Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 11. szám - A kezességi jog- köréből. A közönséges kezes kötelezettségéről

Hetedik évfolyam. 11. szarn. Budapest, 1877. mártius 15. Megjeíeri r.iníen csútprtíi.C; a .magyar jogász gyűlés-' tartama alatt naponkint. A kéjiratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamétiok a kiadóhivatalhoz intézendő*. MAGYAR ^LŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vafrv vidékre bérmei tes szétküldéssel) a ,Magyar rhemis°-re, az „Igazságügyi rendeletek tára" és a -Döntvények gyűjteménye" czimű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 torint, félévre 5 forint negyedévre 2 torint 50 kr. len t e s en, vidékről leg, llvány útján kulleudSk. Az előfizetési pénzek b . czélszerűbben posta Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. iz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGASZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTIÉ ÜGYVDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. 'liülön mellekletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „Jgazsác/ügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az ,,^,tlierLa,e-u.m" részvénytársaság. TARTALOM: A kezességi jog köréből. A közönséges kezes kötelezettségéről. K i s Gábor budapesti ügyvédtől. — A csalárd és vétkes bukás a magyar büntető-törvényjavaslatban. Di. Schiller Henriktől. — A budapesti ügyvédi kamara választmányának évi jelentése a közgyűléshez. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. (A bagatell-ügy. Jogászkör. A pestvidéki törvényszék.) — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : A »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A kezességi jog- köréből.*) A közönséges kezes kötelezettségéről. A kezességi jog tana általában a magánjogi elmélet könnyebb részei közé tartozik. Terjedelmének csekélysége s a tárgyát képező jogviszonyok egyszerűsége előre kizárjak annak lehetőségét, hogy elméletének felállítása s annak egy positiv jog körében törvényképen az életre való alkalmazása valami jelentékenyebb elvi nehézségekbe ütközhetnék. És mégis, ha akár legközelebb saját jogéletünkben, akár továbbmenve az előrehaladottabbaknak ismert idegen jogrendszerekben is figyelmesebb szemlét tartunk, azon meglepő tapasztalásra kell jutnunk, hogy a műveltebb nemzetek jogélete épen a kezességi jog tekintetében korántsem tünteti föl az egyöntetű kifejlettség azon fokát, mit az e tárgyra vonatkozó jogelvek általános elismerésre jutott tudományos felfogásától méltán várnunk lehetne. Ezt kell legalább állítanom azon pár kiemelkedőbb kérdésre nézve, mi a kezességi jog körében a figyelmet leginkább magára vonni képes és miknek egy vagy más irányban való megoldása a gyakorlati életre is fontos befolyást gyakorol. Ezt kell állítanom különösen a kezességi jog azon pontjáról, mely arról van hivatva határozni: mely időpontban köteles és szorítható a közönséges kezes az adós által — lejárta daczár a —be nem töltött kötelezettség teljesítésére, melyre tehát — mint a kezes kötelezettségeiről szóló pontok legnehezebbikére — fognak főleg irányulni alább következő fejtegetéseim. A kezességi kötelezettség mint olyan felől, mely a kötelezett — közszólás szerint — adós helyett bizonyos szolgáltatás — vagy mint szokás mondani — fizetés járulékos, pótlólagos teljesítésében áll, mindenki tisztában van, s habár e kötelezettség terjedelme iránt pl. a kamatok tekintetében tökéletes megállapodás mindenütt még nem létesült, senki sem esik már ma azon hibába, hogy a kezes pótlólagos kötelezettségét az adós főkötelezettségével összezavarva, a kezessel adósként akarna elbánni. Hanem *) A jogászkörben tartott előadás. ! a nézetek ezen nagyban és egészben tapaszj talható tisztultsága még egyáltalában nem elég annak eszközlésére, hogy a törvényekben a kezes kötelezettségi terhe a kellőnél s igazságosnál súlyosabbra vagy könynyebbre ne szabassék és hogy e részben sem a hitelező, helyesebben jogosított, sem a kezes jól felfogott méltányos érdekei ne sértessenek. E tekintetben pedig kiváló fontossággal bir annak miként való megállapítása : mely időpontban köteles a kezes marasztalás és végrehajtás terhe alatt az adósért helyt állani s más részéről, mely időpontban nyeri meg a hitelező azon jogot, hogy követelésének teljesítésére a kezest szoríthatja. Ez — felfogásom szerint — sarkpontja minden kezességi törvénynek s egyúttal azon legnehezebb feladat, mivel a törvényhozónak a kezességi jog terén megküzdenie kell, mit tanusit azon körülmény is, hogy e pontban a magasabb kifejlettségre jutott jogrendszerek jelenleg is a legnagyobb mérvű eltérést és ingadozást mutatják, ugy hogy legalább az előttem ismeretes rendszerek közt hiába kerestem olyan kettőt, mely a közönséges kezesre nézve e pontban egybehangzóan intéz! kednék. Azonban, a mint fentebb is és épen | most hangsúlyoztam, e nehézséget csak a közönséges kezes tekintetében értem, s itt egyúttal helyén látom megjegyezni, hogy a kezesség más alakzatai, nevezetesen a készfizetői s kármentési kezesség tekintetében nem létező s nem gondolható eltérést keresni és csinálni eszembe sem jut. Az, hogy a készfizető kezes az adóssal egyetemleg mindjárt a lejáratkor köteles fizetni, s hogy a kármentési kezes rendszerint csak az adós ellen folytatott végrehajtási eljárás után a fedezetlen maradt követelésre nézve tartozik a hitelezőt kárpótolni, kérdés tárgyát sem képezheti. A nehézség egyedül a közönséges kezesre nézve forog fen, azon kezesre, ki minden szorosabb meghatározás vagy kikötés nélkül egyszerűen kezességet vállalt valamely idegen kötelezettségnek teljesítéséért, röviden ugy jelölte meg magát mint egy más személy kezesét. Az ily kezes feleslegesnek tartotta vagy véletlenül s talán tapasztalatlanságból elmulasztotta azon önrendelkezési jog használatát, hogy jótállási ígéretének az adós nem fizetése esetén leendő beváltására az időpontot — a hitelező beleegyezésével természetesen — maga szabta volna meg, rábizta azt egyszerűen a törvényre, mely a szerződő felek jogviszonyait — ezek másféle rendelkezésének hiányában — áltatános érvénynyel szabályozni hivatva van. A törvény feladata tehát pótolni a hitelező és kezes közös czélzatának elmaradt nyilatkozatát, megállapítani többek közt azon esetet s feltételeket is, melyek beálltakor a kezesre kerül a fizetés sora. Mire alapithatja már a törvény ez irányban teendő rendelkezését, hogy az mindkét félre hitelezőre ugy mint kezesre nézve egyiránt igazságos saz életre üdvös hatású legyen, ez iránt kell első sorban állást foglalnunk és pedig egyelőre elvonatkozva mindazon positiv intézkedésektől, mikkel az egyes jogrendszerekben találkozunk és mikre később különben is visszatérünk. Nézetem szerint a törvénynek, midőn e tárgyban rendelkezik, főleg azon tekintet által kell vezéreltetnie: mi ily esetben a szerződő felek szándoka; mert csak ennek lehető tökéletes eltalálása nyújthat módot azon egyetemes érvényű kötelmi jogelv érvényesülésére: kiki ugy nyerjen igazságot, a mint magát kötelezte. Ezen főtekintet pedig megköveteli, hogy a törvény 1 ei hetőleg oly értelmet tulajdonítson az egyszerű kezességi nyilatkozatnak, a minőben az a kezes részéről téve s a hitelező részéről elfogadva lett. S miután ez a törvényben esetenként meg nem állapitható, nem marad má s hátra mint ezen nyilatkozat legáltalánosabban szokásos értelmét állítani fel közönséges szabályul, mi által mintegy a nép jogérzülete lesz türvénynyé emelve s minden oly önkényes értelmezés szerencsésen elkerülve, mely a leggyakrabban helyes irányban fejlődő közjogérzületet sértené, a nép jogi öntudatának tisztaságát zavarná. Ezen kiindulási pont helyessége ellen — azt hiszem — kifogás nem is tehető. Azonban a feltett kérdés megoldásának nehézsége épen akkor tűnik elő, midőn arról van szó