Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 17. szám - Észrevételek 9. [r.] - A törvényes házasságon kívül született gyermek polgári magánjogainak szabályozásáról. 8. [r.]

Ötödik évfolyam. 17. szarn. Budapest april 29.1875. Aegjelenik minden csütörtökön : a „magyar jogászgyUlés- tartama alatt naponként A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendJkl Bcrmentct'eo levelek éi küldemények el nem foí-adtatnak. Szerkesztői Iroda : kalap-utcza 6. sz. MAGYAR THEMIS ELŐFIZETÉSI ARAK a ,Magyar Themísa-re. az -Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a .Döntvények gyűjteménye" mellékleti kit. eg' fittesen: egész évre 10 Irt felévre 5 frt. negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek b ó r m e n t e « e n éi vidékről legczélszerüoben postantalviny utján kéretnek békül letni. Kiadó-hivatel: barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. 'Kjilön mellékletek: .,^Döntvénvck gyüjtcménve," „Igazságügyi: rendeletek és törvényjavaslatok tára." Felelős-szerkesztő : Dr. Siegmutici Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. TARTALOM: Észrrvételek a magyar büntetötörvenykönyv javaslata fefelett. Dr. ösukássy Károly kir. alügyész úrtól Budapesten. IX. — A törvényes házasságon kívül született gyermek polgári magánjogainak szabályozásáról. Lehmann Róbert ügyvéd úrtól Déván. Vili. — Néhány szó az igénykeresetekröl. — Az országházból. (A kereskedelmi törvénykönyv. A törvényszékek számának megszorítása.) Törvényjavaslatok. (A végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre tettajándékozások alakszerűségéről szóló törvényjavaslat indokolása. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokba vételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról. — Folytatás.) — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. — Kivonat a »"Wiener Zeitung <-ból. — Külön melléklet • az »Igazságügyi rendeletek tárának* egy ive. Y Észrevételek a magyar büntetlitörvénykönyv javaslata feleit. 4 ix. A börtönbüntetésnek 10 évben megállapított maximuma szintén helyesen van megválasztva, miután az oly büntettek, a melyekre nézve a 10 évi — ugyan kevesebb szabadságkorlátoló, de azért mégis kényszerneveléssel kapcsolatos börtönbüntetés nem elégséges, — minden tétovázás nélkül fegyházi büntetéssel büntethetők, vagyis reájuk a nagyobb kényszerrel egybekötött elbánás alkalmazható. A csekélyebb maximum pedig azt eredményezné, hogy a nagyobb bűntényeknél előforduló kisebb gonoszság és roszlelküség az ennek megfelelő büntetési nemben való részeltetést nélkülözné. A börtön minimuma által, mely egy év, elég van téve annak, hogy a nevelés, és a munka alkalmazása, még a kisebb büntetésekre nézve se szűnjék meg és igy hol a puszta szabadság elvonása elegendőnek nem mutatkozik, a kisebb tartamú büntetési idő mellett is a kényszernevelés eszközöltethessék. A fogság, mint legenyhébb büntetési nem, az államfogházon kivül, a lehető legkisebb minimalis fokkal bir, t. i. 24 órával kezdődik és terjed 5 évig, miután a nem szándékosságból eredő bűnös cselekmények mind ide tartozván, azok nem ritkán nagyobb mérvű következményeket tüntetnek fel, és igy az intensivitás teljes mellőzése mellett szükséges, hogy az időtartam tekintetében elegendő magassággal és kiterjedéssel birjon. Az eképen berendezett büntetési maximumok szerint tehát egy naptól egy évig két büntetési nem halad egymás mellett, u. m. fegyház és államfogház, — egy évtől két évig h á r o m, t. i. államfogház, fogház és börtön, — két évtől 5 évig négy, u.m. államfogház, fogház, börtön és fegyház, — 5 évtől 10 évig ismét három, vagyis: államfogház, börtön és fegyház, — 10 évtől 15 évig kettő, t. i. államfogház és fegyház. Nincs tehát egy határozott ideig tartó szabadságbüntetés sem,amely egyedül önmagában állana. Az életfogytig tartó fegyházbüntetés határozatlan ideig tartó szabadságbüntetés. Minden büntetési nem mellett ott van egy másik is, a melyek száma egy ideig szaporodik s közeledve a legnagyobb fokhoz ismét elapad, de nem annyira, hogy csakis egy lenne. Ezen büntetési vár ennélfogva eléggé feltünteti és bizonyítja már önmagában azt, hogy az egyes büntetési tételek , hacsak különös elnézések be nem állanak, helytelenek nem lehetnek, és hogy a biróság részére abban oly eszközök, oly összeállítás nyujtatik, a mely szerint soha kényszerhelyzetbe nem jöhetnek az elitélendő cselekmények büntetésének megválasztása tekintetében, még pedig akkor sem, ha a javaslat 90. szakasza meg is változtatnék. A szorosan tagositott büntetési rendszereknek lejárt már az ideje; az egymás' után következő büntetési nemek maximalis határa nem kezdődhetik ott, hol a megelőző minimuma végződik. Az egymás mellett haladó büntetések által érethetik csak az el, hogy a bűntény nyel csak ritkán arányosuk gonoszság sem szigorúbb, sem enyhébb büntetésnek ne legyen alávetve, mint a melyet az megérdemel. A parallel haladó büntetés felállitása ennélfogva mindinkább elébbre nyomul s itt-ott már azt eredményezte, hogy az egész büntetési rendszer a szerint volt felállítva, a mire nézve a legcsatányosabb tanúságot szolgáltatja az 1867. évi osztrák b. t. k. javaslat. A parallel büntetések azonban ha nem is jelentkeznek a legalsó foktól a legfelsőbb fokig egyenlőképen. — mindenesetre igen kivánatosak azok, és csakis előnyére szolgálnak a büntetőtörvénykönyvnek, ha a bűncselekmények azon részére nézve léteznek, a melyek az életben legtöbbször merülnek fel, s melyek egymástól kevéssé különböznek. A bűncselekmények ezen része a kisebbekhez tartozik és a javaslat szerint azt tapasztaljuk, hogy már az egy éven felül terjedhető büntetéseknél három büntetés állott a törvényhozó rendelkezésére és igy a bűncselekmények három megkülönböztetésnek vettettek alá, — két éven felül pedig, egész 5 évig, négyféle osztályozás és négyféle szempontok szerinti bírálat alá vehetők a bűncselekmények. A lehető megkülönböztetések legnagyobb számáig elment tehát a javaslat, — a több már a lényeg rovásara lett volna s a kölöntségek elmosódását idézte volna elő; — azoknak pedig a fent előadott módon történt beosztása által egy igen helyes büntetési rendszert állapitott meg, a mely az esetek sokfélesége mellett is hiányt egyáltalában fel nem tüntethet. A büntetési rendszer megállapítása, az egyes büntetési nemek felvétele és megkülönböztető tulajdonságaik meghatározása alkalmával bármennyire forogjon is fenn a törekvés azokat a becsületet érintő mellékbüntetésektől függetleníteni, az teljesen soha nem fog sikerülni és elérethetni; — mert a bűncselekmények belső minőségükrenézve eltérők lévén egymástól, azok, a melyek becstelen, aljas indokokból veszik eredetüket, mindenkor visszahatással fognak lenni a tettes becsületére, és mert a tett indokai szerint való megkülönböztetés a büntetések nemére is befolyással van. Azon büntetési nem, a mely az aljas indoku büntettek megbüntetésére szokott használtatni, elkerülhetetlenül az illető becsületét is fogja érinteni, és igy a közbizalom csökkenését, a becsültetés hiányát fogja maga után vonni. A büntetőjognak tehát akarva, nem akarva foglalkozni és bizonyos szabályokat felállitania kell arra nézve, hogy az oly bűntettesek, a kik aljas indoku bűncselekményeket követtek el, büntetésük kiállása után minő helyzetet foglaljanak el a közérdekek szempontjából, — mivel ezen kérdés magával a büntetési rendszerrel, a büntetések minőségével függ össze, és mivel az az életben jelentkező eredmények szerint el nem odázható. Némely törvényhozás ennélfogva a becsületet érintő mellékbüntetések számát, foglalati körét inkább kiterjeszti, — mig mások összébb vonják azt és csakis a legszükségesebbre szorítkoznak. Ezen különböző álláspontok következtében azon nézet is merült fel már az irodalomban, hogy nem lenne-e leghelyesebb a büntettek indokai szerint felállított büntetések kimérésével minden további eljárást a mellékbüntetések tekintetében magukra az illető' testületekre bízni, a melyekhez a tettes tartozott és igy a becsületet érintő mellékbüntetések kiszabását egészen a fegyelmi térre átvinni ? Azon nehézségek, a melyek a becsű-