehet látutánra is kiállítva. Az utalványozó meghagyja azutalványozottnak, hogy 10 db. részvényt az utalványosnak lát után 8 napra szolgáltasson ki. Mit kell tenni az utalványosnak, hogy az utalványozó elleni fizetési viszkeresetét el ne veszítse ? Az utalványt azutalványozottnál elfogadás végett be kell mutatni. Ha pedig nem volt feltalálható az utalványozott vagy az elfogadás keltezését megtagadja? Óvás veendő fel, különben elveszti az utalványozó elleni viszkeresetét. Ez az eset áll természetesen akkor is, ha az utalvány forgatva lett a forgatók elleni viszkereset fentartására. A keresk. törvény 298. §-a nem szól az elfogadás végetti bemutatásról, de igen is a fizetési viszker esetről. A fizetési viszkereset a váltótörvény alapján bírálandó el, ezen törvény szerint pedig, ha a lát után fizetendő váltón előforduló kibocsátó vagy forgató pereltetik, ki kell mutatni, hogy elfogadás végett bemutattatott a váltó, vagy pedig hogy óvás vétetett fel. így kell az utalványnál is eljárni az utalványozó vagy forgató elleni viszkereset indításánál. De ha a lát után fizetendő utalvány elfogadás végett bemutattatik és az utalványozott az utalványt el nem fogadja, óvást kell felvennie, és így joga van az utalványosnak vagy az utalvány birtokosának biztosítási viszkeresetet indítani az utalványozó vagy forgatók ellen, sőt még az utalványozott, utalványozó vagy forgatók ellen biztonsághiányamiatt isvanviszkeresetnekhelye. Ennyire hasonlít a magyar keresk. utalvány a váltóhoz s mégis túlságosan megszorítja a k. t. 291. §-a az előbbi papirt, akkor midőn megköveteli, hogy rendeletre kell szólnia, ha nem kereskedő által állíttatott ki vagy fogadtatott el. Pedig a váltó mitsem veszítene, és a forgalom csak nyerne, ha az 1876. XXVII. t.-cz. tágító magyarázatát venné fel az utalvány, mely szerint ha nincs is rendeletre és kereskedő által kiállítva, forgatható legyen. Különfélék. — Egy jogi szaklap Csemegi Károly államtitkár ellen oly támadást intézett, milyent lovagias és vádjának igazsága érzetébén levő ellenfél nem intéz névtelenül senki ellen. Nem akarunk Csemegi Károly ur védője gyanánt fellépni. Bíráltuk codexét, biráljuk tetteit; de személyiségét mindig vitán kivül hagytuk, bár nem hallgatjuk el, hogy számos ellensége, ha csakugyan alappal birnának az ellene emelt vádak, nem várt volna a mai napig azok hangoztatásával. Sajnáljuk, hogy ily orvtámadás egy szaklap hasábjaiban jelent meg, s azt hiszszük, hogy a közérzületnek adunk kifejezést, ha kimondjuk, hogy ily vádaskodástól mindenki undorral fordul el. — A „.IogászkÖr"-ben f. h. 25-én Dr. Győry Elek folytatólag bemutatja a magyar polgári törvénykönyv tervezetét. — Ez lesz az idén az utolsó felolvasás; május 2-án banquet tartatik. Szerkesztői posta. A vitázó kartársaknak. Önök a következő kérdést vetik fel: »A. mészáros Fehérváron 800 frt áru szarvasmarhát vévén, azt kimérte, a bejött pénzt pedig elkártyázta ; mire B., az eladó, rájött, hogy az ökörvásárláskor A. által neki fizetöszerül adott bankó, csupa 10 frtos, egytől egyig hamis. Bebizonyodik, hogy azt a bankót, melyet B. mint A.-tói kapottat mutat be, csakugyan A.-tói kapta a B.; hogy A. a kérdéses bankót a C. beleegyezése nélkül, ennek birtokából, és pedig abból a czélból vette el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa ; hogy A. a kérdéses bankót valódi bankónak bitté, ebben a hitben vette azt a C. hire és tudta nélkül magához és bocsátotta volt forgalomba; hogy B. az A.-nál csupán 45 frtnyi fedezetet nyervén, 755 frtig károsodik j hogy a bankó, mint makulatúra 40—50 krt ér, C-nek pedig a hamisítvány előállitáa 30 frtjába került. A. látogatóba menvén C.-hez, a szobában senkit sem talált, minek következtében körülnézett s látta, hogy a C. Wertheim szekrénye nyitva van, abban fekszik egy tekercs bankó, mind 10 frtos, azt magához vette, s észrevétlenül mint jött vala, elosont, C. pedig azóta nem tudni, hova lett. Hogyan volna ez a képviselőház által elfogadott szerkezetbeü magyar büntető javaslat szerint minősítendő ?<c Véleményünk szerint A. bűnös a lopás vétségében a m. bünt. tv.-javaslat 333. és 334. §-ai alapján, és büntettetnék a 339. §. szerint egy évig terjedhető fogházzal. Indokolásul csak egyre, az értékmomentumra, kell reflectálnunk. A 334. §. értelmében »a lopott dolog értékének az veendő, melylyel az a lopás idején birt.< Vajon mi a hamis bankjegy értékí : azon összeg-e, a melyre hamisittatott; vagy az előállítási költség ; vagy pedig tisztán a papir mint ilyen ? Az első nem fogadható el, mivel a bankjegyen levő összeget csak a valódi bankjesy képviseli; a hamis bankjegyet nem az illető jegy kiadására jogosított bank állította ki, tehát még felismertetése előtt sem repraesentálja azt az értéket, melyről szól. Az előállítási költség szintén nem szolgálhat mérvül, mivel az által, hogy ezen költség a papírra fordíttatott, annak értéke nem nagyobbodik. Marad a harmadik eset: a papir értéke, melyet Önök 40 — 50 krra tesznek. Magánjogilag ezen élték sincs meg benne. A hamis bankjegy nem képvisel csereértéket, mert elkobzandó és megsemmisítendő. (Bűnt. javasl. 61. §.: »Azon tárgyak, melyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak, — a mennyiben a tettes vagy a részes tulajdonai, elkobzaudók; ha pedig azoknak birtoklása, használása vagy terjesztése különben is tiltva van : akkor is elkobzandók és megsemmisítendők, ha másnak tulajdonát képezik*.) De itt nem az az állapot jön tekintetbe, melynek a törvénynél fogva be kell következnie akkor, midőn a tárgy, mely bűntett elkövetésére szolgált, felfedeztetik, hanem döntő azon időpont, melyben a tárgy ellopatott; ekkor pedig még igenis volt a papirnak csereértéke. Sőt a már elkobzott dolgon is lehet lopást elkövetni. Az elkobzás által előidézett különbség csak az, hogy az elkobzás folytán az állam a tulajdonos, és a dolog extra commertium-má vált. Magánjogilag ez fontos változás ugyan, de büntetőjogilag irreleváns, mert itt az érték nem jogi categoriák szerint, hanem naturaliter, gazdaságilag állapítandó meg. Minthogy tehát a fenforgó esetben a 40—50 krnyi érték constatálásával elég van téve a 334. §. abbeli követelményének, hogy a lopott dolognak vagyoni értékkel kell bírnia : ennél fogva kétségtelenül lopás forog fen. A mi azt a kérdést illeti, hogy a lopás büntette vagy vétsége követtetett-e el : a dolus ugyan nem 40—50 krnyi értékre irányult, hanem sokkal többre, s ennélfogva közel fekszik azon feltevés, hogy a lopás minősítésének is a dolushoz kell arányitva lennie ; de épugy, amint közömbös a befektetett költség és az affectionalis érték, hasonlag nem vehető figyelembe az, hogy a tolvaj a valódinál nagyobb értékű dolgot vélt lopni. A javaslat szövege semmi kétséget sem hagy fen az iránt, hogy a dolognak objectiv, tényleges vagyoni értéke veendő alapul. A. tehát a lopásnak nem bűntettében, hanem vétségében bűnös. — A hamis bankjegy csalárd használatában nem mondható bűnösnek sem A. sem B., mivel a forgalomba helyezés ténye bona fide történt. — C. büntette különálló, s ha bebizonyodik rá, hogy a bankjegyeket forgalomba helyezés czéljából készítette, a 203. és 210. §§. alá esik. Mai számunkkal küldjük szét az 1878. évi igazságügyi rendeletek tárának első ivét. Legközelebbi csődbejelentés! határidők. (Apr. 30-tól maj. 7-ig.) Waidlinger Sámuel szegszárdi tsz. apr. 25. 26. 27. (91). — Hatsek Zsigmond bpesti e. f. kir. tsz. máj. 1. 2. 3. (88). — Karácson Imre karczagi tsz. máj. 1. 2. 3. (53). — A. Nagy József s neje Alföldi Julianna debreczeni tsz. máj. 2. 3. 4. (64). — (jilOSZinann Henrik szegedi tsz. máj. 4. 5. 6. (80). — Piliscll József zombori tsz. máj. 6. 7. 8. (39). — Goldborger Adolf s neje Böhm Záli zilahi tsz. máj. 6. 7. 8. (40). — Ruh Miksa bpesti ker. s vtsz. máj. 6. 7. 8. (53). — Lövenstein József veszprémi tsz. máj. 6. 7. 8. (59). — Rombaner Albert lőcsei tsz. máj. 6. 7. 8. (63). — Krausz Mór bpesti ker. s vtsz. máj. 6. 7. 8. (64). — Hunyady testvérek karczagi tsz. máj. 6. 7. 8. (71). — Sámuel Pollák & Stcinmetz m.-szigeti tsz. máj. 6. 7. 8. (71). Kivonat a „Buda-pesti Közlönyéből. Rövidítések: bli. = benyújtási határidő és bejelentési batáridő ; vh. = végrehajtó,^ i. — ideiglenes; t. = tomeggondook ; p. = perügyelő. A hirdetmények elején vagv végén levő számok a „Bpesti Közlöny" azon számát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent. A kecskeméti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Tormássy Ferencz kecskeméti lakos ügyvéd, a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. A kecskeméti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Andrássij Jenő nagykőrösi lakos ügyvéd, a kamara lajtsromába folytatólag felvétetett, Szonrly Dénes kunszentmiklósi lakos ügyvéd pedig, szolgabiróvá történt megválasztatása folytán, abból kitöröltetett. A szegedi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Hitt János h.-m.-vásárhelyi ügyvéd, a kamara lajstromába felvétetett. Az aradi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Blásovits János kisjenői ügyvéd, önkénytes lemondás folytán az ügyvédi lajstromból kitörültetett. A nagy-szebeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Vlad Miklós és Mariin Rudolf ügyvédek, Nagy-Szeben székhelyivel, — Mauks Gyula ügyvéd pedig Medgyes székhelylyel, a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. ° A temesvári üsyvédi kamara részéről ezennel közhírre tétetik, miszerint Huber Norbert temesvári, Popovits Gyula lugosi, és Milassin József zsablyai (józseffalvi) lakos ügyvéd, a kamara lajstromába folytatólag felvétetett ; ellenben öer.-aé-