Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 40. szám

314

kísérletének elnevezése alatt. Mert azon kérdés: volt-e a cselekménynek eredménye vagy nem, és melyik segéd melyik cselekményének volt az eredménye,mint mindenki első pillanatra látja, a praxisban oly vég- lietetlen és nehéz controversiákra vezetne, melyek a bíráskodást minden egyes ily esetben valóságos szőrszálliasogatási műveletté tennék. S haatalána physikai segítésnél az esetek némelyikében valósággal czélkoz lehetne is jutni, de a psychikai segitésnél leküzdhetlenek volnának a nehézségek, mivel a segéd által a tettesre tényleg gyakorolt intellectuális hatás, a gonosz szándéknak a concret esetben történt valóságos megerősítése a legtöbb esetben nem bizonyítható be.

Figyelembe veendő még itt végül a büntethetőség kérdése is. Némelyek — mint fenebb láttuk, többek közt Schütze és Haus is — a segités kísérletét egyáltalában nem kívánják büntettetni, mások azonban megelégszenek azzal, hogy egy fokkal enyhébb büntetést kívánnak rá szabni, mint a befejezett segítésre.

A mi az első nézetet illeti, nem vagyunk képesek belátni, miért legyenek ezen segítő cselekmények büntetlenek.

Hol szünteti meg a büntető törvény- könyvben az eredmény elmaradása a büntethetőséget ? Ott a hol a következő két feltétel áll be:

1. Ha jogpolitikai szempontból a cselekmény bizonyos stádiumában a törvényhozó ingert kíván nyújtani arra, hogy a bűntettes ne folytassa cselekményét, vagy pedig ha még lehetséges, befejezett cselekményének eredményét hárítsa el. Ilyen eset a 66. §., mely szerint, ha a tettes önkényt elállóit a megkezdett bűntett vagy vétség véghezvitelétől, úgyszintén ha a bűntett vagy vétség tényálladékához tartozó eredményt mielőtt cselekménye felfedeztetett, önkényt elhárította, kísérlet miatt nem bün- tettetik. Ilyen a 135. §. esete, mely szerint nem büntettetik a szövetség miatt az, ki előbb, mintsem a felségsértés elkövetésére a szövetkezésen kívül valami merényelte- tett, s mielőtt az a hatóság által felfedeztetett volna, a szövetségtől eláll s elállását a szövetkezetieknek nem csak tudomására juttatja, hanem azokat a merénylet felhagyására bírni erejéhez képest törekszik, vagy pedig a szövetséget a hatóságnak feljelenti. Végül még megemlítjük itt a 397. §. esetét, mely szerint a gyújtogatás nem büntettetik, ha a tűz továbbterjedése előbb mint a tett felfedeztetett s nagyobb kár okoz- tatott volna, a tettes által vagy az ő intézkedései következtében eloltatott.

Látható ezekből, hogy az eredmény be nem állása azon esetekben tekintetik a büntetlenség okának, a hol igen nagy bűntett bekövetkezésének elhárításáról van szó.

Nem elégszik meg azonban a törvényhozó ezen objectiv mentő körülményuyel, hanem megköveteli

2. azt is, hogy a'tettes önkényt hárította legyen el tettének hatását; mert az önkényt es elállás azt mutatja, hogy nem volt meg a dolus azon intensivitása, mely a bűnös cselekmény véghezviteléhez megldvántatik, tehát sem a subjectiv sem

az objectiv momentum nem eléggé terhes arra, hogy büntetés szabassék ki. A 66. §.-ban ez egyenesen ki van fejezve, a többi említett §§-ban pedig a szövegből kiviláglik.

Ámde megvan-e ezen két követelmény a segédnél? Ha talán az első körülmény bizonyos mértékig a súlyosabb bűntetteknél fenforoghat is, de a második az esetek csak igen kevés részében lesz feltalálható. Legtöbbnyire azért marad a segítő cselekmény hatás nélkül, mivel a támogatás nem volt szükséges; vagy azért, mivel a segéd nem helyesen vitte véghez az általa czélba vett cselekményt. De ezen esetekben nem önkényt hárította el cselekményének hatását, hanem akaratától és szándékától független körülmény folytán lett eredménytelenné. Már pedig ily esetben a törvény a büntelenséget soha sem adja meg. Nincs tehát ok arra, hogy a segédnél megadassák.

A mi pedig a másik felfogást illeti, mely szerint a büntetés nem volna egészen megszüntetendő, hanem csak egy fokkal enyhítendő, ennek eleget lehet tenni a nélkül is, hogy a segités kísérletének természetellenes és keresztülvihetlen fogalmát felkellenevennünk a büntetőtörvénykönyvbe. A biró t. i. ott, a hol szükségesnek látja, élhet enyhitési jogával. A 70. §., mely a segédekre nézve a minimum megállapi- tását mellőzi, és ezen kívül egyenesen kimondja, hogy figyelembe veendő azon fok, melyben a segéd a bűntett vagy vétség elkövetésére segélye által közreműködött: a bírónak elég tág tért ad, hogy a segités fogalmának területén belől az egyes esetek súlyosságát kellőleg mérlegelje. —

A mi a törvénykönyveket illeti, azok nem is különböztetik meg a segités kísérletének fogalmát. Még a szász büntető törvénykönyv is, mely pedig a subjectivitás elvén alapul, nem merte elfogadni ezen elv azon consequentiáját, miszerint a segédnél is felvegyen kísérletet. Egyedül a régi bajor törvény és egyik hannoveri javaslat megy át ezen térre*), de ezek sem a segités megkísérlését, hanem a megigért, de nem teljesített segélyt látták mint kísérletet büntetendőnek. Ez azonban, mint tudva van, nem kísérlet, hanem ha az Ígéret kellő időben vissza nem vonatott, valóságos psychikai segély.

Dr. Fayer László.

Szemle.

A német birodalmi gyűlés jogi bizottságának tárgyalásai. — Az ausztriai ügyvédgyülés Becsben.

Budapest, 1875. sept. 5.

(F.) A német birodalmi gyűlés jogi bizottsága a felebbezés kérdése után tárgyalás alá vette a magánvád kérdését. Gneist indítványa, mely szerint a római actio populáris mintájára minden polgárnak legyen joga bármely bünös cselekményért vádat emelni, elvettetett, de elfogadtatott a Wolfson-féle indítvány, melynek főpontjai a következők: 1. Ha az államügyészség nem tesz eleget azon indítványnak, miszerint vádat emeljen, vagy ha az elővizsgálat befejezése után az eljárás beszüntetését rendeli el, az indítványozót az indokok felsorolása mellett értesíti. 2. Az indítványozó felebbezéssel élhet a törvényszékhez.

3. A törvényszék felszólíthatja az elutasító államügyész főnökét, hogy másik államügyészt rendeljen ki.

*) L, Zacliariä : Versuch I. 40. 1.

Ugyancsak a német birodalmi gyűlés jogi bizottsága újólagos tárgyalás alá vette a kereskedelmi bíróságok megszüntetése iránti határozatát. A követségi tanács a kereskedelmi ülnökök intézményének megszüntetését nem fogadván el, a bizottság elállott ebbeli előbbi megállapodásától és elfogadta a törvényjavaslat azon határozmányát, hogy az egyes országok kormányának szabadságában álljon a kereskedelmi ülnökökkel ellátott törvényszékeket fentartani. A kereskedelmi bíróságok illetőségére nézve elfogadtatott, hogy a bagatell-ügyek egyáltalában ne vonassanak ezen bíróságok elé. Végül kimondatott, hogy csak is a kereskedők közti perek tartoznak ide; ezzel tehát a nem-kereskedők úgy alperesi mint felperesi minőségben kizárattak.

Az osztrák ügyvédgyülés f. hó 4-én gyűlt össze Bécsben. A részvét igen nagy, s a tárgyalások kiváló érdekűek. Kimerítő tudósítást lapunk legközelebbi számában nyujtandunk.

Az ország-házból.

(Az igazságügyi költségvetés a képviselöház pénzügyi bizottságában.)

Az igazságügy minisztérium költségvetésének előadója H o r v á t h Lajos.

Előirányzat9.871,364 frt,75-re 10.488,117 frt

Előadó 750,531 frt. megtakarítást constatál az előző évvel szemben. E megtakarítás igen jelentékenynek mondható, mely még nem is végleges, mert a folyamatban levő reductiók eredménye 77 és 78-ban fog nyilvánulni.A mostani bírósági apasz- tás egy millió forintot fog eredményezni. A baga- tell ügyek áthelyezése, a központ átalakítása és a számszék decdetraiisatiója szintén megtakarítási eredményeket fog szülni, A büntetési pénzek behajtásából is várható eredmény ; ellenben a járás- bíróságokat szaporítani kell. Ä közelebbi költség- vetések összehasonlítása úgy a kiadásokat, mint a fedezetet illetőleg az idei költségvetéssel minden irányban kedvező. Különös figyelmet érdemel végre az, hogy 76-ban az igazságszolgáltatás már egészen uj rendszeren fog nyugodni, mely átalakításból nemcsak financziális, de az igazságszolgáltatás szempontjából is szintén jó eredmény biztosan várható.

A költségvetés megbirálásaszerintenehézség- gel jár, mivel a behozandó reformok eredményét előre beszámítani nem lehetett. De megelégszik azzal, hogy lia a miniszter a felvett kiadási tételeket semmi esetre nem fogja fokozni.

Zsedényi Ede a bírák számát még mindig soknak, a perrendtartást pedig kijavithatlan- nak tartja. Kérdi a jelenlévő minisztert, váljon kész- e már egy uj, a nemzet szellemének megfelelő perrendtartás s be fog-e az közelebbről terjesztetni, mire a miniszter azt a választ adja, hogy az uj polgári perrendtartásról szóló javaslatot még ez ülésszak alatt fogja a képv. háznak beterjeszteni. A bírák számát illetőleg tagadja, hogy pl. az egyes birákét apasztani lehetne; sőt ezeket szaporítani kell. A semmitőszéket igen is meg fogja szüntetni, illetőleg a legfőbb itélőszékbe beolvasztani. Ha a perorvosiatok száma apasztatik, apadni fog a bélyegjövedelem is; s igy fiuancziá- lis eredmény nem, csak törvénykezési várható ezen intézkedésből.

Helfy Ignácz felhozza, hogy másutt szokásban van az apróbb kihágásokra nézve annes- tiát adatni, minek következménye ilyszerü apró pörök megszűnése. Példát hoz fel a 72-i választások alkalmával történt kihágásokról, melyed közül némelyik már öt év óta íoly. Felszólít^ a minisztert, vegye igénybe a kegyelmi utat is.

A miniszter azt válaszolja, hogy ap„ van nap, melyen kegyelem iránti folyamodások ne érkeznének, s azok rendesen ő felsége elé terjesztetnek. Rendkívüli amnestiának szüksége most nem forog fenn.

Simony Ernő az egész igazságü„. inigz_ terium fenntartását feleslegesnek hisz|^ a miniszter beavatkozása rontja a törvéuypezést_ ^em sok, de jó törvényeket óhajt, melyre a központi apparátust igen nagynak tartja. A költség-vetéstől nem sokat vár, de ily magasnak még sei^ Télte. Kifogásolja a rabtartás költségeit. ng az apaD,’ v

de a rab önmagát tartsa fenn.

Kerkapoly Károly kérdj, hogy a jelen-