Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 9. szám - A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. [2. r.]

nők — gyengédség, melylyel a fegyelmi hatóságok eddigelé a birói kar egyes tagjai által elkövetett fegyelmi vétségeket simitgatták, távolról sem szolgált a kar tekintélyének emelésére; ellenkezőleg, megzavarta a nagy közönségben az igazság és a jog iránti bizalmat, aláásta a birói kar iránti tiszteletet és ártott a jó ügynek. Hogy e tekintetben szigorúbb és igazságosabb nézpont kezd érvényesülni, az csak rendén van. Tudják meg bíráink, hogy hivatásuk a részrehajlatlan jogszolgáltatásban fekszik, semmi egyébben, és tudják meg, hogy mint a jogszolgáltatás közegei fő kötelességük megőrizni jellemük azon szeplőtlenségét, mely első sorban képesiti őket magasztos hivatásuk betöltésére. E szempontból kiindulva üdvözöljük a kir. itélő tábla fegyelmi hatóságának emiitett határozatát, és bizton hiszszük, hogy az nem csekély befolyással leend a — fájdalom — eddigelé a birói kar részéről gyakrabban történt túlkapások megszüntetésére. A következő sorokat vettük : Tisztelt szerkesztő ur ! Engedje meg, hogy becses lapjában pár észrevételt tegyek a Németh Péter-féle commentárra. Nem az egész munkát szándékozom megbeszélni, hanem csak egy párt a magyarázó jegyzetekből akarok — figyelmeztető gyanánt — kiböngészni. Szerző a 7. §-hoz irt bevezetésben azon tételt állitja fel, hogy a váltóbiróságok közt támadt illetőségi összeütközések elintézése nem tartozik a semmitőszék hatásköréhez, h^nem a kir. táblák illetve a kir. Curia mint legfőbb ítélőszék hatásköréhez, alapítván ebbeli állítását a váltó-eljárást szabályozó rendelet 44. §-ára, illetve indokolván ezt azzal, hogy e §-ban a semmiségi panaszok között az illetéktelen eljárás is felemlittetik. E tétel helytelen. Különbség van illetékességi kérdés (szorosabb értelemben véve), és bíróságok közti illetőségi összeütközés közt. Illetékességi kérdés akkor támad, midőn valamely bíróság magát valamely ügy eldöntésére akár hivatalból, akár az ellenfél kifogása folytán illetéktelennek jelenti ki vagy illetőségét az ellenfél kifogása daczára is megállapítja. Bíróságok közti illetőségi összeütközés pedig akkor áll elő, midőn két vagy több biróság magát egyaránt illetékesnek tartván, mindegyik magának követeli az ügy elbirálását, vagy midőn két biróság egyaránt megtagadja az ügy elbirálását, mindegyik a másik bíróságot jelentvén ki az ügy elitélésére illetékesnek. Az első esetben, t. i. az egyszerű vagyis szorosabb értelemben vett illetőségi kérdésnél, az a kérdés, az eljáró biróság illetékes-e vagy sem, és az e kérdés iránt hozott elsőbirósági határozat ellen a jogorvoslat a semmiségi panasz. Midőn a rendelet 44. §-a a semmiségi panaszok közt felemlíti az illetőség tárgyában beadható semmiségi panaszt, a rendelet az alatt csak ezen szorosabb értelemben vett illetőségi kérdést érti. A második esetben, t. i. midőn két bíróság közt az illetőségre nézve összeütközés támad, az a kérdés, vajon melyik biróság az illetékes ? Mert hogy csak az egyik illetékes, az kétségtelen. E kérdésnél a jogorvoslat nem a semmiségi panasz, hanem vagy az illető bíróságok egyike intéz felterjesztést az ily összeütközések eldöntésére illetékes bírósághoz vagy hatósághoz, vagy ahhoz az érdekelt fél a határozatok bemutatásával egy egyszerű kérvényt ad be a végett, hogy az eljárásra illetékes biróság megjelöltessék. E két különböző fogalom összezavarásának tulajdonítom szerző azon állítását, hogy mivel az illetőség iránti semmiségi panaszok váltó-perekben a kir. táblák, illetve a legfőbb Ítélőszék hatásköréhez tartoznak, tehát ugyanezért a váltó-biróságok közt támadt illetőségi összeütközések elintézésére is e felebbviteli bíróságok hivatvák. Hogy mily paradox e tétel, kitűnik a következő példából. Vegyük, hogy illetőségi összeütközés támad váltó-perben a bpesti kir. keresk, és váltótörvényszék és a kolozsvári kir. törvényszék közt. Ha most áll szerző azon tétele, hogy a semmiségi panaszok elitélésére hivatott fórum egyszersmind hivatott fórum az ily összeütközések elintézésére, akkor ennek elintézését mindenek előtt, az az első sorban, egyik kir. táblánál kell kérni. De melyiknél? A budapestinél, mely nem felettes birósága a kolozsvári törvényszéknek, vagy a maros-vásárhelyinél, mely megint nem felettes birósága a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknek ? A semmitőszéknek — mint semmitőszéknek — hatásköréhez tartoznak: a) a hazai bíróságok közt támadt illetőségi összeütközések elintézése; b) a hozzáutasitott semmiségi panaszok eldöntése. A rendelet egy betűt sem változtatott a semmitőszéknek ezen ily általános elvekben kimondott hatáskörén, és még most is a semmitőszék van hivatva a hazai bíróságok közt támadt illetőségi összeütközések elintézésére, merült fel bár ez összeütközés váltó perben is, mert már maga ekifejezés, hogy a »hazai« bíróságok közt felmerülő illetőségi összeütközések elintézése a semmitőszék jogköréhez tartozik, igazolja, hogy az 18(58. L1V. 50. §. nem egyes semmiségi panaszok folytán felmerült illetőségi összeütközések elintézését utasította a seininitőszékhez, hanem általában minden bármiféle perben, bármiféle ügyben : tehát polgári, fenyítő, váltó, kereskedelmi, úrbéri, telekkönyvi, stb. perekben felmerülő illetőségi összeütközéseket. (Ki vannak véve a bitbizományi ügyek az 1868. LIV. 21. §-a értelmében, minthogy ez ügyekben kétség esetén az eljáró bíróságot az igazságügyminiszterium jelöli ki.) — » Vagyontalan perlekedők részére váltó-eljárásban is rendel a biróság képviselőt«. Ez állítást koczkáztatja szerző hivatkozással az 1868. LIV. 90. §-ára. Nekem ez ellen csak az az észrevételem van, hogy a hivatkozott törvény módosítva lett az 1874. XXXIV. 27. §. 5. pontja által. Szerző által kimondott elv ma következőleg áll: »Váltóügyékben is felhívhatja a biróság az ügyvédi kamara választmányát, hogy a vagyontalan perlekedő részére pártfogó ügyvédet rendelje n«. — »A »sommás« és »rendes« kereset elnevezése megtartatott, ámbár a jelen rendelet 16. §-a szerint különbség a »sommás« és »rendes« eljárás közt nem létezik«, ugy mond szerző a 13. §-hoz irt magyarázatában. A rendelet 16. §-ában nyoma sincs annak, hogy a sommás és rendes eljárás közt különbség nincs. Igenis nincs különbség a sommás és rendes eljárás közt az ügyvédi képviseletre nézve; de lényeges a különbség a váltói »sommás« és »rendes« peres eljárás közt. P. JOQESETEH. (x. y.) Dr. G. T. bpesti ügyvéd a magyar hivatalnokok hitel- és biztosító intézetének felmondván az általános képviseletet, a váltóügyekben megállapított költségeket sommás uton perelte be a bpesti keresk. s váltótörvényszék előtt. Az intézet a fizetési meghagyás ellen kifogásokat adott be s kérte felperest elutasítani, mert ő még el nem számolt 1500 frtnyi előlegről. Felperes e kifogást mint nem váltójogit mellőztetni kérte s a biróság tájékozása végett előadta, hogy összes követelései az intézet ellen 6972 frtot tesznek, s hogy ennek önkényétől függvén a számolás, számadási perre kényszerülne, melynek lebonyolítása előtt az intézet megbukni fogott. Alperesi intézet tagadta, I hogy tartoznék felperesnek többel a kereseti 18 I írtnál s hogy roszhiszemüségből ő gátolná az ösz' szeszámolást. A törvényszék 6017/877. sz. a. köj vetkező ítéletet hozott : »Az 1876. évi deczemb. 18-án 138769. sz. j alatt hozott sommás végzés hatályon kivül helyez! tetvén, felperes azon kérelmével, hogy alperesi czég 18 frtnyi ügyvédi munkadíj és költség megfizetésében elmarasztaltassék, elutasittatik, és tartozik alperesi czégnek 14 írtban megállapított perköltséget 24 óra alatt különbeni végrehajtás ! terhe mellett megfizetni. Indokok. Az ügyvédi l rendtartás 46. §-a értelmében az ügyvéd a költséj gekre nyert előlegről felének számot adni tartozj ván, azon körülmény, hogy felperes a váltói ügyekben felmerült dijait az azok megállapitását tar[ talmazó birói határozatok alapján váltói uton érvényesítheti, felperest számolási kötelezettsége alól fel nem menti, azért, mert a Vtk. II. 226. §-ának azon rendelkezése, miszerint ily határozatok váltólevél gyanánt váltó-keresetre alkalmatosak, csak alaki jogszabályt tartalmazván, abból nem következik, hogy ily ügyben az anyagi jogon alapuló azon kifogások, melyeknek egyedül a minden kellékekkel ellátott váltó ellen nincs helye, és melyek közé a Vtk. I. R. 124. §-a értelmében a kölcsönös köretelések beszámítása iránti kifogás is tartozik, eredménynyel fel ne hozattathassanak; s miután beismerte, hogy az alperesi intézettől perköltségekre általában összesen 1500 frtnyi előleget nyert, követelésével csak akkor léphetne fel. ha igazolná, hogy az illetékes bíróságok által megállapított összes dijai és kiadásai a felvett előleg által nem fedeztetnek; miután tehát alperesi czég tagadta, hogy felperesnek a NB./. a. költségjegyzékben elősorolt dijai és kiadásai 6972 frt 65 krt tennének, és felperes ezeknek birói megállapitását nem igazolta: ennélfogva a mult évi deczember 18-án 138769. sz. alatt hozott sommás végzésnek hatályon kivül tétele mellett felperest kereseti kérelmével elutasítani és mint pervesztest a Vtk. II. R. 128. §-a értelmében az okozott perköltségek megfizetésében elmarasztalni kellett*. Ezen ítélet nézetünk szerint több irányban egészen téves. Az 1840. 15. t.-cz. II. R. 226. §-a szerint a bíróilag megállapított költségek váltókövetelést képeznek, az illető Ítélet »váltólevél gyanáut« szolgál s ezért lehet annak alapján >váltókeresetet inditank. A törvény intentiója ad absurdum vezettetik, ha az abban foglalt kiváltság csak az eljárásra értetik, tehát minden köztörvényi kifogásnak hely adatik, ellenben a korlátolt bizonyítás fentartatik, ugy hogy a váltókereset tettleg az ügyvéd hátrányára s nem előnyére engedtetik. De a helyes okkapcsolat képtelen felforgatása is volna az alaki jog s az anyagi jog különválasztása olykép, hogy az utóbbi nem tekintetnék az előbbi feltételéül. Helytelen tehát az Ítélet eltérése az anyagi váltójog határozmánynitöl, helytelen a beszámítás kifogásának elfogadása s helytelen az ügyvédi rendtartás tekintetbe vétele. De helytelen az ítélet indokolása a köztörvény s az ügyvédi rendtartás szempontjából is. Mert az előlegadás tulaj donátruházás, mely magában nem szül követelést az előleg-adó részére, hanem csak esetleg szülhet condictio indebiti-t. Számoltatási iog pedig beszámítható ellenkövetelésnek itélt dologgá vált, bíróilag megállapított költségek követelése ellenében nem tekinthető. Az ügyvédi rendtartás 46. §-a pedig az ügyvéd számadási kötelezettségét csak azon feltételek alatt állapítja meg, ha a képviselet az ügy befejezése előtt megszűnt és a fél kívánja a számadást. E számadás azonban nem praejudikál a kiérdemelt munkadíj és tett kiadás igazolt követelése érvényesítésének, melyhez az ügyvédnek az ügyvédi rendtartás 58. §-a feltétlen jogot ad, ha kiegyenlítés vagy egyesség nem történt. Törvényhozásunk azou ujabb tendentiája, a munkabér szentségét csak ügyvéd javára el nem ismerni s ennek jogait lehetőleg csorbítani, ha támogattatik az ügyvédek anyagi érdekei fölött absolutistice uralkodó bíróságok gyakorlata által, minden egyebektől eltekintve, azon czélellenes eredmény létesítéséhez fog járulni, hogy a jogilag nem oltalmazott érdek az önfentartás törvénye szerint önkielégitésre annál inkább fog törekedni és az erre szolgáló eszközök választásában annál kevésbbé lesz kényes. ,A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. (Folytatás.) A 78. §-ban azon intézkedés foglaltatik, hogy a foganatosított árverés hivatalból feljegyzendő. Az albizottság azonban a már foganatosított árverésnek feljegyzését czélszerütlennek tartja, hanem inkább az árverési jegyzőkönyv alapján a tulajdonjognak s vevőre hivatalból leendő előjegyzését ajánlja; mert a birói árverés utján történt vétel által a vevő az illető ingatlanra már tulajdonjogot nyert és csak a vételár teljes befizetésétől tétethetik függővé az előjegyzendő tulajdonjognak igazolása, és ugy mint még kéz alatti adás-