Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 18. szám - A magyar váltójog kézikönyve. Írta Dr. Plósz Sándor ny. r. tanár a kolozsvári egyetemen. Első füzet. [Könyvismertetés]

— 147 Áz ügyvédnél az ily adóztatás azon helyzetre vezetne, hogy megadóztatnék ügyvédi jövedelme általában és még annak egyes alkatrészei külön is. Megadóztatnék pedig ezen dijakban már nem is a jövedelem, hanem csak egyes bevételi tétel, mert csődtömeggondnoki s perügyelői dijak egyáltalán sem a tiszta jövedelem, sem a tiszta nyeremény fogalma alá nem esnek. Az ügyvéd csődtömeggondnoki teendői ellátására ép ugy kénytelen költséges irodát tartani, mint bármely más ügyeire nézve, s a dijak, mire megszavaztatnak, többnyire számos év fáradságának eredményei, melyeken keresztül az, mire az ügyvéd megkapja, több évi lak- és irodabér, adó s egyéb költséggel van terhelve, mi a bruttó bevételt tetemesen csökkenti 8 a tiszta nyereményt is több évre osztja, mely a mellett már be is volt tudva III. osztályú kereseti adója megállapításánál. Ily körülmények közt szó sem lehet arról, hogy a megállapított díj-összeg tiszta jövedelemnek volna tekinthető, és midőn annak daczára a megállapított összeg 10°/o-os adózás alapjává tétetik: ez egyszersmind az 1875. 29. t.-cz. 15.§-ába ütközik. Ezekhez járul, hogy a megállapított összeg gyakran tömeg hiányában mindenkorra csak a papíron marad vagy csak sok idő múlva kapja meg az ügyvéd a megállapított diját a tömeg realizálása után, s így az alap, mely 10°/0-kal megrovatik, még nem is létezik, sőt lehet, hogy midőn a tömeg realisálásakor évek múlva a tömeggondnoknak kifizettetetik, akkor újra adó alá vonatik. S ha még tekintjük, hogy rendszerint mily hosszú ügyvédi gyakorlat kívántatik ahhoz, míg valaki oly csőd tömeggondnokává neveztetik ki, melynél fáradsága valósággal díjazásban részesül; ha tekintetbe veszszük, hogy az ügyvéd köteles számos más gondnokságot elfogadni és ellátni, melyeknél semmi díjazásra nem tarthat számot: akkor az ujabban gyakorlatba vett adóztatásnak nem csak törvényellenessége, hanem méltatlan volta is szembeötlő. Azon kérelemmel járulunk tehát Nagy-méltóságodhoz: méltóztatnék akkéat intézkedni, hogy az ügyvédi kar ezen sérelmes adóztatástól megóvassék. Mély tisztelettel Nagyméltóságod alázatos szolgái: Budapesten, 1877. martius — A budapesti ügyvédi kamara. Horváth Károly, s. k., h. elnök, Dr. Siegmund s. k., titkár. Erre a következő iratváltás folyt az adófelügyelőség és a kamara közt. Budapest főv. kir. adófelügyelőtől. A budapesti ügyvédi kamara tekintetes Elnökének Budapesten. A budapesti ügyvédi kamarának az ügyvédek megadóztatása tárgyában beadott s f. évi april hó 5-én 19909. sz. a. kelt p. ügymiuiszteri rendelettel beérkezett *|. a. panaszos kérvénye azon felhívással küldetik át visszavárólag a bpesti ügyvédi kamara tek. Elnökének, miszerint a mennyiben e kir. adófelügyelő rendes eljárása szerint a tömeggondnoki vagy perügyelői díj-megállapításokról szóló, velem közlött végzések az adókiszabási iratokhoz szoktak csatoltatni épen a végből, hogy az illető adókivetési bizottsági előadók ezeket az adójavaslattételnél figyelembe véve külön III. osztályú kereseti adó alá ne vegyék és igy csak kivételesen egyes esetekben történhetett meg ilyes panaszolt külön megadóztatás: az általánosságban tartott panasz orvosolhatása végett az előfordult eseteket tüzetesen megjelölve velem mielőbb közölni szíveskednék, hogy azokra nézve a nagyméltóságú m. k. pénzügyminisztériumhoz a .jelentést megtehessem. Budapesten, 1877. évi április hó 11-én. Az adófelügyelő helyett Zimányi. s. k. Nagyságos Hegedűs Perencz budapesti kir. adófelügyelő urnák Budapesten. A f. évi 7298. számú átiratból megnyugvással értesültünk, hogy azon eljárás, melynek jelenségei folytán karunk érdekei védelmében felszólalni voltunk kénytelenek, nem általános jellegű; hogy rendszerint azon eljárás követtetik, melyet felterjesztésünkben mint helyeset jeleztünk és hogy a tömeggondnoki vagy perügyelöi dijaknak külön megadóztatása csak kivételesen történhetett. Mindazon esetekről, melyekben ezen kivételes és törvényben nem gyökerező megadóztatás megtörtént, a kamarának nem lehet tndomása ; törvényszabta kötelessége azonban megköveteli, hogy felszólaljon még mielőtt az ily eljárás valóságos gyakorlattá fejlődött, hogy megtegye lépéseit ily gyakorlat jelenségei folytán s ne hagyja védtelenül egyes tágjait ily eljárás ellenében. Jelen alkalommal e jelenségek a kamarának épen oly tagjainál merültek fel, kik hivataluknál fogva is kötelesek első sorban őrködni karunk jogai s érdekei felett, s kik ennek folytán megtették ugyan mint egyének lépéseiket, de egyszersmind bejelentették a felmerült eseteket. Ezek — . Hogy melyek a többi esetek, arról ugy hiszszük épen a kir. adófelügyelőség irattára és ok- ' mányai adhatnak legjobb felvilágosítást. Budapesten 1877. évi april 20-án, A bp. ügyv. kamara. Dr. Siegmund, s. k. Ezenkívül a budapesti adófelügyelőhöz még egy átirat intéztetett az ügyvédeknek túlságos megadóztatása tárgyában, — mely átirat szövegét legközelebb közöljük. A debreczeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Zoltán Gusztáv nagykállói ügyvéd, az ellene elrendelt csődeljárás folytán, az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett. A miskolczi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Rutényi Sámuel rozsnyói lakos ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag bejegyeztetett, továbbá Mészáros Kálmán ügyvéd EimaszécsrőlTornallyára Szepessy Károly ügyvéd pedig Tornallyáról Eozsnyóra tette át lakását. A balassagyarmati ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Folkusházy Sándor ipolysági lakos ügyvád a kamara lajstromába bejegyeztetett. A pécsi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Láposy Károly pécsi ügyvéd elhalálozása folytán a kamara lajstromától töröltetett s irodájára nézve gondnokul ifjú Némethy József pécsi ügyvéd neveztetett ki. A „Magyar Igazságügy". Régóta figyelmeztettük olvasóinkat, hogy a »M. I.« tisztán személyes czélokat követ, s midőn első sorban a büntető-törvényjavaslat védelmét tűzi ki fenállásának alapjául, fanatikus tulbuzgalma által lehetlenné teszi a javaslat higgadt megbeszélését. Kimutattuk, hogy azon lap a törvényhozási tárgyalásokat cynikus részrehajlósággal egyoldalúan közli, s szolgalelküsége nyilvánul még azon betűk megválasztásában is, melyekkel a kormányférfiak neveit nyomatja. Kimutattuk, hogy szerkesztője — régebben rábizonyított plágiumairól nem is szólva — a mellék-büntetésekről ellenünk irt dolgozatában három szakaszt lefordított Hausnak »Principes generaux du droit penal belges czimü munkájából — a forrás megnevezése nélkül. Végre laptársunk a »Jogt. Közl.« kimutatta (1876. 38. sz.), hogy a »M. I.« könyvkritikájának leghatásosabb részletei a birált könyv illető passusának hamis idézésén alapulnak. Ujabban ismét merült fel egy ténye a »M. I«.-nek, mely méltán a felsoroltak mellé állitható. Emlékeznek olvasóink, hogy mult heti számunkban a büntető-törvényjavaslat indokolása kíséretében megjegyeztük, hogy ezen lap a büntetőtörvénykönyv javaslatának régen kinyomatott és szétosztott hivatalos indokolását több mint félév ! óta folytonosan első vezérczikk gyanánt közli Cse, megi Károly államtitkár ur neve alatt, i Legújabb füzetében ezen tényt is egész teri jedelmében kénytelen concedálni. Azonban beismerését — mint minden elpáholt nyulszivü katona a megfutamodást — hősies piszkolódással kíséri. A »Magyar Themis« épugy mint mindannyiszor, midőn fájó helyére találtunk nyúlni, »domitiana questiókat« tesz, »éretlen<, »gyermekes« és »együgyü«. Ezen ékes epithetonokat — hogy ujat is mondjon —megtoldja most néhány piaczi fordulattal, melyek közül felemiitjük mint izleltetőt a »Magyar Themis< ^pöffeszkedő kedvét*; a többi gorombaságokat, melyeket a magas magistratura tudományos review-ja ugy látszik a legújabb jogi lapból a »Cyankali«-ból plagisált, mellőzzük olvasóink iránti tiszteletből, s utalunk e tekintetben az eredeti forrásra. Minthogy pedig ismeretes dolog, hogy a tehetetlen düh kifakadásai a tények valóságán változtatni nem képesek, ismételve constatálhatjuk: először, hogy a magát »kitűnően szerkesztett <t-nek híresztelő >M.L« a büntető-törvény indokolásából élősködik, másodszor — s itt van a félrevezetési tendentia — hogy mindaddig, mig mi feL nem szólaltunk, óvatosan elkerülte'' annak megemlítését, hogy ezen közlemények már előbb mint hivatalos--; indolás kinyomattak és szétosztattak. Az egész incidensben csak azt az egyet sajnáljuk, hogy a »M. I.« a maga hátának fedezése végett hirtelen zavarában Csemegi államtitkár ur személyét is belekeverte a vitába. Hogy az államtitkár ur mint külön tanulmányokat kiadja az indokolást, annak örülünk; de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy tisztességes eljárás-e egylaptól valamely már másutt kinyomatott közlemény eredetének elhallgatásával a& olvasót azon tévhitbe vinni, miszerint e közlemény azon lapban jelent meg először. Mi nem teszszük fel, hogy a »M. I.« szerkesztője e két dolog közt különbséget nem volna képes tenni, mert tudjuk, hogy nem oly együgyű, a milyenek itt egyszer kivételesen önmagát feltüntetni jónak látja. Nagy tapintatlanság volt ezen alkalmat is felhasználni arra, hogy dicséneket zengjen a Csemegi-féle dolgozat felett és ezt még tétezni azon gyerekes fenhéjázással, hogy »mióta a »Magyar Themis« fenáll, hasábjain oly értekezés, mely e munkálat tudományosságának magaslatához csak közelednék is, még nem jelent meg«. Mi nem szoktunk dithyrambusokat szentelni a lapunkban megjelenő dolgozatoknak, mint ezt a »M. I.« szerkesztője rendszerint teszi; nem fogunk tehát belemenni a licitálásba. De egyet el nem hallgathatunk. Eltekintve attól, hogy a nagyra tartott indokolás minden lapnak hozzáférhető volt, csakis az a lelkiismeretlenség, melyet a »M. I.« mindenben tanusit, képes szemet hunyni azon tény előtt, hogy az indokolás el van tévesztve alapjában. Ha az államtitkár ur a magas röptű indokolás készítése helyett gondosabban kidolgozta volna magát a törvényjavaslat szövegét és azt szakszerűen és röviden indokolta volna, jobb szolgálatot tesz a magyar törvényhozásnak, mint tett azon indokolással, mely a törvénynek csak első felét karolja fel és mindent tárgyal, csak azt nem, a mi egy indokolás főfeladata, a részleges határozmányokat. így most van néhány indokolásszerü essay-nk, van egy darab essay-szerü indokolásunk, de nincsen sem valóságos, essay-nk, sem megfelelő indokolásunk, és a mi a. legnagyobb baj, nincs kellő gondossággal előkészített codex-tervezetünk. Ezt ma már mindenki elismeri; csak a főügyészi cerberus berzenkedik ellene, hogy tovább élősködhessék a számára odadobott konezon. — Mi mint a nyilvánosság közege ezentúl is teljesítjük kötelességünket és nem fogunk visszarettenni a tudományos szédelgés tekervényes utainak felderítésétől, habár az ellenfél a természetének megfelelő alacsony eszközöket mégannyira felhasználja is ellenünk.