Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 25. szám - Közigazgatási bíráskodás. [4. r.]
— 199 — köst nevezett, vagyonával élők közt azaz nem halála esetére bármely czimen tetszés szerint rendelkezhessék, az öröklési szerződés legcsekélyebb akadályt sem képez. Midőn valaki akár egyetemesen hagyatékára akár különösen is egyes vagyonára öröküst nevez, csak arra kötelezi magát, hogy hagyatéka vagy az egyes vagyon örökségül a szerződésben örökösül nevezettnek s nem másnak jut, és a törvény is ezen szerződő felet csak arról biztositja, hogy a szerződés alapján s tartalma szerint örökösül tekintendi. A vagyonnal élők közt való szabad rendelkezést az öröklési szerződés semmi tekintetben sem érinti, a mint alapjelleme szerint nem is érintheti. És e tekintetben én az egyetemes és a csak bizonyos meghatározott vagyonra szóló öröklés iránt alkotott szerződés közt semmi különbséget sem ismerhetek. Tagadhatlan, hogy az öröklési szerződés emiitett alapvonása különösen az egyetemes örökös-rendelést tartalmazó szerződésnél emelkedik az ellenkező feltehetését is kizáró törvénynyé. Midőn valaki egy szerződésben örököst egészben vagy számszerű ideális részben hagyatékára nevezett, már maga a hagyaték fogalma kérdésen felül helyezi azt, hogy az örökös hagyaték gyanánt az örökhagyónak csak azon vagyonát kapja, a melyet az halálakor hátrahagyott. Ez esetben tehát az örökhagyó az élők közti szabad vagyonrendelkezésről legtávolabbról sem mondott, sőt — mint látjuk — nem is mondhat le. De ugyanez áll azon esetre is, midőn az örökhagyó örököst szerződésileg bizonyos meghatározott vagyonára nevezett, vagy szabatosabban szólva, midőn bizonyos vagyonát valakire szerződésben hagyományozta. E bizonyos vagyonra is az örökhagyónak élők közti intézkedéseiben teljesen szabad keze van, mert igazi öröklési szerződésben magát többre nem kötelezi, s nem kötelezheti, minthogy meghatározott vagyonát nem másra, hanem a kijelölt egyénre hagyja. Ugyanazért, ha valaki egy szerződésben bizonyos vagyona iránt világosan akként kötelezi magát, hogy e vagyonról sem halál esetére, sem élők közt rendelkezni nem fog, öröklési szerződés helyett egy vagy más czimü oly élők közti szerződést köt, a melyben az ő halála csak a vagyonátszállás elhalasztó időfeltételét képezi. Nem helyeselhető tehát, hogy a szász polg. törvénykönyv az utóbb emiitett szerződést is öröklési szerződésnek tekinti,J) mert ez könnyen a fogalmak összezavarására vezethet. Fontos teendője van végre a törvényhozásnak az iránt, hogy az öröklési szerződés szabadsága, tárgyára a vagyonra nézve meddig terjedhet? Azt hiszem, e szabadság elé korlátot csak egy tekintet fog emelni: a legszorosabb családi kötelék tekintete. Már e helyen felmerül tehát a köteles rész kérdése. De ezúttal legyen szabad csak egyszerűen utalnom arra, hogy a köteles rész mint az örökhagyó akaratának szükség esetén mérséklője a szerződési öröklést is korlátozza. E részben a szerződési öröklés ugyanegy tekintet alá esik a végrendeletivel. Azért ugy tekintve a köteles >) L. szász polg. trvkv 2548. §. rész intézményét mint mind a két öröklési czim korlátozó záradékát, legczélszerübbnek vélem azzal csak akkor foglalkozni, midőn a következőkben a végrendeleti öröklés főbb elveit is áttekintettem. Enyiczkei Gábor. Közigazgatási bíráskodás. Gruber Lajostól. A közigazgatási bíráskodás illetékességének megállapítása. A közigazgatási bíráskodás legelső s kétségkívül legfontosb kellékét képezi competentiájának pracis, világos és határozott megállapítása. Ez ép oly elengedhetetlen, mint nehéz.1)2)3)4)5). A közigazgatási biráskodás illetékességének megállapítására nézve a badeni igazgatási törvényhozás szabálya irányadó, hogy t. i. csak a nyilvánjog tárgyai tartozhatnak a közigaz g. biráskodás competentiájához, és ezt főelv gyanánt tekinti is a continens minden legislatiója. A competentia főelve s uralkodó jogi | eszméje kell, hogy kifejezésre juttassa az alkotmányos jogi állam azon postulátumát, I hogy az államban bárki, legyen az physikai avagy jogi (erkölcsi) személy, midőn valamely (állami vagy önkormányzati) haI tóságnak a nyilvános érdekek képviseleté• ben6) hozott intézkedése vagy döntése által magát törvényes jogaiban sértve érzi, ' hogy e sértett jogok oltalmazhatására a magát jogaiban sértve érzett formális keresetjoggal, az úgynevezett administrativ keresetjoggal bírjon. — A nyilvánjogok, melyek par excellence sérthetők, az administrativ hatóságok által csakis igazgatási : törvényekben vagy oly rendeletekben lelik 1 alapjukat, melyek a törvényekkel egyen1 rangúak (törvénypótlók). A nyilvánjogokat coordináljuk tehát I a magánjogoknak; amazok ép oly fontoj sak, mint ezek ; azonban csak abban különbözik a jog ezen két fő-categoriája egymástól, hogy míg a magánjogok mindenki ') Például szolgálhat erre Ausztria, hol az alaptörvények létezése óta fenállott minisztériumok kétségbeesésük miatt: »über die enorme Schwierigkeit, die Competenz des Verwaltungsgerichtshofes klar und deutlich bestimmen zu k ö n n e n«, egy a közigazg. bíróság létesítését czélzó törvényjavaslatot nem is terjesztettek elő, holott már az 1867. decz. 21-én kelt törvény 15. art. (Nr. 143. E. G. Bl. »über die richterliche G e w a 11«) igéri a közigazgatási törvényszéket. — Csak az osztrák »Reichsrath« VII. sessiójában (az urak házának 25. ülésében 1873. február 2-án) az Auersperg cabinet alatt vált testté az Ígéret. -) "W e i z e 1 (Das badische Gesetz vom 5. Október 1863 über die Organisation der innern Verwaltung, Carlsruhe 1864) leírja, minő nehézségeket szült az illetékesség megállapitásaBadenben, s hogy minden kísérlet, mely oda irányult, a competentia számára egy általános szabályt felállítani, eddigelé ínég mindig meghiúsult. 3) L. még >Motivenbericht zu dem Gesetzentwurie betreffend die Errichtung eines Verwaltungsgerichtshofesí; hol szintén elismerik, hogy »besondere Schwierigkeiten bietet dieBestimmung der Competenz, stb. *) A »B e r i c h t der Commission desHerrenhauses* hasonló értelemben megjegyzi, hogy : »eine taxatíve Aufzáhlung der hieher gehörigen Competenzfálle zu liefern muss auf nicht zu besiegendeSchwierigkeiten stossen stb.« '-) L. még erre vonatkozólag : Koller: Bedenken gegen die Antriige der Regierung stb. 8. s k. 1. — K i s sling: Beitráge zur Theorie stb. I. füzet, 15. s k. 1. — »Gerichtshalle« 1869. évf. 39. sz. — P a n n : Verwaltungs-Justiz stb. 5. s k. és 58. s k. 1. — G r ü n w a 1 d : Verwaltungs-Gerichtshof stb. 10. 1. és 70. s k. 1. — Kautz: Politika 441. 1.— »Bericht des Ausschusses des Abgeordnetenhauses*. 6) P a n n : i. m. 10. s k. 1. által kivétel nélkül lévén sérthetők, addig a nyilvánjogok csak az administrativ hatóságok részéről való sérthetéseknek vannak kizárólag kitéve. Feladatunkra s tekintettel kitűzött czélunkra tökéletesen irreleváns körülmény, hogy a magánjogi sértést elkövető valaki esetleg épen administrativ hatóság-e, vagy sem, Ha a hatóság sért ma1 gárijogokat, akkor épen ugy, mint minden harmadik személy') a rendes biróságok előtt lesz e miatt felelősségre vonható. A sértő alany minősége nem alteráljaaforam illetékességét. Véres küzdelmekbe került azon elv érvényre jutása, hogy mai nap az igazgatás nem nyúlhat többé jog- s törvényellenes módon büntetlenül az egyesnek magánjogi spharájába?); mert az alkotmányos jogi államok legprimitívebb s legcsekélyebb követelménye, minthogy a jogi öntudatnak mély ellenmondása rejlenék abban, hogy egy hatóságnak, mert magánjogot sértett, ebből egy kivételes és kiváltságolt jurisdictióra és speciál törvényszékre való jogosultsága származzék.3) Magánjognak bárki általi sértése mindig s minden körülmények között a rendes bíróságokhoz tartozik ; nyilván-, illetőleg közigazgatási jognak az administrativ hatóság részéről történt sértése a közigazgatási törvényszék illetékességéhez utatittatik.4)') A competentia megállapításánál kétféle rendszer követhető, t. i.: az illetékességnek cau sisticus6) vagy ennek elvi megállapítása. Az előbbi esetben az egyes illetékességi esetek taxative felszámi láltatnak, ugy hogy az incompetentia képezi a szabályt s a competentia csak akkor j áll elő, midőn határozottan kijelöltetik (u. n. specificatio rendszere) — vagy pedig egy általános elv, egy vezéreszme felállíttatik, mely minden egyes esetre nézve általános cynosura gyanánt szolgál. A törvényhozás s valamely ország különös concret körülményeitől függvén azon ügyletek száma, melyekre nézve a közigazgatási törvényszék ne legyen illetékes és melyek negatíve megjelöltetnek. Az illetékességi eseteknek casuistikus módon való megjelölése épenséggel nem tanácsolható, mert czélszerütlen s hiányos, mellőzvén a rendszert. A com') L. P a n n : i. m. 12. 1. Ez elv különösen Olaszországban lelte törvényes sanctióját, mely a »tribunali del contentioso administrativo« megszüntetése által azon elvet juttatta kétségtelenül érvényre, hogy az állam a szervei által elkövetett jog- s törvénysértések számára kiváltságolt törvényszéket nem vesz igéuybe és azért ép ugy, mint minden más magánfél köteles a rendes biróságok elöttjogot adni s fogadni. a) L. Koller: i. m. 9. s k. 1. a)L. »JuristischeBlatter«II. évf. 8. sz. — Grünwald: i. m. 72. s k. 1. 4) Nem osztozkodhatunk B á h r (Rechtsstaat 71. 1.) nézetében, midőn az illetékességi batár biztos kijelölésének lehetetlenségére vonatkozólag a következőket jegyzi me^r: »Eine völlig sichere Grenzscheidung zwischen der Rechtsspreebung auf dem Gebiet des öffentlichen und Privatrechts wird niemals (!) zu erreichen sein. Beidé können leicht in Beziehung auf diese oder jeneFrage in Concurrenz treten«. 5) Merlin a Eépertoir de juri-ipiudence-ban az 2>acte administratif« czikkben hasonló értelemben mondja: • Aussi est-ou souvent embarvassé sur le point de savoir, si telle affaire est du ressort de l'administratíon ou si la connaissance eu appaitient aux tribuneauxc — Ez természetszerűen egy ki nem elégítő competentia megállapításának — minő a taxativ — szükségszerű kifolyása és következménye levén. — L. még Ro 11 e c k-We Icker : StaatsLexikon stb. VIII. k.ésPann: i. m. 8. 1. 7. j. c) »Nach lángerem Zweifel habe ich mich nach den in Preussen gemachten Erfahrungen von der Nothtrendigkeit der Specialisirung überzeugt«. L. G n e i s t előadását: »V. d. 12. d. J.« III. k. 239. 1.