Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 36. szám - A tizenkettedik német jogászgyülés

— 287 ezen elmélet a tárgyilagos igazság kiderítését épen nem biztosítja, hogy abstractiókon alapulván, a concret eset tényálladékának gyakran meg nem felel, hogy kimerítő soha sem is lehet, hogy gyakran megszorítókig hat, tévútra vezet, ki nem elégítő és végre mégis a biró belátásához kénytelen folyamodni. Egy másik káros következménye ezen elméletnek abban áll, hogy általa az eskü ok nélkül szaporittatik, a mennyiben a biró gyakran kénytelen az egyik vagy másik félnek az esküt oda ítélni oly esetben, melyben nem volna arra szükség akkor, ha a biró szabad méltánylása alapján hozhatna Ítéletet; ehhez járul még az is, hogy a megtámadási perekben kivált a föeskü végzetes bizonyítási módnak mutatkoznék. Ha mar azon kérdés, váljon a positiv bizonyítási elmélet a polgári perekben átalában mellőzendő-e^ helyütt meg nem oldható, mégis szükséges felsorolni és megfontolni azon különös érveket, melyek szerint tanácsosnak, sőt okvetlenül szükségesnek látszik, hogy a bizonyításnak eddig érvényben lévő elvei a megtámadási perekben mellőztessenek. Valamely jogcselekvény megtámadásánál a kérdés többnyire belső állapotok kiderítése körül forog, milyenek például a rosz szándék, az e szándékról való tudomás, minek bebizonyítása ritkán sikerül, és a bíróságnak rendszerint az ügylet menetéből, a megelőző, kisérő vagy követő körülményekből vont következtetésekre kell szorítkozni. Ez pedig már magában véve is átmenetet képez a positiv bizonyítási elméletből a bíróság szabadabb méltánylásához, úgy hogy nem látszik veszélyesnek, ha itt a polgári perekben érvényes átalános bizonyítási szabályok mellőztetnek, mire nézve már más törvényekben is találunk intézkedéseket, névszerint : az 1855. május 9-diki porosz törvény 17. §-ban; az 1864. július 7-diki hannoverai törv. 8. §-ban; az 1868. decz. 23-diki szász-meiningeni törv. 12. §-ban; és a bajor polg. törv.-k. tervez. 957. czikkében. Egyébiránt a bizonyítékok szabad méltánylásának elve némely más esetekre nézve már nálunk is elfogadtatott; igy az 1874. évi, a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló XVIII. t. cz. 4. §-ában, mely szerint a kártérítési összeg a fennforgó viszonyok számbavételével a biró belátása szerint állapittatik meg, és a magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezetének 24. és 31-dik §. 3. bekezdésében. A tárgyalt §-ban foglalt határozatok egyébiránt nem tekintendők kötelezőknek, hanem csak hasznos ujjmutatásoknak, melyek alkalmazása a bíróság belátására bizatik; és habár ezen §. szövegezése eléggé világos, még sem lesz felesleges kiemelni azonmozzanatokat,melyekbőlarosz szándék szembeszökő biztossággal megállapítható. Első sorban az adós vagyoni állapota veendő tekintetbe, mivel fel kell tenni, hogy ő azt áttekinti: ha ebből kiviláglik, hogy a hitelezők a véghezvitt jogcselekvény következtében többé ki nem elégíthetők, akkor az ez utóbbiak megrövidítésére irányuló szándék biztossággal következtethető. E következtetést az adós mindazonáltal megingathatja, ha bebizonyítja jóhiszeműségét, kimutatván, hogy alapos kilátásai voltak vagyona növekvésére, péld. örökségre vagy olyan vállalatokra, melyek a dolog rendes folyása szerint biztos sikert Ígértek. Az adós vagyoni állapotán kivül a rosz szándék tekintetében a birói meggyőződésre nézve döntők lehetnek még az adós és a szerződő fél, — ki az adós vagyonából elidegenített vagyonrészt szerezte, — egymással való személyes, névszerint barátsági vagy rokonsági viszonyai, valamint a körülmények vagy a szerződési pontok, melyek alatt a megrövidítő jogügylet létesült, mint péld. az utóbbinak gyors és titkos megkötése, az aránylag csekély viszontszolgáltatás, az adós részére teljesitenoő azonnali szokásellenes fizetés kikötése, sat. A rendszerinti bizonyítási szabályok elejtésével a birói önkény ellen elegendő védelmet nyújt azon határozat, mely szerint a bíróság által a tényleges megállapítás indokai a hozott ítéletben felsorolandók, továbbá az eljárás nyilvánossága, végre ai pernek a felsőbb bíróság által esetleges megvizsgálása. A 14. %-dik. (V. ö. az 1855. május 9-diki porosz törv. 18. §-át; az" 1864. július 7-diki hannoverai törv. 2. §-ának 2. bekezdését; az 1868. decz. 23-diki szász-meiningeni törv. T. czikkét; az 1872. január 26-cliki szász-altenburgi törv. 6.§-át.) Miután valamennyi csődtörvény elismeri, hogy a megtámadási jog érvényesítésére a csődeljárásban első sorban a tömeggondnok van hivatva, és hogy ennek áll feladatában a bukottnak vagyonát és mindent, a mi ahhoz tartozik, bárhol találja is azt, az adós akarata nélkül és ellen a hitelezők kielégítése czéljából behajtani : feleslegesnek látszik e §. határozatát bővebben indokolni. A 15. §-hoz. (V. ö. a bajor polg. törv. k. terv. 969. czikkét; a német kötelmi jog tervezetének I. olv. szerinti U06., II. olv. szerinti 1039. czikkét; az 1855. május 9-diki porosz törv. 5. és 7. §§-ait; az 1868. decz. 23-diki szász-meiningeni törv. 2. és 3. czikkeit.) A forgalom érdekében és mivel a korábbi időben keletkezett jogok érvényesítésére irányuló perek rendszerint eredménytelenek, szükséges, hogy a hitelezők megtámadási jogának gyakorlására rövid elévülési határidő szabassék meg. Ez elvet a fentebb idézett törvények és törvénytervezetek is magukévá tették. Hogy az elévülési határidő mely időponttól számítandó, a vitás kérdések közé tartozik (1. Huschke: Zeitschrift f. Civilrecht u. Praxis, XlV. köt. 64. L; Windscheid: Pandekten, 463. §.; Keller: Pand. 370. §.; Schönemann, 52. 1.) Az elévülés idejének kezdete természetszerűleg azon időponttól számitandó, melyben a felperes keresetét indíthatta volna, azaz melyben a károsított hitelező az adós csalárd jogcselekvényéről értesült. Ily értelemben ítélt az eisenachi feltörvényszék 1865. márczius 14-dikén (v. ö. Mortag: Beitrage etc. [1871.], 11. 1.), és a j enai legfelsőbb törvényszék 1849. július 10-dikén (v. ö. Blatter f. Rechtspflege, XIV. köt. 116.1.). A tervezet szerint is az elévülési idő azon időponttól számitandó, melyben a hitelezők az adósnak rájuk nézve károsító jogcselekvényéről értesültek; miért is az elévülési időt ez időponttól számítva, egy évben állapítja meg. Gyakran megtörténhetik azonban, hogy a hitelezők az adós csalárd jogcselekvényéről e rövid idő alatt nem is értesülhetnek, mivel az ilyen csalárd jogcselekvények a tapasztalat tanúsága szerint titokban szoktak véghezvitetni, vagy mivel a hitelező az adós lakhelyétől távol lakik stb. Hogy midazonáltal a forgalom érdekében a szerzés a hitelezők általi megtámadás ellen hiztosittassék. azon időt, mely alatt a megtámadási jog érvényesíthető, lehetőleg rövidre kellett szabni. A tervezet ennél fogva kimondja, hogy a megtámadási jog, tekintet nélkül arra, váljon a hitelezők az adós által előidézett jogellenes megrövidítés fenforgásáról értesültek-e vagy nem, elévül három év múlva azon időponttól számítva, melyben a jogcselekvény véghezvitetett, ugy hogy e kereset amaz idő lefolyása után sikerrel többé nem érvényesíthető. Jegyzéke azon munkáknak, melyek a tervezet és indokai szerkesztésénél kiválóan használtattak. Trip S. W. De actione Pauliana. Bat, 1829. Günther : Programmá de Pauliana actione extra concursum instituta observationes. Lips. 1842. Koch C. F. Dr. Das Reckt der Forderungen, II. köt. 846—854.J. Windmüller Ede : Über die Anfechtungen simulirter und sonstiger Veráusserungen. Berlin 1854. Consbruck W. Über die Befugniss der KonkursGlaubiger zur Anfechtung. Berlin 1857. Meischeider E. Die preussische Gesetzgebung über das Anfechtungsrecht der Glaubiger. Berlin 1864. Reinhart Tivadar, Dr. Die Anfechtungsklage wegen Verkürzung der Glaubiger. Wintertkur 1871. Schöneman 0.. Die Paiilianische Klage.Gera 1873. Steinbach Emil, Dr. Die Anfechtung der Rechtsgescháfte in fraudem creditorum; közölve : »Juristische Blatter« ; III. évfolyam, 17—25. szám. Hasenbalg H. Zur Lehre von der actio Pauliana. Berlin 1874. Mankiewitz Albert György: Beitrage zur Lehre von der actio Pauliana. Halié. Dr. Biermann Mihály: A csőd előtti jogügyletek semmisége. (Magy. igazságügy, 1874. II. köt. II. füz. 86. s köv. 11.). Goltdammer: Commentar zur Concursordnung v. 8. Mai 1855 und zu dem Gesetze, betreffend die Befugniss der Glaubiger zur Anfechtung der Recktshandlungen zahlungsunfáhiger Schuldner ausserhalb des Konkurses v. 9. Mai 1855. Berlin 1858. (550—568. 1.). 33 g / Mühlenbruch; Halle 1837. 174. §. ^ £ \ Vangerow; 7. kiad. 1869. III. 697. §. jj J / Arndts; 6. kiad. 1868. 228. §. :g g \ Windscheid; 3. kiad. 1870. 463. §. Sí J Puchta; 10. kiad. 1866. 380. §. ^£ ' Keller; Lipcse 1861. 360. §. Francke : Über die Zulüssigkeit der acíio Pauliana bei Zahlungen etc. (Archív für die civil. Praxis; XVI. köt. 135. 1.). Unterholzner: Lehre von den Schuldverháltnissen; Lipcse 1840. II. köt. 348. §. 2. sz. 99. 1. Laspeyres: Ueber Anfechtung von Zahlungen mit der actio Pauliana. (Archiv f. d. civil. Praxis ; XXI. köt, 35. s köv. 11. 90. s köv. 11. Fitting: Ist die actio Pauliana durch vorausgegangene Konkurseröffnung bedingt ? (Archiv f. civil. Praxis XLIX. köt. 313. s köv. 11.). Reinhardt : Verm. Aufsátze aus dem Gebiete der reinen und. angew. Rechtswissensch. II. füz. XXIX. értek. 100. s köv. 11. von der Paulianischen und den mit derselben verwandten Klagen. Schröter: Über Vesén und Umfang der inintegrum restitutio. (Zeitschr. f. Civilrecht und Process, VI. köt. 131. s köv. 11.). Huschke P. Rutilius Rufus oder A. F. P. R. und das Interdictum fraudatorium. (Zeitschr. für Civilrecht und Process; Neue Folge, XIV. 1, 130. 1.). Seufferts Archiv (Rechtssprüche) IV. köt. 272. és 276. sz. VI. köt. 305. sz. IX. köt. 356. sz. XII. köt. 228. sz. Motive zu dem Entwurf einer deutschen Gemeinschuldordnung; I. köt. 123—199. 1. Berlin . 1873. Motive zu dem Entwurf eines bürgerl. Gesetzbuches f. d. Königr. Bayern. 295—296. 1. Protocolle der Commission zur Ausarbeitung eines Allgem. Deutschen Obligationenrechtes. 3677—3699. 3744. 4632—4635. 11. Dr. Apáthy István : A magyar csődtörvény tervezete. (69—89. 1.) Az ügyvédi kamarákból. * (A budapesti ügyvédi kamara) részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Pisuth István ügyvéd és kamarai tag kir. közjegyzővé történt kineveztetése következtében az ügyvédkedésről lemondván, a kamara lajstromából kitörültetett. * (A budapesti ügyvédi kamara) részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint M atolay Etele ügyvéd és kamarai tag az ügyvédkedésről lemondván, a kamara lajstromából kitörültetett. * (A budapesti ügyvédi kamara) részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Horváth B o 1 d i z á r ügyvéd és kamarai tag saját lemondása folytán a kamara lajstromából : kitörültetett. * (A kecskeméti ügyvédi kamara) ! által közhírré tétetik, miszerint id. M agya r 'Pál nagykőrösi, Gáspár Lajos kecskeméti, I Reviczky Zsigmond félegyházi, Okolij csányi István szolnoki lakos ügyvédek kir. j közjegyzőkké történt kineveztetésök, Poór Sánj d o r kecskeméti lakos ügyvéd az ügyködésről önkénytes lemondása, és Tóth István előbb kunI szent-mártoni, jelenleg majsai lakos ügyvéd a sza-