Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 13. szám - Az ügyvédrendtartás a gyakorlatban 1. [r.] - Az igazgatósági tagok incompatibilitásának kérdéséhez

— 107 — veszélyessé vált baj elhárítására létesült és szükségképen létesíteni kellett ezen megállapodás ellen megállható indok fel nem hozható, — miért is bátrak vagyunk a roszul értesült minisztertől a tehetségünk szerint jól értesíteni kivánt miniszterhez fordulni s Nagyméltóságodnak a praktikus élet kívánalmai iránt több izben tapintatosnak bebizonyított figyelmét ezen ügyre legőszintébb tiszteletünk kifejezése mellett felkérni s az iránt esedezni: Hogy a mennyiben egy ily díjszabályzatnak a bíróságok s az ügyvédi kamarák közbenjöttével az egész országban leendő behozatalára a törvényhozástól meghatalmazást kinyerni most idő- sczélszerünek nem tartaná, — ezen csatolt díjszabályzat iránt 1876. deczember 17-én 36593. sz.a.kelt határozatát módosítani, vagy ha erre nézve a részletekben észrevételek forognak fen, vagy más tekintetben felvilágosítás szükségeltetik, azt e kamarával közölni és egyszersmind a többi ügyvédi kamarát is megbízni méltóztassék, hogy a kerületükben lévő bíróságokkal egyetértve díjszabályzatot létrehozhassanak. IV. A jogszolgáltatás terén csak főbb körvonalakban kívánjuk megérinteni tapasztalatainkat és óhajainkat. A tényleges igazságszolgáltatást illetőleg egyedül a telekkönyvi hatósággal felruházott tornai, homonnai s tokaji kir. járásbíróságok- és a s.a.-újhelyi kir. törvényszékre nézve kérjük Nagyméltóságodat, hogy miután ezen bíróságoknál a hátralékok tetemesen f lszaporodtak, ugy annyira, hogy a legegyszerűbb bekeblezési vagy végrehajtási kérvény elintézésére egy évig is várakozni kell. az érdemleges perek pedig egyáltalán előre nem látható időre elodázvák, ezeket a kellő birói s kezelő munkaerővel, habár ideiglenesen is, a hátralékok feldolgozására ellátni kegyeskedjék. Általában pedig kívánatosnak tartjuk, hogy miután a birói szervezés legnagyobb részt foganatosítva van, az törvényesen állandósittassék s főleg a területrendezés ugy eszközöltessék, hogy a bírósági, közigazgatási, adóhivatali stb. kerületek elvégre egybevágók legyenek. A birói szervezés s illetékesség végleges megállapítása alkalmából azonban kifejezést kell adnunk azon alapos aggályunknak, melyet a járásbíróságoknak telekkönyvi hatósággal való felruházása irányában a mindennapi tapasztalat álapján táplálnunk kell. Igen gyakori eset, hogy a törvényszékek telekkönyvi osztályánál, hol pedig a telekkönyvi ügyek hármas tanácsban intéztetnek el, s évek óta alkalmazott gyakorlott telekkönyvvezetők felügyelete alatt vezettetnek át. a legfeltűnőbb tévedések és visszásságok merülnek fel. így megtörtént, hogy a telekkönyvi test több részletei teherrel lejegyeztetni rendeltetvén, a lejegyzés teher nélkül eszközöltetett, sőt egyik törvényszék telekkönyi hatóságánál egy ideig a tkvi rend. 161. §-ban előszabott oly fontos széljegyzet hosszabb időn át elmulasztatott. Ha tehát a törvényszéki telekkönyvi hatóságnál ily hibák fordulnak elő, elképzelhető, mi történik a járásbirósági telekkönyveknél, hol kellő szakértő birói s kezelői munkaerő hiányában, miként azt itt a tornai, homonnai és tokaji kir. járásbíróságnál tapasztaljuk, egyszerű bekeblezés vagy előjegyzés keresztülvitele egyévet is igénybe vészen, hol a vételárak a kielégítési sorrend megállapítása előtt és után évekig hevernek s hol semmi felügyelet, semmi ellenőrzés nincsen, attól kell méltán tartanunk, hogy azon irány, mely minél több járásbíróságot kíván telekkönyvi hatósággal felruházni, úgyis hiányos telekkönyvi rendszerünkbe vetett bizalmat s ezzel a jelzáloghitelt teljesen megsemmisíti. Különben is önámitás azt hinni, hogy a járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal felruházása a telekkönyvi forgalmat megkönnyíteni fogja; mert mellőzve, hogy pénzügyi okokból s szakértők hiánya miatt a járásbirósági telekkönyvi hatóságok még sokáig nem fognak kellő munkaerőkkel elláttatni s igy az ügyek ott még sokáig a mostani elhagyatottságban maradnak; a telekkönyvi intézkedésre legtöbbnyire kölcsönzés végett van szükség, azon intézetek, testületek s tőkepénzesek pedig, hol az ebbeli igény kielégíthető, leginkább a törvényszék székhelyén, a központon vannak, s igy ha a telekkönyv is itt van, a hitelezés nemcsak lényegesen megkönnyittetik, de gyakran e feltételhez is köttetik, mert sokan óvakodnak oly ingatlanra hitelezni, melynél esetleges végrehajtások alkalmával a kielégítési sorrend stb. végett több mértföldnyi távolra utazni vagy e végett rendkívüli költséget okozni kell, holott pedig a földbirtokosra nézve teljesen közönyös az, vajon a zálogvagy tulajdonjogi bekeblezés a hozzá egy-két mértfölddel távolabb eső, de többnyire vasúttal egybekötött székhelyen, hol különben rendesen más dolga is van, vagy a járásbíróságnál eszközöltetik-e? a fődolog reá nézve az, hogy telekkönyve rendesen vezettessék s beadványai gyorsan és pontosan intéztessenek el, mire a törvényszék mindenesetre nagyobb biztosítékot nyújt. Nem kívánjuk ezzel azt vitatni, hogy a járásbíróságok telekkönyvi hatósággal egyáltalán el ne láttassanak, mert például a tornai telekkönyvi hatóság a Kassától távol fekvő tornai járásra, vagy a homonnai telekkönyvi hatóság a homonnai járásra, de csakis ezekre nézve az ottani törvényszékeknek megszűnte folytán valóban szükséges ; Nagyméltóságod figyelmét csak arra akartuk felhívni, hogy a járásbíróságok telekkönyvi hatósággal csak kivételes esetben és csak szerfeletti óvatossággal ruházhatók fel s hogy a már meglévők csak saját járásukra szoritandók és mindenesetre a kellő munkaerővel ellátandók, különben több kárt, mint hasznot okoznak. Mult évi jelentésünkben örömünknek adtunk kifejezést a felett, hogy az igazságügyi teendők egy része közigazgatási közegekre bízatni nem fog, fájdalom, ez immár változást szenvedett, mert mint az országgyűlési tárgyalásokból kivettük, ugy a közigazgatás, mint az igazságszolgáltatás közös romlására e kettő az 1869. IV. t.-cz. által kimondott nagy elv ellenére, az alsóbb közegeknél ismét egyesittetni s igy a jogfejlődés terén határozott visszalépés terveztetik. E kérdés kimerítve lévén, azt bővebben nem fejtegetjük, csak csodálkozásunknak kell kifejezést adnunk a felett, hogyan lehessen igazságügyi teendőket a már nagy költséggel szervezett, beléokult szakértő közegek helyett, nagy költséggel ujabban szervezendő, nem szakértő közegekre bizni ? Nem meritenők ki a törvénykezés feletti tapasztalatainkat, ha meg nem emlitenők azt is, hogy az általánosan kitűnőnek s gyakorlatinak elismert német kereskedelmi törvény hazánkba átültetve, a perlekedés terén teljesen hasznavehetetlenné lön, mert a kereskedelmi peres eljárás tárgyábán 1875. november 1-én kelt rendelet a birói illetőséget s az eljárás módját olykép szabályozta, hogy legalább itt vidéken egy év is eltelik, inig a mindig felhasznált illetőségi kifogás eldöntetik s a per legalább a megkezdés stádiumába jő, ugy hogy a kereskedelmi törvény nyújtotta előnyökről mindenki inkább lemond, mintsem a kereskedelmi eljárás labyrinthusába bocsátkozzék. Tartunk tőle, hogy a váltóeljárás tárgyában 1876. november 30-án kiadott rendelet hasonló eredményre vezetend, mert az az 1868. 54. t.-czikkben foglalt bonyolult perorvoslati s végrehajtási szabályokra alapíttatván, majd azokra utal, majd változtatja, majd kiegészíti azokat, a nélkül, hogy egy szerves egészet képezne s igy a szabályokat nehezen értbetővé, az eljárást még bonyolultabbá teszi, — mindazonáltal alig két hava lévén életben, bevárjuk gyakorlati alkalmazását s akkor leszünk bátrak felette ttízetesb véleményt előterjeszteni ; most csak azt emiitjük meg, hogy annak 48. §-a a fenálló viszonyok teljes félreismerését tanúsítja, midőn az igazolást az ügyvéd mulasztása alapján is megengedi s ezt csak azzal kívánja ellensúlyozni, hogy az ügyvéd esetleg mindkét fél részére az igazolási költségekben elmarasztaltassák, mert nagyobb ügyben a fél mindig fog találni oly ügyvédet, kinek mulasztását ebbeli költségeinek megtéritése mellett az igazolás ürügyéül s igy az ügy végtelen elhúzására felhasználhatja. Ezen kereskedelmi és váltótörvény kiegészítésül egy ujabb, ezeknek elveivel egybehangzó csődtörvényt igényel, mert az 1840. 22. t.-cz. a czélnak meg nem felelvén, egy ujabb csődtörvény létesítéséig az e téren hozott törvények hézagosak lesznek. Szerfölött fájlaljuk, hogy a büntető-törvény tárgyalása oly soká elhúzódik, pedig büntető-törvény nélkül az államban jogrend nem létezik, a. mint hogy gyakran látunk társadalmunkban oly egyes tüneteket felmerülni, melyek az ököljogra s annak korára emlékeztetnek. A polgári törvénykönyvet megemlíteni sem merjük, mert előkészítésének még nyomait sem láttuk. Az 1848. 15. t.-cz. azon intézkedése óta, mely a polgári törvénykönyvet a legközelebbi országgyűlés elé terjeszteni rendeli, immár majd 30 év folyt le, és az azóta annyira átalakult, előhaladt jogélet érdekei még mindig az adományi, ősiségi s úrbéri rendszert tárgyazó hazai törvényeinkből merített elvek; de mert ezek ki nem elégitők, olykor az osztrák, majd a szász vagy más külföldi törvények, vagy egyátalán csak a birói belátás szerint Ítéltetnek el. Természetes, hogy ezen bizonytalanság megingatja a társadalom alapjait, megsemmisíti a jogi öntudatot s legegyszerűbb kérdés miatt a bíróságokat a perek halmazával özönli el, melyek általánosan hiányosnak elismert és ezért számtalan javaslat által javítani tervezett, de csak tervezett perrendtartásunk zűrzavaros feneketlenségében várják szomorú végüket. Ismerjük azon sokféle akadályokat, melyek honunkban a haladást gátolják s melyek majd közjogi, majd pénzügyi, majd pártállási okokból minden lépést megnehezítenek, — de legalább a leplezetlen valót Nagyméltóságod előtt, ki fenkölt gondolkozásánál fogva az igaz, a szabad szónak mindig barátja volt, feltárni állásunkból folyó hazafiúi kötelességünknek tartottuk. Kassa, 1877. február hó 28-án. A budapesti ügyvédi kamara részérül ezennel közhírré tétetik, miszerint Beller István (lakik Budapesten, Dorottya-utcza 8. sz.), Bernáth Béla (lakik Budapesten, VIII. Mária-utoza 10. sz.), Imre Aurél (lakik Budapesten, magyar-uteza 20. sz.), Dr. Jacobi Sámuel (lakik Budapesten, Deák-Ferencz-utcza 15. sz.), Latkóczy Mór (lakik Budapesten, Budavár, szinház-uteza 217. sz.). Lukács Imre (lakik Budapesten, gránátos-uteza 8. sz.), Móogor Károly (lakik Budapesten, "Wurm-utcza Thonet-udvar) és Naszluhácz Ödön (lakik Budapesten, I. Krisztinaváros vmajor-utcza 295. sz.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. — Qrátzer Antal budapesti ügyvéd és kamarai tag, az ügyvédkedésről önkénytes lemondása, Jámnitzky Sándor budapesti ügyvéd és kamarai tag, hivatalnoki pályára történt átlépése, és Elein Gyula budapesti ügyvéd és kamarai tag, Kecskemétre történt elköltözése folytán, fenti lajstromból kitöröltettek. — Végül, hogy Grézló Ernő, mint néh. Wein Lipót ügyvéd irodájára nézve kirendelt gondnok lemondása folytán, helyébe Komáromy Mihály budapesti ügyvéd és kamarai tag rendeltetett ki gondnokul. A budapesti ügyvédi kamara részérül ezennel közhirré tétetik, miszerint Jászai/ Ferencz (lakik Budapesten, zsibárus-uteza 2. sz.), Kazy János (lakik Budapesten, magyar-uteza 34. sz.), Marosi Kálmán (lakik Sziget-Szt.Miklóson), Beinitz József (lakik Budapesten, üllüi-út 67. sz.) és Szigethi Gyula (lakik Budapesten, üllői-út 6. sz.) ügyvédek, a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. — Glaser Aurél budapesti ügyvéd és kamarai tag, ezen kamara fegyelmi bíróságának 1876. évi deczember 18-án 1086. sz. a. kelt és a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék által f. évi február 16-án 31. sz. a. helybenhagyott Ítéletével, a zugirászat elősegítése miatt, az ügyvédség gyakorlatától három hóra felfüggesztetett. A debreczeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Imre Gábor debreczeni ügyvéd, elhalálozása folytán, a kamara lajstromából kitörültetett s irodája részere gondnokul Poós Gyula debreczeni ügyvéd neveztetett ki. A sz.-fehérvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Timár Elek pápai ügyvéd önkénytes lemondás folytán az ügyvédek lajstromából kitörültetett, s irodája részére gondnokul Vélsz Emil pápai ügyvéd neveztetett ki. A pozsonyi ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Latkóczy Károly nyitrai ügyvéd, elhalálozása folytán, az ügyvédi lajstromból kitörültetett és a halaszthatlan teendők teljesítésére Dr. Bangha István nyitrai ügyvéd rendeltetett ki. A beszterczebányai ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Martinovics Ferencz beszterczebányai ügyvéd az ügyvédkedés gyakorlásáról önkényt lemondván, » kamara lajstromából kitörültetett. A balassa-gyarmati ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Vannay Ignácz balassagyarmati ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Saád Lajos és Münster Tivadar kassai lakos ügyvédek a kamara lajstromából — lemondásuk folytán — kitörültettek. A kassai ügyvédi kamara részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint Szerényi Ede, Gleirezky Albert ég Halmy Menyhért kassai lakos ügyvédek lemondásuk folytán a kamara ügyvédi lajstromából kitörültettek. A szombathelyi ügyvédi kamara részéről ezennel közzé tétetik, hogy Pogány István körmendi — és Pogány Gusztáv szombathelyi lakos ügyvédek, ezen ügyvédi kamara lajstromába folytatólag felvétettek.