Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 7. szám - A bagatell-törvényhozás feladatáról hazánkban 1. [r.]

Hetedik évfolyam. 7. szárra Bu dapest, 1877. február 15. Megjelen minden csütörtökön ; a „magyar jogász, gyűlés" tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések reclamátiók a kiadóhivatalhoz ictézendők. Szerkesztőség : V. Nádor-útcza 13. sz. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérraei.tes szétküldéssel) a „Magyar Themisí-re, az „Igazságügyi rendeletek táraés a „Döntvények gyűjteménye" czimű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, télévre 5 forint, negyedévre 2 forini 50 kr. itautalvány útján külden Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. ''Hül'ón mellékletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „igazságügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: IDx. DTayer I-iászló. Kiadó: az „A,th.enaeuna.4' részvénytársaság. TARTALOM: A bagatell-törvényhozás feladatáról hazánkban. Dr. S z i v á k Imre országgyűlési képviselőtől. — Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. Dr. Del 1' A d a m i Rezső budapesti ügyvédtől. — A közjegyzői törvény 81. §-ának alkalmazása. Br. F ü r t h Miksa közjegyzői helyettestől. — Külföldi jogélet. — A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. — Az ügyvédi kamarákból. — Különlélék. (Jogászkör. Válasz a » Magyar Igazságügyinek.) — Legközelebbi csödbejelentési határidók. — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-böl. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : A ^Döntvények Gyűjteményéinek egy ive. A bagatell-törvényhozás feladatáról hazánkban/) Dr. Szivák Imre országgyűlési képviselőtől. X L Oly intézményről lévén szó, melynek hazai jogrendszerünkben még múltja nincs, jogtörténeti reflexiók tekintetében igen rövid lebetek, s ez irányban szoritkozom inkább rövid megérintésére azon intentióknak, melyek a békebirói, illetőleg bagatelleljávás meghonosításának szükségét vitatva : a napi sajtóban, a kormány- és szakkörökben kifejezést nyertek. Azon tapasztalatok után, melyeket a közvélemény a községi bíráskodásnak a perrendtartásba iktatott szerencsétlen formulázása, továbbá a sommás eljárásnak általánosan ismert hiányai mellett a perrend módosításának szükségessége felől, s másrészt a növekvő forgalom mellett a járásbíróságok tulterheltetése folytán nyert, ösztönszerűleg kezdték az érdekelt körök érezni annak szükségét, hogy az egész törvénykezési rendtartás reformja előtt és ennek bevárása nélkül is azon kisebb peres ügyekre nézve, melyeket a mindennapi forgalom különösen vidéken s a kevésbbé vagyonos néposztály körében szül: oly törvényhozási intézkedések volnának hozandók, melyek, mig a bíróságok teendőit apasztanák, egyszersmind az eljárást is e csekélyebb ügyekben gyorsabbá s ezzel magát az igazság kiszolgáltatását is hozzáférhetőbbé és olcsóbbá, a fontosabb ügyekre pedig a bírónak több időt hagyván, azoknak alaposabb elbírálását lehetővé tennék. De a mily egyöntetűek voltak a nézetek ezen kóros tünet felismerésében: ép annyira eltértek a lehető orvoslás eszközeire nézve. A baj külső jelensége constatálva lett ugyan, de sem annak a beteg testben való fekvése, sem gyógymódja iránt nem mutatkozott már amaz ösztönszerűnek mondható nézetegység. Ha e véleményem közelebbi megvilágításánál kritikám alapjául concrét müvet keresek: ugy e körben is, melynek egyoldalú czélja nem lehet az összejövetel egy*) A jogászkörben tartott előadás. Szeri-. két órájára ephemer abstractiók gyakorlatiasan szembeállítása: szabad legyen concrét alapul azon javaslatokat vennem, melyek a kisebb polg. peres ügyek mikénti ellátását czélozván, a törvényhozás retortáin át — talán nemsokára nyilvános tárgyalás alá kerülnek. E concrét alap lenne tehát az igazságügyminiszter, majd a ház igazságügyi bizottságának s végre a központi bizottságnak javaslata: azon három mű, melyeket együtt véve azért bátorkodom kritikám összletes tárgyává tenni, mert az általam elfoglalt elvi álláspontról ezek egyikét sem tartom sem a felismert bajok orvoslására vezethető experimentumnak, sem a modern elmélet s az előrehaladt külföldi törvényhozások mellett megállható műnek, szóval általánosságban tartott ellenvetéseimet legnagyobb részben mindhárom javaslat ellenében jogosultaknak hinni bátorkodom. E különféle javaslatok concrét alapelvei: a hivatali (és pedig járás- vagy szolgabírói) békebirák mellett szabadon választott u. n. törvény hatósági békeÍ birák alkalmazása, ezekre a competentiának 50 — 100 frtig való kiterjesztése, a községi békebiráknak 25 frtig való /meghagyása, jogorvoslatképen a ! rendes bírói útnak fenhagyása, továbbá a j szóbeliség mellett uj bizonyítási és j végrehajtási eljárás behozatala, stb. Szerény nézetem szerint azon — nem jogelv — de tapasztalati czélon tul, melyet az igazságügyi miniszter indokolása élére állított, hogy t. i. a szóban forgó javaslat czélja a kisebb jelentőségű ügyeket a tulI terhelt járásbíróságoktól elvonni s azokon ! ekként könnyitvén, az igazságszolgáltatást olcsóbbá s gyorsabbá tenni, a kiindulási pont mindhárom javaslatnál el lett hibázva. En különösen a kormány s a törvényhozás körében tapasztaltak beható megfigyelése után azon benyomást szereztem, I hogy a jelzett tényezők egyike sem méltatta eléggé azon kérdést, hogy a bagatellügyek körül érzett jogszolgáltatási calamitás, mint minden jogszolgáltatási calamitásnak oka a bírósági szervezetben-e j vagy az elj árásban rejlik ? A hol a hiba i felismertetik, kell azt orvosolni is. E kérdés vagy nem volt ily | tisztán feltéve, vagy arra a felelet minden irányú öntudatossággal megadva. A helyett, hogy a kérdés ily alapra reducált formában tétetett volna fel: már évek óta bizonyos — magának csalhatlanságot vindicáló erővel lépett előtérbe : a békebiróságok felállításának eszméje. Nem először tapasztaltuk hazánkban, hogy vannak korszakok, midőn a részletekkel törődni nem szerető közvélemény egyes jelszavakat kapva fel, megtaláltnak hiszi a panaceát, melynek várt hatásaínak előidézésére aztán nem is kell egyéb, mint azoknak papírra tétele, törvényekké decretálása, noha igen sokszor e mentőknek hitt jelszavaknak még helyes tartalmát sem fogta fel ugyanazon közvélemény; elégnek tartva csupán, ha a külföldön él azon név alatt egy institutió, mely nálunk nyert | alakjában sokszor nem ismerne magára. 1 (Szabad legyen csak mellékesen és egy ; példaként az általános jövedelmi adónak nálunk törvénybe iktatott degenerált alakjára utalnom). így vagyunk a békebirúságokkal is. I A békebiróság sajátképeni hazájában, An| gliában, a békebiró nem az, a mit mi most akarunk, s viszont a franczia, belga vagy osztrák törvényhozás idevágó alkotásai, ; mint a melyeknek eszméje lebeghetett a j tervezők előtt szóban forgó bajaink orvos| lásánál: nem békehír ósági, hanem bagatelljogi intézmény. S erre van ne| künk is szükségünk. Hangzatosabb, s mert uj hivatalok j creálására czéloz — tehát nemzeti hajlamaink előtt is szivesebben látott a békebirói, mint a bagatell-jog. Maradva azonban a kérdésnél: vizsgálom csupán, hogy az igazságügyi szervezetben vagy az eljárásban rejlik-e a baj fő oka? Az 1869. IV. t.-cz.-ben kimondatott a törvénykezés és a közigazgatás elválasztásának alapelve, s erre fektetett igazságügyi szervezetünk 5 éves fenállása alatt minden esetre mutat fel oly eredményt, hogy hazai igazságügyünket az azóta rámért több rendbeli rázkódtatás daczára is a hirhedt megyei pandurgazdálkodásból kivetkőztette s az európai színvonal felé emelte.