Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 29. szám - Közigazgatási toiráskodás. [8. r.]

— 230 — gosultak oly tág körének s oly mérvben adja meg, hogy a szükségképi öröklést ugy szólva második törvényi örökléssé teszi s mivel épen a végrendelet ellenében állítja fel, az öröklés ezen nemét teszi első- s főszabálylyá. E két felfogás látható eredménye egyrészről az osztrák, franczia és szász polgári törvénykönyvekben, másrészről a zürichi magánjogi törvénykönyvben szabályozott szükségképi öröklés. Mig az előbb emiitett törvénykönyvek egybehangzóan*) csak az örökhagyó lemenő és felmenő egyenes águ rokonait, a nemzetieket és nemzőket jelöli ki szükségörökösök ül, addig a zürichi törvénykönyv az egyenes ágii rokonságon kivül az oldalágnak is egész az unokatestvérekig terjedő sorát jogositja köteles részre. S mig az előbb emiitett három codex közül a Code Napóleon a vagyon 3/4-ig s az osztrák és szász törvénykönyv csak a vagyon feléig terjeszti ki legfelebb a köteles részt, addig azt a zürichi törvénykönyv legmagasabb mértékben a hagyaték 710-ig emeli s igy előforduló esetekben a végrendelkezési jogot pusztán névlegessé teszi. E két felfogás közt kell választania hazánk törvényhozásának is. De talán nem tévedek, ha azon reménynek adom magam, hogy választása, ha küzdelem árán is, az első, a római felíogás javára fog kiütni. E hitemet nem azon feltevésre fektetem, mintha hazánk különösen a végrendelkezés hazája volna, bár e részben ujabb időben bizonyos lendületet vehetni észre. Ellenkezőleg szivesen megengedem, hogy hazánk mindig annyira a családi kegyelet földje volt, hogy törvényei s gyakorlati élete a végrendelkezésnek is csekély elterjedéséről tanúskodnak. De bár a legőszintébben óhajtom is, hogy hazánkban a végrendelkezési jog gyakorlata a családi kegyeletet ezután is soha meg ne sértse, a történhető visszaélésektől való félelem nem gátolhat engem annak kimondásában, miszerint több fontos tekintet döntőleg szól a mellett, hogy a végrendelkezési szabadság korlátozást csak az esetben szenvedjen, midőn azt az örökhagyó által már tényleg megsértett természetes kötelmek mulhatlanul szükségessé teszik s csak oly mérvben, melyet e kötelmek teljesitésének biztosítása megkíván. (Folytatása következik.) Enyiczkei Gábor Közigazgatási toiráskodás. Gruher Lajostól. (Folytatás). Francziaországban a forradalom előtt már régen állottak fen közigazgatási törvényszékek. l) A régi királyságban soha sem ismerték el, hogy a valamely igazgatási törvényhatóság jogtalansága felett panaszkodó alattvaló a közönséges törvényszékeknél kereshessen oltalmat, hanem ily esetekben azon jogszolgáltatás döntött, melyet a király magának fentartott (»justice reservée«). *) Zlinszky i. m. 338. lapján ugyan a Code Napóleonról ia azt mondja, hogy az a testvéreket is a szükségörökösök közé sorozza. Ez azonban valósziniileg csak elnézésből ered. A Cod. Nap. 916. §-ában igen határozottan áll: »A défaut d'ascendans et de descendans les libéralités par actes entre-vifs ou testamentaires pourront épuiser la totalité des biens*. >) L. Mohi: III. k. 193. s k. 1. Az 1790. és 1791-iki törvényekben a nemzetgyűlés kimondta a törvényszékeknek a kormánytól való függetlenségét. Kezdetben ezek képezték a vitás közigazgatási ügyeket: 1. az egyenes adók kivetése és felemelése iránti viták; 2. a nyilvános munkákra vállalkozóknak kérelmei egyezményeik megállapításának magyarázata iránt; 3. a felek kártalanítási igényei tulajdonuknak utak, csatornák és más nyilvános munka készítése végetti felhasználása iránt; 4. magánosoknak felszólalásai megrövidittetéseik miatt, melyeket nyilvános munkák vállalkozóinak személyes cselekvényei, és nem az igazgat isi közegek intézkedései folytán szenvedtek. Az igazgatási hatalom a bíróitól való függetlenségének következménye volt egyszersmind az, hogy a nemzetgyűlés 1792-ki határozata folytán az igazgatási hivatalnokokat szolgálatban elkövetett cselekvényeik miatt nem a biróságok, hanem csak a felettük álló igazgatási hatóságok végzése folytán lehetett perbe fogni.x) A nemzetgyűlés az államtanács mint vitás közigazgatási ügyekben legfelsőbb fok helyébe egy csak departements-miniszterekből álló conseil-t helyezett; ezt azonban az 1795-iki igazgatósági szervezet megszüntette és elrendelte, hogy igazgatás és igazgatási birósági hatóságok közötti összeütközések esetében az igazgatás a törvényhozó testületnek tegyen jelentést. A consuli kormány alatt szükségesnek találták, hogy az igazgatás cselekvényeinek jogszerűségét egy testület vizsgálja meg, és ennek folytán az addigi testületi departement-igazgatás helyébe lépett a prafect mint igazgató és a prafect-tanács mint biró vitás közigazgatási ügyekben. Legfőbb fokban a miniszterek mellé egy tanácskozó és bíráskodó államtanács rendeltetett.2) Következőkben Mohi nyomán a franczia közigazgatási bíráskodásra vonatkozó franczia irodalomnak vázlatos képét adjuk.s) Németországban4) a jogtudósok megtámadták a külön igazgatási bíróság jogosultságát, Francziaországban az ellenkezőt tapasztaljuk. Itt csak az alakulásra s állásra nézve van eltérés az irók közt. Némelyek meg') L. a képviselőház naplóját 1875—78. III. k. 353. s k. 1. — Pulszky Ágost beszéde 1876. január 11. A franczia rendszer mutatta azon — úgyszólván logikus kényszert, hogy az egyéni kinevezett hivatalnokok rendszere oda vezet, hogv már pert sem lehet indítani hivatalnokok ellen az államkormány beleegyezése nélkül. C o n c h a : 87.1. — Képvh. napló 1869 — 72. XV. k. 120.1. Schvarz Gyula beszédét. — Tisza Kálmán 1871. mart. 22. és Csengery Antal mart. 23. képvh. beszédeit. ") Az igazgatási jogszolgáltatás leginkább a N a p o1 e o n-fóle kormány-politika uj teremtése. Ezen a franczia biro lalom szervezetébe bevezetett hatalom szabatosb szabályozása Napóleontól származik ki t. i. első fokban a práfect-tanácsokat hozta be, utolsó foktan pedig az állami tanácsot jóváhagyta és szélesb teljhatalommal látta el. L. Rotteck-Welcker: StaatsLexikon VIII. k. 16. s k. 1. — Ducrocq: Le Conseil d'État et son histoire. 3) L. Mohi: Geschiehte und Literatur III. kötet 193. s k. 1. *) Die von Frankreich eingewanderte T h e m i s mit halbverbundenen Augen und administrativen Gewichten auf der einen Waagschale konnte sich in Deutschland keine Popularitát enverben. L. Weis ke: Eechtslexikon 146. I. elégszenek az államtanácscsal, mások külön igazgatási törvényszéket követelnek független s elmozdithatatlan bírákkal. C o r m enin (Du Conseil d'État envisagé comme conseil et comme jurisdiction, Par. 1818) először veti fel egy szellemdus s önálló iratban azon kérdést, hogy közönséges biróságok feljogosithatók-e vitás igazgatási ügyekben való jogszolgáltatásra. E kérdésre tagadólag válaszol a jogsa czélszerüség szempontjából és tagadja a polgári biróságok erre való képességét. Elejti az államtanácsot, önálló tribunált követel az igazgatástól távol álló tagokkal, fontosb esetekben kamara tanácsot (conseil d'en h a u t) javasol. — S i r e y egy külön igazgatási bíróság alkotmányos voltát s czélszerüségét feltétlenül vitatja. (Du conseil d'état selon la charte constitutionelle ect. Par. 1818). Henrion de Pensey (De l'autorité judiciaire en Francé. Par. 1818). A királynak kötelessége igazgatni és azért az igazgatás elleni törvénytelen ellenállást leküzdheti, és ebben nem tétethetik függővé a tribunálok belátása és akaratától. Panasz esetén saját tanácsosai által vizsgáltassa meg az ügyet és készíttessen elő határozatot. Erre szoruljon az igazgatási bíróság, és ne döntsön az állami tulajdon jogai felett. — Macarel 1828. egy legfőbb igazgatási tribunált tart szükségesnek a függetlenségre nézve; különösen védi még az igazgatási bíróság igazoltságát. Vidaillan 1841. K ö s 11 i n. (Stuttgart 1823.) a franczia igazgatási biróság alapelveit ismertette meg a németekkel. Broglie herczeg (Revuefrancaise 1828. november) általános jogbölcsészeti okoknál fogva ellenzi. Bavoux F. N. (1828.) a jog- s a polgári tribunálok megsértését látja ezekben, s a jogtalanság és önkény örvényének nevezi az igazgatási bíráskodást.') Ezekben vázoltuk egynehány vonással a jelenlegi közigazgatátási bíróságnak Francziaországban keletkezési történetét; most a közigazgatási biróságok szervezetére és az előttük való eljárásra térhetünk át. , Francziaországban különösen vitás közigazgatási ügyekre vonatkozólag a legrégibb intézmények állnak fen (affairé contentieuses administratives), minek okát az elméletileg és gyakorlatilag annyira gondosan kidolgozott »droit administratif* képezi. A vitás közigazgatási ügyek legnagyobbrészt a priifectura tanácsok illetőségéhez tartoznak, melyek a consulátus alatt a VIII. évpluviose 28-án2) kelt törvény által létesíttettek és később többször reorganisáltattak. A prafect-tanács a prafectből mint elnökből és 3—7 kinevezett tagból áll. ') D a r e s t e : Justice administrative en Francé 162. s k. 1. felemliti az ancien régime intézményeinek megszüntetése után a közigazg. bíróságnak behozatalánál nyilatkoztatott nézeteket, melyek között az egyik a n y i 1 v. jog 24 törvényszékének felállítását proponálta, egy másik valamennyi vitás közigazgatási ügyet a rendes bíróságokhoz akarta utasítani, mig ellenben a harmadik vélemény magát az igazgatást mint birót a saját ügyében állította fel, mihez azután a törvényhozás is járult. =) A VIII. év 1800. február 17-én Pluviose 28-án kelt törvény a praefect tanácsokat alakitotta át törvényszékekké vitás közigazgatási ügyekre nézve, honnét az államtanácshoz lehetett, felebbezni. — D u cr o c q : i. m. 228. és 256. s k. 1.