Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 36. szám - A tizenkettedik német jogászgyülés

— 285 — megvett, szintén a 3837. hr. szám alatti 679 • öl 30 frtra becsült és általa saját nevében 5 frton mint legtöbbet igérő árverező által megvásárolt ingatlanok tulajdonjogára vonatkozólag a birtokbizonyítvány kiadását kérelmezte, az árfelosztási tárgyalás 1873. évi september 3-án felvett jegyzőkönyvbe igtatott kérelme szerint ezen, a hivatolt köziratokkal teljesen bebizonyított cselekményei bepanaszolt ügyvéd Benkő Józsefnek tekintettel arra, hogy megbízónak meghatalmazványát nem mutatta fel, s megbízói és védenczei érdeke ellen ugy az árverésnél mint az árfeloszvási tárgyalásnál, mint saját nevében vásárló és mint már védenczei adósa működött, védenczeit kötelességellenesen védelem és képviseltetés nélkül hagyván, az ügyvédi rendtartás 41-ik §-a szerint megtorlandó terhesebb beszámitásu vétséget képezvén, mely okokból bepanaszolt ügyvéd ellen az ügyvédi rendtartás 43. és 45. §§-ai alapján a rendes fegyelmi kereset elrendelendő és a fegyelmi vizsgálatnak az ügyvédi rendtartás 45., 47., 49. §§-ok szabványai szerinti keresztülvitelével a marosvásárhelyi királyi törvényszék volt megbízandó, a rendes vizsgálat annak felderítésére is kiterjesztetvén, hogy a Barabás János panaszlók alperese által ennek 1874. évi augusztus 26-án jegyzőkönyvbe adott nyilatkozata szerint az ügyvéd Benkő Józsefnek fizetett 100 frt a fennjelzett ingatlanok visszaváltásáért vagy pedig más jogczimen és valósággal le és kifizettetett e ? úgyszintén a rendes vizsgálat deríthetvén fel azt is, hogy a fegyelmi panasz beadása után lemondott-e Benkő József ügyvéd a fentérintett ingatlanok tekintetében az árverezés által nyert jogáról ? végre, hogy daczára annak: miszerint a fentebb emiitett fekvőségeket Benkő József ügyvéd saját nevében vásárolta meg és azok tulajdonjoga később mégis panaszlók nevére lett telekkönyvileg bekebelezve, az ennek folytán alperes Barabás János ellen elrendelt kitelepítési végrehajtás foganatba vétele előtt panaszlott ügyvéd helyettese Dicső Béla közreműködésével minő jogalapon és kinek ajánlata folytán lett az 1874. évi november 7-én felvett jegyzőkönyvi egyezség megkötve, miután panaszlott ügyvéd a fegyelmi hatóság határozott felhívására ügyvédi értesítést (informatio) annak igazolására, hogy megbízói, a panaszlók azon békeegyezség megkötésére, mely szerint a már felperesekre és panaszlókra tulajdonjogilag is telekkönyvezett fekvőségek a kitelepítési végzés foganatosítása mellőzésével alperesnél hagyassanak és az adósság kifizetésére hosszabb határnapok tűzessenek ki, határozottan utasították és megbízták e? kötelességszerüleg beadni elmulasztván, azon egyezség csakis a panaszlott ügyvéd áltai eddig követett szabályellenes eljárásai mintegy leplezésére látszik megkötöttnek. Ugy panaszlóknak, valamint vádlott Benkö József ügyvédnek felebbezése folytán a magy. kir Curia mint legfőbb ítélőszék következő végzést hozott: Jóllehet Benkő József ügyvéd irányában azon ténykörülménynél fogva, hogy védenczei Farczádi Márton és Tamás István nevében Barabás János és társai ellen lefolyt végrehajtási ügykén árverezés alá került ingatlanokat saját nevében megvette, sőt a vételárfelosztási tárgyalásnál is nem annyira mint védenczei megbízottja, hanem vevő minőségében járt cl, ugy abban is, hogy a kellő tényállást és ügyvédi utasítást fel nem vette,, vagy elő nem mutatta, rendellenesség látszik fennforogni ; továbbá védenczei irányában tartozó rendes számolási kötelezettsségének elmulasztásával, miszerint bevételeiről, kiadásairól és munkadijairól rendes számlát vezetni és azt ügyfeleinek bármikor előmutatni köteles, mindenkor eleget nem tett ; miután azonban az iratokból kitűnik, hogy védenczei panaszuk beadása előtt ugyanazok részére még 1874. évi február 2-án 18031. sz. a. kelt birtokbizonyitványt, annak alapján 1874. évi april 30-án 555. sz. a. Farczádi Márton s ifj. Tamás István tulajdonjogának bekeblezését, valamint az illetékkiszabást is megbízói nevére és terhére eszközölte, minthogy ezen eljárásával valószínűvé tette, hogy azon árverezésnél nem haszonlesésből s felei megrövidítésére irányzott szándékból vette meg a kérdés alatti fekvőket; minthogy igazolva van, hogy készpénz-bevételeit felülmúló 8 bíróilag megállapított perköltségei és munkadijai voltak; mintkogy eredetileg szóval panaszlók 1875. évi január 21-én 566. sz. alatt a királyi ítélő táblához intézett beadványukban nem csak a Barabás Józseffel és Jánossal létrejött egyezség valódidiságát s azt is elismerik, hogy Benkö .József ügyvédet panaszukat előzőleg számadástételre fel nem hívták, ennek folytán a fegyelmi vizsgálat megszüntetését kérik; végre pedig 1875. martius 11-én 2682. szám alatti beadványukban, mely mint elkésett felebbezés visszautasítandó, mivel nekik a királyi tábla végzése 1875. évi január 2l-én kézbesittetett, elismerik, hogy Benkő Józseífel tett számolásuk folytán ellene semmi követelésük nincsen ; az elkövetett rendetlenességek miatti megintés mellett, a marosvásárhelyi kir. itélő tábla végzésének megváltoztatásával, a megrendelt fegyelmi vizsgálat alól Benkő József ügyvéd felebbezésének helyt adva, — panaszló felebbezését, mint elkésettet visszautasítva, — felmentetik. TÖRVÉNYJAVASLATOK. Törvénytervezet az adósok által hitelezőik megkárosítására véghezvitt jogcselekvények megtámadkatásáról. A budapesti kereskedelmi és iparkamara megbízásából szerkesztette és tanácskozás alapjául ezen kamara elé terjesztette Dr. SZVETENAY MIKLÓS, a budapesti keresk. és iparkamara titkára, a kereskedelmi Akadémia ny. r. tanára, a jogtudományi államviz3gálaii bizottság tagja, stb. (Vége.) Az 5. §-hoz. (V. ö. a német kötelmi jog tervezetének I. olv. sz. 1099. czikkében a 2-dik, II. olv. sz. 1032. czikkében szintén a 2. bekezd.; a szász polg. törv. k. 1511. és 1512. §§-ait; a bajor polg. törv. k. 960. czikkét.) Már a római jogászok kimondották azon elvet, hogy a szerezni nem akarás (nole acquirere) meg nem támadható. Ezen elvet egyetlen törvényhozás sem hagyta el; mert ha a hitelező feljogosittatnék azt követelhetni, hogy az adós az ő kielégítése czéljából valamit szerezni kötelezve legyen: akkor az utóbbinak cselekvési szabadsága jogilag nem helyeselhető és gyakorlatilag keresztül nem vihető módon korlátoltatnék; de hiányoznék az ellenfél is, ki ellen a megtámadási keresetet intézni lehetne. Azon kérdés, váljon és mennyiben támadható meg a teljesített fizetés az actio Paulianá-val, sokoldalú és különösen ujabb időben alapos vita tárgya volt, a nélkül, hogy az elágazó nézetekben megegyezés jött volna létre. A vita mindazonáltal azt eredményezte, miszerint különbség teendő az esedékes és nem esedékes követelések közt, minélfogva a mai, csaknem átalánosan elfogadott nézet oda irányul, hogy a beperelhető és esedékes követelések kifizetése meg nem dönthető. Ellenben sokkal vitásabb már a másik kér dés, mennyiben támadható meg a különben jogilag fennálló, de még nem esedékes követelések kifizetése. Francke és Laspeyres azt állítják, hogy ez esetben az actio Pauliana indítható. Az első a lejárt adósság kifizetését azért állítja meg nem támadhatónak, mivel a hitelezőnek jogában áll, a fizetését per utján érvényesíteni, a mit még le nem járt adósságnál nem tehet, miért is ennek kifizetése megtámadható, még pedig oly hatálylyal, hogy nem az interusurium (azaz a történt fizetés s a lejárat napja közt eső szokásos kamat), hanem maga a fizetett tőke is visszatérítendő. — Günther, Huschke, Petzold és Meis c h e i d e r Francke nézetét vallják. — Ellenben Vangerow és Unterholzner azt állítják, hogy a még nem esedékes tartozás fizetésénél legfőlebb csak fraus in tempore forog fenn, minélfogva a kereset csakis a commodum repraesentationis, azaz az interusuriumerejéigérvényesithető. Ugyanezt állítják Arndts, Puchta, Kellé r, Windscheid, Reinhart és H o Ízschuher. A tervezet annyival inkább csatlakozhatott az utóbbi nézethez, mivel e vitás kérdés már a szász polg. törv. L 1512. §-ában s a német kötelmi jog javaslatának 1032. czikk 2. bekezdésében nyerte törvényhozási megoldását és mivel csak igazságos, hogy azon anyagi előnyök, melyeket a hitelező a korábban történt fizetés folytán nyert, restituáltassanak, A 6. és 7. §§-hoz. (V. ö. a német kötelmi jog terv. I. olv. szerinti 1100. éf 1101. czikkét és II. olv. 1033. és 1034. czikkét; a szász polg. törv. k. 1514. és 1515. §§-ait; a bajor polg. törv. k. terv. 962. és 963. czückeit; az 1855. méjus 9-diki porosz törv. 12. §-ának 1. bekezdé ét; az 1868. decz. 23-diki szász meiningeni törv. 4. czikkének 1. bekezdését.) A hitelezőknek a megtámadás jogából származó igénye csakis az adós vagyonából elidegenített rész szerzője ellen irányul és átalában az a czélja, hogy a megtámadható cselekvény előtti áalapot állittassék helyre (ut perinde sínt omnilatque sí nihil alineatum esset. L. 38. §. 4. D. de usuris 22. 1.). Az adós vagyonából elidegenített dolog vagy az adós és szerződő társa között fennálló kötelmi viszonyból kivált jog tehát az utóbbi által teljesen helyreáll it a n d ó. Nevezetesen az adós által elidegenített dolog a hitelezők törvényes kielégítése czéljából a szerző által kiadandó ; az activ követelések, melyeket az adós harmadik személyre ruházott, az engedménynek hatályon kívül helyezése folytán, a fizetésre kötelezett személy által most már nem az engedményesnek, hanem a megtámadó hitelezőknek kifizetendők, illetőleg a fizetendő összeg a bíróságnál letéteményezendő; az adós által hitelezői kárára elvállalt kötelezettségek hatályon kivül helyezendők; az adós vagyonának megterheltetése megszüntetendő, péld. az adott kézi zálog visszaadandó, az adós által constituált jelzálog törlendő adós által elengedett követelések, illetőleg az általa feladott dologbani jogok a megtámadó hitelezőkkel szemben helyreállítottaknak nyilvánitandók sat. A hol a szolgáltatásnak teljes visszaadása vagy az elidegenített jognak teljes helyreállítása lehetetlenné vált, ott a szerző az értéket tartozik megtéríteni, vagy a jogcselekvény okozta kárt köteles jóvá tenni. E szavatolási kötelezettség általános. Nem szenved kétséget, hogy a szerző mindazon jogokat, melyek általa a dologra időközben harmadik személynek engedtettek, illetőleg a szerző ellenében szereztettek, megszüntetni és az eredett kárt megtéríteni köteles. A 8. §-hoz. (V. ö. a német kötelmi jog terv. I. olv. szerinti 1035. czikkét; a szász polg. törv. k. 1517. §-át; a bajor polg. törv. k. terv. 963. czikkének 2. bekezdését: az 1855. május 9-diki porosz törv. 12. §-ának 3. bekezdését : az 1868. decz. 23-diki szász-meiningeni törv. 4. bekezdését.) A kivétel, melyet a tervezet az ajándékozásokat illetőleg a megajándékozott személy érdekében felállít, teljesen megfelel a méltányosság követelményeinek. A bőkezűség nem szolgálhat okul arra, hogy a megajándékozott szegényebbé tétessék ; már pedig ez következnék be, ha tőle több vonatnék el, mint a mennyi az ajándékból vagy annak előnyeiből még tényleg a vagyonában megvan. A megajándékozott személy, ki az ajándékot jóhiszemben szerezte és azt becsületes módon felhasználta, igen is érzékenyen sújtatnék, ha később arra kényszeríttetnék, hogy az ajándékot egyéb vagyonából visszatérítse, ámbár azzal talán csak olyan élvezetet szerzett magának, melyre többi saját vagyonát nem fordította volna; ez által még rosszabb helyzetbe jutna, mint ha nem is kapott volna ajándékot. Ennél fogva teljesen igazolt, hogy a felelősség csak a gadagodás mérvéig terjedjen; mely kedvezmény azonban, mint magától is értődik, csak az ajándék jóhiszemű elfogadójának nyujtatik. Ha azonban a megajándékozott személy roszhiszernben volt, nem forog fenn ok, hogy az a többbi roszhi szemű szerződő feleknél nagyobb előnyben részesittessék; miért is a kártérítési kötelezettség tekintetében reá ugyanazon elvek alkalmazandók, melyek a viszteherrel járó jogügyletekre nézve felállittattak. Azon esethez, melyben a lucrum szerzője