Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 32. szám
** gyűlés“ tartama alatt naponként* 1 MAGYAR jiLŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékrí 1 érmentve----------- W'M 'V^mr—w—vi—^ mm—«zé-.kaidé«set) fii ■ H ■ V /■ ■ 1 ^ a .Magyar Themis“-re, az .Igazságügyi tSrvényjavaslat * kf'irÄ *k“eHrAh-Sz*tS,|h9h*Z,é' n?f»r«n,delésekiés ' I ’ I I I i ^ /■ I melhSw'"dkt!!e 0 ‘/'“a ft e "'"egész lyre^To"« reclamátiék a kiadóhivatalhoz intézendók. Bérmentetlen ■ ■---------■ ■—4 M / ■ ■ télévre B frt, negyedévre 2 frt 50 kr levelek és küldemények el nem fogadtatnak. ■ ■ H ■ 1 M Aa előfizetési pénzek bérmentesen ésvi, .1; # Á ■ ■ k ^ dékről legczélszerűbben postautalvány utján s K 1 M 1 JlTl 1K/ kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A KOMÁROMI, SZABADKAI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. ‘Külön mellékletek: „^Döntvények gyűjteménye,“ „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára.“ Felelős-szerkesztő : Dr. Siegnruncl Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. ^ÁRTALOM: Észrevételek a magyar büntető törvénykönyv javaslata felett. XX. Dr. Csukás sy Károly gyűri közjegyző úrtól. — Szemle. (A büntető törvénykönyv javaslata iránti tanácskozások.) — Franczia vagy angol elővizsgálat ? — A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, hogy a bíróság a vádló indítványaihoz kötve legyen, avagy, ezektől függetlenül járhasson el ? Dr. Gombár Tivadar budapesti ügyvéd úrtól. (Folytatás.) — Elvi határozatok az ügyvédrendtartás tárgyában. — Jogesetek. (Vádlott beismerésének hatálya bűnügyben. Nazarenusok vallásos rajongásainak beszámithatósága bűnügyben. Ügyvédi dijak perelhet tősége. Elsőbbségi kérdés. Perujitási eset. — Törvényjavaslatok. Törvénytervezet az adósok által hitelezőik megkárositására véghezvitt jogeselekvények meg- támadhatásáról. Dr. Szvetenay Miklós, kér. Akad. ny. r. tanár úrtól. — Különfélék. — Kivonat a »Budapesti Közlöny «-bői. — Kivonat a »Wiener-Zeitung«-ból. Külön melléklet. Az »Igazságügyi rendeletek tárának« egy ive. Ötödik évfolyam._____________________________32. szárq,__________________Budapest, augusztus 12.1875. Észrevételek a magyar büntetötörvénykönyv javaslata felett. XX. A tettes működése mibenléteiének meghatározásától függ a bünsegédkezés fogalma, mivel azon közreműködés, a mi amabból kizáratik, a legnagyobb részben emebben foglal helyet. Azon elemek, a melyek a cselekményt tettességgé nem minősítik, képezik főképen a bünsegély alkatrészeit. A ki a bűncselekmény elkövetésénél sem úgy nem működött közre, hogy azon bűncselekményt mint saját maga által óhajtott és kitűzött czélt akarta volna, — sem a bűncselekményt el nem követte, annak működése, miután tettességet nem foglal magában, csakis bünsegélyt fog tartalmazni, és igy a bűnsegéd fogalmának meghatározása leginkább ezen hiányok positiv visszaadásában rejlik. A bünsegélybeli működés ezen minőségénél fogva a bünsegédkezés és a tettesség egymással határos fogalmak, miért is nem csak hogy kívánatos, de szükséges is, hogy azok mindegyike elég világosan és szabatosan állapíttassák meg, nehogy a nem eléggé megjelölt válaszvonal és elmosódott megkülönböztetés mellett bünsegélynek vétethessék az, a mi tettességet foglal magában és megfordítva. A fő, mit a bűnsegéd fogalmának kifejeznie és tartalmaznia kell, az, hogy az segélyt, tehát egy más vagy mások által teljesítendő oly működés előmozdítását foglalja magában, a mely működés maga a bűncselekmény elkövetése, vagy annak megkísérlése. Ezen eszmének kifejezése különbö- zőleg történhetik. Lehet az a módok felsorolása által, a mint azt például a bádeni b. tkönyv tette; lehet a módok átalánosabb megnevezése folytán, t. i. ezen kitétellel »tettel vagy tanácscsal«, a mint azt legújabban a németországi b. tkönyv, a Gla- serféle osztrák büntető javaslat tette; lehet továbbá annak határozott kijelentésével, hogy a segélynek egy más működéséhez kell járulnia stb. A kérdés azonban mindenkor az leend, váljon a használt kifejezés, az adott definitió, teljesen minden kétely nélkül visszaadja-e a kifejezendő eszmét? A magyar javaslat nem követte a ba- deni b. tkönyvet, amelynek álláspontja ma már tarthatatlan, — nem követte a német b. tkönyvet és a Glaser-féle osztr. javaslat példáját sem; hanem azon átalában helyesnek elismert elvhez ragaszkodva, hogy lehetőleg egyszerű kijelentések foglaltassanak a törvénykönyvben, a bűnsegéd defi- nitiójába csakis annyit vett fel, a mennyi az eszme kifejezésére épen szükséges volt. Nézetem szerint legalább a 67-ik §. 2-ik pontjának ezen tétele »a ki a bűntettet vagy vétséget szándékosan előmozdítja vagy könnyíti«, teljesen elégséges a bűnsegéd fogalmának visszaadására. Előmozdítani ugyanis csupán egy harmadik által végbeviendő működést, egy más által czélba vett és létesítendő eredményt lehet. Ezen szó tehát, a mint magában foglalja a segélynyújtás minden képzelhető módozatát, úgy egyszersmind ép ezen tulajdonságánál fogva kifejezi azt is, hogy azon működés, a mely előmozdítást vagyis segélynyújtást tartalmaz, egy más, mégpedig oly cselekvőségre vonatkozik, a mely az eredményt létesitendi, a mely még csak bekövetkezni fog, és mely eredménynek a létesítését azon más határozta el, akarja és tartja a magáénak. Epen ez áll ezen szóra nézve is könnyíti. Csupán pleonasmus lenne ennélfogva, ha a bűnsegéd fogalmába akár ezen szó »másnak« (segélyt nyújt) akár ezen kitétel »más által czélba vett« (bűntettet vagy vétséget elkövet) vagy ez: »bármi módon« felvétetnék. Az említett igék: > előmozdítja és könnyíti« mind ezt magukban foglalják s maga a tettes működésének fogalma is teljesen ki zárja azt, hogy a segéd más működést is teljesíthetne, mint egy más által czélba vett bűncselekmény elősegítését. f És ezen spgitő, előmozdító működésnek a javaslat szerint a bűntettre vagy avét- ségre kell vonatkozni. Elhagyta itt ismét a javaslat azon szokásos kitételt »elkövetendő bűntett vagy vétség«-re kell az előmozdításnak vonatkozni Azonban annak elhagyása által a fogalom tartalma semmiképen sem változott, — miután az előmozdítás és könnyítés már önmagában csupán még csak egy létesítendő eredménybeli működésre vonatkozik, és mert ezen kitétel »a bűntettet vagy a vétséget előmozdítja,« a cselekmény minőségének megjelölését foglalja magában, a melyet a tettesnek elkövetni vagy megkisérleni kell, hogy a bünsegély létesüljön. A között tehát »bűntett vagy vétség elkövetését előmozdítja« és »a bűntettet vagy vétséget előmozdítja«, semmi különbség nincs, és még az sem mondható, hogy az előbbi világosabb, mivel a bűntett vagy vétség elkövetése annyi, mint a bűntett vagy vétség maga, és a bűntett vagy vétség nem más, mint az elkövetett bűntett vagy vétségbeli bűncselekmény. Azonfelül, hogy a 67-ik §. második pontjának bünsegédbeli meghatározása egyátalában nem foglal és nem foglalhat mást magában, mint a bűncselekmény befejezéséig terjedhető működést, kitűnik az idézett szakasz ezen további rendelkezéséből, »úgy szintén a ki a tettesekkel vugy felbujtókkal a cselekmény elkövetése után nyújtandó segély stb. iránt megállapodik.« A szakasz 2-ik pontjának ezen két részrei választása folytán a mely közül egyik a bűncselekmény utáni segély nyújtásról rendelkezik, — kétségtelen, hogy az első az elkövetés előtti működésre vonatkozik, a mely különben egészen kézzel fogható is a bűnsegéd fogalmának meghatározása folytán. Megemlitendőnek tartom még itt arra nézve, hogy egyátalában felesleges lenne a bűnsegéd fogalmában a fentemlitett kitételeket, u. m. »másnak«, »más által czélba vett« (bűntett vagy vétség) »elkövetését« felvenni, a 70-ik §-nak 1. és 2. alatti intézkedését, a melynél fogva, a mint kétségtelenné válik az, hogy a bűnsegéd értelemileg is előmozdíthatja a bűntettet vagy vétséget, úgy másrészt ismét egy újabb kijelentést foglal magában arra nézve, hogy a segéd működése a bűncselekmény elkövetésének időszakába esik s a bűncselekmény elkövetése után csakis azon egy kivételes esetben, a midőn az előre megigérve volt. A bünsegélynek szándékosnak kell lenni, vagyis hogy az illető akarja a bűncselekményt előmozdítani. A német büntetőtörvénykönyv, valamint a Glaser-féle osztrák büntető javaslat is abünsegélyre nézve nem szándékosságot kívánnak meg, hanem azt, hogy a segély tudva, — nyujtassék. A magyar javaslat szándékosságot kíván meg s
