Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 3. szám - Észrevételek. 1. [r.]

— 19 — * (Az „irók és művészek társaságának") évi rendes közgyülésén, Törzs Kálmán ur jelentést tett a kiküldött bizottság által elkészített azon törvényjavaslat iránt, mely szellemi javak tulajdonának megoltalmazását tüzte ki czéljául. Jelentéséből kiemeljük e kérdés fejlődésének történetét azon időtől kezdve, mikor az hazánkban először felmerült, egész a legujabb korig. „E tárgy régibb történetének tüzetes fejtegetését — mint jelentést tevő hangsulyozá — találjuk a „Bpesti Szemle" egy régibb folyamában Kelemennél. E szerint egy Ausztriában 1775-ben kiadott császári pátens szigoruan tiltja az utánnyomást, kivéve ha az eredeti kiadásból kevés példány nyomatott s drágán árultatik, mely esetben ujabb kiadásra engedély nyerhető. 1781-ben az utánnyomás tilalma csak belföldi müvekre szorítkozott, külföldi s a könyvbiráló bizottság czenzuráján keresztül bocsátott müvekre azonban megengedtetett. Magyarországon 1703-ig nem volt ily tárgyú rendelet. Ekkor Takács Ádám, gőnyi magy. prot. egyháztörténeti iró Paczkónál kiadta „halotti beszédeinek" első kötetét, melyet Landeper pesti kiadó utánnyomatott. A szerző erre panaszt emelt az akkori helytartótanácsnál, minek folytán az osztrák rendelet nálunk is életbe lépett, s kihirdettetvén, az utánnyomásra büntetés és az okozott kár megtérítése mondatott ki. Még az évben, a m. k. udvari kanczellária felterjesztést tőn, hogy az osztrák termékek nálunk külföldieknek tekintessenek s utánnyomásuk szabad legyen,. Az 1794-ben erre adott válasz elutasitólag hangzott. 1831-ben a viszonyosság szabálya a rajzolatokra és rézmetszetekre is kiterjesztetett. Az irodalom emelkedésével mind nagyobb szükség lőn az irodalmi életből kifejlődő jogviszonyok szabályozására, Toldy Ferencz 1840-ben értékes anyagot gyüjtött össze, mely azonban inkább kazuisztikus becsű lévén s nélkülözvén a szerves törvény alakját, azt Szemere Bertalan rendszeres törvényjavaslat formájába öntötte, a törvényhozás elé terjesztette, mit az el is fogadott s kevéssel az országgyűlés berekesztése előtt királyi szentesités alá terjesztett. De a m. kir. udvari kanczellária e hosszabb tárgyalást igénylő fontos javaslatra nem tudott más véleményt adni, mint hogy küldessék az véleményezés végett a helytartótanácshoz s a könyvizsgáló hivatalhoz, ő majd csak azután tárgyalhatja s a legfelsőbb határozatot csak azután tudathatja a következő országgyűléssel. A helytartótanács s a központi könyvvizsgáló szék véleményes jelentését 1845-ben a m. kir udv. kanczellárához felterjesztvén, az udv. kanczellária e vélemények tekintetbevételével a maga részéről is fölterjesztést készített, midőn gr. Apponyi György főkorlátnokhoz 1846-ban egy kir kézirat érkezett, oly felhívással, vizsgálná meg, váljon az örökös tartományok számára „az irodalmi és művészeti jog védelmére" 1846. okt. 19-én kelt törvény — mely Szemere javaslatának sok részét elfogadta, Magyarországon alkalmazható-e s minő módosításokkal? Szemere javaslata ennélfogva a helytartótanácsnak viszszaküldetett, hogy azt, tekintettel az osztrák törvényre, ujabb tárgyalás alá vegye. Ez ujabb jelentését 1847. jul. 27-én Bécsbe fölterjesztvén, az udv. kanczellária Jássay Pállal el is készíttette az országgyűléssel közöltetni szánt javaslatot. Az 1848 —49-ki események azonban e javaslat országgyűlési tárgyaltatását meghiusították. Az 1852. nov. 29-ki pátenssel az osztrák polg. törvénykönyv behozatván, ennek 72-ik számu függelékével behozatott az osztrák irói jogról szóló törvény is. Időközben e törvénynek hiányai tapasztaltatván, 1858-ban a cs. kir. igazságügyminiszterium kérdést intézett a m. kir. tud. akadémiához e tárgyban. Az akadémia, tekintve, hogy a szerzői jogról szóló osztrák törvénynél az 1844-ki magyar törvényjavaslat is használtatott, e törvényen csak némely szabatosabb kifejezést javasolt s csak a szinmüelőadási jogra véleményezett módosításokat. Az 1860. okt. 20-ki diplomával az osztr. polg. törvénykönyv hatálya Magyarországon megszűnt. Az 1862-ki országbírói értekezlet azonban az osztr. polg. törvénykönyv némely rendeletét fenntartotta, s az országbiroi értekezlet 23. §-a így hangzik: „az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény oltalma alatt áll. "Demely törvény oltalma alatt? az lett a kérdés. Miután magyar törvény nem volt, az vélelmeztetett, hogy az osztráké alatt. 1863-ban Dessauer uj-pesti rabbi egy müvének utánnyomása ujra felszínre hozta e kérdést. Ez alkalomból az akkori kormánykörökben szóba jött, nem lenne-e czélszerü a helytartótanács 1847-ki fölterjesztését ujabb tárgyalás alá venni? Ennek további elintézése már ugy is az országgyülés körébe vágván, határozatba ment, hogy a kérdés kedvezőbb időre halasztassék, annál is inkább, mert a szellemi tulajdonjog kérdése a frankfurti német szövetségi gyűlésen is előkerült s törvényjavaslat volt készülőben, melyről hitték, hogy mint a német átalános kereskedelmi törvénykönyvet, ezt is tekintetbe veszik Ausztriában, de kivált, hogy az ujabban sokat tisztult európai nézetek színvonalán álló müvet várhatni s hogy az oly elvi kérdéseket tartalmazand, melyek más régibb codificatiókban még nem foglaltatnak. Ez a tárgy tehát egyszerűen letünt a napirendről. 1867-ben a Kisfaludy-társaság bizottságot küldött ki, mely a meglevő anyag és munkálatok nyomán javaslatot dolgozzék ki. A munka el is készült, de nem volt rendszeres javaslat, hanem egyszerű átvétele a Szemere javaslatának, megbővitve nehány ujabb eset feldolgozásával. Még a kormány 1847-ki javaslatai sem használtattak fel, miután a bizottság csak anyagot kívánt nyujtani a kormánynak. Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter azonban abban a véleményben, hogy rendszeres javaslattal van dolga, kinyomatta s a képviselőház tagjai közt kiosztatta. A mü azonban ezen alakjában visszautasittatott s most is ott található a képviselőház irattárában. Időközben megalkottatott 1870. jun. 11-én a német birodalmi törvény a szellemi javak tulajdonjogának oltalmára. Az „irók és művészek társaságának" kiküldött bizottsága magáévá tevén azon nézetet, mely e munkálattól tisztultabb nézeteket és ujabb elvi kérdések megoldását várta, s meggyőződvén e várakozás alapos voltáról, e törvényt vette müködése alapjául s a mennyiben viszonyainkra alkalmazhatóknak bizonyultak, elfogadta annak alapelveit s részben felosztását is. A képzőművészeti stbt tárgyak többszörösitésére vonatkozó fejezetet azonban egészen a képzőművészeti társaság bizottságának- tervezete és szerkezete szerint vélte elfogadhatónak, miután sem szerkezeti, sem elvi tekintetben nem zavarta a jelen javaslat alapjául vett törvény összhangját és egységét. A választott biroságok szervezetére vonatkozó határozatok más előterjesztésnek vannak fenntartva. — Az előterjesztett tervezet csak az „irók és művészek társasága. " által kiküldött bizottság előadójának szövegezése levén, annak tárgyalására ujabb bizottság küldetett ki, mely a tervezetet tárgyalás alá vevén, esetleg módosítván, — elfogadás esetében mint az „irói és müvészi kör" megállapodását az országgyűlés elé terjeszteni s annak alkotmányszerü tárgyalását kérelmezni fogja. * (A jog- s államtudományi egyetemi karoknál tartandó tudorsági szigorlatokról) a vallás és közoktatási miniszter egy szabályrendeletet adott ki, melyből kiemeljük, hogy ezentul a jog- s államtudományi karban a két különböző tudománykör szerint két tudorság nyerhető, u. m. a jogtudorság és az államtudományok tudorsága. Tudori szigorlatokra csak azok bocsáttatnak, kik négy évi iog- és államtudományi tanfolyamot még pedig legalább fele részben hazai jogintézeten, mint rendes nyilvános hallgatók szabályszerüen végeztek be. Azok, kik rövidebb tanfolyamu jogtanodán fejezték be a jogtanulmányokat, kötelesek a hiányzó éveket valamelyik hazai egyetemnél pótolni. Ezen felül azok, kik a jogtudományi tudorságot elnyerni óhajtják, azt, hogy az államtudományi államvizsgát jó sikerrel letették, — azok pedig, kik az államtudományi szigorlatokra kívánnak bocsáttatni azt, hogy a jogtudományi államvizsgát jó sikerrel kiállották, kötelesek igazolni. Az első szigorlatra rendesen mind a 8 félév befejezése után bocsáttatik a szigorló; kivételesen azonban a 8 félév utolsó hat hetében oly egyetemi joghallgatókat is szigorlatra bocsáthat a kar, kiket arra szorgalmuk és előmenetelük alapján különösen érdemeseknek talál. A jogtudori fok elnyerésére három szigorlat kívántatik, melyeknek tárgyai a következők: I. a) Bölcseleti jogtan, a tételes nemzetközi joggal, b) Római jog. c) Egyházi jog. II. a) Magyar közjog, b) Magyar magánjog, c) Osztrák polgári jog, III. a) Váltó- és kereskedelmi jog. b) Büntető jog és eljárás, c) Magyar polgári törvénykezés. Az államtudományi tudori fok elnyerésére két szigorlat állapittatik meg, melyeknek tárgyai a következők, u. m. I. a) Bölcseleti jogtan, a tételes nemzetközi joggal, b) Egyházi jog. c) Magyar közjog, d) Politika. II. a) Nemzetgazdaságtan és pénzügytan, b) A magyar és osztrák állam statistikája, Europa főbb államaira való tekintettel, c) Magyar közigazgatási jog, beleértve a pénzügyigazgatási jogot. A szigorlatok csak ezen megbatározott sorrendben és a következő szigorlatok csak azon tudományegyetemnél tehetők le, melynél a tudorjelölt az első szigorlatot kiállotta, valamint az ismétlés is csak azon tudomány-egyetemnél történhetik, melynél a tudorjelölt visszavettetett, vagy ismétlésre utasíttatott. Azon jogtudorok, kik ezen szabályzat szerint az államtudományi tudori fokot is elnyerni óhajtják, csak egy szigorlatot kötelesek letenni, s ennek tárgyait a politikával együtt a II. államtudományi szigorlat tárgyai képezik. Azon államtudományi tudorok viszont, kik ezen szabályzat szerint a jogtudori fokot is elnyerni kivánják, két szigorlatot kötelesek letenni, melyeknek tárgyát a bölcseleti jog, egyházi jog és a magyar közjog kivételével a jogtudományi szigorlatokhoz tartozó tantárgyak képezik. A sikerrel kiállott szigorlatok után a tudorjelöltnek egy, az illető szigorlatok valamelyikékez tartozó tanszakból maga által szabadon választott tárgyról felavatási értekezést (dissertatio inauguralis) kell írásban kidolgoznia. A tudori értekezés bírálatának eredményéről a jelöltet a kar dékánja értesiti, s az értekezés elfogadása esetében egyszersmind felavattatásra az egyetem rectorának írásban bejelenti. A tudori oklevélben (diploma) képességi fokozat nem tétetik ki. A szigorlati dijak, melyek mindenkor előre lefizetendők, minden egyes szigorlatra nézve 25—25 frtban, és az írásbeli dolgozat bírálatáért 20 frtban állapittatnak meg. Ezen dijak visszavettetés esetében az egész szigorlat ismétlésekor ujramegfizetendők. Pótismétlés esetében, midőn a vizsgálat csak egy tanszakra terjed ki, a szigorlati díj 15 frtban állapittatik meg. A szigorlati dijakból az elnököt és a vizsgálatnál tettleg részt vett tanárok mindegyikét egyenlő rész illeti. Az írásbeli dolgozat bírálatáért járó dij a kar tagjai közt egyenlően osztatik fel. A szabályrendelet kihirdetése után azonnal hatályba lép; kik azonban egy vagy két szigorlatot bármikor ezelőtt már letettek és még egy vagy két szigorlatuk hátra van, vagykik l875. végeig a szigorlatokra jelentkeznek, az eddig fennállott szigorlati rendhez alkalmazkodhatnak; azonban ezekre nézve, ha mózes vallásuak is, a kanonjogból, és valamennyire nézve, kiknél a jogtörténelmi szigorlat hiányzik, a magyar közjogból való szigorlat kötelező; minden fel nem avatott szigorló végre az írásbeli értekezésre nézve a 16. és 17. §§. intézkedése alá esik, és felavattatását csak a 19. §-ban kívánt feltétel esetében nyerheti meg. * (Az örökösödési eljárás) tárgyában az igazságügyminiszter a képviselőház elé törvényjavaslatot terjesztett, melynek főelvei a következők: Minden halálesetről jelentést kell tenni a hagyatéki bíróságnak. Az örökösödési eljárás csak azon esetekben kötelező, melyekben szóbeli vagy irásbeli örökösi nyilata kozat szügséges. Az örökség birtokbavételéhez a törvényjavaslat örökösi nyilatkozatot kiván, de az örökös akaratának nyílt kijelentése csak a hitelezők érdekében s ezen kivül még 'azon esetben szükséges, ha az örökjog több ellentétes érdekű igénylő közt vita tárgyát képezi.