Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 4. szám - A végrehajtási eljárás és a polg. törv. rendtartás módosítását tárgyazó törvényjavaslat 2. [r.] - Az értékpapirok 2. [r.]

- 23 — Csukássy indítványozza, hogy a 16 év 18-ra emeltessék, mivel kívánatos, hogy a 16. és 18. év kÖ2ti korban levők szintén csak előleges megvizsgálás után vétessenek blinvád alá. Ha ez nem történik, akkor a biró igen sok esetben felteszi a beszámithatóságot ott is, aho1 annak nem volna szabad megtörténnie. Felhozza továbbá, hogy Németországban sokkal magasabb fokon áll a civilisatió, mint nálnnk, és mégis nem 16, hanem 18. év van e tekintetben megállapítva. Az ezen §-hoz csatolt indokolás is inkább a 18, mint a 16. év mellett szól. Ezenkívül iggodalmát fejezi ki szóló az iránt, hogy végrehajtható lesz-e ezen §. ntolsó bekezdésének rendelkezése, mely szerint a kiskornak javító intézetekben helyeztessenek el. Magyarországon csak egy javitó intézet van, a pesti dologház, és ez is roszabb, mint bármely börtön. Kívánatosnak tartaná tebát hogy a törvénybe /eivétessék Í>Z, a»»! % üéniet törvényben és az osztrák javaslatban benne van, hogy t. i. az ily gyermekek atyai fenyítésnek ada'nak ki, és a javító-intézet csak alternative vétetnék fel a törvénybe. Ezen indítvány elfogrdtatott, és e szerint kimondatott, hogy a 82. §-ba 16 év helyett 18 év tétessék, és a/onkivü1, hogy azon kiskorúak, akik a cselekményök bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírtak, vagy javitó intézetbe való elhelyezésre itélheők vagy pedig az atyai megfenyitésre adatnak ki. Tárgyalás alá vétetvén a 84. §., mely igy hangzik: „Ha pedig a fentebbi saakaszban meghatározott kora egyének a cselekmény elkövetésének idején képesek voltak ennek bűnösségét felifcmerni, a következő szabályok szerint lesznek bünteteudők : 1) halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett miatt: 2 évtől 5 évig terjedhető börtönnel; 2) 5 évtől 15 évig tartó fegyházzal vagy államfogbázzal büntetendő bűntett miatt: 2 évig terjedő börtönnel, illetőleg államfogházzal; 3) más bűntett miatt 2 évig terjedhető fogházzal; 4) vétség miatt elzárással. Hiva'alvesztés, vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése a jelen szakasz értelmében büntetendő egyének ellen nem állapítható meg, F a y e r előadó utal arra, hogy a büntetéseknek ezen erős reductiója arra van alapítva, hogy a 83. §-ban nem 18, hanem 16 év vétetik fel mint maximum. Ha tehát a bizottság a 18 évet ajánlja, akkor a 84. §-ban foglalt büntetési tételeket is emelni kell. Ennek folytán a bizottság kimondotta, hogy a 84. §-ban foglalt büntetési tételek megfelelelőleg emelendők lesznek ; az egyes büntetési tételek megállapításába azonban a bizottság nem bócsátkozofr, mivel ennek megállapítása az egész büntetési rendszerrel szoros kapcsolatban áll. A 85., 86., 87., 88. és 89. §§-ok észrevétel nélkül elfogadtatván, a 90. §-t, mely igy szól: „Ha az enyhitőkörülmények oly nagy Bzámmal forognak fenn, vagy annyira nyomatékosak: hogy a cselekményre meghatározott büntetésnek legalacsonyabb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, ez esetben ugyanazon büntetési nemnek alacsonyabb foka, és ha ez is tulszigoru volna, haározott időttartamhoz kötött fegyház helyet börtön, börtön helyett fogház, fogház helyett elzárás, elzárás helyett pénzbüntetés, ezen büntetési nemek legalacsonyabb mértékéig állapitható meg. Halálbüntetés vagy életfogytig tartó fegyház helyett 15 évi fegyháznál csekélyebb büntetés a jelen §. esetében sem állapit ható meg," előadó elfogadásra ajánlja, mindazáltal szükségesnek tartaná, hogy az ezen §-ban foglalt intézkedés kivételes volta magában a törvény szövegében jobban kiemeltessék. A §. második bekezdésére nézve pedig megjegyzi, hogy szükséges volna a birónak szélesebb hatáskört adni rendkívüli enyhítésre a halálos életfogytiglani fegyháznál is. A határozott idejű fegyháznál a birónak oly széles hatáskör van adva, hogy a 15 évi fegyház és az 1 évi börtön közt mozoghat ítélete. A halállal vagy életfogytig tartó fegybázzalsujtott bűntetteknél pedig a 15 évi fegyházon alul nem mehet. Ezen rendkívüli megszorítás nincs indokolva, mert az ezen büntetésekkel sújtott bűntetteknél is képzelhető az enyhítő körülmények oly túlnyomó nagy száma, hogy a 15 évi fegyházon alul kelljen mennie a bírónak. C s u k á s s y a 90. §-t nem fogadja el, mert oly enyhitési jogot lát benne, mely lerontja az egész törvényjavaslatnak azon szabványát, miszerint minimumot szab a büntetések számára. Ezen §. a birónak oly tág kört ad, mely ugy mint eddig, a biró bölc3 belátásától teszi függővé a büntetés kiszabását. Hogy mik legyenek a rendkívüli enyhítő körülmények, és hogy mikor állnak elő azon esetek, melyek ide lartoznak, az a törvényben nincs meghatározva. Az eredmény tehát az lesz, hogy a biró nemcsak a rendkívüli, hanem a rendes esete£V?3 in ?lbolmte~ai fogja ezen §-t. Ha a törvényhozó figyelembe akarja venni a rendkívüli körülményeket, határozza meg a miuimumot ugy, hogy ezek is essenek bele a rendes büntetési keretbe, de ne adjon a birónak oly széles hatáskört, mely őt minden tekintetben f; lszabaditaná a relatíve határozott büntetési tételek korlátai alól. Ami az előadónak azon indítványát illeti, hogy a halál- és az életfogytig tartó fegyháznál is szélesebb hatáskör adassék a birónak, ezt szóló a halálbüntetésre nézve nem tartja szükségesnek, mivel már ki van mondva a 89. §-ban, hogy a halálbüntetés átváltoztatható életfogyliglani fegyházra, a 90. §-e8etében pedig átváltoztatható 15 évi fegyházra. Az életfogytiglani fegyházbüntetést illetőleg azonban elismeri, hogy itt a rendkívüli enyhítésre a birónak semminemű jog nem adatott. Nem ellenzi tehát, hogy azon esetben, ha a 90. §. az ő véleménye ellenére elfogadtatnék, kimonda8sék, hogy a kivételes esetek számára itt is adassék a birónak jog a rendkívüli enyhítésre. Kö r ny ei a 90. §-t a törvényjavaslat egyik fénypontjának tartja. Nem pártolhatja tehát Csukássy indítványát, mely szerint ezen §. kihagyandó volna. A büntetési tételeket olykép meghatározni, hogy azok minden előforduló esetre alkalmaztathassanak, és másrészről a biró mégis kellő korlátok közé legyen szorítva, nem lehet. Vagy meg kell tehát szüntetni a minimumot, mint a43-iki javaslat tette, vagy ki kell válagztani a kivételes eseteket a rendes esetekből, amint a jelen javaslat a 90. §-ban teszi. Arra nézve, hogy a biró a kivételes esetek számára hozott rendelkezést nem fogja alkalmazni a rendes esetekre, biztosíték gyanánt fog szolgálni az, hogy akkor, midőn a biró a 90 §-t alkalmazza, indokolnia kell, hogy ezt miért teszi. Szóló szükségesnek tartaná, hogy a törvénybe felvétessék a biró azon kötelezettsége, mely szerint indokolni tartozik, hogy miért alkalmazza a 90. §-t. Ez elég garantiát nyújt a visszaélések ellen és ennélfogva a 90. § t elfogadja. Hogy magában a törvényben jobban kiemeltessék a 90. §. kivételes alkalmazandósága, azt nem tartja kivihetőnek. Az előadó indítványát azonban, mely szerint az életfogytig tartó fegyháznál is adassék a birónak jog rendkívüli enyhítésre, pártolja. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a 90. §. elfogadtatott, és kimondatott, hogy az életfogytig tartó fegyháznál is adassék jog a birónak a rendkívüli enyhítés alkalmazhatására. Ezután a 91. és 92. §§. észrevétel nélkül elfogadtatván, a 93. §-nál, mely igy hangzik: „A vizsgálati fogságnak vádlott hibáján kivüli hosszú tartama a szabadság vagy pénzbüntetésbe beszámítandó, az Ítéletben mindazonáltal kiteendő, hogy a büntetésből menynyi vétetik ezáltal kitöltöttnek. A szabadságbüntetések ekként beszámítandó része azonban nem haladhatja tul azon időt, melyet vádlott a vizsgálati fogságban töltött" előadó felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a német büntető törvénykönyv illető §-ából azon megszorítás, hogy a vizsgálati fogság csak akkor számittassék be, ha a vádlott hibáján kivül tartott hosszabb ideig, kihagyatott azon oknál fogva, mivel csak neézségre ad alkalmat annak megítélése, váljon a vádlott hibájából nyult-e hosszura a vizsgálati fogság vagy nem. Csukássy osztja ezen véleményt, és kihagyatni kívánja a §-ból ezen megszorítást. Ezek alapján ezen §. a következő szövegezésben fogadtatott el: „A vizsgálati fogság tartama a szabadság- vagy pénzbüntetésbe beszámítandó" stb. Ezzel a VII. fejezet tárgyalása befejeztetvén, az ülés bezáratott. Vegyes közlemények. Egyleti hirek. * (Meghívás) a budapesti ügyvédi egylet igazgató választmánya által f. hó 29-én esti 6 órakor az egylet helyiségeiben belkezelési ügyek elintézése végett tartandó ülésre. Kelt Budapesten, 1875. évi január 25. Elnöki megbízásból: dr. S i e g m u n d Vilmos, egyleti titkár. Különfélék. * (A királyi főügyész) a következő, mult számunkból kiszorult körrendeletet intézte az uzsora kérdésében a kir. ügyészségekhez : Legutóbbi körutam alkalmával több kir. ügyész tett hozzám előterjesztést azon szertelen pusztítások felől, melyeket a nép alsóbb osztályai közt az uzsora okoz. E csapás azóta csak növekedett, még pedig oly mérvben, hogy annak tovább terjedését a kir. ügyészség tétlenül többé nem nézheti. A kir. ügyész nr bizonyosan komolyan észlelte a bajt és ismeri is azt minden alakjában és jelenségeiben. Felüláll minden kétségen,=hogy az uzsoraveszély forrása nem az 1868. XXXI. t. cz. rendelkezésében, hanem az átalános gazdászati körülményeken kivül közvetlenül ama törvény értelmének félremagyarázásában s az azzal való visszaélésben keresendő. Hogy a törvényben említett kamatláb — az évre szóló száztóli — mellőzésével a kötvényekben határozatlan, alig kiszámítható kamat, szóval egy álkamatláb állapittatik meg ; hogy az ily módon szerkesztett határozatlan feltételeket tartalmazó okiratok, a telekkönyvi szabályok ellenére, még be is kebeleztethetnek: annak nem a törvény az oka. Hogy ezen most jelzett eljárás épen az 1868. XXXI. t. cz. nevezetesen annak 1., 2., 3., 4. §§-ai kijátszására irányul és hogy ezen — és ehhez hasonló esetekben a csalás — tehát egy büntetendő cselekmény gyanúja rendszerint felmerül, azt ön előtt bővebben magyarázgatni nem szükséges. A fentebbiek által meg van határozva a kir. ügyész ur magatartásának köre. Az 1868. XXXI. t. cz. által a szerződési kamatláb korlátozása megszüntettetvén, természetes, hogy az emiitett törvényezikk szabványainak megfelelőleg kikötött bármily magas kamatláb nem szolgálhat az ön hivatalos közbenjárásának tárgyául. De közbenlépend s a megtorlást a legerélyesebben fogja a királyi ügyész ur stirgölni mindazon esetekben, melyekben az uzsora az adós csalárd félrevezetésével szerzett magának foganatot. Egyelőre az irás és olvasásban való járatlanságnak, a nyelv nem értésének kizsákmányolását és a kötvény szokatlan, a tartalmat álezázó szerkezetét jelölöm meg mint olyat, melyre a kir. ügyész ur kiváló figyelmet forditand. Kisérje figyelemmel a botrányos ügyekben eljáró ügyvédek üzelmeit is, s azokat ne késsék az illető ügyvédi kamaráknak feljelenteni, hogy megítéltethessék: vájjon az ügyvéd nem tett-e olyat, a mi ügyvédi hivatásával, esküjével, kötelmeivel ellentétben áll. Ennyiből áll utasításom, melyet önnek gyakorlatiassága s erélye fog kiegészíteni. A felmerült esetekrő esetről-esetre hozzám jelentés teendő. Budapesti 1875. jan. hó 14-én. Kos ma Sándor, kir. főügyész. * (A képviselőház jogügyi bizottsága) az örökösödési eljárásra vonatkozó, s az igazságügyminiszter által legújabban beterjesztett törvényjavaslatot Eötvös Ká rolynak, a végrendeletekről szólót pedig H oránszky Nándornak osztotta ki előadásra.