Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 5. szám - Törvényszéki csarnok

— 42 — van jogosultsága a saltusnak, s ez a képzelem hátai talán tere, a melyen a kir. ügyészség ezen ügyben oly szembetűnő előszeretettel mozog. A tekintetes kir. ügyészség a költő szabadságával kezeli materiáléját, minden bizonyiték nél~kül, vádlottak világos tagadásaival szemben, elmondja a kíváncsi világnak, hogy mit tettek, mit beszéltek vádlottak, midőn őket senki nem látta, senki nem hallotta, sőt Korcsinszky László egész lelkületét is feltárja előttünk s az igy teremtett bűntettest odaállitja elitélés végett. A prózai logika nem követheti a kir. ügyészséget a képzelem terére; a dolog igen egyszerűen áll. Korcsinszky László és a rablógyilkosság között nincsen egyéb összeköttetés, mint azon körülmény, hogy Korcsinszky Rydeléket ismerte s velük érintkezett; ez pedig lehet szerencsétlenség, de büntethető cselekményt, valljuk meg őszintén, még nem képez. Mert Rydel mint tanú fölötte gyarló alak. Befogatásakor Korcsinszkyt nevezte meg gyilkosul. A vizsgálat és a végtárgyalás folyamán •ezt tagadta, s esküdözött a tekintetes kir. törvényszék előtt, hogy Korcsinszky minden lépését tudja, hogy nem az a gyilkos és hogy azon esetben, ha Korcsinszky a gyilkosság vádjával volna terhelve, inkább magára vállalná a gyanút, a vádat, a büntetést, semhogy Korcsinszky ártatlanul szenvedjen. Agyasához irt levelében, melyet bensőség jellemez, körülményesen irja le, hogy miként jutott e vizsgálatba. A pénztárjegyeket egy vasúti kocsiban felejtette két idegen ur, ő ott találta; értékesítésüket megkisérlette s igy került a bajba. Most azt adja elő, hogy Korcsinszky adta át azokat neki, s ezt oly hihetetlen alakban adja elő, hogy még az élénk képzeletű tisztelt kir. ügyész ur sem akarja neki elhinni. De ha egyikét sem lehet elhinni ezen három állitásnak, mely egymást kizárja s melyek egyike sem támogattatik más adatokkal, milyen bizonyiték akkor Rydel Ignácz, Korcsinszky László ellenében? Nem-e sokkal természetesebb, sokkal valószínűbb Korcsinszky előadása, ki megtudván, hogy a rendőrcég keresi, önkényt jelenkezett és befogatása első pillanatától a végtárgyalás utolsó pillanatáig, minden ellenmondás, minden ingadozás és minden ellenkező gyanuok nélkül, folytonosan vitatta, hogy Rydelék csalták Budapestre, és türelmét, a napról-napra elhalasztott ügylet meg nem kötése által kimerítvén, szerény utipénzzel bocsájtották útnak. Hisz maga vádlott neje és anyósa, Korcsinszky Lászlónak most legnagyobb ellenségei, maguk erősitik, hogy Korcsinszky László, Rydel Gotthard régi lekötelezettje gyermeke, életének többször emiitett megmentéseért. Hisz constatálva van, hogy Rydelék ott jártak Lembergben s felkeresték Korcsinszkyt, mely alkalommal Budapestre hívhatták és nagyon lehetséges és nagyon valószínű, hogy magára a tervezett gyilkosságra való tekintettel csábították ide álürügy alatt, hogy akár az elrablandó dolgok értékesítésére, akár villámháritóul használják fel, a tett felfedezése esetén. Meglehet az is, és valószínű is, hogy e czélra való alkalmatlan voltáról meggyőződvén, vagy fel nem fedeztetésüket a gyilkosság sikeres bevégezte után biztosítva látván, elbocsátották, a nélkül, hogy a dologba beavatták volna. Annyi bizonyos, hogy semmi körülmény sem mutat oda, mintha Korcsinszky László ide utazása, spontán elhatározásának volna eredménye, s azt maga Rydel Ignácz is, Korcsinszky ez iránybani előadását nem ismervén, vallotta s erősítette. Hogy Korcsinszky László beavatva nem volt, azt egy igen nyomós körülmény bizonyítja, s ez abban áll, hogy Korcsinszky László már a délután elkövetett gyilkosság napja reggelén egész határozottsággal jelentette ki Wagneréknek —, kik különbeni homályos emlékezetük daczára világosan emlékeznek vissza ezen körülményre — hogy az nap este el fog utazni, mit, ha a gyilkossági tervbe beavatva lett volna, oly határozottsággal meg nem mondhatott volna, nem tudhatván, ez napon végre fog-e hajtathatni, nem fogja-e a kivitelben valami akadályozni őket. Hisz Ernynek lehettek épen akkor látogatói; Erny lépcsője vagy folyosója népesebb lehetett az nap, a házon kivül tölthette délutánját A kir. ügyészség terhéül rója fel Korcsinszky Lászlónak hogy a gyilkosság tekintetében alibijét nem tudja bebizonyitni. Eltekintve attól, hogy az alibi csak ott bizonyitandó, hol az i>uhi«-ra nézve gyanuokok forognak fen, legyen szabad azon nehézségekre utalnom, melyek egy jelentéktelen külsejű embernek, egy reá nézve külföldi fővárosban való időzése mellett, bizonyos időbeni holléte bizonyítására fenállanak. A város rendes lakosa bír háznéppel, ismerős szomszédokkal, az utczán számtalan ismerőssel találkozik, vagy ha nem is j ismerősei, oly emberek, kiket leírni tud, és kik viszont alakját felismerni képesek, a kávéházakban, a vendéglőkben s mindenütt, hol hivatásszerűen megjelenni szokott, mindenütt van név- vagy külső szerinti ismerőse; de, ha egy szerény öltözetű és modorú külföldi ember Budapestre jő, itt mással mint Rydelékkel nem találkozik, az Erzsébet-téren üldögél vagy a dunaparton fel s alá jár, hogy mi módot találjon ezen körülmények bebizonyítására, nem tudom feltalálni. Ily viszonyok között az alibi bizonyításának sikertelensége valóban nem nyomhat az itélethozás mérlegében. Korcsinszky elutazása, bécsi tartózkodása s utjának további folytatása, nem tartalmaz semmi oly gyanuokot, mely őt a tettel kapcsolatba hozná. Azon körülmény, hogy Bécsben sógorának azt beszélte, hogy Triestböl jö, semmi különös fontossággal nem bír. Ily kalandorok szeretik magukat érdekessé tenni és utazásaikat minél hosszabbaknak tüntetni fel, már pedig, hogy Korcsinszky kalandor volt, azt nem tagadom. Terhéül rója fel a kir. ügyészség, hogy levert volt Bécsben való megérkezésekor. Ezen sem lehet csodálkozni. Ha egy ügyvéd, kinek fölötte jövedelmező ügylet helyeztetik kilátásba, ki ezért 10—12 napig tartózkodik egy külföldi fővárosban, s azután siker helyett 110 frtnyi szűk uti pénzzel kénytelen megelégedni, anélkül, hogy családatyai és önfentartási gondjaitól csak egy rövid időre is megszabadult volna: az nem igen ujonghat. Valóban sokkal gyanúsabb volna előttem, ha nagyon jókedvűnek találta volna sógora, mire kétségtelenül oka akkor lett volna, ha a kir. ügyészség feltevéseként, a régóta tervezett gyilkosság akadálytalan befejezte után, legalább is 58000 frtnyi oly vagyonnal lett volna ellátva, melyről akkoron nem is volt gyanítható, hogy betű és series a takarékpénztárnál mint Erny tulajdona nyilván tartatik. Igy dőlnek össze egymás után azon oszlopok, melyekre a kir. ügyészség vádjának mesterséges alkotványát felépítette. Csak egy ^bizonyíték* maradt még fen: a három lembergi nő vallomása ez, s erre most kívánok áttérni. Plostsánszkyné, kinek férje a tek. törvényszik előtt megjelent, vádlott neje sanyósa: mindhárman Korcsinszkyt tartják Erny gyilkosának. S mily nyomós okok indokolják Ítéletüket ? Korcsinszky le volt hangolva, mohón olvasta az újságokat, melyek Erny esetéről írtak, Zajaczkovszkyval levelezési lapokon chiffrirozott levelezésben állott, Plostsánszky kezét megsebezvén, a vér láttára Korcsinszky elsápadt s magához térni nem tudott, Plostsánszkyné előtt értékpapírokat bontott ki itatós papírból, hogy azokat tiszta papírba göngyölítse, egy Galatzból vett levél fölött szitkozódni kezdett, Mayer Lajos, kinél sok időt töltött Korcsinszky, azt tanácsolta Korcsinszkának, vigyen férjének a hajzatban elrejtve strychnint a börtönbe, melylyel az magát megmérgezze, Zajaczkovszkytól hallották, hogy Korcsinszky félelmét fejezte volna ki, a Bleim nevü rcndőrbiztossal való találkozástól. . . . Mily borzasztó szövevénye a hazugságoknak, ha czélját, mily gyarló, ha eredményét tekintjük ! Nem is kellene e három tanút iigyelemre méltatnom. Hazai eljárásunk oly tanút, ki szembesítve nincs, kivált főbenjáró perben, nem létezőnek tekint. Utalok ez irányban Karagyorgyevics perére, ki épen a tanuk nem szembesithetése indokából mentetett fel az első- és harmadbiróság által. De a kir. ügyészség oly nyomatékkal szólt e tanukról, hogy ellent nem állhatok a vágynak, ezeket valódi minőségükben feltüntetni. A mit e nők mondanak, nagyrészt nem közvetlen tudomáson alapszik. Tudomásuk forrásai megjelentek itt s a tek. törvényszék, a kir. ügyészség s a védelem egyaránt meríthetett azokból. Korcsinszky mániája, Erny-féle hírek után, Plostsánszky által redukáltatik arra, hogy a lembergi hivatalos lapot szokta szerkesztőségében olvasni s j a Mackbethi vonásokban feltüntetett vériszonyról Plostsánszky, kitől neje a rémhírt tudni akarja, csak annyit mond, hogy midőn magát megsebzé, Korcsinszky neki vizet hozott s tanácsolta neki, hogy ujját abban mártogassa, — sápadtként pedig mindig ismerte. Hisz, ha Ernyről s esetéről híreket mohón keresett volna, nem a lembergi hivatalos lapot veszi elő, hol ama hírek csak kivonatilag másod-harmadnap vagy épen nem lettek kinyomatva. Zajaczkovszky a szájába adott nyilatkozat iránti vallomást »Unerhörte Lüge«-nek jellemzi, Mayer Lajos classikus tanú pedig a strychnin-történetecskét teljesen légből kapott, koholmányként tünteti föl. Bűntettesek nem provokálják chiffrirozott nyilt levelezési lapokkal a figyelmet. S miért nem maradt fen a sok bűnjel közül egy sem — nem emlékszik egy levélhordó sem ama f e ltün ő chiffre-es levélkékre? ? s az elrablott chek-eket, egy idegen nő előtt fogja Korcsinszky göngyölgetni! Beismeri, hogy krakkói sorsjegyeket göngyölitett be. Mily kár, hogy Plostsánszkyné e dolgokhoz saját— ez egyben elhiszszük — őszinte beismerése szerint, nem ért s pesti ebeket — de másfélét is — soha nem látott! Igy törpülnek össze a nyilvánosság és közvetlenség jótékony hatása alatt, az ingerlékeny női phantásia s tán még ingerlékenyebb női érdekek szülte e rémalakok, üres phantomokká. Ugy van s ugy szokott az lenni: egy gyűlölt, családi viszonyai által földönfutóvá tett, zilált va' gyonu férj, hazajő hosszú útjáról, szegényen, j kopottan, csalódásokkal telve s ismét azok kegyelmére utalva, kikről látja, hogy nem szivelik. Kör| nyezete olvassa, hogy ott, hol járt gyilkosság lett j elkövetve, azok által kikkel ő ismerős volt, kikkel | érintkezett. Kell-e ennél több ? Ha nevet, ha sir, ha hallgat, ha beszél, ha marad, ha megy, minden I magyaráztatik, alakittatik »s ha vallanánk, ha megmenekülnénk tőle ?« Más nő még a bűnösnek tudott férjet is menteni igyekeznék, vagy gyengédségből vagy hiúságból vagy becsületérzetböl; más anyós még a bűnösnek tudott vöt is menteni igyekeznék, hogy ne mondja a világ, hogy leányának gyilkos férje, unokájának gyilkos apja volt. Ezen nők szigorúbbak a törvényszéknél, de a kir. ügyészségnél is. S hogy teljesen jellemezzem Korcsinszky nejét, elmondom, hogy írtam neki, hogy enyhítse kis segélylyel férje fogságát. 'Nem szokta meg a börtönétkezést, nélkülözi a jobb ruhát, szivart. S mit felelt a nő? Azt felelte, hogy küldjem meg neki a férjét gyilkosnak kimondó Ítéletet mielőbb s ő összeszedi minden anyagi erejét, hogy engem jutalmazzon. Átadom im a levelet a tek. törvényszéknek. Egy asszony, ki jutalmazni akar, ha védői kötelességemhez hűtlenül kieszközlöm, hogy férje, hogy gyermekének atyja gyilkosnak bélyegeztessék : ez Korcsinszky neje. Milyen lehet az anyós! (Viharos helyeslés. Elnök szigorúan megtiltja a tetszés vagy nem tetszés nyilvánítását). Tarthatnék még egy szemlét azon többi adatok fölött, melyeket a tek. kir. ügyészség természetesen szintén a bizonyítékok rangjával tisztel meg. Korcsinszky szakái- és hajnyirása ; ki I nem nyíratja meg szakálát haját, hosszabb utazás után? Egy utlevél-blanquette is találtatott lembergi podgyás-a között, melyről constatálva van, hogy vele nem volt utján — saját neve alatt utazott. Oly embernek, ki mint Korcsinszky, a lengyel forradalomban s Garibaldi oldalán küzdött, ily dologra szüksége lehet, et sí parva licet componere magnis: a 49-i események idején nálunk is ily utlevél-ürlapok sok szerencsétlenségnek vették elejét. Jogilag pedig ily útlevél birtoka csak az előkészítő cselekvény jelentőségével bír, mi csak a pénzhamisítás és némely politikai büntettek esetén büntethető. S a lembergi cselédek, kik szerint velük rósz kedvűén, másokkal jókedvűen beszélt Korcsinszky — mindezek oly erőltetett gyarló érvek, melyek a többiekkel egyetemben tán a vizsgálatot, tán a 16 havi vizsgálati fogságot indokolták — az elitéltetésre azonban egy árva indokot sem adnak; mert a bizonyítékok legszabadabb méltánylása mellett sem nyújtanak hidat azon óriási ür fölött, mely Korcsinszky s a bűntett között tátong.