Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 35. szám - Közigazgatási bíráskodás. [12. r.]

— 280 — tervezetnek a sommás eljárásra vonatkozó egyéb intézkedéseitől. Hogy az egyes-birósági hatáskör tágítását helyeseljük, máifentebb előadtuk. A tervezet a perrendtartás 93. § ának a) pontjában felhozott kereseteket 500 frt erejéig ide utasitja; az eddigi sommás eseteket részletesebben körülírja s különösen felölelni igyekszik a mezőgazdaságnak törvényhozásunkbannem eléggé méltatott érdekeit. Uj benne a »váló házastársak* között a nő és gyermek lakása és tartása és a törvénytelen gyermek tartására irányzott kereseteknek felkarolása, melyek tekintetében a t. r. t. 30. §-ánnk e) pontja ellentétesben értelmeztetett. Határozott haladásnak nevezhetni a a szavatossági eseteknek ide vonását, me lyekre nézve a perrendtartás, nem tudjuk mi okból, kötelezővé tette a rendes perutat. A szavatossági per körül azon helyes ujitással is találkozunk, hogy behozni javasoltatik a litis denunclatió intézménye, mi szemben a jelenlegi állapottal, hol e kérdés körül egész külön közbeeső per tárgyaltatatik, kétségtelen haladást involvál. Csak helyesléssel fogadhatjuk azon intézkedést is, hogy a 200 frtot meg nem haladó ügyekben a szakértői bizonyításnál a biró jogosítva legyen csupán egy általa kinevezett szakértőt alkalmazni, mert a három, illetve öt szakértő általi bizonyítás ellen a költség szempontján kívül még azon tapasztalat is szól, hogy a felek bizalmi emberei rendszerint homlokegyenest ellenkező véleményekkel szerepeltek, ugy hogy legtöbb esetben ugy is a bíróság által kinevezett szakértő votuma az irányadó. Felemlitendő még a felebbezés korlátozása is, mely a kisebb pénzértéket képviselő ügyekben bizonyos szerény mértékben alkalmaztatik; de miután e kérdés nem szorosan mai értekezésünk tárgyához tartozik, helyesebbnek tartjuk azt ezúttal mellőzni. A sommás per tökélyesbitését annyira fontos igazságszolgáltatási érdeknek tartjuk, hogy kötelességünknek ismerjük még egy másik, a tervezet által egészen figyelmen kivül hagyott irányban ismételve felszólalni. Első czikkünkben (e lapok 31. számában) utaltunk már azon visszaélésekre, melyekre a t. r. t. 117. §-a alkalmat szolgáltat: hogy ugyanis uj meg uj tanukra történő hivatkozás által a per a végtelenségig elhuzatik. A német perrendtartás 339. §-a megkísérli az e fajta visszaélések megakadályozását. Talán nem teljesítünk egészen meddő munkát, ha végül e czikk fordítását ide iktatjuk, melegen ajánlva azt törvényhozásunk figyelmébe. »A bizonyítást elrendelő határozathozatala után tett uj tanuhallgatást czélzó kérelem az ellenfél indítványára elutasítandó, ha a kihallgatás az ügy elintézését késleltetné és a bíróság meg van győződve, hogy a fél a tanukat huzavona czéljából vagy vétkes hanyagságból nem nevezte meg előbb.c Dr. Tauszig János. Közigazgatási bíráskodás. Gruber Lajostól. VII. A közigazgatási bíráskodás Poroszországban. (Folytatás). Ezen czim főelve a bizottság jelentése szerint az, hogy a felsőbb fokú államhatalom minden körülmények között jogosult, még valamely fél indítványa nélkül is, j a v i t ó1 a g befolyást gyakorolni az alsóbb hatóságok rendőri resolutióira. További elvül a törvénynek azt is kellett adoptálni, hogy mihelyest a magánfél a közigazgatási törvényszéki eljárás útjára tért, azzal megszűnt a közönséges panasz útja, s az ügy csak vitás eljárás által dönthető el. Következő módon szabályoztatik a jogorvoslatok rendszere: A rendőri helyhatóságok s járási rendőri hatóságok rendőri intézkedései ellen panasz emelhető, és pedig : a) a község vagy hivatalelőljáró (A m t s v o r s t e h e r) intézkedése ellen a tartományi tanácsnokhoz (Landrath) s ennek végzése ellen a kormányelnökhöz ;') b) valamely város rendőri igazgatójának vagy a tartományi tanácsnok intézkedései ellen a kormányelnökhöz s ennek végzése ellen a főelnökhöz.2) A kormány vagy főelnöknek utolsó fokban való döntése ellen a kereset a közigazgatási főt örvényszékhez terjesztendő fel. A kereset csak azon alapulhat: 1. hogy a kifogásolt döntés a fenálló jog nem alkalmazásán vagy helytelen alkalmazásán alapszik; 2. hogy azon tényleges előfeltételek nem léteznek, melyek a rendőrséget az intézkedés megtételére feljogosították volna. A tartományi tanácsnok, illetőleg kormányelnökhöz terjesztendő panasz helyett kereset használható :3) a) a járási bizottság előtt a községi vagy hivatalelőljárónak intézkedései ellen, ép ugy mint egy tartománykerülethez tartozó város (10,000 lakósig) rendőri igazgatójának intézkedései ellen; b) a kerületi közigazgatási törvényszék előtt a tartományi tanácsnok intézkedései, s oly város rendőri igazgatójának intézkedései ellen, melynek lélekszáma túlhaladja a 10.000-et. A kereset csak ugyanazon fentebb emiitett állításokra alapitható, melyek következtében a kereset a közigazgatási f ó'törvényszék előtt támasztható. Panaszok és keresetek azon hatóságoknál nyújtandók be, melyeknek intézkedései ellen irányultak. Egyik jogorvoslat használata a másikat kizárja. Mindkét jogorvoslatnak egy időben való alkalmazásakor csak a panasznak engedendő hely.') ') §• 30. s) Hogy a panaszok nem a felsőbb hatóságokhoz, banem közvetlenül e felsőbb hatóságok főnökeinek személyéhez intézendők, ezt a bizottság a következőkkel indokolja. A rendüli eljárás oly tolakodó természetű, hogy a lehető leggyorsabb procedúráról kellett a közönség irányában gondoskodni. Mint ilyen kétségtelenül egy magasb rangú hivatalnokhoz való fordulás legajánlatosbnak ígérkezik, mert ez mindig hozzáférhető s lehető leggyorsabban tájékoztathatja magát Azért nem alkalmazta az uj törvény a rendőri ügyekben előforduló panaszeljárásnál az ügyeknek testületi módon való elintézését. Még azon kérdés felett is támadt a bizottság kebelében érdekes vita, hogy illik-e az önkormányzat hivatalnokához s megegyeztethetö-e állásával, ha actusai állam hivatalno k-elöljárójának megtekintése és correcturája alá bocsáttatnak. A bizottság többsége ezen panasz-folyammenet megengedhetősége mellett nyilatkozott, m^rt az önkormányzat hivatalnoka ug3Tan az igazgatottak köréből vétetik s hivatalát nem hivatásszerűen látja el, minden további tekintetben azonban a hivatásszerű államhivatalnokkal egyrangu kötdességi körén belül. 3) §. 31. •) §• 32. Csak következő kényszereszközök engedélyeztetnek : A hatóság a kikényszerítendő cselekvényt egy harmadik személy által végrehajtatja s a felmerülendő és előre megállapított költségek erejéig is foganatosíttat végrehajtást.') Ha harmadik személy nem képes e cselekvény végrehajtására, vagy ha a kötelezett vagyontalan, vagy ha kikény szeritendő abban hagyásról van szó, akkor pénzbüntetések, esetleg fogság kimérhetők.2) Közvetlen kényszer csak azon esetben alkalmazható, ha a történt intézkedés ilyen nélkül nem lenne foganatosítható, s ha az intézkedést sem kei-eset, sem panaszszal megtámadni többé nem lehet.3) A mi a fogságot illeti az, ha községi elől járó végzésileg rendeli el egy napra, ha hivatali előljáró ö t napra, ha tartományi tanácsnok rendeli el tíz napra terjedhet; a fogsággal mindig előzetesen Írásban fenyegetni kell és ha kikényszerítendő cselekvényről van szó, határnapot kell kijelölni annak végrehajtására. Kényszereszköz fenyegetése megállapítása és végrehajtása ellen panaszszal vagy keresettel élhetni. A kereset alapulhat: a) csak is ugyanazon állitásokon, mint amelyeken a közigazgatási főtörvényszéknél érvényesítendő kereset, b) azon állításon, hogy a kényszereszköz neme és nagysága4) nem jogosult vagy az ügy viszonyainak tekintetbevételével az elrendelt czél elérésére épenséggel nem szükségelt.5) Ezen intézkedések czélja, a közönsé.get megóvni attól, hogy a rendőrség rajta erőszakot ne tehessen. Azért a panaszló pl.") bebizonyíthatja, hogy a kényszereszköz azért nem volt s z ük s é g e 11, mert annak idején teljesítette a meghagyást vagy egy nem pénzbüntetésben álló kényszereszköz ellenében hozhatja fel, hogy az tökéletesen közönbös annak megtörténésére vagy meg nem történésére, mit a rendőri intézkedés elrendel. A kényszereszköz neme továbbá sokkal nagyobb hátrányt képes okozni, mint a mennyi a rendőri meghagyás végrehajtására szükségeltetnék s hogy egy kevésbbé hátrányos végrehajtási módon szintén keresztülvihető. Az V czim") a közigazgatási hatóságok és a közigazgatási törvényszéki hatóságok dologi illetékességéről szól. Ezen czim XXII szakaszból áll, és minden szakasz ismét alosztályokra van ') §. 33. alin. 1. ') §. 33. alin. 2. 3) §. 33. alin. 3. ') A kereset ezen czime ellen a porosz b i z o *" s ágban kikeltek némelyek, mert szerintük nem Ír' a közigazg. hatóságot egétizen megfosztani szabad bel;lSa terétől. Ezek daczára a bizottság egyhangúlag m'artotta a kereset azon ezimét, mert a rendőri hatóságJ=,°~ sitványa körén belül gradualis fokozat jogosultnak az előforduló kihágási esetek természetének tekir . v,^" telével, azért e tekintetben is képzelhető törv/,sert*s' ha egy aránylag kisszerű esetben a pénzbünte le?na" gyobb foka alkalmaztatik. A hatóságokat ille'Azon J0" gositványnyal í hogy ismételve pénzbünteté6' klr6v" janak. szintén visszaélhetni. (P a n n [Beitra 52'L 26. j.] e jogosítványban vagy e czimben a atalnok tekintélyének csorbítását látja). 5) §. 34. 6) h. az id. »CommissionsberiehU ' , ,. , 7) §§: 40-164. V. Titel. - Von s™hh^™ stándigkeit derVerwaltungsbehörden u-" Verwalt«"g'gerichtsbehörden.