Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 37. szám
gyűlés- tartama alatt naponként* MAGYAR Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidókr i l érmcuíve r I ^ H W V ^1 jW I ( a .Magyar Themis^re^z^l'gazságllgyi törvényjavaslat A kéjiratok a szerkesztőséghez. a megrendelésekés I ' I I I i I /I I mellé'k^telfkeí'e ft o Y^n^egéSz fvre^To"** reclamátiők a kiadóhivatalhoz intézendő*. Bérmenteticn ■ ■---------■ ■ 4 S télévre 5 frt, negyedévre 2 Irt 50 kr levelek és küldemények cl nem fogadtatnak. ■ ■ ■ ■ 1 ■/ ■ Hi Az előlizetési pénzek bérmentesen és viIfi Ä 1||.- Ip. Á I M dékrol legez élszerű oben postautalvány utján s M M M M J XJ - A JL p^y Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: barátok tere 7. $z. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A KOMÁROMI, SZABADKA ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. ‘Külön mellékletek: „jDöntv énvek gyűjteménye,“ „Igazságügyi renclelctcli és törvényjavaslatok tára.“ Felelős-szerkesztő : Dr. Siegmnnci Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. TARTALOM : Észrevételek a magyar tüntető törvénykönyv javaslata felett. XXV. Dr. Csuka ssy Károly győri közjegyző úrtól. — Szemle. A német birodalmi gyülé8 jogi bizottsága. — Tárcza. A steini fegyház. Réső Knsel Sándor ügyvéd úrtól Budapesten. — Az »Institut du troit internationalis« tárgyalásai. — Jogesetek. Az egyetemlegesség elve. Dr. Dell’ Adami Rezső ügyvéd úrtól Budapesten. Viszonkereset. Örökösödési eset. — Törvényjavaslatok. Indokolás az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról készített törvényjavaslathoz. — Az ügyvédi kamarákból. — Könyvészet. — Különfélék. — Kivonat a »Budapesti Közlönya-ből. — Kivonat a »AViener-Zei-tung«-ból. — Külön melléklet. »Döntvények gyűjteményé«-nek egy fél ive. Ötödik évfolyam.___________________________37. száiry________________Budapest, September 16. 1875. Észrevételek a magyar büntetőtörvény könyv javaslata felett, XXV. A 97-ik szakasz intézkedése az ab- sorbtio elméletének hódol, vagyis itt, hol bűntett vétségekkel avagy kihágásokkal együtt kerül elitélés alá, nem alkalmazza többé a javaslat a sulyosbitási módszert, hanem az absorbtionalis rendszert, a melynél fogva a bűntettekben felolvadnak a vétségek és kihágások, s ezek úgy tekintetnek mint a büntetés különös emelésére nem alkalmasak s nem is létezők. Hogy miért hagyta el ez esetben a javaslat a különben általa is helyesnek elismert sulyositási rendszert és tartotta jobbnak az absorbtionalis rendszer követését: arra nézve az indokok egyedül ennyit foglalnak magukban: »Ezen szakaszban az absorbtio fogadtatott el. A börtön vagy fegyház oly súlyos büntetési nemek, hogy csak tartamának felemelése által a büntetési tétel maximumáig elegendő és igazságos büntetését találja a concurráló vétség és kihágás. * (Által, indokolás, 327. 1.) Azonban azon feltevés, hogy a bűntett büntetési tétele mindenkor elegendő lenne a büntette! concurráló vétségek és kihágások megbüntetésére, hibás és a valóságnak meg nem felel. Nem akarok álli- tásom bebizonyitására távolabbi eseteket felhozni, maradjunk csupán a javaslat által felállított büntetési keretekben. Ezekből is kézzel foghatólag kiderül az, miszerint az ok, a mely miatt 97-ik §-ban más rendszer követtetett, tévedésen alapszik. Vannak ugyanis a javaslatban börtön- büntetések megállapítva, melyeknek maximuma egy évig terjed, nevezetesen a súlyos testi sértések azon eseteiben, amelyek felindulásban (292. és 288. §§.) vagy verekedés közben követtettek el és a tettesek ismeretlenek (297. §.)ésa foglyoknakmeg- szöktetése eseteiben (419. §.). Vannak továbbá 2 évig terjedhető börtönbüntetéssel fenyithető büntettek, még pedig igen számosak, vannak 3 évig terjedhető börtönnel büntethető büntettek szintén számosak, stb. Ha már most ezen igen sok esetek közül egy oly bűntett, a mely egy, vagy vegyük fel, 2 évi börtönnel büntethető, con- currál oly vétségekkel, melyek mindegyike 5 évi fogsággal büntetendő: váljon meg lesz-e igazságosan büntetve mindezen bűncselekmények halmaza 1 évi börtönnel? váljon el lehet e mondani azt az ily esetekben, hogy a súlyos börtönbüntetés elegendő büntetést képez az együtt jelentkező vétségekre, a melyek mindegyikére 5 —5 évi fogság lenne kimérendő, ha bűntettel nem concurrálnának ? azon felül van-e arány e között és a 96-ik §. intézkedése között, a melynél fogva, ha két vétség jő össze, egész 6 évig felmehet a biró a büntetés kiszabásában, ha pedig egy bűntett és akárhány vétség és kihágás jő össze, akkor esetleg egy évnél sem mehet tovább? A 97-ik §. fenntartása esetében nem türtén- hetnék-e meg az, hogy egy oly egyén, ki hamis esküt tett polgári ügyekben, vagy ki hamis váltópénzt hoz forgalomba stb., szinleg felindulásban valakit súlyosan megsért, hogy ez által egy évi börtön elviselésével meneküljön a 3 vagy 5 évig tartó fogságtól? Átalán véve nincs szükség arra, hogy a bűncselekmények halmaza esetében azok között különbség tétessék, váljon büntettek vagy vétségekből keletkezett-e az. A büntetés kimérésénél az alapeszme az lévén, hogy a legnagyobb büntetés sulyosbittas- sék : a mit a törvényhozó megszabhat, az egyedül a súlyosbítás összege, de nem egyszersmind a súlyosbításnak a bűncselekmények minőségéhez mért szabályozása. Ez már a bírónak a feladata. Ü látja, hogy a concurráló bűncselekmények minő bűnösséget tüntetnek fel és igy a neki engedett büntetési keretben minő megfelelő büntetést szabjon ki, hogy maradjon-e a legnagyobb bűncselekményre megállapított büntetési tétel keretében, vagy a törvény által neki azonfelül is engedett térre is átlépjen. A súlyosbításra nézve teljesen mindegy, akárminek neveztetik azon bűncselekmény, mely a büntetés súlyosbítását igényli, maga pedig a súlyosbítás azt követeli és azt foglalja magában, hogy azon büntetési tételen túl is lehessen menni, mely a legsúlyosabb bűncselekményre felállítva van. Az, hogy a büntettbeli büntetési nemek már önmagokban sulyositást foglalnának akkor, a midőn oly bűncselekmény is forog fenn, a mely azt igényli, egyátalán el nem fogadható, miután azt az illető bűntettre kiszabni kell, eltekintve attól, hogy vele concurrál-e más bűncselekmény vagy sem. A sulyositásnak ennélfogva más módon kell történni, t. i. úgy, hogy a rendes büntetési tétel felebb emeltessék. A 97-ik §. ennélfogva mint olyan, a mely az absorbtiot fogadta el és a gyakorlati életben helytelen következményeket eredményezhet, elvetendő lenne, s átalában nézetünk szerint legjobb lenne a biinlial- mazati büntetések megállapításánál a quo- talis rendszert követni, a mint azt legújabban a Glaser-féle osztrák b. t. javaslat is tette. A kár mely rendszer fogadtatnék is el azonban, a törvénykönyvbe czélszerű lenne felvenni azt is, hogy az összbüntetés az egyes büntetések összegét meg nem haladhatja, miután a javaslat mostani alakjában megtörténhetnék ez is, a mint azt már fentebb megemlítettük. A javaslat, hogy minden bűnhalmazai büntetési rendszereket egyenlőleg méltányoljon, nem feledkezett mega cumulatió- ról sem, s a 100-ik §-ban a pénzbüntetésekre nézve azt rendeli, hogy ezeknél meg már a büntetések összeadassanak. A kiindulási pont ezen rendszer elfogadására azon feltevésből keletkezett, hogy a pénzbüntetést nem érzi úgy az ember, mint a szabadságbüntetést, és hogy ott az emelkedés nem vonja maga után a bünte-. tés oly intensivitását, mint a szabadságbüntetésnél. Ezen feltevések azonban nézetünk szerint nem olyanok, a melyekhez kifogások ne férnének. A pénzbüntetés szintén bizonyos jónak elvonását foglalja magában, a mely sohasem végnélküli, és igy amint a legfőbb fokig emelkedik, annálinkább lesz érezhető annak elvonása, és annál inkább fog fájni minden forint, a mint az az illető vagyona határáig, kimerítéséig közeledik. Nem foglal ugyan magában a pénz oly jót, mint a szabadság, de nem is alkalmaztunk az másutt, mint oly kisebb bűncselekményekre, és mint oly büntetés, a mely fo-. kozható, kétségtelenül bir azon tulajdonsággal, hogy a viszonyításnál a nagyobb összeg hatályossága behatóbb, mint a kisebbé, és igy a kétszer, háromszor nagyobb
