Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 31. szám
^ gyüléí" tartama alatt napinkén?* MAGYAR Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékri Lérmentes r 1 1 ■ W V ^ !M M ■ a .Magyar Tharnia“-re,“ ai^Iglurijligyi törvényiavasla“ kéziratok a srerkesitöséghíz. a megrendeléseké* I ' I I I j /I I mellék^ekkd'Vgár\ ?! e s ^n^egész ékre e7o7rt eciamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmenteflen ■ ■_------■ félévre 5 frt, negyedévre 2 frt SO kr. levelek é« küldeméEyek el nem fofadtatnak. ■ ■ ■ ■ ^ ■ ■ i Az elífizetéai pénzek bél-mentesen és vi*í K ed i dékről legczélszerőbben postautalvány utjáne —------ ■ ■ ■ ■ A 1 W ■ ■ 7 kéretnek bekiilJetni. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A KOMAROMI, SZABADKAI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. ‘Külön mellékletek: ,,jDöntvények gyűjteménye,“ „Igazságügyi Vendeletek és törvényjavaslatok tára.“ Felelős-szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. TARTALOM : Észrevételek a magyar büntető törvénykönyv javaslata felett. XIX. Dr. Csukássy Károly győri közjegyző úrtól. — A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, hogy a bíróság a vádló indítványaihoz kötve legyen, avagy, ezektől függetlenül járhasson el ? Dr. Gombár Tivadar budapesti ügyvéd úrtól, — Jogesetek. (A távirdai megrendelésnél a távirda által a sürgönyben ejtett hiba a megrendelő hátrányára szolgál. A közösapa hagyatékaként telekkönyvezett ingatlan tulajdona tekintetében végrehajtó ítélet csak akkor hozathatok, ha az összes örököstársak perbe vonatnak.) Rendeletek. (A pénzügyminiszter körrendeleté a pénzügyi igazgatóságokhoz a közjegyzők ügyködésére alkalmazandó bélyeg- és illetéki szabályok tárgyában. A minisztérium rendelete az e. f. bíróságok újabb szervezése tárgyában.) Törvényjavaslatok. (Törvényjavslat a polg. törvkezés tárgyában az 1868. 54. t. ez. módosítása iránt. — Az ügyvédi kamarákból.— Különfélék. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. — Külön melléklet. Az »Igazságügyi rendeletek tárának« egy ive. Ötödik évfolyam._____________________________31. szán).___________________Budapest, augusztus 5.1875. Észrevételek a magyar büntetőt'órvénykönyv javaslata felett. XIX. V. Fejezet. A részesség. A törvényhozások a bünrészesség meghatározása tekintetében különbözőbbnél különbözőbb szabályokat állítottak fel. Az egyes működési körök, a melyek a részesség tág fogalmában önállólag és külön megjelölés alatt fordulnak elő, egymáshozi viszonyzatuk és határaik megállapitására nézve egyik helyen igy, másik helyen amúgy történtek kísérletek, hogy azon eszme, a mely kifejeztetni óhajtatott, meg- érthetővé tétessék s kétségtelenül kidomborodjék. Az átalánosabb meghatározásokból átmentek a részletesbe s az egyes fogalmakba beleeső értelem alkatrészeinek hosszú felsorolásával igyekeztek kimeríteni azokat, vagy pedig teljesen letettek a fogalmak meghatározásáról és a tudománynak engedték át azt. A tudomány pedig folytonos küzdelemben állott és áll mai nap is a bünrészességet alkotó egyes működések fogalmi definitiója tekintetében s nem tudott még oly megállapodásra jutni, a mely a kritika által nem hiányosnak jelentetett volna ki. A »felbujtó«,a »tettes«,a »bűnsegéd« még mind meg annyi oly fogalmat képeznek , a melyek meghatározása és visszaadása tekintetében eltérés uralkodik úgy a tudomány, mint a törvényhozások termeiben, s véleménykülönbség létezik azok mi módon lehető legszabatosabb megállapitására nézve. Az ezen század első felében alkotott büntető törvénykönyvek, hogy az emlitett fogalmak egész lényegét kimerítsék, inkább részletezve igyekeztek az abban értett működést feltüntetni, s igy hogy egyebet ne említsek, a felbujtó működése tekintetében majd minden kigondolható módot felsoroltak, a mely által a felbujtás történhetett. Ezt tették a badeni, a szász, a hesseni, a thüringiai, a braunschweigi, a hamburgi törvénytudósok; mig a porosz sem a tettes sem a bűntársak definitióját nem adta, hanem azt a tudománynak engedte át. Az újabb büntetőtörvényhozások, miután a tapasztalat bebizonyította azt, hogy a részletezések üdvös eredményre nem vezettek s az általuk ki nem merített fogalom meghatározása tekintetében bizonyosság még sem éretett el, mindinkább el-elhagy- ják a részletezéseket s az egyes fogalmak megállapításánál átalánosabb kifejezéseket használnak, s definitiót csakis ott adnak, a hol az szükséges és lehetséges. A németországi büntető tköny v a bünrészesség tekintetében igyekezett lehetőleg átalános és rövid meghatározásokat adni, — azonban nem volt képes mégis mindazt elmellőzni, a mi még elmellőzhető lett volna, előbbi gyakorlata és a törvény alkotásánál forrásul és anyagul szolgáló particulars bűnt. tkönyvek rendelkezései folytán. A Glaser-féle osztrák btk. javaslat már tovább ment s elhagyta a felbujtó definálásánál a módok felsorolását, a melyet a német fenntartott azon indokból, hogy »Die Rücksicht darauf, dass die in dem preussischen Strafgesetzbuche enthaltene Exemplification der Mittel, durch welche eine Anstiftung bewirkt werden kann, in der Praxis sich im Allgemeinen gut bewährt hat, wie ferner der Umstand, dass in anderen Gesetzbüchern gleiche Exemp 1 ificati onen sich vor fin den, waren für den Entwurf bestimmend, diese Exemplification beizubehalten.« De a segéd definiálásánál némileg ragaszkodott a német büntetőtkönyvhez és szintén módokat is említ fel,a melyek mellett az eszközölhető t. i. »tettés tanács« folytán. A magyar javaslat legtávolabb ment s leginkább megközelítette a törvényhozások által ma már helyesnek elismert azon czélt, hogy a részesek működésének meghatározásánál csakis elvek mondandók ki, s a definitiókba csupán annyi vétessék fel, a mennyi elkerülhetetlenül szükséges. A gyakorlatiasság ezen követelményének megfelelőleg a javaslat mindenekelőtt mellőzte a »tettes« fogalmi meghatározását, még pedig azért, mivel, a mint az az indokokban is foglaltatik, az minden egyes bűncselekmény meghatározásánál a törvénykönyvben tüzetesen megvan mondva, mi kívántatik annak végrehajtásához, tehát miben rejlik a tettesség. Meghatározza azonban a »tettesek«, vagyis a »több tettes« fogalmát és ezt a 68-ik §-bankövetkezőleg adja vissza: »Tetteseknek tekintendők mindazok, kik a bűntettet vagy vétséget együtt követték el.» Ezen meghatározás az első tekintetre úgy látszik, mintha hiányos volna, s hogy oly kijelentést is foglalna magában, a mely a segédek működését is a tettesség körébe vonná. Hiányzik ugyanis abból ezen szó »szándék«, vagyis annak a constructióba ily módoni felvétele »szándékosan együtt követték el.« Hogy miért hagyatott ki ezen szó »szándékosan«, arra nézve az indokok megfelelnek, igy tehát legyen szabad nekem egyedül azon ellenvetésekre reflectál- nom, a mely a fenti definitió tágassága tekintetében felmerültek, — miután én teljesen jónak és helyesnek tartom a 68-ik §. kijelentését. Ezen szakasz ellen felhozatott Dr. Schnierer Aladár egyetemi tanár részéről, hogy az egyedül a cselekményeket veszi tekintetbe és igy a küljelenségekre van fektetve a tettesség meghatározása; az akaratelhatározásra, a cselekmény czélbavéte- lét a feltüntető lelki megállapodásra azonban semmi súly sincs helyezve és igy a segéd is tettesnek vétethetnék, vagy legalább bizonytalanság származhatnék abból. Ezen felfogásnak azonban nincs jogosultsága s egyátalában nem vonható le az a 68-iki szakasz kijelentéséből. A most emlitett szakasz ugyanis mindazokra nézve, a kik tetteseknek fognak tekintetni, azt kívánja meg, hogy ők együtt követték el legyen a bűncselekményt, közös tettöknek a kifolyása legyen azon eredmény, a mely a bűncselekményt adja. A közösség azonban, a mely az eredményt előidézett cselekményre, vagyis a bűncselekményt képező tényálladék végrehajtására vonatkozik, azon cselekmény végrehajtási akaratát is magában foglalja, az egyes tettesek részéről a szándékosságot, mindánnyiak akarategyességét is feltételezi, mivel az akarat hiánya nélkül a közös czél felé törekvés és valaminek szándékos együttes elkövetése nem képzelhető. A tettes fogalmában mindenkor valaminek az akarata foglaltatik, a mely akarat a bűntetteknél magára a bűntettre kell hogy vonatkozzék. Ezen lényeges kellék fennáll
