Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 16. szám - Még egy utóhang a kamarai választásokhoz

124 ­kedö szerződvényt érvényre emelni nem tudván, a vásártól kölcsönösen elállottak, s az előpénz visszaadatott, most azonban a Hermán S. vásá­ráról Oláli Miklós értesülvén, óhajtotta a birtokmegörökitésben meg­előzni. Megjegyzem még, hogy Hermant megkárosítani egyik fél sem kivánta, minthogy eladók a vételárt Oláh Miklóstól nem is kérték, ha­nem a Hermán S. kártalanítása végett nála hagyták; továbbá a vizsgá­lati eljárás és a végtárgyalás rendén kiviláglott az is, hogy eladók mint a miveltség alanti fokán álló falusi nők, -voltaképen tisztában sem voltak a történtekkel s azok horderejét föl nem fogták. így történt aztán, hogy Oláh József és Hermán Sámuel a különböző szerződések alapján tulajdonjog bekeblezése iránti kérelmüket egyidejűleg nyújtván be, kö­zös és egyenlő arányú tulajdonjogot nyertek. Az első fokú kir. törvényszék 1877. 27/IV-énkelt 3359|1876. bf. számú Ítéletével mind Debrenty Klára és társai eladókat, mind Oláh Miklóst (fia József vád alá sem helyeztetvén) hamis okirat kiállításá­val párosált csalásban bűnösöknek mondván ki, börtönbüntetésben ma­rasztalta őket el és az adásvevési szerződést is megsemmisítette. A bpesti kir. ítélő tábla azonban 16287/1877. b. számú ítéleté­ben az alsó biróság ítéletének megváltoztatásával vádlottakat az elle­nök emelt vád és következményei alól bűnvádi u t o n torolható c s e 1 e k v é n y tárgyi tényálladékanak hiányából föl­mentette, s panaszost (Hermán Sámuelt, az első vevőt) szerződós érvénytelenítési keresetével a polgári peruira utasitoita, mert jóllehet a kétszeri eladás vádlottak ellen teljesen beigazolva lett, »tekintve mégis, hogy nevezett vádlottak kétségtelen telekkönyvileg kitüntetett igaz tulajdonukat adták el, tekintve továbbá, hogy Oláh Józseftől, ennek sa­ját beismerése szerint a vételárt roszhiszemüleg tettleg föl nem vették, apusztakétszerieladásbóleredhető elsőbbségikér­dés elbírálása pedig a birtokszerzési törvények értelmében polgári p e r u t r a tartozik.* Kétségtenül helyesen ítélt a kir. ítélő tábla, mert vádlottaknak csalási szándékuk nem volt. Azonban a kir. ítélő tábla az itt kimondott elvhez nem maradott következetes, mint alábbi esetben is látható: 4. Koszta László és neje Keresztes Juli a sz.-kövesdi 98. sz. tjk.­ben fölvett ingatlanaik közül a 103. hr. számút 1875. november 20-án eladták Paczai Mihály és neje Dobai Zelmának, egy évvel később pe­dig az 1876. november 18-án kiállított közjegyzői okmányban összes birtokaikat, az előzetesen Paczainak s nejének eladott parczellát is be­leértve, 183 frt 66 kr. kialkudott vételárért megvette tőlük özvegy Ben­cze Tódorné Pap Lina, de az első rendbeli vásárlók fedezésére az 50 frt vételárt a körjegyző kezéhez egyetértőleg letették. Az e. f. kir. törvényszék a hozzá épen akkor leérkező Debrenty­féle bűnügyben hozott fenébb csaknem egész terjedelmében idézett kir. táblai Ítéletből kiindulva, 1877. július 27-én 1920. sz. a. kelt végzésé­ben a további fenyítő eljárást megszüntette, az eset hasonlóságánál fogva szórul-szóra ugyanazon indokokat ismételvén, melyeket a kir. it. táblá­nak 16287/1877. sz. ítélete tartalmazott. Úgyde a kir. it, tábla ezen utóbbi ügyben 1877. 13/XI. 26743. sz. a. akként határozott, hogy : »mivel jogos gyanuokok merültek fel, hogy az előző eladásról tudomással birt (t. i. Benczéné Pap Lina), sezek szerint csalás bűntettével alaposan vádolható levén, a neheztelt végzés megváltoztatásával vád alá helyezése elrendeltetik*. Csakugyan ezen táblai végzés alapján azután Koszta Lászlóné (férje időközben elhalt) és Bencze Tódorné jogérvé­nyes ítélettel csalásban bűnösöknek kimondattak, biróilag inegdorgál­tattak. s hogy az eset annál kirívóbb legyen, az érdekelt adásvevési szerződés érvénye érintetlenül hagyatott, mert hiszen ^mindenik fél kielégítve levén, s az első vevő Paczai és neje is 50 írtjukat visszakap­ván, a szerződésnek érvénytelenítésére ok fen nem forgott, annál ke­vésbbé, mivel az egyik érdekelt is nemcsak nem kivánta, de sőt a bün­íenyitő eljárás megszüntetését mindannyian kérték. Hasonló ellentétes intézkedésekre bukkanunk a m. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának ítéleteiben is. Ugyanis a 3574/1877. számú curiai ítélet szerint: »fia még tudomásával volna is az utóvevőnek a birtok előzetes eladása, a vétel csak a mennyiben gonosz szándékból, roszhiszemüség­gel s olyan czélból történt, hogy azáltal a vevő magának ille­téktelen hasznot s másnak pótolhatlankárt szerez­zen. büntetendő«. Nagyon is praegnans módon nyer kifejezést ezen legfőbb itélőszéki ítéletben az általunk felállálitott elv; s mégis a Debrenty-féle bűn­ügyben ugyancsak a Curia 8852/1877. sz. alatt a táblai Ítélet megvál­toztatásával az alsó bíróság Ítéletét hagyta helyben, mely szerint el­adók és a masodizbeni vásárló hamis okirat kiállításával párosult csa­lásban bűnösök, s az adásvevési szerződés mint hamis okirat semmis, de mintegy enyhítéséül ezen tulszigoru Ítéletnek, a 3 Debrentynek, te­kintve, hogy ők a szerződést azon hiszemben írták alá, hogy abban csak a földnek megelőző haszonvételéről tétetik intézkedés (azaz nem bűnözési szándékból) büntetéséül eddigi perben-állásukat számította be, Oláh Miklós azonban 3 havi börtönt kapott. 5. Még egy esetet hozunk fel, melynél a későbbi vevőtársak nem mindenikét terheli a bűnös összejátszás. Ennél Jánk Tógyer és neje Medve Mária a náprádi 116. sz. tjk­ben foglalt ingatlanaikat előbb Farkas Ferencznek 120 írton, 5 évvel később pedig Majerán Józsefnek és neje Farkas Máriának 160 írton adták el, miért is eladók és a vásárló férj Majerán József mind a 3 biróság által (a kir. táblán 29649/1876. és a Curián 2404/1877. sz. a.) csalásban bűnösöknek mondattak ki, két előbbi 3—3 és a még egyéb -1 áltet­bünös cselekvénynyel is terhelt Majerán József 6 havi börtönre ítéltet­tek utóbbinak neje Farkas Máriára az egyik vevotársra nézve azonban — sbünös részesüléssel nem terheltetvén* — vizsgálati eljárás ínég előzetesen megszüntettetett. Eddig még csak rendben volnának az em. litett Ítéletek, jóllehet az eladók az egész vételárt fel nem vették, ha­nem az első vevő fizetéseinek fedezésére szolgáló 120 irtot Farkas Fe. reneznek fölajánlottak, és ezt a pénz átvétele végett Majerán Józsefhez utalták, miből kitetszik, hogy csalási szándékuk nem volt, úgyde nem mondható hasonló az egyhangú Ítéletek azon ágaira, melyek szerint a bünper alapjául szolgált adásvevési szerződés nem csak a marasztalt Majerán Józsefre, hanem a felmentett Farkas Mária szerzőtársra nézve is megsemmisíttetett, és pedig az utóbbit illetőleg minden indokolás nélkül. Végül az időközben további jóhiszemű szerzők által nyert dologi jogok tekintetében felemiitjük még, hogy az 1. alatti esetben a bekeb­lezett utóbbi szerző Lábó Gávrilla ellen Zachariás János jóhiszemű­leg 15 frt s járulékai erejéig zálogjogot nyervén, ezen zálogjog a tlkvi intézmény szellemében a csalás miatt elitélt Lábó Gávrilla adásvevési szerződvényének megsemmisítése után is érvényben tartatott, az ezen zálogjog fentartása következtében szenvedett kárai iránti s egyéb kö­veteléseivel panaszló (az első vevő Erdei Ferencz özvegye) polgári perre utasíttatván. — Több példát é9 gyakorlati esetet szükségtelennek is tartunk fel­hozni, mert az eddigiekkel bíróságaink követett eljárása és a magunk elibe tűzött kérdésnek bünfenyitő uton való megoldása eléggé kide­rítve van. (Befejezése küv.) Még egy utóhang a kamarai választásokhoz. Miután a kamaraválasztás elmúlt, leköszönések pedig, mik­től tartottam, nem történtek, ideje volna megemlitni oly ideákat is, mikről a választást kiszínezett pro- és epilogok hallgattak. Az egész mozgalmon bizonyos arcadiai felfogás ömlött el az ügyvédi tekintély emeléséről. Mintha nem élne még ma is azon valaki, aki bizonyos környéken szállongó hír szerint az ügyvédjét, ki nem volt nemes, forma­liter deresre huzattá. Mintha azaz 1844. 5.t.-czikk, mely hivatalra nem nemest legelőször eresztett, vagy az 1848. 5. t.-cz., mely az ügyvédnek mint ilyennek választó s választhatási képességet adott, csak valamely ős időbeli törvény recapitulálása lenne. Nem. A tekintélyemelkedés nem osztályunk kizáró érdeme, még kevésbbé monopóliuma ; hozta azt a társadalmi nagy átalakulás, s osztozott benne átalán véve minden, ami munka, melynek nemei közt még rangfokozati lépcsőzettel se igen kérkedhetni; legalább én tiz frtos perekbe belefojtható ügyvédi állásomnak ötven forintos végvászonban működő kereskedővel, vagy ugyauolyat gyártó iparossal szemben valami nagy fölényt igényelni nem mernék ; s ha náluk állásomnál fogva különb volnék is, sülyedésük mel­lett emelkedésemet képzelni nem tudnám; ha pedig politikai rázkódá­sok nyelvváltoztatásra kényszeritnének, akkor nyelvhez kötött voltom­nál fogva tekintélyfentartásban velők épen nem is versenyezhetném. Tisztán ügyvédi elemre szoritkozással a választási szóvivők va­lami nagyon nem törődtek ; amit mondtak, azt bármely testületi gyűlé­sen is épugy elmondhatták volna; törvényhozásra hatni, bent rendet tartani, kifelé erélyesen védekezni, előítéletek ellen harczolni: bárhol érdekkel fogadott programm lenne. Hanem ha már Horácz characteristiconja: »inceptis gravibus plerumque et magua professis purpureus late qui spLndeat unus et altér assuitur pannus« — nem csupán iróniára való. de komolyan is követtetik, és ha a nagyobb résznek ez tetszik: kár volna ellene harezra kelni, — bárhonnét veszik is a »pannus purpureus«-t. Csak szabad legyen hinni — s tán még emlékezetbe is hozni, hogy az ügyvédi erő egészen másutt keresendő ; a hova a kamarai intézmény behozatalának hatása alig volt, és hároméves fenállásának befolyása alig lett. Felme­rült eddig ismeretlen sdrága köveink* köztünk maradni nem fognak; — máskor is >merültek fel«, de ki országos, ki városi, ki megyei kép­viselő, ki tisztviselő, ki intézeti hivatalnok, ki közjegyző lett. A most »felmerülőkre« is ezen sors vár; ily irányú előmenetelükre, a kama­rai gyülésezések is nem épen megvetendő lépcsőzetek. Miniszter is hamarabb lehet valaki, mint fővárosban állandó ügyvéd. Ez vagyon és nexus nélkül az egyéni mortificatio non plus ultráját igényli. Auuyi önmegtagadásról, mennyi ide szükségeltetik, nálunk talán szólni is szé­gyenlenének; én csak 1870-ben olvastam párisi hírekből, hogy ott Blanqui a maga elnöki képességének indokolásául azt hozta fel, hogy első rendű szükségleteit naponkint fél frankkal fedezheti. Még eldődeim is az ügyvédi biztos keresetet évi ötszáz írtra merték tenni; legfölebb azt tették hozzá, hogy a »plus« már valami rendkívüli, mihez hajszür­kület előtt kevés remény lehet. A központon vagy hatszázan csak igy férünk el, mert házi úrban, kereskedőben, iparosban, tőkepénzesben, földbirtokosban külön-külön ugyanannyi fél e piaezon mégis bizonyára érdekelve van, s érdeke bizonyára annyi általa szenvedhetlen — mond­juk nem is értett — jogi elvégezni valótól függ, hogy aki helyette el­végzi, annak egy pár száz frt fizetést inkább kevcsel, mint sokai, — kivált ha neki csak ügyeiről beszélünk és nem politisálunk; e helyett évek hosszú során sem jó sem rosz sorsban el nem hagyjuk, élő levél­tárává leszünk és ambitiót vele nem éreztetünk. Minisztériumok jön­nek, mennek, biróságok, kamarák változnak, törvények keletkeznek s enyésznek; az ügyvéd megmarad, ha türelemben és összehúzódásban nulla dies sine linea elvet követ. Ebben volna az ügyvédség igazi ereje, melyet még az is növel, hogy leieket szerezm igen nehéz. (Hajdanában 10—15 évi gyakorlattól

Next

/
Oldalképek
Tartalom