Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 17. szám - A tűzrendészeti és a tüzbiztositási ügynek reformja Magyarországon. [2. r.]

— 134 — positiv intézkedések különböző időkben különböző népeknél, sőt ugyanegy időben ugyanegy népnél is nemcsak egymástól sokszerüen eltértek — mert ezt a fentebb emiitett másik ok is előidézheti —, hanem gyakran az ész- és jogszerűség, sőt nem ritkán az erkölcsiség követelményeit is megsértették.*) Azonban hála az emberiség nagy egészének életében kisebb-nagyobb eredménynyel, de folyton működő azon titkos erőnek, mely a népeket tévedésökből az örök jó és igaz eszméjéhez előbb-utóbb visszavezeti ; hála a népek természettől nyert józan ösztönének, mely a .különböző időkböz s viszonyokhoz képest a viszonylag legjobbat rendszerint felismeri s megvalósitja: a theoriák absolut becsű szélsőségeinek máilétrejöttök előtt határozottan ellenmondott a népélet positivitása, s ma már e szélsőségeken a tudomány terén is szerencsésen tul vagyunk. Európa mivelt népeinek jelenkori örökösödési jogát egy közös alapelv, az egyéni tulajdont uraló szabad személyiség s a családi kötelékhez fűződő jogok együttes kielégítésére való törekvés hatja át, s habár e részben a tételes, főleg a római jog az észjogi theoriát jóval maga mögött hagyta, a legujabbkori jogbölcsészek legtöbbje**) szintén a helyes irányt emeli érvényre. Ily kedvezően jellemezhetvén a modern államok mai örökösödési jogát, azt lehetne következtetni, hogy az örökösödési jog codifíkátiójának előbb hangsúlyozott nehézsége csak valaha birt, ma azonban már alig bir értelemmel. De legyen szabad megjegyeznem, hogy a mondottak állnak ugyan az egyes nemzetek jogáról nagyban és egészben, de az más kérdés: állnak-e a részletekben?! Pedig mindenki tudni fogja, hogy a helyes törvényalkotás súlypontja a részletek kivitelében áll, s ha hozzá még a részletek oly fontossággal birnak, mint az örökösödési jog egyes magukban is nagy kérdései, könnyű belátni, hogy a közös alapelv ismerése alapos reményt igen, de teljes biztosítékot még korántsem nyújt a codifikátió sikeréhez. Hiszen, ha ezt nyújtani képes volna, akkor tökéletesen meg lennék nyugodva arról, hogy hazánk alkotandó magánjogi törvénykönyve örökösödési jogunk szabályozásában is szerencsés lesz, mert nálunk bizony ára nem csak a közjogi meggyőződés, hanem jelenleg érvényes örökösödési jogunk is kétség nélkül a fentebb helyesnek ismert alapirányt követi. És nem azt tapasztaljuk-e minden lépten, hogy mai örökösödési jogunk részleteiben, és pedig igen fontos részeiben a legsokfélébb s leghevesebb támadásoknak van kitéve s javitására vagy hiányainak pótlására a legeltérőbb irányú intézkedések javasoltatnak. Mi sem természetesebb ennél. Az álta*) A korlátlan végrendelkezési szabadság, mely Somiban a XII táblás törvény szerint minden vagyonra, leginkább elfogadott nézet szerint nálunk is 1853-ig a szerzeményekre fenállott, s az északamerikai egyes, államokban minden vagyonra és Angliában bizonyos vagyonokra ma is fenáll. **) Krause: DasSystem der Beehtsphilosophie. 1874. Lipcse. 475., 476. 1. Schilling : idézett műve. 78. 1. Röder : Grundznge des Naturrechts. 519. s köv. I. Trendelenburg : Naturrecht auf dem Grundé der Ethik. 308. s köv. 1. Ahrens: Naturrecht oder Philosophie des Eechtes und des Staates. 1870—71. Wien. 245. a köv. 1. Bihari ford. 259. 1. lünk is közösen vallott alapelv csak azon főirányt jelöli ki, melyen haladva minden nép megtalálhatja a helyes utat, de azt a mások járszalagán járni nem akaró egyes nemzetek saját fáradságos munkájának hagyja fen, hogy az utat politikai helyzetök, társadalmi s culturviszonyaik, egyszóval nemzeti egyéniségűk, az úgynevezett s ma nálunk épen e tárgyban gyakran és talán túlságos nyomatékkal is hangoztatott nemzeti genius követelményei szerint egyenesebb vagy kerülőbb uton tegyék meg. Ez volt a világ rendé mindig, s ez ma is. A nemzetek individualitása érvényt igyekszik magának szerezni minden téren, s annál inkább oly fontos érdekeinek biztosítása körül, minő minden önálló népre nézve örökösödési joga, melynek szálai a családi s nemzeti élet legbensőbb idegeivel vannak legszorosabb kapcsolatban. Azonban más részről nem kerülheti el az e tárgyban vizsgálódó figyelmét azon világtörténeti tény sem, hogy a műveltség hason fokán álló népek anyagi ugy mint szellemi összéletét egy-egy nagyobb korszakban a fejlődésnek jóformán ugyanazon alapiránya jellemzi, s hogy a nemzetek eleinte szembeszökőn eltérő egyéni typusaik merev vonásai, mennél közelebb hozta őket a mindig általánosabbá váló miveltség, annál inkább egymáshoz simulni kényszerültek, így a mennyire egy volt lényegében az egyenlően miveletlen ókori népek különben is nevét alig érdemlő, mert a törzs vagy on-rendszer mellett az egyéni tulajdon feletti rendelkezést nem ismerő örökösödési joga, annyira különbözőleg fejlett az az ó- és középkor műveltségre felette különböző nemzeteinél, mig főleg a legújabb korban ismét annak vagyunk tanúi, hogy a haladottabb nemzetek örökösödési joga most már szerencsére nem az egyforma műveletlenség, hanem a főbb vonásokban egyenlő műveltség erejének hatása folytán nagyobb vonásokban feltűnő hasonlóságot mutat. Azt kell tehát mondanom, hogy a mily kevéssé lehet feltenni egy csak a modern műveltség légkörében élő népekre nézve is egyetemes érvényű világjog létezhetését, ép oly téves lenne azt hinni, hogy egyes és kivált művelt nemzet saját jogrendszerét a haladó kor eszméinek befolyásától elszigetelve fejleszthetné. Sokszor ismételt, mindenki által elismert igazság ez, s hogy emlegetésével kívánatos továbbhaladásomat hátráltatom, mentsen az, hogy tapasztalatom szerint ily igazságok hangsúlyozása hazánkban különösen a hazafiak és jogtudósok egy részének tiszteletre méltó, de túlhajtott buzgalomból származó azon hevével szemben, melylyel örökösödési jogunk terén hazánk határaitól minden haladási eszmét mint a cosmopoliticus áramlat egy hullámát távol tartani igyekeznek, nem egészen felesleges. En is azt tartom ugyan, hogy >a haza minden előtt«, de midőn arról van szó, hogy e haza felvirágzását örökösödési jogunk szükségessé vált reformja által is elősegítsük, nem tartanám üdvösnek ezt akként eszközölni, hogy törvényeket a jelen s jövő helyett a múltra hozzunk. Mig törvényhozóink a modern kor nagy bölcsészeti s nemzetgazdasági elveinek törvényeinkben is uralomra emelésében a gyakorlati élet követelményeivel számoló józan nemzeti politika sugallata által fognak vezéreltetni — minek ellenkezőjét az örökösödési jogunk gyökeres reformját sürgető hazafiakról eddigi feliépésök után feltenni nem lehet —, nem forog fen elég ok arra, hogy a legmagyarabb is közöttünk hazánkat a világtól féltse. A kosmos nem ellensége, anyja e pátriának, melyet nyugoti s keleti testvérei közé a középre azért helyezett, hogy kelet férfias erejét nyugot műveltségével párosítva sokáig és az emberiség dicsőségére éljen. Igazolhatlan hiba lenne tehát merő bizalmatlanságból visszautasítani azon kölcsönt, melyet nekünk a művelt világ a haladás nagy eszméiben ingyen kamat nélkül nyújt. Inkább kapva az alkalmon, ruházzuk be ez eszméket — a mennyiben hasznot ígérnek — gazdaságunkba, hogy annakidején a nyert kölcsönt ne csak mint ezelőtt karddal, hanem a békés anyagi és szellemi tevékenység termékeivel szolgáljuk vissza. így közelebb örökösödési jogunk rendezésére nézve is azt tartom leghelyesebbnek, ha az uj eszméket s elveket nem fogadjuk el feltétlenül csak azért, mert másutt >igy van«, viszont azonban az ősi intézményekhez sem ragaszkodunk feltétlenül csak azért, mert nálunk ngy volt«. Ezekben óhajtván legalább jelezni azon álláspontot, melyet örökösödési jogunk szabályozásával szemben elfoglalok, most már hozzá kezdhetnék e tárgyban alkotott — bár előre meg kell vallanom — sok tekintetben hiányos nézeteim kifejtéséhez. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad körülbelül azon okból, mint a melyből a vezér — bocsánat a hasonlatért — a csatatért, hová harczot vár, előre áttekinti, nekem is a magyar örökösödési jog terén rövid szemlét tartanom, hogy annak felfogásom szerint mutatkozó gyengeségeit s hiányait annál biztosabban felismerve, a kívánatosnak látszó javítás és pótlások iránt igénytelen véleményemet előadhassam. Azonban előre is arra kérem az olvasót, hogy a következő sorokat korántsem rendszeres dolgozatul, hanem e tárgy körül tett vizsgálódásom eredményének töredékes feljegyzéséül legyen szives tekinteni s elnézni azt, ha fejtegetésem folyamán örökösödési jogunknak egyes különben felette fontos részei halvány, talán másoktól kölcsönzött vagy épen semmi megvilágítást sem nyernek. Enyiczkei Gábor. A tűzrendészet! és a tüzbiztositási ügynek reformja Magyarországon. Dr. Lindner Gusztáv jogakadémiai igazgatótól. (Folytatás.) Tehát tudomásunk szerint jelenleg törvények vagy kormányrendeletek, melyek az építkezési vagy tüzrendészeti, nem különben a tűzoltási ügyet csakugyan szervezőleg tárgyalnák, egyáltalában nem léteznek. Mégis mint ezen tárgyba vágók, mindenesetre fölemlitendök azon h. t. t. intézvények, melyek a löporeladásnál követendő elővigyázatra vonatkoznak (Fésűs: A magyar közigazg. jog kézikönyve, 137.lpn); továbbá ide tartoznak azon határozatok, vagy illetőleg megszorítások, melyek