Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 14. szám - Észrevételek 7. [r.]

— 108 — eskü, — akár nem, mihelyt az eskü oüa Ítélve, és a fél által elfogadva van. az ügy esküvel el van döntve. A ppts világosan mondja, hogy az eskü csak végszükségben, más bizonyíték hiányában szolgál bizonyítékul, quasi ultima ratio. Ha már most az ügyvéd a nélkül, hogy felével értekezett volna, az ellenfele által neki oda itélt esküt simpliciter elfogadja, és annak letételére határnapot kér, e fél, ki az eskü kivétele végett beidéztetik, csak most értesül azon formáról, melyben esküt kell tennie, e forma ellen kifogásokat tesz, sőt képes beigazolni, hogy esküre szükség sem lett volna, mert ő más uton is bizonyíthatta volna állításai valóságát, és ennélfogva az esküt le nem teszi, pervesztessé lesz. De mit mond dr. X? Azt mondja, hogy pervesztessé lesz minden időre. Oda jutottunk dr. X. distinctiója fonalán, hogy az épen ecsetelt esetben a fél a ppts. 315. §. c) pontjára sem hivatkozhatik, mert az ügy esküvel van már eldöntve, ez esetben pedig még uj bizonyítékokkal sem léphetni fel. Itt látszik legvilágosabban e nézet tarthatlansága. Az eskü kivételére kitűzött határnapon a fél megjelenése, és az eskünek az adott formában való letételének megtagadása az ügyvéd hibájára való hivatkozással nem egyéb, mint a fél protestatiója ügyvédje eljárása ellen, és én azt hiszem, hogy elegendőleg lakolt a fél, ha daczára e protestatiónak, miután a formális jog ugy követeli, pervesztesnek nyilatkoztatik ki. De, hogy mindenidőre jogvesztett legyen egy személyén kívül fekvő okból, ez nem lehetett a törvényhozó intentiója, és nem is felel meg a ppts szellemének. Hisz ha kifog félnek alaptalanak tűnik ki, az ujitott perben ugy is elutasittatik, és így elég van téve az anyagi és alaki igazságnak. Nagyon helyesen itélt tehát a pest- terézvárosi kir. járásbíróság a pesti kir. itélő tábla és a legfőbb ítélőszék a dr. X. által felhozott esetben, és nagyon helyesen vetette el a semmitőszék a legfőbb ítélőszék ítélete ellen beadott semmiségi panaszt, a mennyiben hivatalból észlelendő semmiség nem forgott fenn. A kérdés különben oly egyszerű, hogy azt nem kellett volna ily terjedelmesen kezelni, de miután dr. X. ur jónak látta azt 3 hasábon keresztül vitatni nekem is kelleténél nagyobb tért kellett igénybe vennem. A tanubizonyitás elméletéhez. (M. B.) Király Mátyás felperesnek Crivelli Carlo elleni 3643 írt tőke és járulékai iránti, sommás eljárás szerint befejezett perében a budai kir. járásbíróság 1864. évi június 23-án 16,566. sz. a. következő ítéletet hozott: Alperes tartozik felperesnek 1662 frt 99 krt tőkében, ennek 1872. évi deczember 11-től számítandó 6 °/o kamatait s a kiszabandó ítéleti százalék beszámításával 63 frt 20 kr. perköltséget 8 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Felperes keresete többi részével elutasittatik. Felperesi ügyvéd dijai és költségei 163 frt 20 krban, alpereséi 110 írtban állapittatnak meg saját feleik irányában. I n d o k ok. Alperes beismerte, hogy a felperes által kihordott föld mennyisége 2481 köb-öl 3 köbláb és 10 köbhüvelyket és az ekként kiérdemlett szerződésszerű bére 10,546 frt 83 krt tesz, melyből levonva a felperes által már kikapott 8359 frtot és az óvadék fejében visszatartandó 524 frt 84 krt, összesen 8883 frt 84 krt, a fennmaradó 1662 frt 99 kr és ennek nem kifogásolt 6°/0 késedelmi kamataiban alperest saját beismerése alapján marasztalni kellett. Keresete többi részével azonban el volt utasítandó felperes, mert igaz ugyan, hogy Kreisel Géza eskü alatti vallomásában határozottan azt vallja, hogy a csatolt mérnöki felmérésben kimutatott 2724 köböl és két köbhüvelyk csupán a felperes által kihordott földmennyiséget mutatja, mert szerinte az egyes parczellák felmérése alkalmával, a midőn egy bizonyos parczellához értek, mely körülbelül megfelelt a téglagyár és Králik Tamás által előbb elhordott és mintegy 350Qölet tevő földmennyiségnek (illetve űrnek), ezt Friedrich József együtt működő mérnök indítványára elhagyták, s igaz továbbá, hogy Beck Alajos vallomásának 16. pontjában állítja, hogy Kreisel Géza felperes és Bayer nevű korcsmáros társaságában a felmérést követő napon azon űrt, honnan a föld kihordatott, újból felmérte, s,akkor azt 3345 • ölnek találták, de a felmérés gép nélkül történt és ezen mennyiségből körülbelül 342 köböl le volt számítandó, s hogy Bayer Antal is vallomásának az ellenkérdések 8 ára adott feleletében oda nyilatkozott, hogy a felperes által elhordott földmennyiséget á téglagyár által elhordott rész levonása által 2800 • öllel hallotta emlegetni, azonban Kreisel Géza vallomását lerontja Friedrich Józsefnek eskü alatti határozott vallomása, mely szerint a becsatolt mérnöki felmérésben kitüntetett 2824° 0' 2"-ből még a téglagyár által elhordott 224° 1' 6" és a Králik által elhordott 118° 0' 11", összesen 3429 2' 5" levonandó, s csak a fennmaradó s alperes által is beismert 2481° 3' 10" teszi azon földmennyiséget, mely felperes által lett elhordva; Beck Alajos és Bayer Antal vallomása pedig figyelembe nem vétethetett, mert tudomásukat nem saját egyéni tapasztalatból, hanem másoktól, különösen Kreisel Géza és felperestől nyert hallomásból merítették; a többi kihallgatott tanuk pedig vallomásaikban az ügy érdemére nézve mit sem vallanak. Eként ugyanazon "ténykörülményre, mindkét fél csak félbizonyítékot szolgáltatván, a póteskü felperesnek a pts 236. §. értelmében de azon okból sem volt megítélhető, mert perbeli állításait a felmérés, illetve a mennyiség tekintetében, mint nem szakértő, szintén nem saját tapasztalatából, hanem a Kreisel Gézától hallottakból merítette. A perköltség és ügyvédi dijak megállapítását a pts. 251. és 252. §§-ai indokolják, megjegyzendő egyrészt, hogy miután felperes keresete nagy részével pervesztesnek jelentkezik, perköltség czimén részére csupán a készpénzi kiadások voltak megállapíthatók, másrészt pedig, hogy alperes a perköltség fizetése alól egészen felmenthető nem volt, mert az általa beismert összeget is, sem felperesnek ki nem fizette, sem bírói kezekhez le nem téteményezte, hanem annak megfizetésében, bíró marasztalásra várakozott. A szóval kihirdetett ítéletnek azon része ellen, melylyel felperes keresetének egy része elutasittatott és a perköltségek mérsékeltettek, felperes, azon része ellen pedig, melylyel alperes perköltség fizetésében marasztaltaltatott, alperes jelenté be felebbezését, az ítélet egyéb részében megnyugodván. Ezen felebbezések folytán a pesti kir. itélő tábla 1874. évi október hó 21-én 33,159. sz. a. következő ítéletet hozék: Az eljáró bíróságnak fentebbi számú és keletű ítélete megváltoztatik, és azon esetre, ha felperes a pótesküt arra, »hogy a dunaszabályozási elzárt töltésnél, 1872. évi október hó 8-tól, decz. hó 12-ig 2824 köb-öl és 2 köbhüvelyk földet hordatott el« — leteszi, alperes köteleztetik 3643 frt o. é. tőkét, ennek 1872. évi deczember hó 12-től a kielégítésig járó 6 % -tóli kamatját és 100 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni, tartozik tehát felperes ezen ítéletnek jogerőre emelkedése után 15 nap alatt az eskü letételére határnapot kérni, és a kitűzött határnapon az esküt le is tenni, ellenesetben alperes csak 2187 frt 83 kr. tőke, ennek 1872. évi deczember 12-től a kieligésig járó 6 °/0 -tóli kamatja és 63 frt 90 kr. perköltségnek a fentebbi határidő és jogkövetkezmény terhe alatti megfizetésében marasztaltatik el. A perbeni ügyvédek dijának megállapítása, mint nem felebbezett, érintetlenül hagyatik. Indokok. Greiszler G. kifogás alá nem eső tanúnak vallomása szerint, Bayer Antal és Beck Alajos tanuknak vallomásával támogatva van, hogy felperes által, a dunaszabályozási töltésnél 1872. évi október 8-tól deczember 12-ig elhordott föld 2824 köb-öl és 2 köb hüvelyket tett; ugyanis a tanú, mint szakértő mérnök által Friedrich W. dunaszabályozási mérnökkel eszközlött felmérés szerint a felperes által elhordott föld 2824 köb öl és 2 köbhüvelyk mennyiségűnek találtatott és erről felperes részére a becsatolt okirat Friedrich W. aláírásával, a tanú aláirásával pedig az imént emiitett okiratnak egy hasonpéldánya alperes részére állíttatott ki. Tekintve,hogy Friedrich W.-nek ezen okirattól eltérő vallomása, miután ezen tanú annak folytán, hogy ha bár beismerte is, miszerint az eszközlött felmérés után az épen emiitett általa kiállított és abban a felperes által elhordott földmennyiséget, a Greiszler G. tanúval egyenlő mennyiségének tanúsította, mindazonáltal vallomásában saját tettétől eltérő vallomást tett, aggályosnak tekintendő, tehát a ptr. 190-ik §.a értelmében figyelembe nem vehető, és igy Greiszler G. tanúnak vallomását le nem rontván, az alperesi állítás mellett félbizonyitékot nem képez. Greiszler G. tanúnak határozott vallomását a kereseti állítás mellett félpróbának tekinteni és annak kiegészítéséül felperesnek, miután saját tettében forog, az általa fel is ajánlott pótesküt megitélni kellett, ehez képest beigazolva lévén, hogy felperes 2824 köb-öl és 2 köbhüvely földet hordatott el, miután alperes, az ez alapon tett felperesi követelést nem is kifogásolta, alperest a kereseti tőke, a fizetésre kitűzött határidő, mint lejárattól számított kamat és mint pervesztest a felperesnek aközött és bíróilag mérsékelt, perköltségének megfizetésében marasztalni kellett. Ellenben, ha felperes a pótesküt le nem teszi, alperes 2181 frt 83 kr, ennek kamatja és a perköltség egy részének megfizetésében volt elmarasztalandó, mert : az esetben az, hogy felperes 2214 köb-öl és 2 köbhüvelyk földet hordatott el, bizonyítottnak nem tekinthető, és felperes követelésének alapjául ezúttal alperes által elismert 2484. köböl, 3 köbláb és 80 köbhüvelyk szolgál, melynek 10,546 frt 83 kr árából levonva, a már felvettnek felperes által elismert 8359 forintot, felperes javára 2187 frt 83 kr jár, mert az óvadékképen levonásba tett 524 frt 83 krnak levonása, illetve ezen öszszegnek alperes általi viszszatartása, helyt nem foghat, miután az óvadék természetéhez képest a szerződés teljesítése után, mint ilyen, megszűnik, alperes pedig annak visszatartásához mi jogczimet sem igazolt, ezekhez képest felperes követelését a póteskünek le nem tétele esetére 2187 frt 83 krban megállapitani, és ezen összeg, ugy a lejárattól járó 6 V,-tóli kamat és a perköltség egy részének fizetésére, miután alperes ez esetben is nagyobb részben vesztes, habár felperest peren kívül a szerinte felperesnek járandó összeggel meg is kínálta, de mivel felperes azt, mint végkielégítést elfogadni nem tartozott, kötelezni, és ilyképen az eljáró bíróságnak ítéletét megváltoztatni kellett. Ezen másodbirósági ítélet ellen alperes felebbezett, mert : Friedrich W. tanú vallomása törvényszerűen nem támadható meg, de különben vele Greiszler G. vallomásának ereje lerontatnék, mert : a nagyobb hitelesség Friedrich W. mellett szól, tehát legroszabb esetben a prts 236-ik §-a volna alkalmazandó ; mert a pótesküt felperesnek oda ítélni, önmagában sem lehetséges. Ezen felebbezés folytán a magyar kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1874. évi deczember 29-én 10,669. szám alatt következő i télét hozott: A pesti királyi itélő táblának fenti keletű és számú ítélete, a mennyiben alperes 2187 frt 83 kr tőke, ennek 1872. évi decz. 12-töl járó 6ű/„ kamatai és 63 frt 20 kr perköltségnek felperes részére leendő megfizetésében feltétlenül.elmarasztaltatott, ide vonatkozó indokaiból helyben hagyatik. Egyebekben azonban megváltoztatik és az eljáró királyi járásbiróságnak,felperest keresetének egyéb részéveli elutasító ítélete, az e részben felhozott indokain felül helybenhagyatik még azért is; mert : a törvénykezési rendtartás egy szakasza sem rendeli, hogy oly tanúnak vallomása, ki a magánúton kiadott bizonylatot a bíróság előtt és hitelesítéskor módosítja, aggályosnak tekintessék, innen kifolyólag tehát azért, mert Friedrich W. mérnök a becsatolt mérnöki kiszámítását a hitelesítéskor részben módosította, vallomását aggályosnak tekinteni törvényszerüleg nem lehet, és pedig annál kevésbé, mert ezen tanura felperes a per során maga hivatkozik. Ily körülmények között tehát felperesnek második tanuja Greiszler Gézának vallomása a maga erejében, a mennyiben Friedrich W. tanúnak vallomásától eltérőleg és felperes mellett vall. megerőtlenittetvén, (törv. rendtrts 236-ik §. 2-ik bekezdése) felperesnek, az általa ezen eltérő ténykörülményre ajánlott póteskü, annál kevésbé vall megítélhető, mivel a nevezett Greiszler Géza tanujának ezen eltérő vallomása semmi más mellékkörülménynyel egyáltalában nem támogattatik, a mennyiben a másodbirósági Ítéletben e részben támogató tanukép felhívott Bayer Antal és Beck Alajos ily minőségben el nem fogadhatók, mivel ők ezen eltérő ténykörülményt, mint határozottan