Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 44. szám - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására kiküldött bizottság

— 349 — hagyatéki bíróság a halálesetről szóló jelentést ' bízvást félreteheti. Más kérdés, hogy azon esetben, ha az örökhagyó hagyott ugyan hátra vagyont, de az igen csekély értékű, a hagyatéki bíróság félreteheti-e a jelentést vagy köteles legyen-e az örökösöket nyilatkozatadásra utasítani ? A törvényjavaslat a kérdést ugy dönti el, miszerint a hagyatéki bíróság ily esetben nem köteles az örökösöket örökösi nyilatkozat-adásra fölszólítani. A nehézség csak annak meghatározásában fekszik, mit lehessenigen csekély értékű vagyonnak tekinteni. A törvényjavaslat 100. §. szerint a fölszólitás csak akkor maradhat el, ha az örökhagyó igen csekély értékű ingó vagyont hagyott hátra. E rendelkezés által a fönnjelzett nehézségek nagy része megszűnik s a hagyatéki bíróság a hátrahagyott ingóságok minőségének és értékének a tartozási állapottal való összehasonlítása után bizton fogja megítélhetni, ha váljon a hátrahagyott vagyon tiszta értéke az örökösök fölszólitását szükségessé teszi-e vagy nem. A 100. §. utolsó pontja szerint a bíróság az örökösökhöz intézett fölszólítást visszavonhatja, ha a fólszólitás téves föltevésen alapult. E rendelkezésnek oka abban fekszik, hogy a pörönkivüli eljárásban az elsőbiróság is jogosítva van saját hibás rendelkezéseit kijavítani (v. ö. t. j. 134. §.). Ha tehát a hagyatéki bíróság azon föltevésben, miszerint a végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt örökhagyónak leszármazó örököse nincs, az oldalági örökösöket nyilatkozatra fölszólitja, utóbb azonban tudomására jut.miszerint az örökhagyónak gyermeke van, miután ezen esetben oldalági örökösödésnek nincs helye, a bíróság az oldalági örököshez intézett felszólítást visszavonhatja azért, mivel a felszólítás folytán adandó nyilatkozat ugy nem birna törvényes hatálylyal. A 101. §. azon esetről rendelkezik, ha az örökhagyó nem magyarországi alattvaló — tekintet nélkül arra, váljon az országban halt meg vagy az országban csupán vagyonnal bírt, de nem az országban halt meg. A szakasz rendelkezésének oka abban fekszik, miszerint a külföldiek, ha Magyarországon ingatlan vagyonnal birnak, ezen ingatlan tekintetében az ország törvényeinek alávetvék, ellenben a külföldi örökhagyók ingóságaira az ország törvényei rendszerint ki nem terjednek s azért az azokra érvényesíteni kivánt örökösödési igények megbirálásába a magyarországi bíróságok rendszerint nem avalkozhatnak. A kivételeket a 101. §. határozza meg, de csak általánosságban, mert a kivételek nemzetközi szerződéseken, a nemzetközi szokásjogon és az érdekelt falek akaratán alapulván, a részletezés fölösleges. E mellett azonban magában érthető, hogy a magyarországi bíróságok a jelen törvényjavaslat szerint nem csak jogositvák, dekötelezvék is az örökösök, hagyományosok és hitelezők érdekében a biztosítási intézkedéseket megtenni és csupán csak az örökösödési igények megvizsgálásába nem bocsátkozhatnak, ha erre a viszonosság elveinél vagy különös szerződéseknél vagy az érdekelt felek akaratánál fogva nem illetékesek. A 102. §-ra már a 20. 22. §§-ok indokolása kiterjedt. A 103. §. kapcsolatban van a 79. §-sal; ott már indokolva van, miért kell a méhmagzat képviseletére gondnokot rendelni. Mivel azonban már az osztály előtt az örökjog kimutatásánál is fönnforoghat a méhmagzat önálló érdeke, ha például az örökhagyó élő gyermekeket nem, hanem csupán méhmagzatot hagyott hátra, azért szükséges, hogy a hagyatéki bíróság mindjárt az örökösödési eljárás megindításánál rendeljen a méhmagzat képviseletére gondnokot. Azért van pedig hivatva ily esetben a hagyatéki biróság és nem a gyámhatóság a gondnok rendelésére, mivel a méhmagzat gyámságára törvény és természet szerint az anya lévén hivatva, gyám rendelésének szüksége ninos, hanem csak a jogi képviselet szükséges : már pedig a gyámhatóságok az árvák vagyonának kezelésére, nem pedig jogügyeik elintézésére lévén hivatva, következetesen csak a vagyon kezelésére hivatott gyámot vagy gondnokot nevezhetik ki; a jogi képviselő kinevezése pedig adott esetekben a bíróságok hatáskörébe tartozik. E mellett azonban magában érthető,hogy jogi képviselővé a bíróságok az árvaszéki ügyészt is kinevezhetik ;de azt, hogy az árvaszéki ügyész minden esetben hivatalánál fogva jogi képviselője is legyenazárváknak.épenezeknekérdekében nem volna tanácsos elrendelni, mivellehetnek az árvaügyőszek között oly gyenge jogászok, kik bonyolódott jogügyekben az árvák érdekeit kellően megvédeni nem képesek; de foroghatnak fönn más oly érdekek és viszonyok is, melyek miatt a jogi képviseletet csak az árvaszéki ügyészekre szorítani, az árvákra nézve hátránynyal lenne összekötve. Ezek után a 103. §-nak az érdek-összeütközés esetében kinevezendő ügygondnokokra nézve tett rendelkezése sem kiván bővebb indokolást. A 104—106. §§. indokolása a 19., 20., 22. §§. indokolásában benfoglaltatik. A 107—109. §§-ok azokon kivül, mik a 13.—15. §§. indokolásában fölhozattak, bővebb indokolást nem kívánnak; elég megemlíteni a 109. §. azon rendelkezésének okát, mely szerint a leltár kiigazítása végett sem a tárgyalásoknak, sem a tárgyalások folytán hozandó birói határozatoknak helye nincs. A leltár czélja az örökhagyó vagyonállapotának kimutatása a végett, hogy az örökhagyó kötelezettségeinek teljesítését az örökös a hagyaték értékére szoríthassa. Osztály alapjául a leltár nem szolgál; a 119. §. rendelete szerint az osztály alkalmával a fölosztandó vagyont mindig előzetesen meg kell állapítani. Ezeket szem előtt tartva, könnyen megérthető, hogy a leltározás által senkire jogsérelem nem hárulhat. A leltárba mindazt föl kell venni, a mi az örökhagyónak halálakor birtokában volt, habár a fölvett tárgy nem az ő tulajdona volt is. Ez esetben nem hárul a tulajdonosra jogsérelem, mert az által, hogy a tulajdonát képező tárgy a leltárba fölvétetett, az még koránt sem vált az örökösök tulajdonává, ő tulajdoni igényét az örökösök ellenében is épen ugy érvényesítheti, mint érvényesíthette az örökhagyó ellen. Ha pedig ellenkezőleg a leltárba oly tárgyak vétettek föl, a melyek az örökhagyó halálakor annak birtokában nem voltak, arra, a kinek a tárgy birtokában van, jogsérelem szintén nem hárul; mert az örökösnek nem lévén több joga, mint az örökhagyónak, az örökösök épen ugy, mint az örökhagyó, a mások birtokában levő hagyatéki tárgyakat, ha ezeket a birlaló önkényt ki nem adja, csak rendes keresettel követelhetik vissza. Ha a leltárba nem mindig vétetett föl az, a mi az örökhagyónak halálakor birtokában volt vagy birtokában nem volt ugyan, de őt illette, ezen két esetben sértve lehet: 1- ször, a hitelezők érdeke ; 2- szor, az örököstársak érdeke ; Mindkét esetben szükségtelen a leltár kiigazitása végetti hosszadalmas, czélra nem vezető és csak az örökösödési eljárás mentét lassító tárgyalásokat megengedni. Nem szükséges a hitelezők érdekében, mert ezek érdekét a 39. §. azon rendelkezése, mely szerint azon örökös, a ki a hagyatékhoz tartozó tárgyakat a leltározás alól eltitkolás vagy elrejtés által elvon, a leltár jogkedvezményét elveszti — elegendően biztosítja. Ezen esetben tehát nem a leltár kiigazítása a fő dolog; az a hitelezőre nézve egészen közömbös, bejön-e a leltárba az elrejtett vagy eltitkolt tárgy; neki az eltitkolást vagy elrejtést kell bebizonyítani s ha bebizonyította, az örökös egész vagyonából követelheti kielégítését. Az elrejtés vagy eltitkolás bebizonyítását azonban nem lehet a leltár kiigazítása iránti tárgyalásra utalni. Ha az eltitkolás vagy elrejtés esete fönn nem forog, akkor csak azon eset lehetséges, hogy valamely tárgy azért nem vétetett föl a leltárba, mivel kétséges volt, váljon az örökhagyó tulajdona volt-e. Ezen esetben semmi eredményre nem vezethet a leltár kiigazítása iránti tárgyalás; a hitelezőnek, ha ily tárgyból kívánja kielégitését, igényét csak a törvény rendes utján lehet akár az örökös, akár azon harmadik személy ellen, kinek birtokában az állítólag az örökhagyót illető tárgy létezik, érvényesíteni. Nem szükséges a leltár kiigazítása végetti tárgyalás az örökösök érdekében sem, mert ezek irányában a leltár jogi következménynyel uembir; nekik az örökösödési eljárás folyamában örökösödési jogukat kell igazolni s ha ezt igazolták, az örökhagyó joga reájuk száll át; s mihelyt örökösödési bizonyítványt nyertek, az örökhagyó jogait harmadik személyek irányában érvényesíthetik. Azon esetben, ha az örököstársak nem egyérdeküek — a mi gyakran megtörténik — ha például az örökhagyó hátrahagyott házastársa valamely tárgyról azt vitatja, hogy az nem tartozik az örökséghez, hanem az ő tulajdona vagy ha ugyanezt egyik testvér vitatja a többiek ellenében, vagy végre, ha az örököstársak közül többan az vitatják, hogy az egyik örököstárs kizárólagos birtokában levő tárgy a hagyatékhoz tartozik, mindezen esetekben a vita kiegyenlítése végett a leltár kiigazítása iránti tárgyalást megengedni, — csak az örökösödési eljárást késleltetné ok nélkül. Akár 1000, akár 10.000 frt volt az örökhagyó hagyatéka, az örökösödési bizonyítvány kiadására nézve különbséget nem tesz ; az örökösödési bizonyítvány kiadahtó akkép, hogy az örökhagyó hagyatéka például felében a hátrahagyott házastársat, felében annak gyermekeit vagy négy egyenlő részben annak gyermekeit vagy 1/3-ad részben a hátrahagyott házastársat, 2/3-ad részben az örökhagyó négy gyermekét négy egyenlő részben illeti. Ha több a hagyaték, az egyes hányad több' ha kevesebb a hagyaték, az egyes hányad kevesebb lesz. Az osztályrész kimunkálása az osztályos intézkedésre tartozik; ha az örököstársak a felosztandó vagyon mennyiségére nézve meg nem egyezhetnek, a birói segélyhez fognak fognak folyamodni s a 119—122 §§. szerint a bíró fogja a vitát vagy békésen kiegyenlíteni, vagy ideiglenesen elintézni. A 110.—112. §§-ok rendelkezései a 19., 22. és 40. §§-ok rendelkezéseiből folyván, indokolást csak annyiban kívánnak, a mennyiben sem a 19., sem a 40 §-nál még nem indokoltatott annak szüksége, miért kíván a törvényjavaslat a mulasztással egybekötött jogi következmény beálltához oly bírósági végzést, mely a jogi következmény beálltát kimondja. Ennek oka az, mert a törvényjavaslat 136. §. csak a fölebbvitel elmulasztásának igazolását engedi meg. A mulasztás tehát helyrehozhatlan levén, a legnagyobb óvatossággal szükséges eljárni, nehogy az önhibáján kívül mulasztó fél jogsérelmet szenvedjen, másrészről kívánatos, hogy a hagyatéki biróság biztos alapon járjon el, azért szükséges, hogy mielőtt a mulasztás folytán tovább folytatná eljárását, a mulasztás jogén ényesen megállapittassék, nehogy azon esetben, ha mulasztás nem történt, később az egész eljárás megsemmisíttessék. A 113. §. rendelkezései szükségszerű folyománya a 101-dik §-banfoglalt rendelkezéseknek. A 114. és 115. §§-ban foglalt rendelkezések azok után, mik a bevezetésben és az I. rész, különösen a 23. §. indokolásában fölhozattak, bővebb indokolást nem kívánnak. A 116. §-ban foglalt rendelkezés magában érthető. A 117. §. három első pontjában foglalt rendelkezések a 25. és 66. §-okban foglalt rendelkezésekből folynak. A 117. §. utolsó pontjának rendelkezése azon alapszik, mivel külföldiekre az ország törvényei ki nem terjednek. Például egy berlini bankár kölcsön adott egyik magyarországi földbirtokosnak bizonyos összeg pénzt, melynek erejéig a zálogjogot adósának magyarországi földbirtokára bekebeleztette; meghalván a berlini bankár, azt, hogy ki örökösödik a bankár után s különösen, kire szállt annak Magyarországon telekkönyvileg biztosított követelése,a porosz törvények szerint, a porosz birák ítélik meg. Ha már most a berlini bankár örököse az örökhagyó telekkönyvi jogait a maga nevére kívánja átíratni, miután a fölött ítélni, hogy kire száll az örökhagyó követelése, nem a magyar törvények szerint a magyarországi birák hatósága alá tartozik, a telekkönyvi jog átírásánál is elegendőnek kell lenni oly okiratnak, melylyel a porosz törvények szerint a porosz birák az örökség átszállását bizonyítani tartoznak. A 118.—122,§§-hoz. A 81. §. szerint, ha csak egyetlen örökös kívánja is, az osztálynak bíróság közbejöttével kell megtörténni. Birósíg közbejöttével az osztály kétféleképon történhetik: