Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 35. szám

összegek tekintetében, mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, és ha felperes a neki ezennel oda Ítélt becslő esküt leteendi arra, hogy a kérdéses fabődé nem használliatása miatt évenként 200 frt kárt szenvedett, ez esetben egyetemlegesen köte- leztetnek alperesek 1870. évi april 26-tól a vég- kielégítésig évenként 200 frtot felperesnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni.

Tartozik tehát felperes jelen Ítélet kézbesi- tésétöl számított 15 nap alatt a megítélt becslő eskü letétele végett jelentkezni és azt a kitűzendő határnapon letenni, egyiknek vagy másiknak elmulasztása esetében kereseti követelésének ezen részétől elmozdittatván.

A perköltség e helyben is kölcsönösen megszüntetik.

Indokok. Alperesek által felhozott alaki kifogások figyelembe vehetők nem voltak, mert az, hogy felperesnő, ki keresetlevelében magát Braun Ignácz özvegyéül nevezte meg, ugyanott egyszersmind családi nevét ki nem tette, egészen lényegtelen körülmény, mert továbbá felperes különböző követelései mind ugyanazon jogalapból származván, lialmozottnak a kereset nem tekinthető.

Az ügy érdemét illetőleg az elsöbirósági ítélet volt fentkijelölt pontjaiban helyben hagyandó, mert habár a keresetben körülirott egész fabódéra felperes. beleegyezése.folytán megtartott, különben is nem per utján, de csakis a törvény által engedett jogorvoslatokkal megtámadható bírói árverés semmisnek ki nem mondathatik.

Miután mégis Yeisz Móricz és Kis Ferencz tanuknak Hacker Mózes tanú által is támogatott vallomásával teljesen beigazolva van, hogy ezen árverés alkalmával elsőrendű alperes, kire a kérdéses ingatlan mint legtöbbet Ígérőre leüttetett, kinyilatkoztatta, hogy azt felperes részére vásárolja meg:

ennélfogva az árverés által tulajdonjogot nem elsőrendű alperes, ki. csak meghatalmazott volt, de felperes mint meghatalmazó szei-zett, és ugyanezen okból elsőrendű alperes a reá nézve idegen tulajdont képező fabódét másnak érvényesen el nem adhatta.

A többször emlitett fabódé elvont haszna fejében keresetileg előterjesztett követelést végiratában felperes úgy módosította, hogy e czimen 200 frtot kért megitéltetni, minthogy pedig a tőle jogtalanul visszatartott tárgy elvont hasznához felperesnek kétségtelenül joga van, ezen haszon összegének megállapithatása végett részére becslő eskü volt ítélendő.

E tekintetben elsőrendű alperest, mint ki idegen vagyont adott el, és másodrendű alperest, mint tettleges birtokost egyetemleges kötelezettség terheli.

A perköltség kölcsönös megszüntetését az ítéletek különbözősége indokolja.

TÖRTÉYX JAVASLATOK.

Törvénytervezet

az adósok által hitelezőik megkárosítására véghezvitt jogc8elekvények megtámadhatásáról.

A budapesti kereskedelmi és iparkamara megbízásából szerkesztette és tanácskozás alapjául ezen kamara elé terjesztette Dr. SZVETENAY MIKLÓS, a budapesti keresk. és iparkamara titkára, a kereskedelmi Akadémia ny. r. tanára, a jogtudományi államvizsgálaii bizottság tagja, stb.

(Folytatás.)

II. Különös indokok.

Az 1. §-hoz.

XV. ö. a német kötelmi jog tervezetének I. olv. szerinti 1098. és 1107. czikkét és II. olv. szerinti 1031. és Í04o. czikkét;

a szász polg. törv. könyvnek 1509. §-át; a bajor polg. törv. könyv tervezetének 955.. 956. és 966. czikkét;

az 1855. május 9-diki porosz törv. 1. és 9. §§-ait; az 1864. julius 7-diki hannoverai törvény 2. §-át; az 1868. deczember 23-diki szász-meíningeni törvény 1. czikkét).

/

Atalánosan elismert jogelv, hogy az adós, a mig a vagyonával való szabad rendelkezési joga

tőle el nem vonatott, e jogának gyakorlásában nem korlátolható. Ha tehát a hitelező mind e mellett mégis feljogosittatik az adós olyan cselekvényeit megtámadni, melyeket ez azon időben, melyben még szabad rendelkezési jogával bírt, véghez vitt: úgy e jognak különös körülményen kell alapulnia, azon t. i., hogy a hitelező kielégítésre való joga megsértetett Csakis valamely jogsértésnek elhárítása végett lehet másnak intézkedéseit megtámadni. Következetesen jár el tehát a legtöbb törvényhozás, midőn az adósnak ilyen jogcselekvényeit megtá- madhatóknak nyilvánította.

.Togcselekvények. A szász polgári törvénykönyvnek 1509. §-a, a német kötelmi jog tervezetének I. olv. szerinti 1098., II. olv. szerinti 1031. czikke és a bajor tervezet 955. czikke meg- támadhatónak nyilvánítja az olyan »elidegenítéseket« (Veráusserungfen), melyek folytán az adós — akár viszteherrel, akár a nélkül <— vagyonának valamely részén túladott, vagy túladni magát kötelezte. Minthogy azonban a »Yeräusse- rung« fogalma Németországban igen gyakran aggályokra szolgáltatott okot és egyszersmind nagyon szűk is, a mennyiben minden jog szerint a fizetések, teljesítések, kötelezettségek, elismervé- nyek stb. szintén tárgyát képezik a megtámadásnak, az ilyen cselekvényekre pedig a »Yeräusse- rung« fogalma még a szó legtágabb értelmében is csak erőltetve volna alkalmazható: a tervezet »elidegenítés« helyett a »jogcselekvények« kifejezését használja, csatlakozván a római edictum szavaihoz: »quaecunque gesta erunt«. Megtámadni tehát csak a postiv tevést, a »jogcselekvényt« lehet; a mulasztást csak akkor, ha a törvény azt tényleges cselekvéssel egy kategóriába sorolja. Ha például az adós mint alperes a kitűzött tárgyalási napon meg nem jelent, apóig, perrendtartás 111. §-aszerint a keresetben felhozott tények és állítások, — a mennyiben magának a felperesnek bizonyítékai által meg nem czáfoltatnak, — valóknak tartandók ; ez esetben tehát a csalárd meg nem jelenés egyenlőnek vétetik a csalárd beismeréssel és mint ilyen megtámadható. Hogy az adósnak a pertársával való összejátszása a birtokában levő bizonyítékok fel nem használása iránt, a jogsértés elhárítása czéljából megtámadható, magától értetik; mert az ilyen eljárás tényleges cselekvést foglal magában.

Csak szinleg. Teljesen igazolt, hogy a szinleges ügyletek az adós hitelezői érdekében szintén megtámadhatók legyenek, mivel már maga a színlelés is mutatja, hogy a szerződő felek nem egyenes utón jártak s a színlelt ügyletet csak a végből kötötték, hogy a tulajdonképen szándékba vett ügyletet elpalástolják. Kétséget nem szenved tehát, hogy a színlelt szerződés megsemmittessék. Hogy az adósnak az illető cselekvényt hitelezői károsításának (fraudatio creditorum) szándékából kellett véghez vinnie, már az átalános indokokban kifejtetett.

Itt azon kérdés merül fel, váljon csak az olyan személyeknek legyen-e joguk a megtámadásra, kik az adós csalárd jogcselekvényei által megrövidittetvén, a jogcselekvény véghezvitelekor az adósnak már hitelezői voltak, avagy hogy e jog az oly személyeket is megillesse-e, kik c s a k a kérdésben forgó cselekvény véghezvitele után lettek hitelezők.

E kérdésre nézve a római jog azon feltevéshez ragaszkodott, hogy az actio Paulianával csak az olyan hitelezők élhetnek, kiknek követelése már a megtámadható ügylet megkötésekor is fennállt, azon nézetből indulván ki; hogy az adós az illető ügylet megkötésekor bizonyos hitelezők megrövidítését vette legyen szándékba, és hogy átalában az ügylet épen ezen hitelezőket közvetlenül károsította legyen. Ez pedig csak akkor lehető, ha a követelés már korábban is fennállt. A római jog továbbá azon feltevésből indult ki, hogy a vagyon csökkenése azon hitelezőt hozza kedvezőtlenebb helyzetbe, ki elől oly tárgy idegenittetik el, melyre a majdani kielégítés czéljából már követelése keletkezésekor számíthatott. A német kötelmi jog tervezetének I. olv. szerinti 1098., II. olv. szerinti 1031. czikke, továbbá a bajor tervezetnek 956. czikke és végre az 1855. május 9-iki porosz törvénynek 9. §-a szintén arra czélzó határozatokat tartalmaznak, hogy keresetindításra csak az olyan hitelezők legyenek jogosítva, kiknek követelése az

elidegenités idejében már fennállott. Ettől eltérőleg azon német államok joggyakorlata, melyekben a megtámadási jog törvényes megszorítása nincs kimondva, a jogcselekvény megtámadását méltányos- sági szempontból az olyan hitelezőnek is megengedi, kinek követelése csak a kérdéses ügylet véghezvitele után keletkezett. (L. Zeitschr. f. Hannover. Recht, III. k. I. fűz. 86. 1.) Francziaországban ugyanazon elv van elfogadva (v. ö. Chardon: Du dől et de la fraude, 192.1. Puchelt: Zeitschrift, II, 77. s. köv. 11.).

A római jogi felfogás, bár a szigorú jognak felel meg, a gyakorlati alkalmazásban sok hátránynyal jár. Ezen elv ugyanis a megtámadás meghin- sitását vonhatja maga után, a mi már az által is elérhető, hogy az ügylet a megkötési időnél korábbra kelteztetik, s ekkép a színlelésnek és csalásnak tág tér nyittatik; másfelől pedig megoszlást szül a hitelezők érdekeiben és semmiképen sem helyeselhető egyenlőtlenségét az igazság kiszolgáltatásában. Helyesen mondja tehát a porosz megtámadási törvényjavaslat indokolása:

»Es kann nämlich leicht Vorkommen, dass der Gläubiger von der vorgenommenen Yeräusse- l’ung keine Kenntniss hatte, und sich vielleicht gerade in der Yoraussetzung, dass die veräusserte Sache noch zum Vermögen des Schuldners gehöre, mit dem letzteren eingelassen hat; es ist auch möglich, dass der Schuldner eine Veräusserung absichtlich zum Nachtheile der späteren Gläubiger vornimmt, indem er dieselbe verheimlicht, und sich so mittelst Täuschung der Gläubiger Credit verschafft. In dergleichen Fällen darf den Gläubigern das Recht, die frühere Veräusserung anzufechten, nicht entzogen werden.«

Hasonló értelemben nyilatkozik Dr. Steinbach Emil »Die Anfechtung der Rechstgeschäfte in fraudem creditorum« czimű jeles értekezésében :

»Wenn ein Gläubiger zu seiner Befriedigung das Vermögen seines Schuldners exequirt, so fällt Niemandem ein, zu fragen, ob der Schuldner ein bestimmtes Yermögensstück zur Zeit der Entstehung der nunmehr exequirbaren Forderung besessen habe oder nicht; der Gläubiger hat das Recht,

J alle einzelnen Yermögensstücke des Schuldners zu seiner Befriedigung heranzuziehen, und wenn es sich nun darum handelt, ein solches von dem Schuldner widerrechtlicher Weise entferntes Yermögensstück zurückzufordern, so soll plötzlich ein Unterschied zwischen älteren und jüngeren Gläubigern gemacht werden!«

Minthogy az adós a magtámadható jogcse- lekvénynyelösszes hitelezőit kivétel nélkül megrövidíti, elvonván tőlök egyetemben és külön-külön egy olyan tárgyat, mely kielégitésökre alapul szolgálhatott volna: csak jogos és méltányos, hogy e cselekvényt mindegyik hitelező, akár annak véghezvitele előtt, akár utána keletkezett a követelése, meg is támadhassa. Ezt az álláspontot kellett tehát a tervezetnek is elfoglalnia.

A jelen törvény alkalmazása körül netán támadható kételyek elhárítása czéljából pedig szükségesnek mutatkozott a csődtörvényre utalni, nevezetesen e törvénynek azon határozataira, melyek a csődnyitás következményeiről, illetőleg a csődnyitás előtt véghez vitt jogcselekvények megtámadhatóságáról szólnak.

A 2. §-hoz.

(V. ö. a német kötelmi jog tervezetének I. olv. szerinti 1098. és 1099. ez. 1. bek., II. olv. szerinti 1031. é» 1032. ez. 1. bek.;

a szász polg. törv, könyvek 1510., 1511. és 15.13. §§-ait;

a bajor polg. törv. k. tervezetének 955. és 958. czikkeit ;

az 1855. május 9-diki porosz törvéuy 5. és 7. §§-ait ;

az 1864. julius 7-diki hannoverai törvény 5. és 7.

§§-ait ;

az 1868. deczemb. 23-diki szásZ-meiningeni törvéfiy

2. és 3. czikkét ;

az 1872. január 26-diki szász-altenburgi törvény 2.,

3. és 7. §§-ait).

Az 1. §-ban kimondott elv ezen 2. §. határozataiban leli közelebbi kifejtését. Az általános indokokban (1. ad. I. Mely esetekben támadhatók meg az adós jogcselekvényei?) részletesen taglal- tatott azon alap, melyen ezen §. rendeletéi nyugszanak, úgy hogy e helyütt a fentebb mondottakra csak utalnunk kell. Behatóbb megbeszélést csak három fontosabb kérdés igényel, és pedig;

— 278 —