Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 40. szám - Közigazgatási bíráskodás. [17. r.]

— 330 értékeket és követeléseket az alantabb felemiitett kikötések értelmében a »T i s z á«- n a k feltétlen tulajdonába átadja és átenged i, slb. 9. §. A »Haza« köteles stb. Ezekhez képest köteles a »Haza« az ingatlanoknak telekkönyvi átíratását valamint a jelzálogilag biztosított értékekre való felülkeblezést, a váltók és kötelezvények szabályos átengedményezését. szóval: minden a 8. §-ban emiitett jegyzékben felsorolt értéknek olyképeni átruházását késedelem nélkül eszközölni, a mint azt a »Tisza« saját tulajdoni jogának és saját érdekeinek megóvása végett kivánni fogja, stb. stb." 14. §. A »Haza« üzleteinek lebonyolítását illetőleg a felszámolás tényleges keresztülvitelét beértve a pénzbeszédéseket is a »Haza« megbíz o t tj a k é n t a »Tis^a« saját üzletének keretében fogja teljesíteni, stb. Midőn e szerint a »Haza« ezen szerződésben a íTiszát« a »Haza« felszámolásának törvényszerű keresztülvitelére meghatalmazza, egyúttal kijelenti, hogy ezen meghatalmazást a felszámolás végleges befejezéséig visszavonhatlanul megadottnak ismeri el, illetőleg feltétlenül előre lemond azon jogáról, mely szerint ezen meghatalmazást bármi okból és bármi körülmények között visszavonhatná, valamint a »Tisza« semleend jogosítva ezen meghatalmazást letenni és a felszámolás törvényszerű keresztülvitelétől visszalépni. 15. §. A »Tisza« és a »Haza« között az elszámolás ugy a viszontbiztositási ügyletekről mint a felszámolás viseléről havi kimutatások alapján fog történni, mely kimutatások a »Tisza« részéről fognak készíttetni. 17. §. A »Tisza« a 14. §. értelmében jogosítva lévén mindennemű dijak és értékek beszedését saját közegei által a >Haza« nevében eszközölni, ebből önkényt következik: hogy a »Tisza« pénztáránál a »Haza« számára történt fizetések ugy tekintetnek, mintha a »Haza« pénztáránál történtek és a »Haza« által a »Tiszá«nak átszolgáltattak volna. 18. §. A »Tisza« kötelezve, illetőleg jogosítva van a viszonbiztositásba átvállalt koczkázatokról a szerződő félnek kívánságára, illetőleg ennek beleegyezésével a maga részéről saját kötvényét kiszolgáltatni és ilyképen a biztositási kötelezettség közvetlen elvállalása által a »Hazá«-nak a szerződő fél iránti kötelezettségeit megszüntetni. 21. §. A >Tisza« ezennel kijelenti, hogy a mennyiben neki a 8. §-ban emiitett jegyzékben foglalt tárgyak, értékek és követelések feltétlen tulajdonként átadatnak és átengedtetnek, azon esetre, ha netán ezen átruházott vagyonból minden követelés ki nem elégíttethetnék, ezen netáni hiányt ugy fogja tekinteni, mint a »Hazá«-nak a 7. §-nak értelmében meghatározott jutalékon felül megtérített jutalékot és megtérítését a »Haza« összes szervezetének és kivétel nélkül minden üzletanyagának, melyekszinténa »Tisza« tulajdonába esnek. Ezen szerződésből kiindulva a felperesként fellépett biztosított fél keresetét a következőkre alapítja. Felperes maga részéről a »Hazá«-val fenálló biztositási szerződési kötelezettségeit mindez ideig pontosan teljesítette, ellenben a »Tisza« és »Haza« most ismertetett szerződése a »Haza« által felperes örökösei részére teljesítendő fizetés szerződésszerű teljesítését a legnagyobb mérvben kétségessé teszi. A »Haza« felszámolását törvényellenes s a biztositottak érdekeire nézve igen veszélyes módon viszi keresztül. A helyett ugyanis, hogy a keresk. törv. 205. §-a értelmében a függőben levő ügyletekből eredő kötelezettségeinek biztosításáról vagy szerződésszerű lebonyolításáról saját körében gondoskodott volna, egy más társasággal a »Tiszá«-val oly szerződésre lépett, hogy a »Haza« biztositási ügyleteit továbbra is vezeti ugyan s a biztositottak dijaikat ezután is neki fizetnék, de a koczkázatokat a »Tisza« veszi át azon feltétel alatt, hogy a »Haza< a biztosításaiból befolyt értékéket s ingatlanait a »Tisza< tulajdonába bocsátja s a biztositottak által ezután fizetendő dijaikat a ^Tiszac szedhetné be. Felperes azonban a »Haza« életbiztosító bankkal és nem a »Tisza« biztosító társasággal szerződött, dijait a »Hazá«-nak fizette s az ellenében nyert jogot annak követeléséhez, hogy halálakor örökösei részére a biztositási összeget kifizesse. Senki sem kényszeritheti tehát felperest az abba való belenyugvásba, hogy szerződő fele a »Haza« leszámolását elhatározva a biztositási szerződést névleg ugyan fentartja, egyúttal azonban jelen s jövő vagyonát egy idegen társaságra ruházza át, melyhez felperesnek semmi köze és bizalma sincs. A »Haza« eljárása semmi egyéb mint a felperessel kötöttbiztositási szerződésnek beleegyezése nélkül egy idegen személyre a »Tiszá«-ra átruházása. De a szerződő fél ily egyoldalú eljárása felperest nem kötelezi, s miután felperes hozzájárulását a »Haza« egész eljárása s az uj fél iránti bizalom hiánya miatt nem adhatja, a szerződésekre vonatkozó törvényes elvek, de különösen a keresk. törv. 112. §-a alapján követelheti, hogy a »Haza» mint felszámolásban levő társaság ügyleteit saját maga bonyolítsa le, és pedig miután a »Tiszá«-val kötött szerződése a >Hazá«-nak felperes, illetőleg örökösei iránt vállalt kötelezettségének szerződésszerű teljesítését, szerződésellenes módon a »Haza« vagyonában talált minden biztosítástól megfosztva a szerződésszerű lebonyolítást lehetetlenné teszi, a keresk. törv. 205. §-a alapján követelheti, hogy a sHazac vagy szerződési kötelmeinek teljesítését a biztositási összegnek bírói kézbe tétele által biztosítsa vagy az általa felbontott biztositási szerződést felperes részéről is megszűntnek tekintve, magát ugy mint felperest a szerződés előtti állapotba helyezze vissza, azt, mit felperestől kapott, t. i. a befizetett biztositási dijakat térítse vissza. A »Haza« elleniratának főbb érvei ezek: Csak a kedvezményezetteknek, jelen esetben felperes örököseinek lehetne kereshetőségi joguk; felperes, ki a »Haza« iránt csak kötelezett és nem jogosított, kereshetőségi joggal nem bir. Keresete különben időelőtti is, mert felperes életben lévén, a biztositási kötvény még le nem járt. Birói tudomásul vétetni kéri, hogy felperes nem is állítja, miszerint a »Haza« szerződését megszegte volna, hanem csak hogy teljesítését kétségessé tette. De alperes felszámolása törvényes. Alperes társaság alaptőkéje 50°/0-át elvesztvén, kénytelen volt felszámolni, de ezt a biztositottak érdekében tette. A biztositottak, mihelyt követelésük lejár, kielégítést fognak nyerni, biztosítja őket a díjtartalék. Hanem felperesnek lejárt követelése nincs, szerződése fenáll, azon a »Haza« felszámolása mit sem változtatott, mert a felszámolás által a társaság jogviszonyaiban mi változás sem történik. A »Tiszá«-val kötött szerződés nem lehet sérelmes a biztosítottakra nézve. E szerződés viszonbiztositási szerződés s az abban emiitett értékek a »Tiszá«-nak nem tulajdonába adattak át, hanem a viszonbiztositásból a »Tiszá«-ra háruló kötelezettségek, az általa teljesítendő fizetések fedezésére. Ezt a törvény világosan megengedi. Ily viszonbiztositási szerződés kötéséhez a biztosított fél beleegyezése egyáltalában nem szükséges, ehhez a biztosított félnek semmi köze, 20000 biztosított fél beleegyezésének kinyerése gyakorlatilag nem is képzelhető. Felperes kereseti kérelme már azért is teljesithetlen, mert ha egy biztosító társaság a biztositási összegek letételére vagy a dijak visszafizetésére szoríttatnék, a legsolidabb biztositási vállalat is okvetlen megbuknék. Felperes válaszának kiemelendőbbpontjai : Alperes bank azon ellenvetése, hogy a biztosított csak kötelezett, nem egyszersmind jogosított is, s hogy ennélfogva kereshetőséggel nem bir, ily általánosságban nem áll; felperes nem a biztositási összeg kifizetését követeli, mert tudja azt, hogy ehhez való jog csak halála után örököseit illetendi meg, hanem arra akarja alperes bankot szorítani, hogy mint szerződő fél mindazon szabályokat, melyeket a törvény a biztositottak érdekében a biztosító társaságok által megtartandókul kijelölt, csakugyan pontosan meg is tartsa. Ha tehát felperesnek azon panasza van, hogy alperes bank felszámolási módozatainak megállapításánál a keresk. törvény 112. és 205. §-ainak megsértésével a beszedett biztositási dijakat törvény- és szerződésellenes módon kezelteti, hogy a felperes és alperes közt fenálló biztositási szerződést jogtalanul harmadik személyre ruházza át, e panasz előterjesztésére és sérelme orvoslására minden helyes jogfogalom szerint egyedül felperes a biztosított lehet jogosult. Ugyanez okból keresete nem is időelőtti. A »Haza« és a 2>Tísza« közt kötött u. n. viszonbiztositási szerződés világos tartalma megczáfolja alperes bank azon állítását, hogy vagyonát a »Tiszá«-nak nem tulajdonába, hanem csak s épen a biztosított felek javára leendő külön kezelés végett adta át. Alperes bank üzletét a » Tiszáiéval tényleg teljesen egygyé olvasztotta a nélkül, hogy eljárását igaz nevén, a fusió nevén nevezni merte volna. És ezen eljárás az, mi a biztositottak érdekét kálönösen sérti. Ha alperes bank kimondja, hogy a »TIszá«-val egyesül, a keresk. törvény 208. § a szerint egy fél évig, illetőleg mig hitelezőit ki nem elégítette vagy nem biztosította, vagyonát a »Tiszá«-éval össze nem olvaszthatta volna, hogy tehát ezen kötelesség alól kibúvhasson,. kötött a »Tiszá«-val egy egyetemes viszonbiztositási szerződést. Ily eljárás azonban nem egyéb mint a hitelezők s biztositottak kijátszására irányuló alakoskodás s az eredményét képező szerződés valódi jelleme szerint mint fusionális szerződés ítélendő meg. E felfogás szerint pedig ezen a törvénynyel ellenkező szerződés meg lett volna semmisítendő ; mintán azonban ez nem történt s a biztosított fél mint a részvénytársaság keretén kivül álló idegen személy a két részvénytársaság közt kötött szerződés megsemmisítését nem követelheti, nem marad más joga, mint annak birói kimondását szorgalmazni, hogy alperes bank mint a »Tiszá«-val egyesült részvénytársaság a keresk. törv. 205. és köv. §-ai szerint felperes mint biztosított ügyfele iránt fenálló kötelezettségét teljesíteni vagy biztosítani köteles. E kötelezettségét alperes bank megszegte, mert felperessel fenálló szerződését a törvényszerű biztosíték nélkül egy harmadik személyre réházta át. Különben felperes nem állítja azt, hogy a közte és alperes bank közt létező szerződés alperes bank felszámolása által szüségkép felbomlott. Igen jól tudja, hogy a felszámolás magában a társaság szerződéseit meg nem szünteti, de e felszámolásnak a keresk. törvény 204. s köv. §-ai értelmében kell történnie, nem pedig azok teljes figyelmen kivül hagyásával, mint alperes bank tette. Alperes bank szabályszerű leszámolása nem járt volna oly nehézséggel, minőnek alperes a minden egyes biztosítottal való érintkezést képzeli. Ha alperes bank ügyleteit önálló felszámolás utján a rendelkezésére álló vagyonból lebonyolítaná vagy egy más társasággal nyíltan és törvényszerűen egyesült vagy végre más mód hiányában csődött mondott volna, hitelezőivel s biztositottaival igen kevés vagy épen semmi baja sem volna. így azon alkalmatlanságnak, melyet a biztositási öszszeg letétele vagy a dijak visszaadása okoz, saját maga az oka. Alperes bank viszonválaszában tiltakozik az ellen, mintha a »Tiszá«-val kötött viszonbiztositási szerződés alatt egyesülés rejlenék, s erre nézve utal arra, hogy alperes bank ezután is önálló, külön közegekkel bir. Nem ismeri el azt sem, hogy felperessel fenálló szerződését a »Tiszá«ra ruházta volna át. Különben megengedi felperesnek, hogy biztositási szerződését megszűntnek tekintse, de ez esetben felperes a szerződése nem teljesítésével járó következményeket is viselendi. Végre még az esetben is, ha felperes biztositási dijait c s a k u gy a n j o g g a 1 visszakövetelhetné, e dijakból levonandó lenne azon koczkáztatás pénzértéke, melyet alperes bank a biztositási szerződés néhány évi tartamán át viselt. — Ezen íőbb pontokban vázolt szóváltás után hozta a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék már ismert azon Ítéletét, melylyel felperes keresetének helyt adott.