Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 19. szám - A tüzrendészeti és a tüzbiztosilási ügynek reformja Magyarországon. [4. r.]

— 153 — tartaniok, mely szövetkezet ma ugyan a kereskedelmi törvénykönyv 453. §-a értelmében a biztosítási ügyletek kezeléséhez megkivántató százezer frtnyi biztosítási alapot megszerezni képes nem volt, de azért különben az ő szempontjából megbocsátható kedvét leié abban, hogy a hazai tűzoltó-karokban a nevezett biztosítási alap megszerzésére népszerű ügynököket találjon, hogy ha ez egyszer megszereztetett s majd akkor a szövetkezet közgyűlésének talán tetszeni fogna, basánk magán biztosító társulatainak számát csupa áldozatkészségből a közjó érdekében megint egygyel szaporítsa. Részünkről egy kis ellentmondást találunk abban, midőn Dr. Matlekovits felteszi, hogy népességünknek különös gyujtogatási hajlama volna s a gyújtogatások száma az állami biztosítási kényszer behozatala után még szaporodnék. Épen saját tapasztalásunk, mely szerint a gyújtogatások száma a szabad verseny aegise alatt annyira jelentékeny, hogy vagy már nálunk is előfordulnak a »speculátióból származó tüzesetek«, vagy pedig a gyújtogatások másnemű okoknak is, mint az állami biztosítási kényszerrel összeköttetésben állóknak köszönhetik keletkezésüket. (Vége következik.) Jogirodalom. Der Wucher in Oesterreich. Dargestellt von Carl Grafen Chorinsky, Doctor der Rechte und k. k. Landesgerichtsrath in Wien. Múltkori fejtegetéseinkből *) is eléggé kitűnik, hogy Chorinsky gróf az eddigi uzsoratörvények eredménytelenségét főleg azon körülményben találja, miszerint azok a szerződő akarat elé vont határoknak nem jogi, hanem utalitárius jelleget adtak. Mindenekelőtt kerülendő tehát ezen az elmúlt idő törvényhozói által követett irány, — a tapasztalás bizonyítja s a tudomány elismeri, hogy hiu a remény, mely kamatmaximumtól vár sikert; az uzsora ellen hozandó törvényeknek nem szabad tehát kamatmaximumot decretálni. Az uzsoratörvényeknek ennélfogva merőben más útra kell lépniők, mint minőn az eddigiek haladtak volt. Ezen követelménynyel határozottan fellépni jogosít az uzsoratörvények jelzett története, jogosít a statisztika által nyújtott adathalmaz. A mily könnyű volt ezen eredményhez jutni, ép oly nehéz a positiv javaslatoknak sikerrel kecsegtethető irányát jelezni. Chorinsky gróf sem titkolja, mily félénken s mennyi óvatossággal lép ez útra; de ép oly őszinteséggel kimondja, hogy javaslatai törvény alakjába öntve elvezetendnek az uzsora-nélküli Kánaán földjére. Akaratszabadság nélkül r.em keletkezhetik jogügylet, minden törvénynek tehát a külső jelenkezésében még szabadnak tetsző akaratra gyakorolt kényszer s a szabad akaratnak tévedésbe ejtése ellen is kell segélyt s védelmet nyújtania. Az osztrák törvények azonban jelenleg nem védik meg azt, ki hitelezője ellen az ez által ellene használt kényszer vagy tévedésbe ejtésének kifogását használja. Nem nyújt az e kifogással élő adósnak védelmet sem a materiális, sem az alaki jog. Az osztrák polgári törvénykönyv ugyanis csupán a vis compulsiva, 3 az akaratnak egyenes közvetlen s — úgyszólván — majdnem kézzel fogható tévedésbe ejtése ellen ad védelmet. A tervszerű erőszakoskodások azon esetei ellenben, midőn a hitelező adósának kényszerhelyzetére speculálva törekszik embertársát kizsákmányolni, s a tévedésbe ejtések azon esetei, midőn halasztás-adási, szóbeli ígéretek mellett vesz írásbeli szerződés mellett valaki kölesönt, — nem vonhatók a törvénykönyvnek a kényszerről, csalásról s tévedésről szóló intézkedései alá; s a biró, bár belsejében megérlelődött a meggyőződés a hitelező mala fideséről, nemcsak nem veheti oltalma alá a tönkretevője ellen küzködő adóst, sőt ily esetekre még az alantabb bővebben részletezendő 1336. §. intézkedését sem alkalmazhatja. Az anyagi törvények e hiányát még fokozza az alaki, írásbeli eljárás; mert a mire a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló eljárásban még találtatnék ír, még ezen sebeket is minden gyógyszer *) L. Magyar Themis 17. sz. nélkül hagyja a legális bizonyítási theoria Procrustes-ágyába kényszeritett perrend. A magánjog s peres eljárás ezen hézagait kitölteni legyen első czélja a hozandó uzsoratörvénynek. Valamint a magán-, ugy a büntető-törvénykönyv is tartalmaz számos hiányokat s hézagokat. A közel 70 év óta azonos alapokon nyugvó büntető-törvény a büntethető cselekmények körét szűkre szabta, s régóta lett általánossá a szükségérzet ugy a büntetést érdemlő cselekmények, mint az ezekről adott fogalom-meghatározások körét tágítani, mely szükségérzetnek eleget tenni törekvése a Glaser-féle uj büntető-törvényjavaslatnak. Ha az egész büntető-törvénykönyv ellen felhozható az említett hiány, ez különösen áll a büntető-törvénykönyv azon részéről, mely a csalás *s sikkasztás fogalomhatározását adja. A magánjogi értelemben vett jogtalanságnak meg van határozva fogalma, meg van határozva azon jogtalanság fogalma is, melyet a büntető-hatalom torol meg, — de ama nagy térség, mely e két fogalmat egymástól elválasztja, nélkülöz eddigelé minden szabályozást. Innen származik, hogy a szerződő fél tévedésbe ejtése, az ellene használt, indirect kényszer, minthogy nem esik sem a csalás, sem a sikkasztásnak a büntető-törvény adta rendkívül szűkre vont fogalma alá, az érvényben levő törvények szerint minden megtorlás, minden fenyíték nélkül maradnak. Pedig ép a kölcsönszerződés az, ahol ily jelenségekre a leggyakrabban bukkanunk; a kölcsönszérződés alkalmából irányoztatik igen gyakran az adós akarata ellen közvetett, de általa le nem győzhető kényszer; midőn az adós s hitelező megkötik a kölcsönszerződést, gyakran használtatik fel, bár a bűntető-törvény által nem tiltott, eszköz a tapasztalatlan adós akaratának tévedésbe ejtésére, s ha az adós a körülötte támadt bűvkörből megszabadulni nem tudva, aláirja nevét a számára végzetessé váló papírra: a baj csak j őt, tévedésbe ejtőjét semmiként sem érheti. Sem a büntető, sem a' polgári-törvénykönyv nem nyújtanak ily esetek ellen védelmet. Hézagosak tehát azok s ezért szükséges az ezen hézagok betöltését tartalmazó uzsoratörvény. Az uzsoratörvény mindenekelőtt az osztrák polgári törvénykönyv 1336. §-ából indulhatna ki, hogy az uzsorás kamatvétel korlátozását egy osztrák polgári jog rendszerébe bevezesse; ezen törvényszakasz szerint ugyanis »a megtérítési összeg, ha az adós által túlságosnak bizonyittatik, a biró által netaláni szakértők meghallgatása után mérséklendő.« Mi sem állja annak útját, hogy e szakasz oda egészíttessék ki, miszerint a biró azon I előnyöket, melyeket a hitelező magának a kölcsön adásakor szerződésileg kikötött — a mennyiben ezen kikötött előnyöket túlságosaknak itélné —, restringálhassa. Ezen törvényes szabványok további kiegészítéséül adja meg az uzsoratörvény a J bírónak azon jogot, hogy minden legális bizonyij ték mellőztével szabad belátása szerint megoldhassa azon kérdést, vajon nem köttetett-e a kölcsönügylet alkalmából a törvény intentióinak kikerülése végett más nevü szerződés. Ezen két szabvány felhatalmazza a bírót, mérséklőleg fellépni a felcsigázott igények ellen s az igazság áldását mindenkire egyaránt kiterjeszteni. A biró továbbá felruházandó azon joggal, megvizsgálhatni, vajon nem kényszer vagy tévedésbe ejtés folytán keletkezett-e a kölcsönszerződés, mely kérdésnek igenlő megoldása esetében az adós csupán a tényleg nyert összegnek a bíróság bölcs belátása által meghatározandó kamatokkal együtt való visszafi, zetésére lenne kötelezhető. A büntető-jog terén is gondoskodni kell arról, hogy a védelemre méltó adósnak érdekei kellő módon megóvassanak. Ennélfogva az uzsoratörvénynek tartalmaznia kell büntető-jogi szabványokat is. E szabványok pedig hozzáfüzendők a német büntető-törvény 301. s 302. §§-hoz, melyeket az osztrák büntető-törvényjavaslat 320. §-a ad , vissza; a magyar büntető-törvényjavaslat 363. I §-ának analóg intézkedéséből világosak lesznek a német s osztrák büntető-törvények szerző által hi] vatkozott szakaszai. Szól pedig a következő módon: »Csalást követ el s a jelen fejezetben — XXXI. fejezet: a csalás — megállapitott különbségek szerint meghatározott büntetéssel büntetendő az is, a ki valamely kiskorúnak vagy gondiokság alá helyezettnek tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorultságát, saját vagy mások nyerészkedési czéljára felhasználja, azáltal, hogy őt oly okirat aláírására birja, melylyel jelentékeny kárára vagyoni kötelezettséget vállal, valamely jogáról rendelkezik, vagy pedig más az irányában fenálló vagyoni kötelezettség alól egészben vagy részben felszabadit«. A büntető-törvényjavaslat szószerint idéztem szakaszának czélja a kiskorúnak hathatós védelmet nyújtani, — misem gátolhat azonban ezen intézkedést azon analóg esetre kiterjeszteni, midőn nem kiskorú, hanem valamely oly nagykorú egyike a szerződő feleknek, a kinek az üzleti formákban való járatlanságát zsákmányolja ki a hitelező ; vagy pedig kinek részben a hitelező által előidézett, vagy pedig kiaknázott kényszerhelyzete következtében kényszerül szerződésre lépni; ha különösen az adósnak tapasztatlansága, kényszerhelyzete a hitelező által oly nagy mértékben s oly módon aknáztatik ki, hogy az adós által visszafizetni kötelezett összeg messze túlhaladja a hitelező kölcsönözte összeget; ha a viszonyokból egyszersmind az is kitűnik, hogy a kötelezettségnek a kikötött időben való teljesítése az adós végromlását idézi elő. Ennyit kell szerző szerint a hozandó uzsoratörvénynek tartalmaznia. Szerző munkája XIII. fejezetében közzéteszi a bécsi kormánynak a reichsrath elé terjesztett javaslatát az uzsoráról. Ezen a hitelügyleteknél előforduló jogellenes esetek ellen irányuló javaslat a kérdést 4 szakaszban tárgyalja; első, leglényegesb határozatot tartalmazó szakaszának tartalma ez: »A ki azon czélból, hogy hiteladásból rendkívüli nyereséget húzzon, a kölcsönvevőre oly feltételeket ró, melyeknek káros voltát a kölcsönvevő hitelezője előtt ismeretes elmebeli gyengesége, tapasztalatlansága vagy felháborodott kedélyállapot miatt ' fel nem ismerheti, vétséget követ el s hat hónapig terjedhető fogházzal, vagy 100-tól 1000 frtra emelkedhető pénzbirsággal fenyítendő. Ismételt elitélésnél vagy ha ily ügyletek iparszerüleg köttetnek, a fogházbüntetés két évre emelkedhetik«. Ugyanezen büntetés éri a hitelező azon engedményesét, a ki tudva, hogy az ügylet a törvény által tiltott uton keletkezett, a követelést saját nevében érvényesiti. A törvény 2. §-a megadja a bírónak a jogot az ily módon létrejött ügyletet semmisnek kimondani s a kikötött kamatokat a viszonyoknak megfelelőleg leszállitani«. Műve XIV. fejezetében a magyar uzsoratörvényjavaslatot — a minisztérium által előterjesztettet— ismerteti; minthogy azóta e javaslat törvény-erőre emelkedett, szerző nézetei e javaslat felöl csak theoretikus becsüek, elégek is tartom azon megjegyzést, hogy szerző e javaslatról igen kedvezőtlenül nyilatkozik s attól nagy sikert nem vár. Szerző e nézetét osztjuk mi is; az okokat e lapok t. olvasói előtt felsorolni nem szükséges. De : eredményhez nem vezetőnek ítéljük a szerző általjavasolt utat is. S igy azon nagy apparátust, melylyel szerző az ismertettük munkájának megírásához fogott, ama nagy buzgalmat, melyet szerző kifejt, hiu fáradozásnak vagyunk kénytelenek tartani. Szerző munkája első felét gazdag statisztikai adatokkal látta el s ezek segítségével bebizonyította, hogy a Maria Therézia uralkodása alatt hozott igen szigorú uzsora-ellenes szabványoknak ép oly kevéssé volt üdvös hatása, mint kimaradt a sií ker II. József utódai által életbeléptetett uzsoraI törvények után. Kimutathatta volna szerző, hogy ! ép oly kevés eredménye volt az uzsoratörvényeknek Német- s Francziaországban, Angliában s Amerika földjén. Nézetünk szerint csak a kérdés felszínén marad s teljesen mellőzi szerző a kérdés lényegét, midőn a törvények meddőségét abhan véli feltalálni, hogy e törvények valamennyiea kamatmaximumot tartalmaztak. A kamatmaximum megállapítása nem vezet czélhoz. Elismerjük. De az emiitettük törvények tartalmaztak a kamatmaximumon kívül oly súlyos büntetéseket is, melyek mellől egészen elmosódik a kamatmaximumra vonatkozó részök. S mindannak daczára, hogy becstelenséggel, a külcsönül adott tőke elvesztésével sújtotta pl. Mária Terézia törvénye az uzsorást: mindennek daczára légió volt az ily ügyletekkel