Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 9. szám - A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. [2. r.]

- 75 — Tagadathatlanul közöny, ha nem ellenszenv kezd nyilvánulni a kamara-intézmény irányában, épen azok között, kiknek az intézmény erkölcsi s anyagi támogatása első sorban kötelességük volna, holott az autonomikus jogalapon szervezett testület élet­erejét legfőképen tagjai támogatásából, a czélegy­ség iránti érdekközösség érzetéből merítheti. E kedvezőtlen jelenség oka nézetünk szerint két körülményre vezethető vissza. Egyik az ügyvédrendtartást tartalmazó tör­vény szükkeblüsége s egyoldalúsága. E törvény valóban nemcsak a bizalmatlan­ságnak, hanem az ódiumnak egy nemével az ügy­védi kar ellenében alkottatott; azon elfogultság jellemezte a törvényhozást, hogy minden ügyvéd kivétel nélkül bűnbak, kiben, miként a vallási dogma az eredendő bűnökről tartja, a jogellenes­ségrei hajlam természetszerűleg rejlik, azért az ngyvéd és fele között felmerülő viszályban csak előbbi lehet vétkes és csak az utóbbi érdekeit kell a törvény szigorú intézkedéseivel biztosítani és körülsánczolni. Bátrak vagyunk kérdezni, van-e az 1874. XXXIV. t.-czikk szabványaiban csak egyetlenegy intézkedés, mely az ügyvédek jogos érdekeit meg­óvná vagy biztosítaná ? nem illusió-e annak »az ügyvédek jogai és kötelességeiről* szóló egész V. fejezete a »jogok« tekintetében, mely fejezetnek 17. §-ából 16 csak a kötelességekről beszél; egyet­lenegy a 38. §. szól jogról, azon jogról, melyet nem szükséges §-ba foglalni, mely az ügyvédi hi­vatás természetszerű legprimitívebb jogosultsága, hogy t. i. az »ügyvéd jogosítva van feleket képvi­selni «. Azon egyetlen jog, mely a törvényben még mint törvényjavaslatban legalább ben foglaltatott, hogy az ügyvédnek a megítélt perköltségek erejéig megtartási joga legyen, vagy a követelt, de bírói­lag meg nem itélt költség erejéig bírói kézhezi le­tételt eszközölhessen: a már hangsúlyozott szűk­keblűség folytán kimaradván, az ügyvéd részére a törvény által biztosított jogok értéke egyenlősit­Het& azon állampolgári joggal, melynek tréfásnak látszó definitiója: »sztiletni, adót fizetni és meg­halni*. S a mint nem védi meg e törvény az ügy­védnek jogos érdekét feleivel szemben, ép ugy igen csekélyre devalválható azon félrendszabály, mely az ügyvédi kamaráknak a törvényhozás bi­zalmatlanságából megcsonkított szük hatáskört enged. Azon panaszok felett, melyek ügyvédek és feleik között felmerülhetnek, egyedül az erkölcsi elégtételt nyújtó fegyelmi bíráskodás tartozik a kamarához. Egyéb a gyakorlati életben legtöbb­ször előforduló s az ügyvédi rendtartás 44., 46. és 48. §-ába ütköző cselekvények, melyek legtöbbször fegyelmi vétséggel is összekötvék, már a törvszé­kek birálata alá tartoznak: miből igen sokszor illetékességi kérdések merülvén fel, a panaszkodó fél ez indokból gyakran elutasitandóvá lesz, s így ! sérelmeit oly későn orvosolhatja, a mikor már azokért a nyert elégtételben recompensátiót nem talál. Az ügyvédi kamara jogköre tehát egyszerű fegyelmi hatalom, melynek hivatása egyedül abból áll, hogy a törvényes kötelesség ellen vétő tagokat megbüntesse. Igen helyesen! De óhajtandó, helye­sebben : joggal követelhető volna, hogy azon ható­ság, melynek pénzügyi fenállhatását a tagok kény­szerű megadóztatása biztosítja, necsak a legtöbb­ször alaptalanoknak bizonyuló s megtorlás nélküli meghercze-hurczálást eredményező panaszok fölött Ítéljen, hanem autorizált hatalom legyen az ügy­védek jogos érdekei megvédésében is. így p. o. az ügyvéd és fél között egyességi­leg el nem intézhető díj-megállapítási kérdések­ben sokkal helyesebb volna, ha a kamara s nem a bíróságok jogosíttatnának az egyes díjtételek meg­állapítására. Az ügyvédek ez iránybani jogos érdekeit sokkal inkább biztosítva látnók, mintha az az oly sokfelé ágazható különféle birói felfogásra bizatik. Óhajtandó volna továbbá bizonyos megtorlási, vagyis elégtételi hatalom gyakorlására is feljogo­sítani a kamarákat azon panaszkodók ellenében, kiknél sokszor nemcsak a panasz alaptalansága, de a roszakarat is constatálható. Nem czélunk ezzel a jogos panaszkodást meggátolni, vagy épen visszarettenteni, sőt épen az elkövetett jogsérelem minél könnyebb megor­voslása elvéből nem helyeselhetjük azt sem, hogy a nem az állam nevében működő, attól fizetést nem huzó kamarához beadott kérvények, bélyeg­kötelezetteknek mondattak ki, valamint, hogy az oly sokszor alaptalanul bepanaszolt ügyvéd bélye­ges beadványon s adatokkal kénytelen önigazolá­sát megtenni: hanem a cuique suum elvénél fogva az igazság követelményekép tűnik fel előttünk az alaptalan, vagy épen roszakaratulag panaszkodó elleni elégtételnyujtás. Az alább hivatolandó ki­mutatás bizonyítja, hogy a lefolyt 1876-ik évben is 47 benyújtott panasz közül 37 megszüntetési határozattal láttatott el, 8 így a fegyelmi eljárás­nak megindítására sem tartatott alaposnak. Pótlandó volna még továbbá a kamara ha­tásköre mindazzal, miket az ügyvédi rendtartás a tvazékek hatáskörébe utal, természetüknél fogva pedig az ügyvédi kamarák által is elláthatók vol­nának ; valamint feloldandó volna azon gyámkodás alul, mely reá a kir. ügyészség túlterjedő beavat­kozási joga által gyakoroltatik. Másik körülmény, mely a kamarák működé­sére, különösen a szellemi munkálkodás terén oly zsibbasztólag hat, az általános nyomott anyagi vi­szonyokban rejlik. Az ipar- és kereskedelmi üzle­tek pangása, az egymásután következő terméket­len évek szülte egyetemes vagyoni hanyatlás a tár­sadalom minden osztályát s közöttük az ügyvéde­ket is érzékenyen érintette. A kenyérkeresés köznapi gondjai kettős mérvben kényszeritik ma az ügyvédet magát folyton sokszor küzdelemteljes s jutalmazatlanul maradó teendőinek, a munkás­ság egész odaadó szorgalmával szentelni, a nélkül, hogy maradna ideje azon magasabb szellemi mun­kálkodás terén is betölteni hivatását, mely pedig közvetlenül az egyetemes közjó, közvetve saját ér­dekeik előmozdítására is tényezőül szolgálna. Igen! az anyagi nyomott helyzet bénitólag hat a szellemi működésre, s hogy az előbbi sújtja osztályunkat is, elég ismérvül szolgál azon hátrá­nyok összege, melyek az évenkinti tagsági dijak tekintetében a mai közgyűlés egyik tárgyát tevő pénztárnok! jelentőében felmutatvák. Ez utóbbi jelenségek a körülmények hatal­mában feküvén, azok jobbrafordultát ugyanazok változtától kell remélnünk. Az ügyvédi rendtartás hiányai ellenében felhozott fentebbi okainkat azonban, bár azok tá­volról sem ölelik fel mindazon újításokat, melyek a nehézményezett törvényen teendők volnának, így p. o. hiányos az 58. §-ban szabályozott illeté­kességi kérdés az esetben, midőn az ügyvédnek a fél ellen peres és nem peres ügyekből van munka­dijbeli követelése; helytelen értelmezésre adott okot a nmgu legfőbb itélőszéknek ugyan-e törvény 101. §-a, mely nézetünk szerint hibásan — ugy értelmeztetett, hogy a fél ügyvédi ellenjegyzés nél­kül még feljelentést sem tehet — jelezni kívántuk nemcsak azért, hogy a baj forrásaira rámutassunk, hanem egyszersmind felkérjük Nagyméltóságodat, hogy azon magas állásánál fogva, mely az igaz­ságügyi reformok létesítésére czélzó törvényjavas­latoknak nemcsak benyújtására, hanem annak törvénynyé emeltetésére legilletékesebbé s leghi­vatottabbá teszi, az ügyvédi rendtartásnak a fenti irányban, s általában az ügyvédi kar függetlensé­gének, szellemi s anyagi érdekeinek előmozdítását biztosító megváltoztatását, törvényhozásilag esz­közölni méltóztassék. (Folytatása következik.) A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel köz­hírré tétetik, miszerint Dr. Czirer Ákos (1. Budapesten, IV. reáltanoda-utcza 2. sz.), Chiáth Sándor (Bpesten, országút 22. sz.), Lolics Simon (1. Szt-Endrén) és Schulek Géza (1. B.­pesten, granátos-uteza 3. sz. a.) ügyvédek a budapesti ügy­védi kamara lajstromába folytatólag felvétettek. Fazekas Béla budapesti ügyvéd és kamarai tag Mun­kácsra, Pfciffer Károly budapesti ügyvéd és kamarai tag Pozsonyba történt elköltözésük, — Guda János budapesti ügyvéd és kamarai tag pedig az ügyvédkedésröl önkénytes lemondása folytán, fenti lajstromból kitörültettek; továbbá, hogy néh. Weszelovszky János váczi ügyvéd irodájára nézve kirendelt gondnok Gallé József ügyvéd felmentetvén, he­lyébe gondnokul Nikitits Sándor váczi ügyvéd és kamarai tag neveztetett ki. Dr. Punczmann Béla budapesti ügyvéd és kamarai tag vezetéknevét »Párlos«-ra. változtatta át. Végre, hogy Hollünder Gusztáv jelölt az e kamarától mint Dr. Sliller Mór budapesti ügyvéd segédje 2484/875. sz. a., Kiss János jelölt az e kamarától mint Kuthy Imre budapesti ügyvéd segédje 964—1298. sz. a. és Kutner Arthur ! jelött az e kamarától mint Hegedűs Béla budapesti ügyvéd | segédje 2595. sz. alatt nyert igazolványaikat elvesztvén, azok érvénytelenekké váltak. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel köz­hírré tétetik, miszerint Csele Kálmán (1. mészáros-uteza 8. sz.), Dr. Mezei Sándor (1. V. Nádor-utcza 14. sz.) ós ijf. Zá­rody Albin (1. mészáros-uteza 4. sz. alatt) ügyvédek a ka­mara lajstromába folytatólag felvétettek. Dr. Pollák Sándor budapesti ügyvéd és kamarai tag az ügyvédkedésröl ön­kénytes lemondása folytán fenti lajstromból kitörültetett. A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Dr. Glücksmann Samu kassai lakos ügy­véd elhalálozása folytán a kamara lajstromából kitörülte­tett, s irodájára nézve gondnokul Kiszelyi József kassai la­kos ügyvéd neveztetett ki. A kecskeméti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint V. Faragó Balázs nagykőrösi lakos ügyvéd a kamara ügyvédi lastromába folytatólag fel­vétetett. A győri Ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Reviczky Károly esztergomi ügyvéd, ön­kénytes lemondás folytán, az ügyvédi lajstromból kitörül­tetett. A zalaegerszegi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Kováchich Őszinte volt kaposvári ügyvéd, elhalálozása folytán, a kamara lajstromából kitö­rültetett s irodája részére gondnokul Hochstaedter Ferencz | kaposvári ügyvéd rendeltetett ki. A beszterczebányai ügyvédi kamara ezennel köz­hírré teszi, hogy Plachy Bertalan beszterczebányai lakos és kamarai tag, kir. tanfelügyelővé történt kineveztetése foly­tán, az ügyvédség gyakorlásáról önkényt lemondott; mi­nek folytán a kamara ügyvédi lajstromából kitörültetett. A nagy-váradi ügyvédi kamara részérül ezennel közhírré tétetik, miszerint Mága János n.-váradi lakos és Pákay László tasnádi lakos ügyvédek, továbbá K. Nagy Sándor n.-váradi ügyvéd a kamara ügyvédi lajstromába folytatólag felvétettek. A pozsonyi ügyvédi kamara részéről ezennel köz­hírré tétetik, miszerint Moró Béla nyitrai ügyvéd, saját kérésére, az ügyvédi lajstromból kitörültetett, irodája ré­szére Kolecsányi István nyitrai ügyvéd rendeltetvén ki gondnokul. Különfélék. — A jogászkörben mártius l-jén Dr. Szé­kely Ferencz főügyészi helyettes tart előadást a sikkasztásról, különös tekintettel a magyar bün­tető-törvénykönyv javaslatára. Kiadói posta. St. M. P—ny. »Az anyagi m. magánjog codifiká­tiója* czimü czikkeket, nem különben a gyámügyi javas­lat első iveit küldjük ; de az 1876. évi rendeletek 1877. évi I előfizetőinknek nem igértettek és nem is küldhetjük meg azokat. Néhány nap múlva kaphatók lesznek a könyvke­reskedésekben. ( I — Legközelebbi csődbejelentés! határidők. (Mart. 6-től mart. 13-ig). — Weiss Móricz bpesti e. f. kir. tsz. mart. 7. 8. 9. (1). — Kami Vilmos bpesti e. f. kir. tsz. mart. 7. 8. 9. (14). — Faszberger Adolf bpesti e. f. kir. tsz. mart. 7. 8. 9. (38). — Baumgarten Fáni és Kati s.­a.-ujhelyi tsz. mart. 8. 9. 10. (12). — Flesch Mór és neje aradi tsz. mart. 8. 9. 10. (26). — Kohll József s.-a.-újhelyi tsz. apr. 9. 10. 11.(35).— Landau Márkusz beregszászi tsz. mart. 12. 13. 14. (6), — Bauin József bpesti ker. és vtsz. mart. 12. 13. 14. (10). — Theodorovits T. és Ember Z. m-szigeti tsz. mart. 12. 13. 14. (15). Kivonat a „Manesli Közly"-I. Rövidítések: bh. = benyújtási határidő és bejelentési ha­táridő ; vh. = végrehajtó ; i. = ideiglenes ; t. = tömeggondnok; p. = perügyelő. A hirdetmények elején vagy végén levő számok a „Bpesti Közlöny" azon számát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent. Csődök: Nemes János zsadányi lakos ellen egri tsz. álial ; bh. és hitelezők összejöv. máj. 1. 2. 3. ; p. és i. t. Imre Miklós ; végi. t. és csődválasztm. választása máj. 3. (40). — Signer Fülöp vágujhelyi ker. ellen nyitrai tsz. által ; bh. és hitelezők összejöv. apr. 16. 17. 18. ; p. Dom­J bay Hugó, i. t. Hrusovszky István ; végi. t. és csődvá. lasztm. választása apr. 18. (40). — Löwinger Lipót szegedi I bej. ker. ellen e tsz. által ; bh. és hitelezők összejöv. apr. I 16. 17. 18. ; p. Dr. Arany Károly, i. t. Prosznicz Vilmos (40). — Kégl László bpesti ügyvéd ellen e. f. kir. tsz. ál­tal; bh. és hitelezők összejöv. apr. 11. 12. 13. ; i. t. és p. Benkő Kálmán ; végi. t. és csődválasztm. választása apr. 13. (41). — Hillmayer József előbb körmendi, most va­rasdi horvátországi, A. H. Triebert előbb körmendi, most bellatinczi, és Schermann Ferencz nádasdi lakosok ellen szombathelyi tsz. által; bh. és hitelezők összejöv. apr. 1 9. 20. 21.; p. Éhen Gyula, i. t. Mittly Kálmán (41). — Ro­senberg Mór kallói bej. ker. ellen nyíregyházi tsz. által ; bh. és hitelezők összejöv ápr. 10. 11. 12.; p. és i. t. Ko­ezogh Ferencz ; végi. t. és csődválasztm. választása apr. 12. (44). — Hoffmann Hermann temesvári férfiszabó ellen e tsz. által ; bh. mart. 26. 27. 28. ; i. t. és p. Schweiger Bertalan ; végi. t. ós csődválasztm. választása apr. 3. (45). — Uergsman Márkus késmárki bej. czég ellen lőcsei tsz. által; bh. és hitelezők összejöv. mart. 29. 30. 31.; i. t. Cserépy Nándor, p. Lenner Kálmán (45).

Next

/
Oldalképek
Tartalom