Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 52. szám - A közjegyzői díjszabás 21.§ áról

415 méltattatnak s szakbeli kérdésekben véleménye iránt megkérdeztetik, akkor valóban nem csodálkoznánk azon,ha az ügyvédi rendtartásról szóló törvény idő előtt lejárná magát, népszerűtlenné válnék s egygyel szaporitná azon törvények számát, melyek irva igen, de az életben alkalmazva nem lesznek. Pálffy Károly, székesfehérvári ügyvéd. közjegyzői díjszabás 21.§ áról. A közjegyzői díjszabás 21. §-a azt mondja: »A közjegyzőnek mint birói megbízottnak hagyatéki, csőd- és hitbizományi tömegek leltározásáért, valamint árverésekért fél napra 3 frt, egész napra 5 frt napi dij jár.« Ha a közjegyző egy nap alatt egy ügyet végez, úgy ezen szakasz alkalmazása iránt semmi kétség fen nem forog. Mennyi illeti azonban a közjegyzőt akkor, ha egy nap alatt több leltározást vagy árverést telje it ? El kell-e neki osztania a 3—5 frt napidijat a végzett ügyek között, vagy pedig azt minden egyes ügynél külön-külön felszámithatja ? A ministeri díjszabás ez iránt semmi utasitást nem tartalmaz. Biróságaink egy része ragaszkodva ahoz, hogy a fentebbi 21. §-ban »napidíj«-rol van szó, a napidij pedig az igazságügyminiszteriumnak 1874. é. jan. 29-én 3341. sz. a. kibocsátott rendelete szerint a birák- és bírósági hivatalnokoknál mindig csak egyszer levén felszámitható, a közjegyzőket, még ha egy nap alatt több ügyet végeznének is, az szintén csak egyszer illetheti. Részemről azonban ezen értelmezést helyesnek nem tartom. A közjegyzői törvény és a dijszabás világos határozatai és szelleme azt tanusitják, hogy a közjegyző minden egyes ügytől dijait külön számithatja. Ezen szabály alól csakis a közjegyzői törvény 200. §-ának esetében van kivételnek helye, midőn t. í. ugyanzon közokirat több egymással összefüggő ügyletet foglal magában, s ez esetben a dij csak egyszer, a közjegyzőre legkedvezőbb tétel szerint számítható. Úgyde ha én több külön birói megbízáson alapuló cselekvényeket,péld. több hagyaték leltározását, vagy több árverést ugyanazon egy nap alatt teljesítek, ezt még ha akarnám, sem foglalhatnám ugyanazon egy okiratba, s így a közjegyzői törvény 200. §-a ezen esetre alkalmazható nem lévén, világos, hogy a közj. minden ügylettől külön dijat követelhet. De továbbá a bírósági napidij nem azonos a közjegyzői 21. §. szerinti napidíjjal; mert a birák munkájokért rendes fizetést húznak, a melyért annyi ügyet tartoznak elvégezni, a mennyit képesek, napidijuk csupán az utazás alkalmával felmerülő lakás- és élelmezési költségek fedezésére szolgál,ennek pedig nem a 21. §.-ban érintett dij, hanem közjegyzői díjszabás 20. §.-ában lakás és élelmezés fejében megállapított utazási költség felel meg,— melyet a közjegyző természetesen mindig csak egyszer követelhet egy napra. Azonban a 21. §-ban foglalt dij bár »napidij«-nak neveztetik, a közjegyző munkadiját képviseli^ mint ilyen minden egyes ügytől külön jár. Ehez némileg analóg eset foglaltatik a bírósági végrehajtókról szóló 1875. évi IX. t. cz. 4. §-ában, mely szerint ha a végrehajtó ugyanazon időben és helyen több végrehajtást teljesít, az eljárási dijat minden ügyért külön-külön számithatja fel. S igy miután a végrehajtók rendszerint a hagyatéki leltározást is eszközlik, előállhat azon eset, hogy mig a végrehajtó ugyanazon napon felvett 5 leltározásért 3 írtjával 15 frtot kap, a közjegyzőhasonló 5 leltározásért kap csak 5 forintot. Ez olyan ellenmondás, mely nem lehetett szándékában a magas kormánynak. De végre a czélszerüség is azt javasolja, hogy a közjegyzőnek mint birói megbízottnak munkadija minden egyes ügytől külön-külön járjon ; mert ellenkező esetben nem fogja magát indíttatva érezni arra, hogy egy nap alatt több ügyet végezzen, s a felek jelentékeny megtakarításban részesülnek már az által, hogyha a fuvar és az élelmezési dij több ügy között megosztatik. Óhajt ndó volna tehát, hogy a közjegyzői díjszabás 21-dik §-sa a közjegyzői törvény és a díjszabás többi tételeinek megfelelő magyarázatot.illetőleg módosítást nyerne ;igen óhajtandó volna az is, hogy az igazságügyministerium a közjegyzőnek mint birói megbízottnak dijait a 21. és 22. §. helyett részletesen szabályozná, s azok megállapítását nem bizná a bíróságra, mert a közjegyző tekintélyét nem emeli az, ha felszámított és a törvény érlelőében beszedett dijai a bíróság által utólag kisebb összegben állapíttatván meg, ő azok visszafizetésére köteleztetik. Egy közjegyző. TÖRVÉNYJAVASLATOK. Indokolás a jelzálog-intézetek által kibocsátott záloglevelek biztosításáról szóló törvényjavaslathoz.*) A közelebb lefolyt pénzválság alkalmával, a melynek kártékony hatása az ország pénz-és hitelviszonyaira még jelenleg is érezhető, előtérbe nyomult annak szüksége, hogy a jelzálogos kölcsönüzletekkel foglalkozó intézetek által kibocsátott záloglevelek birtokosainak jogai, ujabb pénzvagy hitelviszonyok folytán előfordulható esélyek ellen és rendes viszonyok közt is, gondatlan vagy j hanyag üzletvezetés által, vagv csőd esetében bekövetkezhető károsítások ellen lehetőleg megI óvassanak. Minthogy ilyen záloglevelek nagy mérvben árva, gyámi és más közkezelés alatt álló pénzek gyümölcsöztető elhelyezésére használtatnak, és a tapasztalat bizonyította, hogy jelenleg az ezen jelzáloglevelekre megkívántató biztosítékról kellőleg gondoskodva nincsen, sürgős szükségnek bizonyult, hogy a jelzáloglevelek kibocsátása iránt a törvényhozás utján intézkedés történjék. Figyelemmel kellett a törvényjavaslat szerkesztésénél a jelenleg már működő és zálogleveleket kibocsátó hitelintézetek viszonyaira lenni, minthogy ezeknek alapszabályai és az ezeken alapuló üzletkörük, a speciális jelzálogban teljesebb mértékben feltalálható biztosítás alkalmazását kizárták. Ennél fog\ a a hiteltelekkönyvek által elérhető jelzálogi fedezettől eltekintve, más óvó-és biztosító rendszabályok megállapítása vált szükségessé. Biztosítási módozatnak kínálkozott a jelzálogos kölcsönüzlettel foglalkozó intézeteknek szoros állami felügyelet alá helyezése és az egész üzletvezetésüknek kiküldendő kormánybiztos általi ellenőrzése. A mult országgyűlés végén elfogadott kereskedelmi törvénykönyvben azonban a részvénytársulatokra elvként kimondatott, hogy minden közvetlen állami beavatkozás mellőzendő ; ennélI fogva ezen törvényhozásunkba befogadott elvtől eltérni és kivételeket megállapítani nem mutatkozott czélszerünek. A tapasztalat számos esetekben kétségtelenül igazolta, hogy a kormánybiztosok által gyakorolt felügyelet nem felelt meg az ahhoz kötött várakozásnak. Az állam ily közegeinek kiküldése által oly erkölcsi felelősséget vesz magára a nagy közönséggel szemben, a melynek minden viszonyok közt nem képes kellően megfelelni. Legczélszerübbnek mutatkozott ennélfogva mindazon intézkedéseket, a melyek a záloglevelek lehető teljes biztosítására szükségesek, a törvényjavaslatban részletesen felsorolni, és ennek folytán ezen nagy összegeket képviselő értékpapírok tulajdonosait jogaikban határozott és kimerítő törvényes intézkedések által megvédeni és igy a záloglevelek kibocsátását és a fedezeti alap épségben tartását, nem kormánybiztos kiküldetése által, hanem a törvényben megállapított módozatok által egyöntetüleg és kimeritőleg biztosítani. Ezek alapján a javaslat a következő elveket veszi kiindulásul: 1. Egyik fő elve a javaslatnak, hogy a forgalomban levő záloglevél-mennyiség a záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgált jelzálogok mennyiségével és összegszerű értékével arányban álljon. E szerint csak oly mennyiségben bocsáthatók ki záloglevelek, a milyenben csak jelzálogilag biztosított kölcsönökkel fedezve vannak. Mindaddig, *) A törvényjavaslat szövegét a 47. számban kőzöli tük. S z e r k. 1 mig az ezek fedezetéül szolgáló kölcsön bekebelezés által jelzálogilag biztosítva nincs, ilyen záloglevelek ki nem adhatók. A záloglevelek azon mértékben vonandók ki a forgalomból, a mint a rendes törlesztésen felül is, rendkívüli önkéntes visszafizetések, vagy a kölcsönnel terhelt ingatlanoknak, akár az intézet, akár más hitelezők kérelmére történ* végrehajtási eladása által, a jelzálogilag biztosított kölcsönök kevesbednek. 2. Másik főelve a javaslatnak, hogy az intézetnek jelzálogilag biztosított kölcsönei kizárólag a forgalomban levő záloglevelek fedezetéül szolgálnak, és hogy ennélfogva a záloglevelek birtokosait elsőbbségi jog illeti meg azokra nézve az intézet minden egyéb hitelezői előtt, ugy végrehajtás, mint csőd esetében. Részletes indokolás !•§• A jelzálog-levelek kibocsátására vonatkozó jogosítvány ezen törvényjavaslat elfogadása után is, mindaddig, mig ez iránt külön törvény nem hozatik; a jelenleg fennálló szabályok értelmében nyerhető. Minthogy e tekintetben a kormány ellenőrzési joga nem mellőzhető — az ezen §-ban foglalt intézkedés értelmében, köteles leend minden zálog-levelek kibocsátására jogosított pénz-intézet alapszabályait, mielőtt az uj kereskedelmi törvény értelmében az illető törvényszéknek bejegyeztetés végett bemutatja, előbb a kereskedelmi ministernek átvizsgálás végett beterjeszteni. Az alapszabályok ezen beterjesztése nem történik azon okból, mint az előbbi törvények értelmében: hanem leginkább azért, hogy a miníster meggyőződjék arról, milyen összeg erejéig, milyen részletekben és milyen törlesztési feltételek mellett bocsát ki az illető intézet zálog-leveleket. Kiterjed az alapszabályok ezen vizsgálata különösen arra, vajon kellőleg gondoskodva van-e az intézet ügykezelésében, könyvviteli berendezésében és a zálog-levelek nyilvántartási jegyzékében, hogy az egész jelzálog-levéli üzlet könnyen áttekinthető legyen, és a kezelésnél is mindazon biztosítékok meglegyenek, a melyeket a zálog-levél-birtokosok érdeke megkíván, 2. §. Első sorban azon kölcsönök, a melyeket valamely intézet ad, a jelzálog-levelek biztositékát képezik. Azonban oly pénz-intézetek, amelyek nem kizárólag jelzálog-kölcsönökkel, hanem más üzletekkel is foglalkoznak, alaptőkéjüknek vagy vagyonuknak bizonyos részét szintén a jelzálog-üzletre fordíthatják. Ez által módjukban lesz, ha a saját jelzálog-levelek árfolyama az intézetekre kedvező lesz, ezen ingó vagyont ilyek bevásárlására fordítani. Minek következtében sem a jelzálogkölcsönök felmondására, sem pedig az esedékes törlesztési részletek tulszigoru behajtására nem íog kényszeríttetni. Megakadályozható ily czélra rendelkezésra levő pénz által a jelzálog-levelek felette nagy árcsökkenése, ami csak a jelzálog-birtokosok előnyére van. Miután azonban csak jelzálogilag biztosított kölcsönök alapján bocsáthatók ki zálog-levelek, magától értetődik, hogy a pénz-intézetek ilyen ingó vagyona ily kibocsátás alapjául nem szolgálhat. 3. §. Tüzetes meghatározást nyer ezen §-ban azon mód, a mely által vagyonának bizonyos részletét a zálog-levelek biztosítására lekötheti. Az ingatlanok lekötése a telekkönyvi bekebelezés által eszközöltetik, az ingóságoknál pedig külön kezelés által történik. 4- §• Záloglevelek csak oly arányban adhatók ki a milyen arányban jelzálogos kölcsönök által biztosítva vannak. Ennélfogva köteles a pénz-intézet, mihelyt valamely jelzálogos követelése befolyik, ennek megfelelőleg zálog-leveleket a forgalomból kivonni, hogy a jelzálogos követelés és a jelzáloglevél közti arány folytonosan megtartassék. Az e körüli eljárás részletes szabályozást nyer az alapszabályokban és a könyvvitelben, és az erre vonatkozó határozatokat a kereskedelmi miníster fogja átvizsgálni.