Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 33. szám

260

nem vehetők fel az ügyvédek lajstromába. Szép képviselőjük, szép jogtanácsosuk jutna ily magyarázat mellett a városoknak és nemcsak a városbeli árvák volnának árvák, de árva volna maga a városi árvaszék is!

Ezen indokokból, úgy hiszem, kétségtelenül következik, hogy a legfőbb itélőszék egyátalában ki nem mondhatja azt, hogy a városi ügyész az ügyvédek lajstromába fel nem vehető.

Végül nem mulaszthatom el ez alkalommal a legfőbb itélőszék azon határozataira, melyek az ügyvédek lajstromába való felvételt azért tagadták meg, mert az illető felveendő oly foglalkozást folytat, mely az ügyvédi hivatással össze nem fér, következő megjegyzéseket tenni:

Az 1874. XXXIV. tcz. 3. §-a taxatíve felsorolja azon eseteket, melyekben felvétel megtagadandó, — következőleg azon folyamadónál, kinél a 3. §-ban felsorolt esetek egyike sem forog fenn, a felvétel feltétlenül megengedendő. Természetes, hogy ezen feltétel mindig az ügyvédi rendtartás értelmében, következőleg az ügyvédi rendtartás 10. §-ában foglalt azon feltétel alatt történik, hogy üzletszerűen bármi oly foglalkozást, mely ügyvédi hivatásával és állásának tekintélyével össze nem fér, nem folytathat. A jelentkező tehát felveendő, — ha azonban mint ügyvédi kamarai tag a 10. §. szabványa ellen vét, ő az ügyvédek lajstromából rendes fegyelmi eljárás utján törlendő. Helytelennek találom ennélfogva a legfőbb itélőszéknek azon eljárását, hogy a 10. §. alapján megtagadja a felvételt, mivel a 10. §. nem a felvételről hanem a törlésről, intézkedik. Hiszen lehet, hogy azon ügy védek, kik az említett határozat hozatalát előidézték, nem polgármesterek, tanácsnokok, jegyzők sat. többé, — hogy ezen hivatalukról , épen mert ügyvédek akarnak lenni, lemondtak.

Marsclialkó József, iglói ügyvéd

Yélemény és indítvány

Dr. Gombár Tivadar budapesti ügyvéd úrtól

a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés iránt:

»A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, hogy a biróság a vádló indítványaihoz kötve legyen; avagy ezektől függetlenül járhasson-e el?«

(Folytatás.)

VI.

A középkor uj társadalmi erőket, a polgárságot, mint az anyagi s értelmi haladás hordozóit, vetette fel,mely a german »királyságnak« római im- peratori reminiscentiákon érődő eszméje alatt megtörte a hűbéri oligarchiát. Minden állami tevékenység alanyául a király tekintetett, kinek rendeletéi törvényt pótoltak, fenségjogai a közérdekeket képviselték, tulajdonát az állam jószágai s jövedelmei képezték. A legkorábban egybe szövődött Francziaország a korlátlan királyi uralom hona volt, hol is a királyi ügyészség nem többé mint a magánvád pótlója, hanem mint a vádkezdeményezés kiváltságosa keletkezett s I. Napoleon által szerveztetett, hogy a dynastikus s politikai érdekeknek az igazgatástól különvált független bíróságokra a kerülőn befolyását fenntarthassa. A franczia ügyészség e politikai jelentősége mellett a szorosb igazságszolgáltatási befolyás, mint rendőri s végrehajtási segédszervé, vádiratszerkesztő s bizonyíték ajánló törvényőré, háttérbe szőrül. A vizsgáló biró s Ítélő törvényszék ugyanis semmiben sincs kötve az ügyész indítványához, azonban a vizsgálat megindithatása csak ettől eredhet, menynyiben a biróság feljelentéseket elfogadhat ugyan, de azokat vele közölni köteles, hogy kezdeményezését bevárja; csupán flagrans esetben van önálló elővizsgálatra bírói jog törvény szerint, de e jogot illusoriussá teszi a flagrans esetek gyakorlatbeli szűk magyarázata. ') A vádalak mellett a bírói nyomozás elve érintetlen maradt. 2) De már e vádalak s a nyilvános,szóbeli végtárgyalás, saz ezekből folyó tágabb védői jogkör is elég csáb volt a sza') L. Mittermaier: Die Mündlichkeit, das Anklage- Prineip und die Oeffentliehkeit 328. s k. 11.

*) L. Schwarze: »Staats-Anwaltschaft« Weis K.- nél: Rechtslexikon B. 10.

badelvü német elemekre, hogy az ügyészség franczia szervezetben honisitását sürgessék.* *) 3) Az 1848. forradalom vívmányául eredt ennélfogva Németországban afranczia ügyészség intézményének általános utánzata, 4) de csakhamar itt is a reactió szolgálatába lépett. Az 1848-ban a királyság alól némileg emancipált bírói hatalom (»Gerichtsbarkeit«) ellensúlyozására hivatottként a gyakorlatnak megfelelő elmélet construalt uj fenségjogot »Gerichtsherrlichkeit« neve alatt, melyet a királyi ügyészség jogalapjának lenni állított. 5)

Francziaországban máig érvényben van I. Napgleon code d’ instruction criminelle-je. A biróság, a dominus litis, az elővizsgálatban egészen független.

A biróság önállóan határoz vádaláhelyezés (218. 221. §§.) s bűnösség (127. sk. §§.) s egyáltalán az ügyészi indítványok felett (276. 278. 306 —308 §§.), a vád formulázásához kötve nincs (241. §.) meghagyja a vád kiegészítését s állíthat maga is bizonyítékokat a végtárgyalásra, mi elleni ügyészi kifogás (opposition) a bírói döntés tárgya. (315. §.) Végtárgyaláson az ügyész is csak az elnök utján intézhet kérdéseket. (319. §.) Vádiás, felebbezés, végrehajtás teszik az ügyész perbeli hatáskörét (190. 197. 200.376. §§.),semmiségi panaszai azonban nem bírnak felfüggesztő erővel. (298.) A magánvádló ennélfogva csak annyiban van hátrányosb helyzetben a[per alatt, hogy felmentő határozat ellen egyáltalán nem élhet semmiségi panaszszal.

Francziaországban is történt sürgetés a vádalaktól vádelvre való átmenetei iránt, de III. Napoleon igazságügyérének e részbeni előterjesztései elintézetlenek maradtak.

A belga »code d’ instruction crominelle« (1810) a francziának csaknem szószerü mása. Az 1867 uj büntetőtörvénykönyv csak az anyagi jogot reformálta.

A bírói eljárás feltétele tehát itt is flagrans eset kivételével az ügyészi vádemelés.

A code Napoleon idézett határozataival teljesen megegyezők a németországi törvények vonatkozó rendeletéi. így a porosz 1849. január 3. rendelet 2—13. §. szerint is az ügyész a törvény őre (6. §.), ki megtagadhatja a vádemelést (9. §.), de a teljesen független bírói határozatok ellen csak felebbezéssel élhet (11—13. §.), melynek felfüggesztő hatása sincs (157—158. §.) Ezzel megegye - zőleg intézkedett az azonos keltű Waldecki (2— 13. §§.) sBenburgi (2—14. §.) rendelet. Az 1852. máj. 3. porosz törvény szerint is az ügyész puszta meghallgattatás jogával bir szemben a bírósággal, (art. 1.) A kölni felebbviteli törvényszék területén most is az 1808. Code Napoleon érvényes. Az említett porosz szervezet nem szenvedett változást az 1867. jun. 27. büntető perrendtartás által, mely az 1866. szerzett tartományok volt jogát is megerősítő. így a hannoverai 1850. november 8. törvény szerint is az ügyész a sértett államot képviseli (19. §.), vádat emel (37, 38. §.), nyomoz (54. §.), tiltakozik (58. §.); elővizsgálat csak indítványa folytán történhetik (77. §.), de a biró függetlenül jár el (110. §.). Hasonló szellemű az 1865. hannoverai fenyitő perrendtartás.

Azonos módon szervezi az ügyészséget az 1848. October 31. kurhesseni törvény (66, 79, 82. 83. §§.) a »bíróságok s biróságok melletti államhatóságok szervezetéről«, valamint a hason keltű (az 1851. jul. 22. ideiglenes törvény által nem másított) törvény a fenyitő eljárás átalakításáról, mely szerint az ügyész közvádló (2. §.), ki a vádat végítélet előtt vissza is vonhatja (10. §.) s a nyomozásban is részt vesz (142. sk. §§.), kinek indítványaihoz azonban a biróság nincs kötve. (18. §.)

A badeni 1845. márcz. 6. ftö. perrendtartás hasonlóan állapítja meg az ügyészi jogkört (41. §. v. ö. 273, 275, 293. §§.), kinek vádjánál sulyosb bűntettet a törvényszék meg nem állapíthat. (246. §.) Az 1875. február 5. törvény az esküdtszéki bíróságoktól is kimondja a biróság függetlenségét az ügyészi indítványokkal szemben (35, 36. §.) s hasonértelmü az 1864. márcz. 15. fenyitő perrendtartás intézkedése.

3) L. Feuerbach: Frankreichs Gerichtsverfassung. Betrachtungen über die Oeffentliehkeit und Mündlichkeit der Gerichtspflege.

4) L. Frey : Die Staatsanwaltschaft in Deutschland

und Frankreich.

s) L. Hermann : Criminal Archiv 1852, 289. sk. 11.

Az 1813. büntető törvénykönyv II-dik részét megváltoztató 1848. november 10. bajor törvény szintén függetlenül hagyja a bíróságot a közvádló ügyészszel szemben (19—29 főleg 24. art. v. ö. 60, 66, 220, 254, 261. art). Rajnai Bajorországban az 1808. Code Napoleon érvényes.

Hasonló intézkedést tartalmaz a württem- bergi 1843. jun. 22. fenyitő perrendtartás (266. art.) saz 1849. aug. 19. törvény az esküdtszéki bíróságok előtti eljárásról (17,18,56, 58. art.), valamint az 1868. april 17. büntető perrendtartás ; az 1868. okt. 1. fény. perrendtartás s az 1868. sept. 14. és okt. 1. törvények Szászországban; a szász-wei- mári 1850. márcz. 20., szász-meiningeni 1850. jun. 21., schwarzburg-sondershauseni 1850. márcz. 25, schwarzburg-rudolfstadti 1850. april 26, anhalt- dessaui s kötheni 1850. máj. 28. közös tartalmú büntető perrendtartás (45, 46. art.); a braun- schweigi 1849. aug. 22. (1—10. §.) s Í858. október 21. büntető perrendtartás; a nassaui 1865. sept. 15. fenyitő perrendtartás. Rajnai Hassiában az 1808. Code Napoleon érvényes.

Hasonló elvet vall végre az 1873. németországi büntető perrendtartási ja vaslat, melynek első redaktiója a porosz igazságügyi minisztériumban, Il-ik redaktiója pedig a szövetségi bizottságban készült. A biróság e szerint nincs kötve az ügyész indítványához, de a vádemelés jogával csak ez bir, mi természetesen magában foglalja a fontosb vád nem-emelési jogát.6)

Az elővizsgálati, tehát döntő eljárás nyomozó, s a magánvád csak ott van megengedve, hol magánkereset a fenyitő eljárás feltétele vagy birság van megengedve, hol magánkereset, a fenyitő eljárás feltétele vagy birság van megszabva 29) (1. I-ső redaktió 282. §. Il-ik redaktió 305, 313. §.

Németország kormányaiban is túlsúlyra jutott ekként azon áramlat, mely az ügyészséget mint politikai hivatalt felkarolta. Ennek élénk bizonyítéka azon fokonként nevekedő hatáskör, melyet az egymásra következett törvények s javaslatok az ügyész részére megállapitának, mely irány tetézéseül jelenkezik az 1865. porosz javaslat. Azonban a biróság ügyészi korlátozását kimondani a törvényhozások nem merték s joggal mondhatta Gneist a német jogöntudat egyik kívánalmának, mikép a biró legyen a per ura. 7)

Sőt történt Németország szakemberei részéről több oly irányú követelmény, mely az egész eddigi elővizsgálati nyomozás s ügyészi vádkiváltság ellen fordulván, a szabadelvű közvéleményt ma-holnap gyökeres átalakítás eszköz ölt etésének meg- nyerendi. így a subsidiaris magánvád mellett kardoskodik Holtzendorf8), mig Gneist (i. m.) egyenesen az actio populáris népjogi intézményének visszaállítását sürgeti. A bírói elővizsgálat ellen kikelt Keller !l), ki azonban azt skót mintára ügyészi nyomozással akarta kelyettesittetni, miként vétség esetén Francziaországban történik. De épen az ügyész teljhatalmával járó »Informationsverfahren« ellen nyilatkozott az V. német jogász- gyűlés. 10)

Ugyancsak ügyészi önkény megelőzéséül intézkedett már az 1859. hannoverai büntető törvénykönyv oly irányban, miszerint az elővizsgálati fogságban levő 8 nap után szabad lábra bocsátandó, ha ez idő alatt az ügyész elő nem terjeszti indítványát.

JOGESETEZ.

A közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésének kérdéséhez.

Az 1868. LIV. t. ez. 529. §-a ünnepélyesen megígéri, hogy »a közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésének módjáról külön

6) L. Gneist Vier Fragen etc. 24, 25. Ik.

7) Anlage der Motive 171. 1. v. ö. ennek alapos megtámadását Hälschner részéről Goldlammernél : Archiv für Strafrecht 19. kötet 366. sk. 1. k.

s) I. m. 73—76. 1. k.

9) Reform der Staats-Anwaltschaft 29. 1.

»») Kritik der Prinzipien des Entwurfs einer deutschen Strafprozessordnung 9 sk. lk.

Staats-Anwaltschaft 263, 267. lk.

lä) Évkönyv Tippelskirch Gutachten I. k. 76. s k. 11. s Verhandlungen. I. k. 188. s k. 11,