Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 15. szám - Az uj bélyegtörvényjavaslat

Nyolczadik évfolyam. 15. szann Budapest, 1878. április 11. KülBn mellékletek : a „Döntvényeit gyűjteménye" »y „Igazságügyi rendeletek tára" és az „lgajsáqOgyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség : Nagy koronautcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentea szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyOjtemén>e", a/. „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel" czimü mellékli-tekkel együttesen: egész évre 10 formt télévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek b éi-menteaen, vidékről legczélszerübben postautalvány atján küldendők. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Kiadó: az ..Athenaeum" részvénytársaság. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. T A R T A L 0 M : Az uj bélyegtörvényjavaslat - Az ügyvéd bírája."Dr. Dell'Adami Bezső ügyvédtől. - Telekkönyvezett ingatlanoknak alulajd^lítaTtöbb ízben való eladása megallapitja-e a csalást? Dr S o o s Kálmán törvényszéki jegyzőtől. - Jogirodalom. (Büntető-eljárás a jövedéki kihLá ok tárgyában. Ügyvedek, bírák e3 pénzügy! t.sztvitelők számára. Irta Dr. Székely József kir. táblai bíró). Helmbacher Nándor kir. alügyésztől Törvényjavaslat a bélyeg es illetéki szabályok némely határozmányainak módosításáról. - Különfélék. - Legközelebbi csődbejelentés? határidők - Kivonat a .Budapest! Kozlöny.-bö!. - Csődök. - Csődmegszüntetések. - Pályázatok. - Igénykereseü felhívások). - Külön melléklet- \ .Rendeletek tara«-nak tartaldmmutatója egy ive. • ' Az uj foélyegtörvényjavaslat. (P.) Ezen év minden hónapjában kijut a sok kormányzati és törvényhozási áldásból az igazságügynek és a jogi forgalomnak. Alig képes a közvélemény és a szakközönség egyik jótétemény (?) háborítatlan élvezetébe lépni, már is nj meglepetés készül, amely azeló'bbinek fokozata. Az eddigi reformok körül még nagyon csínján hallgatott a fiscus: csak azt követelte, a mire előbbi törvények alapján joga volt. Most azonban ugy látszik, szintén kedvet kapott életjelt adni és a maga érdekeit nyomatékosan előtérbe tolni. Egy uj bélyeg- és illetékkorszaknak nézünk elébe, a mint arról a bélyeg és illetéki szabályok 2>némely« határozatainak módosítása iránt a képviselőháznak benyvtjtott törvényjavaslat tanúskodik. Zavartabb, jobbra-balra magyarázhatóbb, homályosabb és kétesebb értelmű szerkezet alig létezhetik, mint bélyeg- és illetéktörvényeink. Nincs az a szakasz, a mely iránt vita vagy különböző felfogás nem volna. Azért, ha a pénzügyi reform terén valami iránt égető szükség mutatkozik, az az összevissza tákolt bélyeg- és illetéktörvények rendszeres átdolgozása és szabatos fogalmazása, egyöntetű törvény alakjában. Ez azonban oly feladat, melyre pénzügyi codificatoraink ereje fel nem ér. Kapunk ez okból minden év törvénytárában egy módositó, kiegészítő vagy bővítő novellát az előbbi törvényekhez, melynek életbeléptetése után újra kezdődik a zűrzavar, és ez igy megy évek óta »sine fine«. Pénzügyi kormányzatunknál már bevett axióma: a helyett hogy a fenálló törvények pontos kezelése és szigorú végrehajtása által igyekeznének az államkincstár jövedelmét biztosítani és fokozni, jobbnak tartják codificatori ügyességeikről tanúbizonyságot tenni és sok hiábavaló vesződség és zaklatás után utoljára még is azon tapasztalatra jutni, hogy a réginél megmaradni talán czélszerübb lett volna. Vizsgáljuk közelebbről a legújabb javaslat némely részleteit, a mennyiben különösen a jogászközönség előtt kiváló érdekkel birnak. Az első §. a jelenlegi bélyegilleték első fokozatának tételeit egy ötödrészszel alábbszállitja. Alig hihetünk szemeinknek. Most midőn minden törekvés odairányul, az állam jövedelmét emelni és a meglevőt biztosítani, leszállítás inditványoztatik. Ezen sajátszerű tünetre a megfejtést az indokolás adja. Az 1876. évi osztrák uj bélyegtörvény »aggodalmakat keltetU az iránt, hogy ezen bélyegleszállitás a magyar kincstár bélyegjövedelmére káros hatást fog gyakorolni. Tehát az osztrák törvény hatályától való félelem a törvényhozási főindok. Meg kell vallanunk, ilyen naiv érvelést még nálunk sem lehet minden nap olvasni. Követni kell az osztrákot, mert különben a bélyegtakaritás miatt a magyar váltóforgalom egy része Bécsbe fog menekülni: ez a javaslat kiindulási szempontja. Vajon ezen aggodalom az osztrák törvény egy évnél hosszabb hatálya óta csakugyan igazolt és kimutatható-e, erről felvilágositást hiába keresnénk. A kincstár ezen bélyegjövedelmének biztosítása végett kimondja a javaslat 4. §-a, hogy oly váltó alapján, mely nincs kellőleg bélyegezve, váltóbirósági cselekménynek nincs helye, — mijózan jogi értelemben annyit tesz, hogy a váltón egy uj kellék lesz szükséges, ha az birói uton érvényesíttetik, t. i. a kellő bélyeg. Ha a bélyeg csak öt krajczárral kisebb a scálánál, váltójogi hatályát veszti a váltó. Ezen monstruositással szemben komolyan kell kérdenünk: csakugyan van-e arra kényszeritő ok, hogy az egész váltóügylet érvénye néhány krajezárnyi bélyegtől függjön? Hiába utalnak az indokok arra, hogy ilyen természetű szigor másutt is van; azért mégis csak absurdum ez minden józan gondolkodás előtt, mert az egész váltótörvényt halomra dönti. Nálunk erre absolute nincs szükség. Ellenkezőjét annak fogja okozni, a mit vele elérni akarnak. Minden fél a váltót Ausztriában fogja keltezni vagy telepíteni, mert ott ezen szigor nincs és igy nem kell attól tartani, hogy véletlenül néhány krajezárnyi bélyeghiány miatt egy több ezer forintról szóló váltó bíróilag be nem hajtható legyen. A javaslat szerint azon eset is előállhat, hogy a biró elnézvén a váltó bélyegét, a végrehajtást elrendeli, s ennek foganatosítása alkalmával a fél az összeget kifizetvén, megkapja az eredeti váltót; most ha látja, hogy a bíró ellene oly váltó alapján rendelte a végrehajtást, mely bélyeghiány miatt be nem perelhető, a birót kártalanítási perbefoghatja. Köszönjük az ilyen újítást. Sajátszerű uj theoriát állit fel a javaslat 6. §-a, mely szerint az, a ki bélyegtelen számlát elfogad, a bélyegcsonkitás bűnrészesévé válik és a birság tekintetében a számi át kiállítóval egyetemlegesen felelős. Olyan bünrészességi tan ez, mely aligha a Csemegi-féle codex alapjain indul, s csak arról tesz fényes bizonyságot, milyen képtelenségekre ragadtatnak a pénzügyi codiíicatorok, ha valamely büntetőjogi alapelvre akadnak. Igazán megdöbbentő újítást tartalmaz a javaslat ll.§-a. E szerint semmi hatósági beadvány nem intéztetik el, ha nincs rajta a kellő bélyeg: a jelenlevő félnek visszaadandó, különben pedig az iratokhoz teendő. Az oly kényelmes és lassú bureaukratiának, milyen a mienk, igazán üdvös §.; csak még ez kellett a közigazgatás sikeresebb eljárásához. Majd fognak ismeretlen kezek által a bélyegek letűnni a beadván} okról és nagy számban az elintézés azon kaptára ütetni »bélyeghiány miatt az iratokhoz csatolandó.« A legszebb és egyúttal a leghelyesebb elintézés a világon. Ugyanolyan valódi reformeszmét tartalmaz a 12. melynek értelmében közhatósághoz intézett távirat esetében a bélyeg a táviratra illesztendő. E szerint a távírász lesz hivatva a felett határozni, vajon valamely fél a szegényjog alapján bélyegmentes táviratot intézhet-e vagy nem. Minden magánokirat érvényét tönkre teszi a javaslat 13. §-a, mert kötelezvények, nyugtatványok. áruszerzési vagy szállítási kötések, bérleti, épitési, társasági vagy szegődési szer-