Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 24. szám - Közigazgatási bíráskodás. [3. r.]
— 192 — merik, hogy a mindennapi foglalkozás a magán-és büntetőjoggal nem adja meg a szükséges gyakorlati betekintést az itt kérdésben forgó nehéz viszonyokba. A jogászok be is szokták látni az ilynemű határozatok hiányos és ingadozó voltát, ha a legfelsó'bb törvényszéknek az igazgatási jog kérdéseiben hozott valóságos végzéseit látják maguk eló'tt. Minden más joggyakorlatnál n agyobb mértékben igényel a közigazgatási jog összefüggő1) ismeretet •és szokásszerü gyakorlatot.2) Nem tekintve azt, hogy az igazgatás nagy terén száz meg száz külön törvény létezik, melyeket a civilbiró nem ismer5): nem valami indifferens körülmény, vajon ezen törvényismereten kivül tett-e a biró | beható tudományos tanúimányo- l zásokat az igazgatás és igazgatási jog felett és bir-e tapasztalatalatok- | kai e téren vagy sem? Mert ezen valamint minden külön ismereteket') feltételező jogszolgáltatásnál is tapasztalatra5) és gyakorlatra van szükség a törvények helyes alkalmazhatása végett. A közigazgatási törvényszék létesítésére vonatkozó osztrák törvény6) 13. §. 2. alineájából7) világos, hogy az osztrák kormánv és törvényhozás nem osztja azon nézetet, mely a vitás közigazgatási ügyeket a rendes bíróságok ítélete alá akarja hozni, és pedig azért, mert érzi és átlátja, hogy az igazgatásban vannak ágak és ügykörök, melyekben csak kellőleg szakképzett férfiak fogják magukat otthonosaknak érezhetni, kik a kérdéses téren elegendő tapasztalattal bírnak, ugy hogy csak tőlük lehet jogosan és biztosan e kérdéseket illetőleg megfelelő döntvényeket várni. Ha még a badeni második kamara költségvetési bizottságának 1872. jelentését idézzük állitásunk támogatása végett, eléggé véljük bebizonyitottnak a szakismeret is a tapasztalat fontosságát és nélkülözhetetlenségét, ugy mint a rendes biróságoknak a mondottak hiányánál fogva a közigazgatási perek megitélbetésére való alkalmatlan voltát. Az említett bizottság ugyaüis idézett jelentésében a következőket, jegyzé meg: >) Ugyanily értelemben nyilatkozott a badeni kamara közigatási bizottsága 1861-ben is: »A judicaturához való technikai képesítettség közigazg. -vitás ügyekben egészen különös igaz g. ismereteket tételez fel«. «) Ugyané gondolatnak más szóval való formulázását találjuk Esche r-nél is ; ő ugyanis azt mondja : » — — — Der blosse Jurist wird durch seine Institutionen, Pandekten und die Hegein des sogenannten gemeinen deuts>chen Civüprocesses nicht befáhigt die Verwaltungsstreitigkeiten, welche über Bergwerksachen, Benutzung öffentlichrr Gewasser, Wasser- und Deicbbauten u. a. w. entstehen, zu beurtheilen«. L. Politik II. k. 587. s k. 1. 3) L. Kissling i. m. 14. 1. — »G e r i c h t s h a 11 ec i. úvf. 1. sz. 4) Idem ibidem. 5) A »tapasztalat« fontosságát különösen hangsúlyozza Bluntschli (Staatsrecht II. k. 307.1.), ki következőleg nyilatkozik erre vonatkozólag : »Vannak bizonyos hivatás- és életviszonyok, melyek természetüknél fogva nem általánosak és csak azok által foghatók jól fel s Ítélhetők meg, kik azokkal személyes tapasztalatok által megismerkedtek^. 6) Gesetz vom 22. October 1875. B. G. B. Nr. 3<5, Jahrgang 1876, betreffend die Errichtung <e i n e s Verv,'altungsgerichtshofes«. ?) §. 13. 2. bekezdés : »Für Steuer und Gebührensachen bestehen standige Senate des Verwaltungsgerichtshofes*. > — Die Majoritat ging von der Ansicht aus, dass Verwaltungsstreitigkeiten am bestén von solchen Richtern entschieden würden, welche das Gebiet des Verwaltungsrechts vorzugsweise zum Gége n standé ihrer Studien gemacht und darin sich eine < reiche Erfahrung gesammelt hatten, — wahrend den Richtern der bürgerlichen Gerichte weder eine gleichbedeutende Kenntniss der Verwaltungsgesetzgebung, noch eine gleich grosse Erfahrung in Verwaltungsangelegenheiten zu Gebote zu stehen pflegec.1) — A külön közigazgatási törvényszékek létesítésének szükségessége mellett szól még azon nyomós érv ís, hogy a közigazgatási biró ellentétben a rendes bíróval a czélszerüség2) és méltányosság3) követelményeire is tartozik ítéleteiben tekintettel lenni. Az igazgatási biró feladata s hivatása: a pártok igényeit s az állam követeléseit a jelenlegi élet és szükségleteinek szellemében méltányolni, kibékíteni s az idő mozgalmaival összhangba hozni.4) A szigorúan vett jogszolgáltatás törvényeken alapszik és minden önkényt a bíróság részéről kizár, melynek szoros kötelessége : a törvényt a peres felek közt fení álló jogviszonyokra alkalmazván, minden melléktekintet, minden akár magán-, akár pillanatnyi közérdekre való figyelem nélkül a szigorú jogosságot Ítéletében kimondani. Fiat justitia, pereat , mundus.5) 1 A közigazgatási jogszolgáltatás ellenben inkább az államnak pillanatnyi érdekeit, mint az örök, változatlan jogosságot veszi irányadóul; megengedi a magái i viszonyokra s érdekekre való figyelmet és igyekezetet: minden előforduló egyes esetben a közhasznosságot a magánérdekkel összeegyeztetni ; s e szerint a közig, jogszolgáltatás inkább a méltányosságot, mint a szigorú jogosságot követi.6) Vivien7) következő érdekes pár\ huzamot von a rendes és a közigazgatási | per között: »A magánjog feletti közönséges perekben a felek ugyanazon jogczimek és perelőnyökkel állanak egymással szemközt, s a biró mérlege tökéletes egyensúlyt tart közöttük. Az igazgatás peres ügyeiben ellenben megköveteli a nyilvános érdek, hogy egy bizonyos jóakaratú tekintetbe vétel (certaines facilités, certaines tempéraments) foglaljon helyet, mely ugyan a Hasonlítsd össze a badeni kamara közigazg. bizottságának 1861-ben tett hasonló megjegyzésével. 2) L. K a u t z : Politika 440. 1. c). 3) Bluntschli-Brater: Deutsches Staatswörterbuch XI. k. 72. s k. 1. ') Bluntschli mint a badeni közigazg. törvényszékről szóló törvényjavaslat előadója következőket mondta : >Der Bichter in Verwaltungsstreitigkeiten wird weit öfter als der Civilrichter in der Lage sein, neben der F r a g e der Gesetz- und Bechtmássigkeit auch die der Zweckmássigkeit mit in Betracht zu ziehen, folglich nicht blos rückwárts, sondern auch vorwárts schauen műssen«. »Deutsche G e m e i n d e z e i t u n g« 1863.évf. 339. I. 1. hasáb. 5) L. K a u t z i. m. i. h. 6) L. C s a t s k 6 i. m. 7. s k. 1. 7) »Études admioiatrativesi i. h. jogot nem hogy megvetné avagy sértené, hanem alkalmazását s kezelésének nemét módosítja.* Felette tanulságos s világos Vivien1) egy példája, mely illustrálja, mily szempontból fogja fel ugyanazon dolgot másképen a civilis biró, másképen az igazgatási biró. Egy franczia ügyész t. i. kérte a törvényszék elnökét, hogy a keresetek közül a tárgyalás sorát tekintve, a franczia államénak adjon elsőbbséget, melyben egy a forgalmat s közlekedést felette akadályozó épület, mely épen a főtérre kinyúlt, kisajátítása kéretik. Az elnök visszautasította e kérést következő szavakkal: >Nem! itt jogegyenlőség uralkodik, s ez épület a jogegyenlőség állandó emléke legyen«! Igya civilis bíró. Az admínistrativ biró a czélszerüséget is figyelembe vette volna s méltányossági okoknál fogva superalván a strictum jus-t, mindenekelőtt az akadályt távolitotta volna el. Ezekből tehát eléggé világos, hogy ugyanazon biró nem képes arra, hogy pl. az egyik perben >az abstrakt igazságosság* elvét juttassa érvényre, mig a következő pillanatban már a ^praktikus czélszerüség és e s z é 1 y <r szempontjából Ítéljen. Ily két felette heterogén működési kör és functiónak egy kézben való forcirozott összpontosítása2) következményeiben csak megboszulhatja magát, mint minden egyéb természetellenes tett.3)4) Ha rendes biró ítélne közigazgatási perek felett is, akkor könnyen megeshetnék, hogy vagy az egész életén át folytatott hivatásszülte >jus strictum< iránti érzék praedominálna, minek következménye lenne: czélszerüség ós méltányosság iránti érzéketlenség ésazezekmegfontolhatására szükséges megértés hiánya, mi csak a közérdek rovására szolgálna;*) vagy a méltányossági tekintetek nyomulnak előtérbe, mi rendes birónál még nagyobb baj. Gondoljuk csak el, hová jutnánk és minő perspectivákkal bírnának »jura quaesita«-ink, midőn a biró egy követelési perben latolgatná és nagyon sokat találna azzal vesződni, hogy méltá') Idézi Bluntschli-Brater i. m. i. h. a) Erre vonatkozólag mondja Bluntschli: Deutsches Staatswörterbuch XI. k. 68. s k. 1. : » A magán- s admínistrativ ügyek feletti bíráskodásnak egy kézben, egy törvényszéknél való összpontosítása kettős irányban szülhet fonák viszonyt: vagy inkább civilis biró a biró, akkor tekintet nélkül a közérdekre vagy ennek kevésbbó tekintetbe vételével fogja a közügyeket eliutézni, vagy pedig olyannyira admínistrativ törvénykezési szellemben fog még a civilis ügyekben való bíráskodásnál is eljárni, hogy még ezeknél is, hol csak a magánérdek lehet a döntő momentum, czélszerüségi szempontból fog eljárni. Amaz eljárás a nyilván-élet, emez a magánérdek rovására fog történni. Ebből a törvénykezés két nemé°nek incompatibiiitása kitünik«. 3) Ugyanoly megjegyzést tesz E s c h e r is (Politik I II. k. 587. s k. 1.)- Ő ugyanis mondja : » . . . Es ist doch wohl unverkennbar, dass diese Functionen g a n z verschiedene Thatigkeiten und Kenntnisse erheischen, dass durch die Vereinigung derselben entweder das öffentliche Interessé, einem geistig beschránkten Formalismus geopfert oder die Richter an ein discretionáres Verfahren gewöhnt und die geprieseneTren| nung der Gewalten in der Wirklichkeit aufgehoben würde*. *) L. K a u t z : Politika 440. 1. b). ") Ezt elismeri a közigazgatási bizottság Badenben 1861. jelentésében is, midőn ugyanis ezt mondja: > Az igazgatási ügyeknek a civilis bírósághoz való utalásakor a civilistikai szellem és felfogás és nem a nyilvánjog szelleme lesz domináló a döntéseknél*.