Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 3. szám - Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. 11. [r.]
- 18 — egyházjog pénzügyi jog pénzügytan közigazgatási jog statistika politika 10 óra, 5 > 5 > 10 > 5 » 10 > összesen 45 óra. Ha egy évre mint normális óraszámot 40 órát veszünk, akkor a harmadik évben már ehhez képest is csak a kötelezett tantárgyaknál 5 órányi többlet mutatkozik. A kik tehát a második évben nem hallgatták a harmadik évnek egyik-másik tárgyát, — már pedig rendszerint nem hallgatják — azok a harmadik évben kétségkívül tul vannak terhelve. Áll ez a szó teljes értelmében, mivel — mint fenébb kifejtettük — a harmadik év végére esik azon hallgatókra nézve, kik a jogi rigorosumokat kívánják letenni, az államtudományi államvizsga letétele, mely az imént felsorolt minden tárgyakat magában foglalja. Ha tehát minden egyes hallgató csak egyszer hallgatja is az államtudományi államvizsga tárgyait, már annyira meg van terhelve, hogy absolute semmit sem képes a negyedik évre esó' positiv jogokból a harmadik év alatt hallgatni. Pedig számos példa mutatja, hogy a második alapvizsga és különösen az államtudományi államvizsga oly félelmetes a hallgatókra nézve, hogy egyik-másik tárgyát kétszer, só't háromszor is hallgatják. Ennek elmaradhatlan következménye az, hogy menthetetlenül kifogynak az időből. A negyedik évben ugyanis még több a tantái*gy, mint a harmadikban. Itt van az osztrák jog 10 óra, magyar magánjog 10 > büntető jog 10 > polgári perrendtartás 10 > váltójog 5 > kereskedelmi jog 5 > kereskedelmi eljárás 2 > csődjog 3 > telekkönyv 2 > bányajog 2 > összesen 59 óra. S ide még nincsenek beszámítva a publicumok és a special-collegiumok, továbbá azon tárgyak, melyeket egyik-másik hallgató a bölcsészeti facultáson hallgat; aőt még némely főcollegiumok sincsenek felvéve, milyen pl. az európai államok statistikája, a nemzetközjog, vagy pl. az államszámviteltan, a törvényszéki orvostan, stb. Az eredmény az, hogy a negyedik évben már kénytelen a hallgató azon végzetes eszközhöz nyúlni, mely neki az uj tanrendszer értelmében meg van engedve, hogy t. i. oly tárgyakból,a melyek 10 órásak, vagyis két fél év alatt adatnak elő, csak egy 5 órás (fő-) collegiumot hallgat. Igen sokszor megtörténik tehát — s ez a positiv jogokban való kiképzésnek a jelenlegi rendszer szerint a legnagyobb akadálya — hogy hallgatja az osztrák jognak csak első részét, a büntető jognak csak második részét, és ismét a magánjognak első részét, a perrendtartásnak második részét; kisebb tárgyakat pedig, melyek nem feltétlenül kötelezők, kénytelen egészen elhagyni. Hozzájárul még egy körülmény, mely saintén figyelmet érdemel. Ujabban a jog- és államtudományi oktatásban mindinkább tért nyer azon meggyőződés, miszerint nem elegendő, hogy a tanár praelegáljon s a hallgató hallgasson, hanem szükséges egy bizonyos érintkezési médiumot megállapítani a tanár és a hallgató közt. Külföldön e czélra fenállanak az u. n. practicumok, melyek némi eltérésekkel más helyeken seminarium név alatt is ismeretesek. Itt a tanár részint gyakorlati esetek megbeszélése és a hallgatósággal együttes megvitatása, részint pedig a tudomány egyes kérdéseinek szakszerűbb és behatóbb fejtegetése által közelebb hozza a tárgyat az ifjúsághoz. Németországban ezen rendszer már annyira meghonosult, hogy sok helyen a súlypont már nem az előadásban, hanem a practicumban van. Nálunk is tétettek már ez iránt némi kezdeményezések; de eddig eredmény nem mutattathatott fel; azuj vizsgálati rendszer s az ez által megalakított tanrend a practicumok meghonosithatását, — különösen a positiv jogi tárgyakban, — úgyszólván kizárja. Practicumban csak azon hallgató vehet részt, ki már az illető tárgyból afőelőadást hallgatta, mert a tudományba való mélyebb behatolás és valamely szakmába vágó jogesetek megvitatása csak azok által történhetik sikerrel, a kik már az illető tudomány alapfogalmait ismerik, vagyis a kik az előbbi évben azon tárgyat egészben hallgatták. De a negyedik év tárgyaira, valamennyi positiv jogokra nézve ez lehetetlenné van téve, mivel a legközelebbi évben, a midőn ily practicumok hallgatásának ezen évfolyam tárgyaiból helye volna, a hallgató már nincs az egyetemen. Tehát épen azon disciplináknál, melyek már természetöknél fogva leginkább alkalmasak a practicumokra, ezen intézmény teljesen terméketlenné van téve. Hogy ily körülmények közt a positiv jogokban mily képzettséget szerezhet magának a joghallgató, azt szakemberek előtt bővebben fejtegetnünk nem szükséges. A vizsgarenden teendő módosításokra még visszatérünk. Dr. Fayer László. Az anyagi magvar magánjog codiflkátiéja. XI. (Folytatás.) Azon németek, kikkel a magyarok érintkezésbe jöttek, keresztény-római mivelő szellem befolyása által azon primitiv állapotokon rég tulfejlődtek, melyeket itt érintettünk. A germán fajt kitüntető erély és komolyság munkásságra s az élet oly felfogására vezetett, mely abban első sorban nem élvezetet, hanem kötelességet lát sigy az egyéni önzés fölé az erkölcsi társulást helyezi. A magyarok az országban németségre s német miveltségü szlávságra találtak. A térítő papok németek voltak, s igy midőn a kormányzatra, törvénykezésre s az egész jogi ügyködésre (okmányokat irni egyedül ők értvén; hiteles helyek!) uraló befolyást szereztek, szintén — a római-kánoni jog mellett — a német jog átültetői lettek. A magyar állam, a hűbéri vármegyerendszer, német jogi alapokra fektettetett már Sz. István által. Az egész mivelődő, keresztény-magyar társadalom az ország azon dunántúli részében fejlődik, hol a német miveltség székelt (1. Hunfalvy i. m. 46. 49. 50. §§.). A német jog, azon romanisáltatásától egészen eltekintve, melyet a jogászok tekintélye s fejedelmi érdek p. o. Francziaországban Capet Hugó óta, a németeknél a Hohenstaufen-ok óta közvetített, számos szálakkal összefüggött a római joggal, mely még a hübérjogban is előképet nyújtott a katonatelepekben a dunai 8 rajnai határföldökön (agrilimitrophi), hol a colonus canon helyett az emphytheusisért katonai határőrszolgálatot teljesített. De az egész középkori jogfejlődés a római jog s barbár szokások harcza s elegyedése. A germán törzsök, midőn a római birodalom területeit elfoglalták, Maine szavaival élve >a területi birtoklás tényére nem alapítottak jogczimet, sőt fontosságot sem tulajdonítottak annak. Ugy látszik, fentartották az erdőből s a pusztáról magukkal hozott hagyományokat és saját felfogásuk szerint még mindig oly patriarkális társadalmat vagy nomád csapatot képeztek, a mely csak ideiglenesen táborzott az élelmet szolgáltató talajon* (A jog őskora. 86. 1.). Ezen állapotot leirja korunk legnagyobb német jogászainak egyike, midőn gyönyörű pathoszszal mondja: »So lange der Geist eines Volkes noch ím Schosse des angebornen Urwesens befangen, mit allém Schlackenwerk dieses tiefen Schachtes durchwachsen und umschlossen, mit aller Anziehungskraft der noch ungelösten sinnlichen Bande an den überkommenen Sitten und Vorurtheilen, Mythen und Traditionen hangt, können der innere Schwung und die geistige Freiheit nicht aufkommen, welehe erfbrderlich sind, um etwas Dauerndes, Ewiges, Mustergültiges, kurz etwas Klassisches zu leisten. So lange die Volksseele im naturwüchsigen Stammesleben versünkén, im Traumleben der ethnischen Nativitat gebannt bleibt, gleicht sie dem vegetatíven Lében der Pflanze, welche unselbststándigen Wesens am Boden wurzelt< (Dr. Johannes Emil Kuntze: Die Obligation und die Singularsuccesion. Lipcse, 1856. 410. 1.). Az alávetett rómaiak s a térítő egyház joga azonban csakhamar befoly a néplélek növényének jogot produkáló részeinek metamorphosisára. A buzgó hittéritők, legyőzhetlen vágygyal eltelve, az Ur akoljába híveket csőditeni s igy pásztori hatalmukat és jövedelmüket növelni, a pogány népek miveletlen és hiszékeny fejedelmeit, a menny és pokol alternatívájának j hangoztatásán kívül, a >caesar<-t már föl' dön megillető javak tana által nyerték meg s ezek szolgáikkal s a hasonló földi jótéteményekben részesített nagyokkal a nép csordáit átterelték az uj hitre. A miveletlen, szétszórva tanyázó népség érzéki jólétén felül kevéssel törődve, elviseli e kísérletet boldogitására és az egy-