Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 37. szám - Az inductiv-bölcsészeti módszer a jogtudományban s különösen a büntető-jogban 2. [r.]

I Hetedik évfolyam. 37. szarr\. Budapest, 1877. september 13. Bégjeién minden csütSrtSkín ; a „magyar jogászgyüles" tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendík. Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. THEMIS EGYETEMES JOCI KÖZLÖNY. ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vapv vidékre bcrmeutts aiétküldées".!) a -Magyar rhemis"-re. az .Igazságügyi rendeletek tára" és a .Döntvények gyűjteménye- czjmű mc-Hékletekkel együttesen: egész évre 10 foriní, televrt 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. elfttizetén pénzek b é sélszerübben n ó 3 t a ; Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. : e a e n, vidékről leguy ú'.jan külieudík. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. 'liülbn mellékletek: a „'^Döntvények gyűjteménye," cs az „Jgazsáyügyi rendeletek tárcu" Felelős szerkesztő: Er. ^"styer László. Kiadó: az „-Aatliena-suna." részvénytársaság. ÁRTALOM: Az inductiv-bölcsészeti módszer a jogtudományban s különösen a büntetö-jogbau. Dr. S eh i c k Sándortól. — Közigazgatási bíráskodás. (A közigazgatási bíráskodás Poroszországban.) Gruber Lajostól. — Jogirodalom. (A magánjog és tárgya, különös tekintettel a magyar általános magánjog codifikátiójára. Irta Dr. Daempf Sándor péesi jogakadémiai tanár.) Dr. Dell'Adami Kezső budapesti ügyvédtől. — Jogeset azon kérdés megvilágítására, vajon benevolum vagy akár kényszerű sequestrumot is telekkönyvi clausulákkal helyettesitbetni-e s utólag módosithatni-e ? Dr. V i d a Lajos budapesti ügyvédtől. — Törvényjavaslat a polg. törvk. rendt. tárgyában alkotott 1868. LIV. t.-cz. módosítása iránt. (Folyt, és vége.) — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. (Az amerikanismus meghonosi tása a magyar ügyvédek közt). — Legközelebbi csíídbejelentési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlönyé ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázató k — Igény-kereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Az inductiy-bölcsészeti módszer a jogtudományban s különösen a büntető-jogban. Dr. Schick Sándortól. X ii. A főérv, mely az inductiv-bölcsészeti módszer ellen felhozatni szokott, abban áll, hogy a tapasztalat csal, hogy a valóság az ellentétek szincsöve. így mondja Ahrens, a jogbölcselők egyik fővezére: »Die Quelle des Naturrechts kann nicht in der Geschichte Hegen, weil die Geschichte eine stetige Aufeinanderfolge von v e rschiedenen Einrichtungen,niemalsaber Principien darbietet. Dagegen gibt es für das Recht ein haltbareres und gewisseres Fundament, als die wandelbare Basis der Geschichte, die Natúr des Menschen namlich, Avie sie sich in seinen Grundlagen und Fahigkeiten kund giebt— Das Recht . . . setzt als seine Grundlage eine umfassendere Wissenschaft voraus, welche die eben bezeichneten Beziehungen abhandelt. Diese Wissenschaft ist nun die Philos o p h i e.:) S >Der Begriff des Rechts und der Gerechtigkeit kann nicht aus der Erfahrung oder der Geschichte hergeleitet werden, weil die Erfahrung "vviderspruchsvoll ist. Man fíndet bei verschiedenen Völkernmancherlei Gesetze und Institute, da ist keine Materié des bürgerlichen Wesens oder politischen Rechts, dass auf eine und dieselbe Weise angeordnet ware, selbst bei den civilisirtesten Nationen ...es ist unmöglich aus diesen historischen Daten ein allgemeines Principherzuleiten... diese Aufgabe ist philosophischer und nicht his torischer Natui-í.2) Ki nem ütköznék e felfogás felületességébe ? E szerint feltéve, hogy léteznék az emberen kivül egy más észlény, ez magának az ember külalakjáról képzelmet csak contemplatio utján szerezhetne, nem pedig az által, hogy az embereket megnézné, mert hisz nincs két ember, kiknek egészen egyenlő orra, szeme, arcz•vonásai volnának, — az orvos pedig anato») Ahrens : Naturrecht 9 — 12. 1. ») Ahrens : ibid. 20—21. L miai vizsgálatok helyett czélszerübben more majorum merő észleges okoskodásokkal foglalkoznék. Hasonló joggal állithatnók, hogy p. o. a »jog< fogalmát hiába keresni a különféle népeknél, mert az minden nyelvben más alakban talál kifejezést, pedig az újkori összehasonlító nyelvészet, mely az exact tudományok nyomán legelsőbben vállalkozott inductiv-bölcsészeti kutatásokra, még a különböző szóképzések okait is a népélet forrására vezeti vissza. Ahrens s hiveinek felfogása emlékeztet egy sajátságos tünetre, melyet mindennap láthatunk. Még a legjámborabb vén asszonynak sem jut eszébe, imádkozni, hogy meghalt fia újra feltámadjon, vagy hogy a nap 24 óra helyett óhaja szerint 30 órára nyúljon, de müveit ember is imádkozik betegségében fájdalmainak enyhüléseért, vagy esőért hosszú szárazság után: mert itt a törvényszerű kapocs — mely pedig az elszakadt szívbillentyűnél épugy fenáll, mint az égi testek mozgásánál, — távolabb esik mint amott, hol annak szembeötlő létét tekintetbe venni megszoktuk. Ahrens okoskodása oda tendál, hogy tagadja a jogintézmények szervességének, a változások törvényszerűségének feltalálhatását: — mert a felkeresés fáradsága visszariasztja. Ha p. o. az ázsiai nők fejei a napban arany hajporban sugároznak ; a japán nők fogaikat megaranyozzák ; a perzsa nők fekete gyűrűket viselnek tüzes szemeik körül; az arabok feleségei kékre festik ajkaikat, feketére szemöldökeiket s vörösre ujjaik körmeit; a hottentotta nők piros s fekete sakkmustrákkal telimázolják testüket; dél-Amerikában a benszülöttek nejei megszáraztott mézmadarakat hordanak mint fülfüggőket s fejdíszt ; egy mai párizsi illatszerész vagy fodrász pedig kosmeticus készlettárában egész bájvásárt tart hölgyeink számára : a gondolkodó mindezt nem összefüggés nélküli tünetek kaleidoskopjaként fogja tekinteni, hanem a női hiúság színjátékának, illetve mindezt mint a női természet ugyanazon egy oldalának különféle nyilvánulatait fogja megítélni. S habár p. o. nálunk a gyász jelvénye a fekete szin, a törököknél pedig a kék, az indusoknál végre a fehér: azért nyugodtan mondhatjuk, hogy mindháromnál létezik egy s ugyanaz, t. i. a gyásznak egy külső jelvé nye, legyen annak alakja bármily különböző. Igaz ugyan, hogy a reális világ küzdterén örökös ellentétek, atomisticus törekvések s szétfutó iránylatok képe tárul fel, s kétségtelen, miszerint a történelmi tünetek e kaleidoskopikus múlékonyságukban nem képezhetik azon igazságok forrását, melyekben az emberi természet képe felismerhetően tükröződjék. De ebből korántsem következik, mit Ahrens s hívei következtetnek, hogy ily egyetemes érvényű igazságok felkeresésénél a létezett fejlődés történelmének objectív tanulmányozása helyébe a merő bölcseleti elvonás veendő a kutatás alapjául : de igenis az, hogy a történelem nem mint változó, múlékony tünemények öszszege, hanem mélyebben tanulmányoztassék. >A11 discord is harmony not understood«. (Popé)1). Az kétséget nem tfír, hogy a jog alapja az emberi természet, de ennek felismeréséhez az empíria vezet csak s nem a merő elmélkedés. A philosophia az egyedüli tud om á n y o s módszer, mely eredményhez vezet, de csak módszer, nem pedig önálló tudomány, mely mint ilyen a többi szakokkal szembe állítva, maga egyedül volna képes sikerhez vezetni. A bölcselkedés nem önálló eszköze, hanem módja az igazság felismerésének. Ajog alapja az emberi természet; az emberi természet felismerésének eszköze az empíria; a kutatás módszere a bölcsészet. Gyönyörűen mondta a nagy Deák egyik párbeszédében, hogy a philosophia a só, mely minden ételnek szükséges fűszere, de önálló ételnek egyáltalában nem való. S ha valahol az emberi ész munkatörténelmének latifundiumán, ugy különösen a jog terén minden mozzanat összefügg a társadalmi életkör tüneteivel, mert a mi a jogéletben jogi fogalommá érlelt, az társadalmi categoria volt előbb a népéletben. Valamint a szerződés nem teremti, hanem szabályozza a szerződő felek közti viszonyt: ugy a jog is csak szabályoz, de nem alkot ') Lásd Kautz Gyula: A nemzetgazdaság általános tanai. Bpest, 1875. I. k. 40. 1. 3. p.