Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 30. szám - A perrendtartás 374. §-áról

— 241 — icegg) ozoaeseneK, nogy hazánk közvéleménye ma 1 már az ági öröklés fentartását Dem kívánja. E. Az angol jogreform.*) A mi magát az uj peres eljárást illeti, azt csak íövonásaiban vázolhatjuk itt. Sajátszerű jellemvonása az angol törvény­kezési szabályoknak az, hogy a törvény rendsze­rint csak a vezérelveket jelzi, mig a részletek kidől- | gozftsa külön szabályzatoknak tartatik fen. Ezen szabályzatok megállapítására alkalmazandó egyé­nek a törvényben jelöltetnek meg. Rendszerint az­tán az ezen egyének által elhatározott végrehajtási rendeletek bizonyos idő alatt a parlament elé ter­jesztetnek. A parlament mindkét házának joga van a királynéhoz intézett feliratban bizonyos meghatározott idő alatt ezen rendeletek egyiké­nek vagy másikának vagy pedig valamennyinek ér­vényből való kihelyezését kérelmezni. A mennyiben pedig az emiitett egyéneknek még azon joga is megvan, hogy a tapasztalatok folytán roszaknak mutatkozó szabványokat módo­síthatják, tagadhatlan, hogy ez uton a gyakor­lati szükségletek aek gyorsan érvény szereztetik és a használhatlan formákhoz való káros ragasz­kodás elkerültetik. Ezen itt jelzett eljárás az uj reform keresz­tülvitelében nemcsak többször alkalmaztatott, ha­nem egy továbbmenő alakjában is kifejezésre talált, a mennyiben az 1873. évi akta a legfőbb tör­vényszék plenumát jelöli ki hasonló czélokra. Ezen pleuum (council) minden egyes tag meghiva­tása folytán évenkint legalább egyszer összejön egy oly napon, melyet a lord-kancellár a lord­fő biró hozzájárulásával megállapít, és pedig a következő czélokra: 1. általában a törvény hatásának figyelembe­vétele végett, 2. a bíróság által kibocsátott végrehajtási in­tézkedések tárgyalása, 3. az eljárásnak az illető főtörvényszéknél ne­talán mutatkozó hiányainak tárgyalása, és 4. ugyancsak az eljárás hiányai­nak tárgy alása oly törvényszékeknél, melyektől a felebbezés az illető fő­törvényszékhez megy; a czél pedig az, hogy a miniszternek évenkint je­lentés tétessék az iránt, hogy mily intézkedések volnának szükségesek. Minden ügynek lehetőleg e g y és általában ugyanazon biró előtt kell tárgyaltatnia és el­döntetnie — kivétetvén egyedül azon ügyek, me­lyek a törvényszék általános határozmányai sze­rint valamely osztály előtt tárgyalandók; az ily osztály azonban csak két tagból áll, hacsak az el­nök a többség hozzájárulásával nem tartja czél­szerünek az osztályt kettőnél több tagból ala­kítani. A pereknek és a bírósághoz utasított egyéb ügyeknek elosztását illetőleg két momentum eme­lendő ki. Először azon határozmány, miszerint maga a törvényszék állapítja meg végzés utján a szabályokat, melyek szerint az ügyek az egyes osztályokhoz és az egyes bírákhoz utasíttatnak; másodszor, hogy minden felperes az első beadvá­nyon megjelölni tartozik azon osztályt, mely előtt ügyét tárgyaltatni kívánja, azonban mindig azon szabályok megtartásával, melyeket a törvényszék J az ügyek elosztása tekintetében megállapított, i Csakis a hagyatéki, házasság-felbontási és az ad- ! miralitási osztálynál szabad oly ügyeket bejelen­teni, melyek előbb a hason nevü bíróságnál voltak meginditandók. Ha valamely ügy nem a megfe­lelő osztálynál jelentetik be. a bíróság vagy ugy hagyja, vagy pedig sommás tárgyalás utján más­kép intézkedik. Az eljárás fővonásai a következők. Az uj reform által az eddigi kétféle eljárás mellőztetik és egységes eljárás hozatik be. Először is a fél felhivatik, hogy 8 nap alatt jelentse magát, ellenkező esetben megengedtetik a felperesnek in contumatiam eljárni. Ezen idézés­ben rövid szavakkal meg kell említve lennie a per tárgyának. A váltóügyekben érvényes különös eljárás, *) L. az előbbi közleményeket e lapok 27., 28. és 29. számaiban. mely azonban csak hat hónappal a váltó lejárta | után indittatbatik meg, ezen uj határozmányok ál­tal érintetlen marad. A periratokat rendszerint ki kell nyomatni, — a mi a költségkímélést nem igen mozdítja elő. A biró megengedheti mindenik félnek, hogy előadását helyreigazítsa, megváltoztassa, általában hogy mindent tisztába hozzon, a mi a felek közt fenforgó vitás kérdést elhomályosithatná. A fel­peres fel van jogosítva keresetét megváltoztatni, ha ezt a replika előtt teszi. Mindenik fél fel van jogositva az iratváltás befejezése előtt — később a bíróság beleegyezésé­vel — az ellenfélhez kérdéseket intézni, melyekre a kérdezett 10 nap alatt eskü alatt válaszolni tarto­zik ; de a kérdezettnek joga van a biró határozatát provokálni az iránt, mely kérdések törlendők mint frivol, felesleges és lényegtelen kérdések. Ha a felelet megtagadtatik, ennek indokai eskü alatt előadandók. A fél a körülményekhez képest telje­sebb vagy további szóbeli válaszokat kérhet. Bizonyos korlátok közt mindenik félnek joga van az ellenféltől eskü alatti felvilágosítást kérni az iránt, mily bizonyítékai vannak a peres ügyre vonatkozólag, s joga van ezek megtekintésére, es­hetőleg lemásolására. Azon fél, a mely Írásbeli bi­zonyítékokat szándékozik használná köteles, azokat az ülés előtt az ellenfélnek betekintés végett ren­delkezésére bocsátani. Dr. Nagy József. A perrendtartás 374. §-áról. (Dr. S. M.) E sokat bolygatott, sokat ócsá­rolt szakasza perrendtartásunknak a praxis által annyira összevissza marczangoltatott, hogy alig van belőle annyi jó, a mennyi elegendő volna, hogy szerinte eljárni lehessen; s midőn azt hinné az ember, hogy többet már alig lehet kifogásolni, akkor tűnnek elő az ujabb és ujabb hiányok. A 374. §. határozottan oly okiratot kíván a marasztalt féltől a végrehajtás korlátozására, mely által bebizonyíthatja, hogy a végrehajtási jog az ítélet etc. után felmerült tények folytán egész­ben vagy részben elenyészett. Hogy mennyire téves ezen intézkedés, következő példa fogja mutatni. A. bepereltetik B. által, kit ügyvéd képvisel; a kereset vétele után A., nehogy a végrehaj­tás ellene később foganatosittassék, a hitelező szi­vét egy részletfizetéssel kísérli meg meglágyí­tani. Hozzá megy tehát és egy sajátkezüleg irt és aláirt nyugtát nyer hitelezőjétől a történt rész­letfizetésről, s egyszersmind azon Ígéretet, hogy neki a további részlettel várni fog. A. bizván hi­telezője Ígéretében, költségkímélés tekintetéből, sem maga a tárgyaláson meg nem jelenik, sem pe­dig ügyvédet nem vall. A hitelező ügyvéde azon­ban, értesitést nem kapván a féltől, a tárgyalási határnapon megjelenik és az egész kereseti ösz­szegben kéri A.-t marasztaltatni, költségei termé­szetesen a kereseti összeg arányában állapittatnak meg. Az ítélet jogerőre emelkedvén, smég mindig nem kapván értesitést felétől, végrehajtást kér az egész összeg erejéig, s költségei itt is az összegre való tekintettel állapittatnak meg. A végrehajtás foganatosítása alkalmával tapasztalja a fél a hi­bát, beadja korlátozási keresetét, alapítván azt a nyugtára. Itt tehát oly okiratnak van birtokában a fél, mely az ítélet előtt állíttatott ki, vagyis az ítélet előtt felmerült tény folytán enyé­szettel részben végrehajtató joga; úgyszintén a megítélt perköltség tekintetében is érvel ezen ok­irattal. A bírónak, haappts 374. §-át betű szerint veszi, a végrehajtást korlátoznia nem lehet, daczára annak, hogy meg van győződve arról, hogy a fél ezen tartozását részben törlesztette, és daczára annak, hogy senkit kétszeri fizetésre kötelezni nem lehet. Az idézett §. minden perorvoslatot kizár a biró e végzése ellen, és igy itt a törvény fonáksá­gát a felső bíróság sem tágíthatja; ily kérdésnél, hol ezeiekről lehet szó, az elsőbiróság souv<rain. De mint ilyen, hivatva van a törvény hiányát lo­gikai kiterjesztő interpretatió utján pótolni. Hozzáférne még ugyan jelen szakasz azon intézkedése ellen is, hogy minden perorvoslat ki­záratik ily végzések ellen, némi commentár, de erről talán máskor. A tózsdebiróság tárgyában a » Pesti Napló « ifj. Dr. Neumann Sándor tollából igen sikerült czikket közöl. Vázoljuk főpontjait a következőkben: A ke­reskedők közreműködését a kereskedelmi perek elintézésében felette fontosnak tartja, osztozván e tekintetben Goldschmidt azon nézetében, melyet e kérdést illetőleg tavai a német parlamentben kifejtett. Ennek daczára azonban czikkiró meg­óva kívánja látni a »modern jogállam* szempont­ját, mely nem tulajdonit jogosultságot az oly bí­róság fenállásának, melyben a jogászi elem egyál­talán nem csak képviselve nincs, hanem egyenesen kizáratik, és melyben a jog és törvény feletti kitanitás absolute lehetetlen. Nem tartja az oly bíróságot, melyben a jog nincs képviselve, fenáll­hatónak, nem mintha az absolut kereskedelmi ügyletekben a bíráskodást nem akarná a kereske­dőkre bizni, hanem mert szükségesnek tartja, hogy ha már ily privilegiált bíróság egyáltalán engedé­lyeztetik , annak elnöke kinevezett jogképzett biró legyen, ki a kereskedelmi birákat a tőrvény álláspontjával és a jog követelményeivel esetről­esetre megismertethesse. Mindenütt, hol az állam a jogszolgáltatást — mint p. o. az esküdtszékek­nél — nem jogászbirákra bizza, gondoskodik azoknak a törvény szabványait illető keltő kitanit­tatásáről. A tózsdebiróság mostani szervezete ugy az állam, mint a jog szempontjából komoly aggodal­makra szolgáltat okot. Nyilvános titok, hogy a tőzsde-birák nem csak hogy nem tisztán független kereskedők által választatnak, hanem hogy ellen­kezőleg, a választók túlnyomó többségét nem ke­reskedők képezik, mihez képest a tőzsdebirák jog­gal nem is tekinthetők a »kereskedők« képviselői­nek. Főleg veszélyes, hogy az állam a jelenlegi szervezetnél még csak azon joggal sem bir: se­gédkezet nyújtani a sértett félnek a tózsdebiróság jog, törvény, vagy saját szabályzata ellen elköve­tett sérelmei ellen. Bármely jogorvoslatnak kizá­rása, a felelősség hiánya, a fegyelmi eljárás lehe­tetlensége kizárják az állam felül- és ellenőrköd­hetési jogát, és igy megsemmisítik ép azon jogait, melyeket a legféltékenyebben őrizni a jogállam legszentebb feladata. Az álladalomnak nem szabad a fontos ke­reskedő-elemmel szemben sem lemondani felség­jogairól, a mint tényleg nincs állam,mely azokról le­mondana. S a hol — miut nálunk — az alkotmá­nyosság illető elve oly annyira megtestesülve van, hol országbiró és bírósági írnok, miniszter és szám­tiszt egyaránt felelősek: kiirtandó abnormitás oly biróság fenléte, mely felfelé és lefelé semmi felelős­séggel nem tartozik, mely nem ellenőriztetik és semmi tekintethez kötve niDC . Hogy ez abnormitás mit eredményez, azt a kereskedők érdekeit kúpviselő »Pester Lloyd« tul­csigázott izgatottsága mutatja legjobban, mely e lapot elfogja, ha a tózsdebiróság az itészet boncz­kése alá vétetik. Alkotmányos államban, hol a kormány és a parliament egyaránt a kritika tárgya, csak a teljes »felelőtlenség« érzete szülheti a fent jelzett idegességet. Ha meggondoljuk, hogy egészen a tőzsde­bíróság önkényétől van függővé téve, ha p. o. egy válóperben magát illetékesnek tartja-e, anélkül hogy előadandó alkalommal az állam orvosolhatná a jog és törvény ily botrányos megsértését és meg­semmisíthetné a netán hozott Ítéletet; ha megfon­toljuk, hogy a tőzsdebiióságok Ítéletei ellen be­adott semmiségi panaszok a semmitósztk által, anélkül hogy az érdem megvizsgáltatnék, egysze­rűen visszautasittatnak oly indokolással, hogy a tőzsdei szabályzat bármely jogorvoslat használa­tát tiltja (eltéröleg a tőzsdei bírósági szabályzat­tól, mely egyszerűen a jogorvoslatról nem rendel­kezik) : meg kell vallani, hogy egyrészt a tózsde­biróság jelenlegi szervezete a jogállam magasztos ' elvére nagyon veszélyessé válhatik, mig másrészt

Next

/
Oldalképek
Tartalom