Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 31. szám

243

rendszerrel. Sőt a tiszta vádeljárás eddig épen csak a magánvád rendszere hónaiban található, egybekötve a birói teljhatalom érintetlenségével. A bíróság minősége annak külön szerve jury vagy scabinusok alakjában a tények erkölcsi méltatására, a vádelvvel össze sem függ, mely egyedül az egyéni szabadságot birói beavatkozás ellen védi azon átvitt polgárijogi sarkszabály által >sine actore pullus judex,« vádló nélkül nincs biró. De ez elven felül a bírák kötöttségére a vádelv alapján nem találunk, hanem ellenkezőleg a nyomozó rendszer sarjait képező közvádlók érdekében látjuk fellépni a birói alárendelést igénylőket.

A nélkül, hogy e helyen megelőzve bocsátkoznánk a politikai érvek bírálatába, melyek kérdésünket mint az igazságszolgáltatás igazgatásáért ez oldalról érdeklik, szorítkozunk azon megjegyzésre, miszerint alapos megoldáshoz mellőz- hetlen a vádelv és szervei történelmi alakulását figyelemmel kisémi, mert az intézmények eredete világosit fel indokul jelenkező czélja’król, az intézmények változása tesz bizonyságot okozatként jelenkező hatásukról.

A múlt tapasztalatán tanulja az élet becslésén nyugvó gyakorlati bölcselet az eszközök megválasztását elveinek, a jövő iránti kívánalmak ez eszmei kifejezésének, megvalósítására. A tapasztalati s elvi tényező szabatos meghatározása után általános és egyszerű logicus műtét dolga a kérdés eldöntése. A keresett határ csak igy vo- natbatik le az adott s most részletezendő előtételekből tárgyilagosan s tudományosan, a birói s vádlói szerv föl- s alárendelésének kérdése csak igy dönthető el a tények szükségességében gyökerező igazság szerint.

H.

Az eljárás alakja kezdetben mindenütt a magán vád s pedig nemcsak a sértett s jogközöseié, hanem bármely szövetségtagé (actio populáris), mennyiben minden polgár mintegy rendőri kötelezettsége a vádemelés s utóbb a nyomozó biró előtti feljelentés, mely mindkettő — mint a magánboszu utódja — a panaszlott sértésének tekintetvén, a rágalmi bűntény terhe és esélye alatt áll.

Mihelyt bonyolódottabbak lesznek a társadalmi viszonyokkal a büntettek és igazolásuk s nehezebb a felperesi bizonyítás (actori incumbit pro- batio), a feladás nem magánérdekü tárgyban — mind gyérebb lesz, mert valószínűbb e tiltott mulasztás meg nem tudatása s igy meg nem torolta- tása, mint a vád győzelme; tehát mindenki a két baj veszélye közt a kisebbet választja. Hogy tebát a közbüntettek ne maradjanak vádolatlanok s büntetlenek, szükséges egy hivatalos szerv alkotása, kinek érdekében hamis vád nem állván, fel is menthető a vád vesztése esetén a rágalom fenyítése alól; e szerv az államrendelte közvádló.

A közbiztonság érdekében e közvádló hatásköre csakhamar terjeszkedett mindazon ese- tekbeli vádra, melyekben a magánvád joga s kötelessége elég hatályosnak nem mutatkozott.

Egyptomban a magánvád, feladás s tanúskodás általános jog s kötelesség volt. A vádmulasztó s vádját nem igazoló egyaránt büntetve lettek.

A hébereknél szintén a magán vádper dívott.

Valóságos állami közvádlókra ismerünk azonban már Spártában a lykurgi törvényhozás ephori intézményében.

Athénben az áreopág, mint gyilkosság feletti fenyitő törvényszék előtt vádat emelni csak a gyilkolt negyedik fokig rokonának volt szabad. A magánvád joga egyéb törvényszék előtt meg- szorittatott az érdekeltekre a fajbüntettek kivételével. Ugyanazért szükséges volt a közérdek sérelmeit külön szervek által üldetni. így lettek vádemelésre hivatva vallás, állam és védtelenek (árvák, gyengék) sértői ellenében választott népszónokok. E közvádló esküt tett minden tárgyalás előtt, hogy nem fog pénzért elállani, vagy gyengén vádolni. A bíróság a vád és védelem határain belül tartozott Ítélni.

A hivatalos perben («f/ri'ci^) már nyomozó eljárás dívott. ') Egyes nagyobb esetre külön nyomozók választattak; mint ez 419-ben a Her'■) L. Plainer : Der Process und die Klagen bei den AtLkern, Th. I. S. 354.

mesképek sérelme miatt Peisandros és két társa választásából kitűnik, mely Alkibiades pártja ellen irányult.

A római büntető per lényegileg a magas fejlettségű magánjogi per nyomán idomittatott. Közvádlók nem alkalmazása, hanem közérdekű sérelmek ellen általános magánvádnak a nép nevében (actio pro populo, populáris) megadása s fenntartása a rómaiak törvényhüségi szelleméből, melynél fogva minden polgár a közrend őréül vallá magát, s féltékeny demokratikus szabadság szerete- téből folyt, mely a törvényben (lex) csak népegyezményt, a legfőbb jogelvet (ratio juris) e közös eredethez képest az egyenlőségében (aequitas) látta. Az egész igazságszolgáltatási szervezet arra czél- zott, bogy a törvény az esetszerü bizonyítékokból merített tényálladékhoz képest tisztaságában alkalmaztassák. A biró teljesen függött a vád s védelem s ezek törvényhezi viszonyától.

A görög eszmék befolyása alatt Romában is volt bizonyos időszerű hajtás a hivatalos nyomozás felé; 2) de az állandóan pénzért tartott actoresek s a tartományokbeli denunciatoresek 3) még sem vehetők a nyomozó eljárás tettleges ho- nositásának bizonyságaiul.

III.

Minden népjogban a dolog természete szerint az eredeti alak a vádper. 4) A hivatalos eljárás csak in subsidium engedteték,5) mely az actio populáris intézményével is birt,6) — sőt a magánvád elégtelensége miatt hatalmas büntevők ellenében keletkezett Fehmgerichte eljárása is a vádperé volt7) — s a nyomozási alak kezdeményeiben (XIV. század) és a biró (Centgraf és Schul- theiss) csak a magánvádló támogatója 8) volt.

A IV—IX. század népjogai békeeszméjéből folyik a büntetés engesztelő felfogása, — mely eleinte a sértett egyén s család, — utóbb a törzs, majd a király mint békeőr kielégítésére czéloz. Ez utolsó állásponton Anglia s Skandinávia megmaradnak. A hübérjog korában (IX.—XV. század; Kopasz Károly kiersyi capitularéjétől 877. számítva) a german vádeljárás az úri hatóságok előtt megmarad. Király, egyház s polgárok hatalma létesítik az uj eljárás elemeit, melynek határozottabb alkalmazása első példáira Francziaország- ban a római jog receptiójával s Olaszhonban a Hohenstaufen ház alatt akadunk. II. Frigyes kimondta első, s életbeléptette a kizárólagos királyi kinevezett bírák, s közvádlók (protonosarii) elvét s intézményét. 9)

A nyomozó eljárás az egyház bíráskodása körül eredt.

Nagy Károly a Comes mellett mindenkor a püspököt delegálta bírónak (capital. 799. a. 30.); sőt ez utóbbi, ha csak egyik fél volt is clerikus, egyedül eljárhatott (capital. 803. a. 12.) sőt minden »család s erkölcs elleni bűntett« felett kizárólag az egyház Ítélt. 10)

A missi dominici többnyire egyháziak voltak, s az egyházi büntetés (excommunicatio) már Pipin óta száműzés alakjában hajtatott végre a világi hatóság által.

Az eljárást illetőleg a püspök minden kerületben hét feddhetlen urat (probi homines) felesketett feladóknak minden történt bűntettről. 1')

A tanukhoz intézendő kérdések formulá- rékba gyűjtve a nyomozás tervszerű foganositását lehetségesiték, mely azonban nyilvános szóbeli volt.

A IV—VIII. század büntető törvénykönyveinek egyátalán az egyházi >poenitentiale«-k te2) L. Geib : Geschichte des römischen Criminalpro- cesses S. 103, 524, 535.

3) L. Henke : Handbuch des Criminalreehts IV. S. 38.

4) L. Haitaus Glossarium voce Anklage. Mitter- mayer : das deutsche Strafverfahren §. 27. Kr. 15.—26.

s) L. Sachsenspiegel Landrecht Th. I. art. 62. Eichhorn Deutsche Staats- und Rechtsgeschichte Th. II. §. 382. Wächter Beiträge zur Geschichte des deutschen Strafrechts. Seite 63.

6) L. Capitulare I. a. 802. cap. 25. Malblank : disser- tatio de judiciis, quae »Rügegerichte« vocantur. Eberhard : von dem geschomen Montag, oder der Rügegerichten.)

7) L. Wigand: das Fehnigericlit in Westphalen.

*) L. Zöpfl. Das alte Bamberger Recht als Quelle d. Carolina. S. 135.

s) Constitute regni siculi 1. 1. t. 46. Canciani: leges barbarorum t. i. p. 319.

,0) Capitul. 813. art. 1. edit. Baluze t. I. p. 507.

J1) Capitul. 5. art. 22. edit. Baluze t. I. p. 883.

kintendök. Beda poenitentialéja első ízben ki- mondá elvül (725), hogy pap titokban maradt, büntette nyilvánosan ne fenyitessék, mely elv utóbb kiterjesztve lett a laikusokra. 12)

A hűbérjogi törvénykezés elve lévén »major a minőre non potest judicari« 13) — a praelatus mint főur gyakorolta a justitia alta et bassa — ítélt colonusai felett, s ítélt a paresek curia domi- nicá-ján (cour seigneuriale) nemesek felett, bár ezek a bekövetkezett évszázados ököljog-uralom korában lovagiatlannak tárták a vádemelést, mely ugyis csak — vádlott tagadása folytán — párbajra, illetve magánháborura vezetett, s inkább rögtön ezen kezdték joguk keresését.

Az egyháziak, miután elv volt: »ecclesiaab- horret a sanguine«, — valamely hatalmas lovagot hűbéri adományért védőnek (advocatus) fogadtak ily esetre. l4) — Ezen avoeria a VIII—XII. században dívott; az »avoué« azonban sokszor saját védenezét fosztogatta 15) — miért is a clerus panaszai orvoslására IV. Henrik ez ügyvédek igényei maximumát meghatározta I6). — Ez egyházi ügyvédekre különben Olaszországban már az V. században találunk, azonban itt békésb szerepükhöz képest valóságos juris consulti scholastícil7).

A hűbérjogi fenyitő eljárás szóbeli, nyilvános magán vádi volt. A vádlott tagadása ellen bizonyíték a párbaj volt, sőt ha a vádlott hamisnak mondott tanúvallomást, vagy épen ezekre épült ítéletet, tanuk s bírák is párbajra illetve magánháborura — (Febde) kelni kénytelenültek igaz- mondóságuk begyőzése végett. A pervesztett vádló talióba esik mint calumniator 18). — Hivatalos eljárásnak csak notórius flagrans esetben volt helye. I9).

A praelátusok uradalmaikban hol személyesen s kinevezett jobbágybiráik által (major villi- cus) eljártak, meghonositák fenyitő ügyben a hivatalbeli eljárást. 20). — Ugyancsak az egyházi törvénykezés helyezett fősulyt a bizonyítékok közül az önvallomásra 2l).

Az egyházon kivül az olasz s franczia városokban is találunk hivatalbeli fenyitő eljárásra ; a hatóságok a római szervezet nyomán képez- tettek, s a városi tanács közvádlót választott (of- ficialis.) így találjukp. o. Montcaliér városa 1350.

1368., 1378. privilégiumában, mely szerint azonban a közvádlónak vagyonosnak, s mellette kezeskedő két tanúnak kell lennie22). — Az ily nyomozó per azonban bizonyos idő alatt befejezendő.23).

Hol a clericalis ellensúlyozóra nem talált, — mint a nyugati góthóknál, — a nyomozó eljárás teljesen meggyökerezett. így már fuero juzgo alapját tevő lex Wisigsthorumban 24), melyben Montesquieuvel felismerjük az inquisitió minden elveit, szabályait, s szempontjait -5).

A nyomozó eljárás kiindult a denuncialis (evangelica)-ból (Matth. XVIII. 15—17) melyet

J2) Carol, capit. 1. 5. c. 116. Carol. Calv. capit. sy- nodi Carisiacae 847. Baluze : t. 1. p. 843. t. 2. p. 94.

,3) Capit. 1. 5. Nr. 397. Baluze t. i. p. 908.

14) L. Guerard: Polyptique d’Irminon t. 3. p. 352 —

53 Ducange. Glottár, v. advocotus p. 108. Muratori: Anti- quit t. 5. p. 300. •

15) L. p. o. Berthold de Ham a pruimi apátság ügyvéde perét 1102. IV. Henrik római császár fia — utóbb V. Henrik előtt D. Marténe-nél: Veterumscriptorumamplissi- ma collectio t. i. p. 595—598. edit, in föl. 1724.

16) A »praeceptum generale de jure advocatorum«- ban 1. Pertz. monum. German, bgal t. 12. p. 62.

17) Említve a 402. ívi milevi zsinaton 1. cod. can. afriecap. 97. Muratori Antiquitates italicae medii aevi dis- sertat 43. tom. V. p. 276.

1S) L. Beaumanoir : Contames de Beau voisis edit. Beupot eh.J 6. a. 12. Pierre de Fontaine : Conseil a un ami, edit. Marmiereh. 25.

19) L. Beaumanoir. i. m. eh. 30. a. 90. Etablissement de St. Louis I. 26.

20) L. D. Martene i. m. etCodice sancti vedasti ann. 1020. v. 1027. t. i. p. 381. Brüssel: de l’unage des fiefs t. 2. p. 700. Guerard : Prolegomenes du Polyptique d’Irminon p. 433. 450. et suiv.

!1) Confessio 1. Gratian Decret pars II. caus. 2. quaest. 4. cap. 20. jóváhagyva VII. Lajos által 1174. 1. Cor- tulaire de St. Pierre de Chartres parquirard III partié XLIII. p. 651.

2í) L. Raggio : Monumenta patriae ; leges municipales t. 2. p. 1390. 1409.

23) L. u. o. Statuta Eporediae p. 1198.

24) L. 2. t. 2. V. ö. az ennek befolyása alatt eredt frank preception royalét Chlovistól a birákhoz Gregor de Toursnél 1. 4. W. 42.

25) Esprit des lois 1. 28. c. 1.

*