Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 45. szám - Igazságügyministeri enquéte a bagatell-ügyek tárgyában

— 357 ­élnék birtokon kívül, biztositék letétele mellett ennmaradna. Apróbb fenyítő ügyekben pedig a törvényszéki jegyzőket kellene bíráskodási hatalom­mal felruházni. A tanácskozás befejeztével az elnöklő minisz­ter a jelenlevőknek köszönetet mondott kijelentvén, hogy az indítványokat az e tárgyban hozandó ha­tározatnál becses anyag gyanánt felhasználni fogja. Elvi határozatok az ügy rendtartás tárgyában. Az 1874. 34. t.cz- VIII. és IX. fejezetére vonat­kozó legfőbb itélöszéki határozatok. 55. Fegyelmi eljárás elrendelendő akkor is' ha a kötelességszegésnek és mulasztásna': csak látszatjavagy gyanúja merül is fel a panaszlott ügyvéd ellen. (8750. sz. a. 1875. évi octóber 30 án.) 56. A fegyelmi eljárásnak helye van oly ügy­véd ellen, ki jelentkezésekor székhelyét bejelentvén, utóbb más helyen irodát nyit s ott az ügyvédi ka­maránál az ügyvédjelöltek közé be sem jegyzett egyént alkalmazott, kinek ügyvédi ellenjegyzésé­vel ellátott papiriveket szolgáltatott ki felhaszná­lás végett. (8749 sz. a. 1875. évi octóber 30-án.) 57. Fegyelmi eljárás el nem rendelhető, ha az ügyvéd ellen emelt panasz alaptalan és valót­lan állításokra fektettetik ; sőt ily esetben panaszló megfenyitése végett az illetékes törvényszék meg­keresendő. (7069 szám alatt 1875. évi septem­ber 17-én.) Eddig a szóbeli tárgyalás keresztülvitele e!ött a legfőbb ítélőszék nem találta heh/ét a panaszló megbüntetésének. (L. a »M Themis« 41. számában közlött 6854. sz. határozatot.) 58. A magánfél által ügyvéd ellen emelt fe­gyelmi panasz visszautasítandó, ha ezen panasz külön e czélra kiállított meghatalmazással igazolt ügyvéd által ellenjegyezve nincsen. (8748. sz. a. 1875. évi octóber 30-án.) Hasonló határozat (10126 sz. a. 1875. évi octóber 30-án.) A budapesti ügyvédi kamara eddig az 1874­31. i. cz. 101'. §-át agy értelmezte, hogy a magán­panaszos csak akkor szorul ügyvédi képviseletre, ha ugy a kimarai mint a kir. ügyészség a ma­gánpanaszos által folyamatba tett fegyelmi eljá­rást elejtik, s a magánpanaszos azt saját felpcres­sége alatt folytatni kivánja, vagy ha a szóbeli tár­gyalásnál kivan indítványokat tenni; a legfőbb Ítélőszék fennebbi két határozatában ezen felfogás ellen nyilatkozott, midőn kimondotta, hocy magán­panaszos fegyelmi panasza csakis akkor vehető ér­demleges elintézés alá, ha azt külön a panasz be­adására és a fegyd mi eljárásbani közbenjárásra meghatalmazott ügyvéd ellenjegyzi. 59. A kamara ügyésze által beadott felebbe­zés felterjesztésével egyidejűleg igazolandó, hogy a felebbezett határozat a kamara székhelyén lévő kir. ügyésznek, vádlott ügyvédnek és magánpa­naszló félnek kézbesittetett, s hogy azok részéről használtatott-e jogorvoslat vagy sem? (10125. sz. a. 1875. évi octóber 30-án.) Törvényjavaslat a kir. bíróságoknál és ügyészségeknél alkalma­zandó fizetési fokozatokról. 1. §. A kir. táblai birák az e. f. kir. törvény­széki birák, járásbirák, aljárás-birák, kir. ügyé­szek és alügyészek fizetése két fokozat szerint álla­pittatik meg. Első íokozatképen az eddigi fizetések meny­nyisége változatlanul fenntartatik. A második fokozaton a fizetések összege kö­vetkező 1-ször Budapesten: Kir. táblai biró 2600 forint Törvényszéki biró 1800 » Járásbiró 1800 » Aljárásbiró 1300 » Kir. ügyész 1800 » Alügyész 1300 » Il.-szor. Vidéken: M.-Vásárhelyi kir. táblai biró 2000 forint Törvényszéki biró 1300 * Járásbiró 1300 » Kir. ügyész 1300 » 2. §. Mindaz, aki az 1. §-ban emiitett vala­mely állomásra ezen törvény hatálybalépte után neveztetik ki, a második fokozatra nézve megálla­pított fizetés élvezetébe lép. 3. §. Ha a 2-ik fokozatban levő bírói és ügyé- i szí személyzet száma az ugyanazon minőségben . levők összes számának felét meghaladja, a kinevezés i sorrendje szerint a legidősebb az első fokozatba ! lép, ugy hogy mind az első, mind a második foko- ) zat egyenlő számú tagból álljon. Ha egyenlő fel­osztás nem lehetséges; a kisebb szám az első, — a nagyobb a második fokozatra esik. 4. §. Az 1871. XXXI. t. cz. 11. §-ában fog­lalt kedvezmény, ugyanazon feltételek szerint a második fokoztra nézve is alkalmazandó. 5. §, Ezen törvény által sem a már kineve­zettek szerzett jogai, sem az 1871. XXXII. t. cz. §-nak egyéb intézkedései nem érintetnek. 6. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazság­ügyminiszter bizatik meg. Budapesten,1875. nov. 4. P e r c z e 1 Béla, s. k. igazságügy miniszter. JOG-ESETEE. Kezesség és készfizetői kötelezettség. (M. B.) A kassai takarékpénztár mint fel­peresnek, Deutsch született Grün Johanna elleni 26000 fit és járulékai iránti sommás perében a kassai királyi járásbíróság 1875. évi február 4-én 1881. szám alatt következő Ítéletet hozott: Alperes Deutsch Józsefné, Grünn Johanna köteles a kassai takarékpénztár javára 26000 írt tőkét és ennek 14400 forint után 1874. évi szep­tember 28-tól, 11600 frt után 1874. évi október 28-tól járó 10% kamatát és 131 frt 10 kr. per­költséget 8 nap alatt és az adóhivatal által kisza­bandó ítéleti százalékot, végrehajtás terhe mellett megfizetni, saját ügyvéde dijai 107 frt 15 krban állapittatnak meg. Indokok: Mert a keresetlevélhez csatolt A. alatti biztositási okiratban alperesnő, férje Deutsch Józsefnek a zálogkölcsön-intézetnél tarto­zásban levő váltóbeli 26000 frt tartozásáért egye­temleges készfizető kezességet vállalt, és ezen kötelezettséget feltétlenül, minden az adósság bizto­sítékául szolgáló más kötelezettségekre való tekin­tet nélkül ugyanazon okmányban a részletfizetések idejére is kiterjesztvén, kötelezettségét mind azon ideig vállaltnak tekintendő,mig Deutsch Józsefnek e tekintetbeni adóssága kielégítve nincs. Mert alperesnő az adósság fennállását Deutsch József részéről beismervén, a persorán kihallgatott tanúk vallomásával beigazoltatott az, hogy felperes által keresett összeg, egy és ugyan­azon tartozással, melyéi t alperesnő fizetési kötele­zettséget vállalt, illetve a beperesített váltók, az eredeti 26000 frtos váltó helyettesei. Mert: alperesnő kötelezettségét köztörvényi tekintet alá eső jogügylet útján vállalván, abbeli kifogásai, hogy az eredeti váltó társkötelezettei a kötelezettségből az újabbi váltókon kibocsátattak, ez érdemben semmi fenntartást magának ki nem kötvén, feltétlen kötelezettsége ellen, figyelembe vehetők nem lettek. Mert: alperesnő a követelt kamatokra nézve kifogással nem élt. Mindezek alapján a per érdemében és mint vesztest a költségekben marasztalni és saját ügy­véde dijait a prdtrts értelmében megállapítani kellett. Alperesnek felcbbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1875. évi május 4-én 13608. sz. a. következő ítéletet hozott: Az eljáró bíróság neheztelt ítélete indokolá­sánál és még azért is helyben hagyatik, mert: alperes a becsatolt okmányra vezetett a tulajdoni jognak a felperesi intézetre lett átruházását tartal­mazó záradék valódiságát tagadásba nem vévén, a kereshetőség ellen tett kifogás figyelembe vehető nem volt, mert a fenntemlitett okmányban nem egy meghatározott váltóról, hanem egy 26000 írtra terjedő váltó-tartozásról lévén szó. alperesnek ez­zel ellenkező állításából vont de különben is a fennti okmány czélja és rendeltetésével ellenkező követ­kezések minden alapjukat annál inkább elvesztik mert bebizonyíttatván a per során hogy a 26000 frt erejéig kiállított váltók helyett azok lejáratakor is­mét üj ugyan ily váltók lettek azadós általelfogadva, valamint egyrészt a 2-ik sz. a. becsatolt váltónak kielégítése is csak oly módon eszközöknek tekint­hető készpénzbeli és tettleges fizetést alperes az ellenében mivel sem igazolván, úgy másrészt a 2-ik szám alattinak ily módon lett megszüntetése által alperes a fenntebb emiitett mellékletben elvállalt készfizetői kezességi kötelezettsége alól ielmentetnek főleg a becsatolt mellékletekkel szemben, még ko­rántsem tekinthető, mert alperes a váltók fenuál­lása bebizonyítása tekintetéből a neki odakínált föesküt sem el nem fogadván, sem vissza nem kí­nálván, ezen körülmény bebizonyitottnak tekin­tendő, és végre mert a törlési kereset mi módoni eldöntése jelen ügy elintézésére befolyással nincsen és igy a prdtrts 12-ik §-ának alkalmazása elesik. Alperesnek újabbi felebbezése folytán a ma­gyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék 1875. évi október hó 14-én 7,064. szám alatt következő ítéletet hozott: Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatá­sával, felperes keresetével elutasittatik, a perkölt­ségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: A mellékelt biztosító irat tar­talmából, melynek alapján kéri felperes a váltó összegek és járulékainak megfizetésében alperest elmarasztalni, kitetszik, hogy azon 26000 frt váltó­tartozás biztosítására, melylyel alperes férje a felső-magyarországi első zálog kölcsönintézetnek 1873 évi január 7-én tartozott, alperes jótállást és férjével fizetési kötelezettségét vállalván, mind­ketten beleegyeztek, hogy ez összeg az újhelyi 326. és 1627. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanaikra bekebeleztessék; kitetszik továbbá hogy az esetre, ha az elfogadott való lejáratkor nem az intézet kivánata szerint rendeztetnék, joga leend az azonnal kötelezvénnyé válandott biztosi­tási okmány alapján, nemcsak térjén, de rajta ís az égész tartozást járulékaival együtt meg­venni. Hogy az érintett okmány szerint alperes jótállása és készfizetési kötelezettsége azon 26000 frtos váltóra vonatkozott, mely akkoriban az in­tézet birtokában volt, igazolja azon körülmény, hogy kötelezettsége attól volt feltételezve, ha az' elfogadott váltó lejáratkor nem az intézet kivána­ta szerint rendeztetnék; minél fogva felperes azon állítása, hogy alperes külön kötelezettsége az akkor fennállott 26000 frtos váltón kívül, Deutsch József által a nevezett intézet vagy jogutódja ré­szére később kiállítandó, minden, különösen a keresethez csatolt két váltóra is kiterjedt, figye­lembe vehető nem volt, mert alperes által eredet­ben becsatolt váltóra vezetett »pour aquit « nyug­tatványozással igazoltatik, hogy az rendeztetett, illetőleg hogy ennek visszaadása mellett, felperes alperes férjétől más váltókat fegadott el, miből önként folyik, hogy a mennyiben általa felperes és Deutsch József között oly újítás jött létre, mely­hez alperes nem járult, őt a becsatolt okmány alapján azon későbbi váltók fizetésére, melyekért jótállást és fizetési kötelezettségét nem vállalt, mint személyes adóst annál kevésbé lehet szorí­tani, mert az emiitett okmány szerint az intézet­nek csak akkor nyílt joga alperes ellen, ha az, elfogadott 26000 frtos váltó lejáratkor nem az intézet kivánata szerint rendeztetnék, mi pedig fel­peres által nemcsak nem igazoltatik, sőt azon tény által, miszerint alperes férje, később is váltó-adós­nak elfogadtatott, azt kell bebizonyitottnak venni, hogy a 26000 frtos váltó rendezése az intézet kivá­nata szerint történt. Felperes azon állitásáta, hogy, a mennyiben alperes azon újhelyi ingatlanságokat, melyekre az érintett okmány bekebelezve van, férjétől egész­ben megszerezvén, magát minden jelzálogilag biz­tosított, tehát a kereseti összeg fizetésére is. melvet férje magára nézve még 1874. évben is fennálló­nak ismert — kötelezte, fisyelembe venni nem le­hetett, mert eltekintve attól, hogy felperes nem e jogalapon indította alperes ellen jelen keresetét, azon kérdés eldöntése, hogy alperes, mint a zálog­joggal terhelt javak tulajdonosa, tartozik- e éi,'

Next

/
Oldalképek
Tartalom