Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 7. szám - A törvényes házasságon kívül született gyermek polgári magánjogainak szabályazásáról 2. [r.]

* táplálás, eltartás és n3veltetés kötelezettsé­gével 32) párosult vagyonélvezeti 33), ugy ja­vítása érdekében az elzárathatási 8<) jog illeti. A gyermek pedig anyja vezeték- (családi) nevét és honosságát kapja. A táplálás és eltartás költségeit rende­sen az anya, megszöktetés esetén (le cas d'en­levement) 35) az atyának nyilvánított, elismerés esetén pedig a hiteles okmányban 30) elismerő köteles hordozni; az atyától az előbb irt két eset kivételével eltartási költség-fedezést in subsidio sem követelhetni. A vérfertőztető, ugy a házasságtörő 37) nenizésből származottak kivételével a canonjog szerinti kiterjedésben házasságon kivül fogan­tatott minden gyermek szülőinek következő há­zassága által törvényesíthető 3S), ha az a há­zasság kötése előtt már, vagy a házassági ok­mányban 39) elismertetett; ezután a törvényes há­zasságon kivlil fogantatott gyermek a tőle le­származottak javára halála után is törvényesít­tethető. 40) A code Napóleon a rescriptum nt­jáni törvényesitést nem ismeri. Az adoptio utjáni törvényesités, minthogy a törvény 4l) a házasságon kivül fogantottak iránt kivételt nem tészen, a gyermekül fogadó­nak ez iránybani szabadságát föltételezve, tör­vényes jogkövetkezményekkel létesíthető. A törvényes házasságon kivül fogantottaknak örö­kösödési joguk egyálalán nincsen ; há el nem is­mertettek, sem atyjok, sem anyjok, apai, ugy anyai rokonságuk hagyatékában pedig elisme­rés esetén sem örökösödnek. 42) Elismerés ese­tén atyjoknak és anyjoknak törvényes gyermeke­ikkel 1/3, ascendenseikkel más rokonokkal számban 3/4 részét öröklik annak, mit törvé­nyesittetésük esetén örök öltek volna 43); örökö­södni jogosult rokonok hián/án pedig atyjok és anyjuk összes hagyatékát öröklk, ") Kötelesek mindazt, mit az örökhagyótól kaptak, örökségrészükbe beszámíttatni 45) ; örö­kösödési igényüket elvesztik, ha az örökhagyó­tól örökségrészuk felét az örökhagyónak azon nyilvánításával vették fel, hogy örökségüket ezen félrészre szállítani kívánta; azon esetben azonban, ha a felvett rész a törvényből illeté­kes örökség felét nem ütné, a felényire leendő kiegészítést követelhetik 46) s a leltár jogjóiéte­ményét igénybe vehetik. 47) Az így szabályozott örökösödésnél, ha atyjok és anyjok előtt haltak el, leszármazottjaik által képviseltetnek. 48) A házasságon kivül fogantatott gyermek hagyatékát az apa, ugy az anya csakis törvény­szerű elismerés esetén örökölheti; ha mindketten elismerték, a hagyaték két hcsonrészre oszlik, egyik az apáé, másik az anyáé. 49) L e h ma n n Róbert, ügyvéd Déván. (Folyt, köv) A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntetőtörvénykönyv ja­vaslata iránti vélemény kidolgozása végett kikül­dött bizottság XXI. ülése, február 1 én. A mult ülés jegyzőkönyve hitelesittetvén, tárgyalás alá vétetett a 109. §,mely igy hang­zik: „Bűntett vagy vétség miatt, mely csak a sértett fél indítványára üldözhető, a jogosí­tottnak indítványa nélkül a bűnvádi eljárás meg nem indiható. 32) c. c 385. 33) c. c. 384. S4) c. c. 375-379. 85) c. c. 340. 86) o. c. 334. S7) Római jog szerint a nős férfiúnak nem fér­jes nöszemélyl/el nemi való közösü'ése liáznsságtörést nem képezett. Ettől eltéiőleg a code Napoleonjszerint házassá^törésnek kell hogy tekintessék, a code pénale 339. czikkének értelme kulönban nem lévén. ») c; c. 331. 3!!) c. c. I. könyv. 2-ik czim 3-ik fejezet. 40) c. c. 332. 41) c. c. 313—360. 42) Les enfans naturela ne sout point heritie rs c. c. 756. 43) c. c. 757. ") c. c. 758. 46) c. c. 760. 4e) c. c. 761. 4;) c. c. 773. és 769. ") c. c. 759. ") c. c. 765. H e 1 d ezen § ra azon megjegyzést teszi' hogy az pleonasmu-st foglal magában, mivel a­mondat első része ugyanazt mondja, mi a má- I sodikban van. Ennek ellenében felhozatott, hogy ha ha- j tározottan ki nem mondatnék, miszerint ezen I büntettek miatt a jogosítottnak indítványa nél­kül a bűnvádi eljárás meg nem indítható, ak- I kor megindittatnék az eljárás, és a vádlott az elővizsgálaton végig zaklattatnék, és csak az­után szüntettetnék meg az eljárás. Ezek után a 109. §. elfogadtatott. Elfo­gadtattak szintén a 110.—115. §§. A 116. §-ra nézve, mely igy hangzik: i „A jogérvényesen megállapított ítélet, végre­hajtása kizáratik: 1) az elitéltnek halála, 2) királyi kegyelem, 3) elévülés által," Friedmann elő;dó azon indítványt teszi, hogy megtoldassék még egy negyedik ponttal, mely igy hangzanék: „a perújítás jog­erejü megengedése által." Indítványának támo­gatására felhozza, hogy ha valaki jogerejűleg elítéltetik, megtörténhetik, hogy uj bizonyíté­kok felmerülése folytán & bíróság megengedi a perújítást. Ha már most a büntetés végre­hajtása nem függesztetik fel, megeshetik, hogy a perújítás folytán a vádlott felmentetik, ő azonban már azalatt kiállotta büntetését. Szük­séges tehát ezen esetről gondoskodni a tör­vényben. Ennek ellenében felhozatott, hogy a jog­erejü Ítélet végrehajthatóságát nem szabad alte­íálni, mivel ezen esetben sohasem hajtatnék végre az Ítélet. Igen sokszor megtörténik, hogy a vádlott pernjitásért folyamodik, daczára annak, hogy semmi uj bizonyítékot nem hoz­hat fel; a biróság pedig igen sokszor helyt ad a perújításnak, mivel nem kivánja a vádlottat elűini netalán felhozható bizonyt ékaitól. Ha tehát az előadó indítványa elfogadtatnék, ak­kor csaknem mindig végrehajtatlanul maradna a jogerejü Ítélet. Felhozatott továbbá, hogy egyetlen-egy büntető-törvénykönyvben sem foglaltatik ily I rendelkezés, és ha bhetne is ilyféle szabványt kimondani, az mindenesetre a bűnvádi eljárás | keretébe tartoznék. Felhozatott végül, hogy a törvényhozások . törekvése mindinkább odairányu', hogy a fe- ! lebbezés megszorittassék; az előadó indítványa I azonban még a háromszoros felebbezés után ; sem adja meg az Ítélet végrehajthatóságát, | hanem még uj három felebbezéssel toldja meg i a jelenlegi felebbezési rendszert. Ezen érvek ellenében az előadó felhozta, bogy ha szabad választása volna a közt, hogy ezen rendelkezés az anyagi vagy az alaki tör­vénybe vétessék fel, akkor mindenesetre az alakiba tenné. Azonban évtizedek múlhatnak el, míg nekünk bűnvádi eljárásunk lesz, és minthogy az anyagi i rabság kétségkívül meg­követeli, hogy ne a bírói ítélet merev végre­hajtása, hanem az igazság legyen a döntő szempont, szükségesnek látuá, hogy ezen ren­delkezés az anyagi törvénybe vétessék fel, m:ly előreláthatólag rövidebb idő mu'va fog életbe lépni, mint a bűnvádi eljárás. U al egyszers mind arra. hogy nem kívánja felfüggesztetni az itélít végrehajtását azon esetben, ahol az elsőfokú bíró megengedi a perújítást, hanem csak a jogerejűleg megengedett perújítás eseté­ben. Figyelembe ajánlja végre, hogy a vidé­ken igen könnyen lehet tanukat vásárolni, és ennélfogvaott a bírói itéletmég sokkal kevésbbé csalhatatlan mint a fővárosban. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az előadó indítványa nem fogadtatott el. A 120. §-ra, mely igy hangzik: „Az elévülés azon uapon kezdődik, a meiyen az Íté­let jogerőre emelkedett; ha pedig a büntetés végrehajtása már megkezdet tt: azon napon, amelyen az az elitéltnek ine^szökése által fél­beszakittatott", előadó azoti indítványt teszi, hogy az elévülés ne az ítélet jogerőre emelke­désétől, hanem az ítélet keltétől számíttassák. Megtörténik ugyanis gyakran, hogy valamely itéletmeghozatik, de a vádlót megszokó se, vagy egyáltalában távolléte miatt nem hirdettethetik ki, ennélfogva jogerőre sem emelkedhetnék és az elévülés sem kezdethetnék meg. Ennek ellenében felhozatott, hogy ez szintén processnális kérdés és a bűnvádi el­járásba tartozik, melynek feladata lesz meg­határozni, ko^'y mikor váiik jogerejüvé az ítélet. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az elő­adó indítványa nem elfogadtatott el. A 121. §. észrevétel nélkül elfogadtatván, előadó indítványozza, hogy a 122. § hngyassék ki, mivel a hivatalvesztés és a po­litikai jogok gyakorlásának felfüggesztése is büntetést képez, tehát szükséges, hogy az el. évülés ezekre is kiterjedjen. Ezen iuditvány elfogadtatván, a 122. §. kihagyandónak véleményeztetett. A 123. és 124. §§. észrevétel nélkül el­fogadtatván, az általános rész tárgyalása befe­jezettnek nyilváníttatott. Elnök a szakosztály tárgyalásaira való tekintettel felveti a kérdést : kimondandónak véli-e a bizottság, hogy a törvényjavaslatnak letárgyalt része a részletes tárgyalás alapjául elfogadható. Mire a bizottság tagjai egyhangúlag igennel felelvén, a határozat ezen értelemben kimondatott. Elnök szükségesnek tartaná, hogy az egyes határozatok közt netalán fennálló ellen­mondások kiegyenlítése végett a bizottság még egy ülést tartson. Ennek következtében jegyző megbiza­I tott, hogy a legközelebbi ülésig terjessze elő j azon határozatokat, melyek egymással ellen­| mondásban vannak és ennek alapján a bi­zottság az ellenmondások kiegyenlítése iránt j határozni fog. Ezzel az ülés bezáratott. A febr. 8-án tartott zárülésben jegyző előterjesztette azon határozatokat, me­lyek egymással összhangzásba volnának ho­zandók. A bizottság azonban nem látta szük­ségesnek eddigi határozatain bármi változta­tást is tenni. — Végül köszönet szavaztatván az elnöknek és a jegyzőnek, előadóvá a szak­osztály számára Dr. Fayer László választatott meg, ki egyszersmind megbízatott a szakosztály­hoz intézendő Írásbeli jelentései készítésével is. Vegyes közlemények. Az ügyvédi kamarákból. *(A budapesti általános ügy­véd értekezlet hetes bizottságának v á 1 a s z t á s i a j án 1 at a.) Elnök: Horváth Boldizsár. El nök-helyettes : Funták Slndor, Ghyczy Gyula, Titkár: Siegmund Vilmos, Stehlo Kornél. Pénztárnok: Morlin Imre, Toperczer János. Ügyész: Győry Elek, Perlaky Kálmán. Választmányi ta­gok: Audaházy László, Baintner Imre, Burián János, Darányi Ignácz, Duzs Lajos (Kalo­csáról), Emey János, Funták Sándor, Fried­mann Bernát, Gorove Antal, Ghyczy Gyula, Hodossy Imre, Környei Ede, Köves György, Lö­vik Adolf, Németh Antal, Niedermann Pál (Esztergomból), Nyiri Lajos, Kudnyánszky Ferencz, G. Szabó János, SzMényi Károly, Unger Alajos, Weiser Károly. Póttagok: Agorasztó Szilárd, Balogh Slndor, Francisci Kázmér, Granatér László, Kuntz Jenő, Lövészi György, Matuska Péter, Piufsich Frigves, Stiller Mór, Széky Antal, Végh János, Zboray | Béla. * (A budapesti ügyvédek tekin­télyes száma) magánértekczletre összegyűl­vén, a karaara alakulására következő szava­zatinévsorban állapodott met;: Elnök: Ghyczy Gyula, elnök-helyettes: Funták Sándor, tit­kár: Dr. Siegmund Vilmos, ügyész: Dr. K ö r n y e y Ede, pénztárnok : Morlin Imre ; választmányi tagok: Dr. Bróde Lipót, Dr. Darányi Ignácz, Dr. Francisci Káz­mér, Dr. Friedmann Beruát, Dr. Győry Elek, Hodossy Imre, Dr. Mezey Mór. Kövess György, Kuncz Jenő, Dr. Krajtsik Ferencz, Dr. Lövik Adolf, Dr. Stiller Mór, Dr. Schmidt József, Dr. Sehmidt Titus, Dr. Tötök Béla, Dr. Gombár Tivadar, Gaszner Lajos (Kalocsa), Szentgály l Ferencz (Esztergom).

Next

/
Oldalképek
Tartalom