Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 42. szám - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására

- 335 ­Minthogy az örökös, ha adósságokkal tul van terhelve s tudja, hogy az örökséget tartozásai fel fogják emészteni, igen könnyen fogná magát arra határozni hogy az örökséget el nem fogadja, kivált ha azokat, a kik az ő el nem fogadása folytán örökösödni fognak, inkább kívánja előnyőzni, mint saját hitelezőit, de az is megtörténhetik, hogy az örökös azzal a ki utána következnék, össze fogna játszani, lemondana, hogy hitelezőit kijátsza s aztán az örökséget vagy legalább annak egy részét előleges megegyezés szerint kéz alatt vissza kapná; ennek megelőzésére némely törvényhozás a hitele­zőknekjogot ad, hogy az örökséget követeléseik ere­jéig elfogadhassák s igy magokat kielégíthessék; de mivel ez bonyodalmas jogviszonyokat szül, sok­tál egyszerűbbnek és természetesebbnek mutatko­zik a törvényjavaslat 67. §-nak intézkedése, mely a hitelezőt nem varázsolja örökössé, hanem jogot ad neki, ha adósa az örökséget elnemfogadta vagy a hagyományt visszautasította, az örökség vagy ha­gyomány értéke erejéig kielégítését attól követelni, a kire a megürült örökség vagy hagyomány átszál­lott. Ezen kötelezettség azért volt az egyenes adós fizetésképtelensége esetére szorítandó, mert lehet, hogy az el nem fogadásnak nem a hitelezők kiját­szása a czélja s ilyenkor igazságtalan is, de nem is szükséges, hogy a hitelező, a ki saját adósától is nyerhet kielégítést, a következő örökös vagy hagyo­mányos ellen fordulhasson. A megfelelő rövid elé­vülési határidő a 33. §. analóg intézkedésének indokolásán alapul. A 68 — 77. §§-hoz. 68. §. Az örökhagyó végintézkedéseinek teljesítése általában véve az örökös kötelessége ; de épen, hogy a teljesítés jobban legyen biztosi tva az örökhagyótól nem lehet megtagadni azon végintézkedési jogából folyó jogosultságot, miként tetszése szerint egy vagy több végrendeleti végre­hajtót nevezhess9n cs pedig annál kevésbé lehet megtagadni, mivel e jogot a külföldi törvényhozá­sok és eddigi törvényeink is elismerik. A végren­deleti végrehajtó kinevezése, mint a végakarat kiegészítő része s ennek biztosítására czélzó intéz­kedés rendszerint a végintézkedésbe, végrendelet vagy örökszerződésbe szokott foglaltatni; ámde miután a végintézkedésben kinevezett végrendeleti végrehajtónak a dolog természeténél fogva jogában áll a megbizást elfogadni vagy visszautasítani s miután az örökhagyónak érdekében állhat, még éle­tében megnyugvást szerezni az iránt, hogy az általa kiszemelt végrendeleti végrehajtó e tisztet teljesí­teni is fogja, nem mellőzhető az, hogy az örökha­gyó a megbizni óhajtott végrendeleti végrehajtóval kötött szerződésbe foglalja a kinevezést, de hogy az örökhagyó ebbeli szándokának valósága tekin­tetében támasztható minden kétség eloszlatva le­gyen és hogy a megbízatás valóságára vonatkozólag az örökös és végrendeleti végrehajtó között vita kér­dés minél ritkábban fordulhasson elő: czélszerünek mutatkozott ezen megbízatási szerződés alakszerű­ségeit a törvényjavaslatban akként írni körül, hogy ez közokmányba vagy a végrendeletekre előirt alakszerűséggel ellátott magán okmányba foglal­tassák. Természetes, hogy a ki magát az örökha­gyónak e tekintetben le nem kötelezte, az a megbí­zatást elfogadni nem tartozik és az elfogadási fel­hívásra nem nyilatkozó ugy tekintetik, mintha a megbizást elfogadni vonakodnék. 69. §, A végrendeleti végrehajtó tiszte ált ilában abban áll, hogy a végakarat fenntartását és telje­sítését eszközölje s miután a tisztet az örökhagyó­tól nyeri s az örökhagyó saját intézkedésének biztosítása szempontjából nevez végrendeleti vég­rehajtót, első sorban az örökhagyó kijelentett akarata szabja meg a végrendeleti végrehajtónak jogait és kötelességeit. Ha és a mennyiben az örökhagyó e tárgyban nem intézkedett, a végren­deleti végrehajtót ugy kell tekinteni, mint az örök­hagyó által kijelölt bizalmi férfiút, a ki mintegy megbízottként eszközli a végakarat érvényre eme­lését s az örökhagyótól nyert hatalmánál fogva jár el e tekintetben az örökösök helyett. Ezen jogvi­szony leginkább a meghatalmazási szerződés ter­mészetével bír s ennélfogva a végrendeleti végre­hajtót a meghatalmazott jogai és kötelezettségeivel bírónak kell tekinteni, csakhogy a viszony saját­'. szerűségénél fogva az örökösöket nem lehet feljo­gosítottaknak tekinteni, hogy a nem tőlük eredt megbízatást visszavonják, mielőtt a végrendelet teljesíttetett vagy legalább a teljesítés biztosítta­tott volna. Minthogy azonban lehetnek oly körül­mények, melyek világosan mutatják, hogy a vég­rendeleti végrehajtó az örökhagyó által benne helyezett bizalomnak meg nem felel, tisztét kel­lően betölteni vagy nem tudja vagy nem akarja, másrészt pedig fordulhatnak elő esetek, melyekben a végrendeleti végrehajtónak ezen állástól saját kérelmére való felmentése igazságosan nem mellőz­hető, a fennforgó fontos esetek által indokolt e tárgybeli intézkedések megtételét a hagyatéki bíró­ságnak fenn kell hagyni. Itt a törvényjavaslat casuisticák elősorolásába nem bocsátkozik, mert oly különböző körülményeket mutathat fel az élet, miket a törvénybe kimeritőleg felvenni nem lehet, hanem czélszerübbnek mutatkozik az indokok mérlegezését a bíróságra bizni. 70-72 §.§ Hogy azon czél eléressék, melyet az örök­hagyó a végrendeleti végrehajtó kinevezése által biztosítani szándékozott, nem szükséges a végren­deleti végrehajtót azon jogosultsággal felruházni, hogy a hagyatéki vagyonokat kezelje, a hagya­téki követeléseket érvényesítse és a hagyatéki adósságokat kifizesse; de mert gyakran a vég­rendelet érvényesítése a felebbiektől válhatik függővé s az Örökhagyó összes jogviszonyainak egyszerűbb rendezése teheti ezt szükségessé, nem lehet az örökhagyót megfosztani azon jogosult­ságtól, hogy a végrendeleti végrehajtó hivatásá­nak körét ezekre is kiterjeszthesse. Ilyen külö­nös megbízatás esetében a végrendeleti végrehajtó a hagyaték követeléseit perrel behajthatja; de ellene az örökhagyó hitelezői peruton fel nem léphetnek, mert a követelések a kötelezett örökös ellen érvényesitendők. Kivétel akkor fordulhat elő, ha a 46. §. értelmében a végrendeleti végre­hajtó egyszersmind hagyatéki gondnokul lett ki­nevezve, mely esetben utóbbi minőségben a hagya­téki hitelezők és a hagyományosok is indíthatnak ellene pert. A végrendeleti végrehajtó hivatásának csak akkor felelhet meg, ha nem pusztán felügyel a végakarat végrehajtására, de egyúttal módot ad a törvény neki arra is, hagy az örökhagyó intézke­déseinek foganatot szerezzen. Ennélfogva köve­telheti az örököstől vagy attól, a ki a végintéz­kedés szerint valamely hagyományt kiszolgáltatni vagy meghagyást teljesíteni köteles, hogy az e végből szükséges dolgok és készpénz a kielégítés eszközlése végett neki vagy közvetlenül a jogosí­tottaknak kiszolgáltassanak és ha az örökhagyó hitelezőinek kielégítésével is megbízatott, akkor az e végből szükséges készpénz kiadását vagy a hitelezők kifizetését is kívánhatja, még pe­dig akként, hogy a késedelmes ellen peruton is felléphessen. Minthogy azonban a végren­deleti végrehajtó sem a végrendelet netáni kételyeit magyarázatával megoldani, sem a két­ségbevont követelések valódisága felett döntő határozatot hozni nincs jogosítva, az örökös által kifogás alá vett hagyatéki terheket és hagyomá­nyokat a végrendeleti végrehajtó ki nem fizetheti mindaddig, mig az illetőknek kérdésessé lett jogo­sultságát jogérvényes bírói határozat meg nem állapítja. Ha a végrendeleti végrehajtó a vagyonkeze­léssel is megbízatott, nem követelhetvén a zörökö' söktől, hogy ezek, kik a hagyatéki vagyonhoz még nem jutottak, a fölebb érintett czélokra szükséges összegeket sajátjokból előlegezzék, önként követ­kezik, hogy a végrendeleti végrehajtó felruházandó azon jogosultsággal, hogy az e végből szükséges előadásokat eszközölhesse. E tekintetben azonban a végrendeleti végrehajtót saját belátása szerinti intézkedési jogosultsággal felruházni nem mutat­kozván tanácsosnak, az eladás a kötelezettek bele­egyezésének feltételéhez volt kötendő, mi ha esz­közölhető nem volna, az eladás foganatosítását csak a hagyatéki bíróság rendelheti meg. Hogy a kötelezettek a kedvezőtlen eladásból származható károsultságtól magukat megóvhassák, módot ad nekik a törvényjavaslat arra, miszerint a szüksé­ges összeg kiszolgáltatásával az eladást megelőz­hessék. 73-75. §§. Ha a végrendeleti végrehajtó megbízatott i* a vagyon-kezeléssel, ez által csak a végrende let teljesítésének könyebbitése czéloztatott. Mihelyt tehát az örökösök a hagyományokat és az örökha­gyó meghagyásait teljesitik, vagy ha a végrende­leti végrehajtó a terhek kifizetésével is megbíza­tott, ezeket is kifizetik, avagya mindezek fedezé­sére szükséges készpénzt és dolgokat a végrende­leti végrehajtónak kiszolgáltatják, a hagyatéki va­gyonok kiadását követelhetik, nem forogván fen többé semmi oly körülmény, mely miatt az örökö­sök sajátjoknak kezelésétől elzárhatók lennének. A végrendeleti végrehajtó, mint idegen ügy­letek kezelője, számadási kötelezettség alatt áll s végrehajtói tisztének bevégeztekor minden esetre számot adni tartozik. Az örökhagyó azon intézke­dése, mely által a végrendeleti végrehajtó a szám­adási kötelezettség alól felmentetnék, az örökö­sökre felette sérelmes lehetne s kijátszásukra zsákmányoltatnék ki, miért is az örökhagyó ilyne­mű intézkedését hatálytalannak kellé nyilvánítani^ (Folytatása következik.) Az ügyvédi kamar ákból. * (A budapesti ügyvédi kamara vá­lasztmánya,) Kövesdy Mór ügyvédnek köztu­domású esetéből kiindulva, az igazságügyi miniszter úrhoz a következő felterjesztést intézte: Nagy­méltóságú m. kir. igazságügyi Miniszter ur ! Hi­vatásunkhoz tartozván az ügyvédi kar jogos érdekeit sérelmektől megóvni s tagjait megvédni, nem mu­laszthatjuk el Nagy méltóságod tudomására hozni a következő esetet: Kamaránk alakulásakor Kö­vesdy Mór ügyvédtől, ki már éveken át ügyködött, meg kellett tagadni az igazolást, mert a pesti kir. tszék ftőosztályának értesítése szerint okmányha­misitás és sikkasztásban való bünrészesség miatt állott vizsgálat alatt és ö csak folyó évi aug. 24. vétethetett fel a kamarába a bemutatott s teljes ártatlanságát tanúsító ítéletek alapján. Eze n fel­vétel alkalmával a bemutatott ítéletekből annak jutott a kamara tudomására, hogy egyik tagjában sérelmet szenvedett. Kövesdy Mór ugyanis a pesti kir. törvényszék által a f. é. april 3-án megtartott végtárgyalás folytán 6856 sz. a. hozott ítélettel okmányhamisitás és sikkasztásban való bünré­szességben bűnösnek mondatott ki és börtönre Ítéltetett, holott a két felsőbb bíróság tárgyi tény­álladékot sem talált, akkép határozván a pesti kir. ítélő tábla f. é. 10406 számú a főm. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig a f. é. 5896. számú ítéleteikben, »hogy Kövesdy Mór vádlott a vád és következményeinek terhe alól büntethető cse­lekmény tényálladékának hiányából főimentetik.* Hogy mily szomorú jelenség ez a ftő igazságszol­gáltatás terén, s hogy ártatlanul bűnösnek ítélt ügyvédtársunk mily mértékben volt kénytelen viselni, későbbi teljes felmentetése daczára az első bírósági Ítélet következményeit, felesleges volna annak részletezésébe bocsátkoznunk. Azon­ban épen ezen sajnos eset és következményeinek fontossága által feljogosítva érezzük magunkat kiemelni azon okot, mely ily eredmény előidézé­sére véleményünk szerint kiváló befolyással volt. Ez nézetünk szerint azon gyakorlat, melynél fogva a fennforgó esetben is mellőztetett a vádhatáro­zat hozatala. Ha rendszerint hozatik ily határozat, alig fordulhat elő, hogy valaki elitéltessék s azu­tán mondassék ki, miszerint tárgyi tényálladék sem létezik, mig ellenkezőleg ha a vizsgálat alap­ján azonnal kitüzetik a végtárgyalás, a jelenleg följelentett viszásság gyakran ismétlődhetik, mi pedig átalában igen veszélyes következményeket vonhat maga után és kétszeresen sujtö. ha ügyvéd, ki a közbizalomra van utalva s kinek fokozott érdeke s kötelessége jó hírnevét őrizni, hozatik ily helyzetbe. Egyébiránt úgy vagyunk meggyő­ződve, hogy a budapesti tszék azon gyakorlata, mely különben is ellenkezik a nagyméít. igazság­ügyi minisztérium által kiadott szabályrendelet­tel s az ország törvényszékei által átalában köve­tett gyakorlattal, legalább ügyvédekre nézve tör­vénytelenné is vált, mióta a törvényhozás az 1874. 34. t. czikkben kijelentette abbeli akaratát, hogy a fenyitö eljárásban vádhatározat hozandó s ahoz határozott következményeket is kötött. Épen ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom