Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 29. szám
226 leicht in Verlegenheit "gerathen, wenn man sich nur darauf beschränkt, das negative Kennzeichen zu berücksichtigen, ob die Thätigkeit jenes Menschen himveggedacht, die das Verbrechen enthaltende Thatsache noch hätte hervortreten können; jeder Schritt, der darüber hinausgeht, führt in ein Labyrinth. Denn nur vermöge einer Abstraction vermögen wir uns eine bestimmte Veränderung in der Aussenwelt als die ausschliessliche Wirkung einer gegebenen menschlichen Thätigkeit zu denken; in Wahrheit kann der Mensch immer nur mitwirken, das Walten der Naturkräfte, die bewusste und unbewusste Thätigkeit anderer Menschen, ja selbst dasjenige, was es selbst noch unbefangen gethan hat, benützen, um seinen Zweck zu erreichen. Denkt man sich nun all: diese verschiedenen Momente als positive oder negative Voraussetzungen der das Verbrechen enthaltenden Thatsache, so kann es allerdings leicht geschehen , dass für die Verwirklichung derselben keines jener Momente eine so geringe Bedeutung hat, wie das einzige, welches strafrechtlich in Betracht kommt Es kann Vorkommen, dass der Verbrecher eine grosse Anzahl positiver Voraussetzungen selbst herbeischaffen, mannigfahe Hindernisse selbst beseitigen muss, ehe das Verbrechen verwirklicht ist; es kann aber auch Vorkommen, dass der Verbrecher nur mit einem einzigen für sich allein ganz irrelevanten Akt in den Gang der Ereignisse eingreift.« (Gesammelte Schriften. I. Thäter- schaft u. Beihilfe. 135. 1.) Másik alakja az objectiv felfogásnak abban áll, hogy a ki a fó'cselekményt követi el, az tettes, a ki pedig a mellékcselekményt követi el, az segéd. Ez ellen felhozható, hogy sokszor a fő- cselekmény a concret esetben nem lesz pontosan kijelölhető; igy pl. a papirpénz- hamisitásnáí az egyik részes a papirt viz- jegyekkel ellátja, a másik az aczéltáblát metszi, ismét másik a jegyeket nyomatja. Továbbá ha meg is állapítható, hogy melyik a főcselekmény, gyakran megtörténik, hogy a tettes nem a főcselekményt követi el, hanem a mellékeseményt, és még sem segéd, hanem tettes. így pl. ha C. és D. összebeszélnek valakinek meggyilkolására és C. tartja azon embert, kit D. meggyilkol, akkor C. nem követi a főcselekményt, mely a meggyilkolásban áll, de azért még sem mondható segédnek, hanem tettesnek.*) Harmadik módja a segéd definitiójá- nak abban áll, hogy úgy a subjectiv mint az objectiv okozatosság vétessék figyelembe. **) Ez szintén nem kielégitő. Megtörténhetik ugyanis, hogy valamely személyben megvan a segédnek objectiv ismérve és a tettesnek subjectiv ismérve, mint ez ■a fentebbi A.—B. példában látható, — ezért azonban nem lehet A.-t tettesnek mondani, hanem marad segéd, vagyis a subjectiv momentum nem vétetik te*) Megemlitendőnek tartjuk e helyen, hogy az ob- jectivismus rendszere régibb, mint a subjectivismusé; amazt főkép Feuerbach (ki különben később némileg hajlott a subjectiv felfogáshoz), Grolmann és Luden, emezt Köstlin, Berner, (Theilnahme czimü müvében, — de tankönyvben áttér nagyrészben a kiegyezlető felfogáshoz) Bar, Hälschner és mások követik. *) Ezen rendszert Schütze és John kívánták meghonosítani. kintetbe; egészen máskép áll ez a C.—D. példában, hol C. szintén objective segéd, subjective tettes, é3 a biró mégis tettesnek fogja őt nyilvánítani, vagyis itt, eltérőleg az első példától, az objectiv momentum mellőzésével a subjectiv momentumot fogja irányadónak venni. Következik az eddigiekből, hogy a két momentum külön-külön figyelembe vétele, valamint azok egymással való com- binálása által nem állítható fel határozott szabály a segéd működésének jellemzésére nézve. Itt nem az ok és okozat közötti viszony, nem a szándék és nem az érdek minősége dönt; mert alegminutiosu- sabb osztályozás után is azon eredményre jut a biró, hogy számos oly eset merülhet fel, mely az alkotott szabály keretében nem a megfelelő helyet foglalja el. Itt nem segit más, mint azon mód, hogy a biró belátásárabizassék, váljon hol tartja szükségesnek figyelembe venni a subjectiv, hol az objectiv momentumot és hol mindkettőt. Számosak azon kérdések, , melyekre nézve a jogtudósok és még inkább a büntetőtörvénykönyvek codificatorai ezen eredményre voltak kénytelenek jutni. így van ez a hármas felosztással, mely régibb időben szintén a cselekmények természetének különbözőségére fektetettetett, s újabban azon meggyőződésre jutottak a tötvényho- zók, hogy egyes bűnös cselekményeket csakis a bűnösség, és igy a büntetés súlyossága szerint lehet szabatosan osztályozni. így van ez a kísérlet számos kérdésénél, a bűnhalmazatnál, a beszámitha- tóságnál és több egyéb kérdésnél. Tagadhatlan, hogy azon jelenség, miszerint a doctrina és a codificatiók mind inkább több kérdésnél jutnak ezen megállapodásra, nem egyéb, mint annak beismerése, hogy a bűnös cselekmények osztályozását elég kimerítően és egyszersmind röviden törvénybe foglalni nem képesek, és igy a biró belátására kell bizniok a legfontosabb kérdések eldöntését. E jelenségen azonban nem kell kétségbeesnünk, mivel épen ez által lesz elérhető azon szintén nem kicsinylendő czél, miszerint a törvénykönyvek egyszerűek és mindenkire nézve köny- nyen megérthetők legyenek. Glaser és más nagynevű csiminálisták a bűnsegédre nézve már határozottan lemondtak azon reményről, hogy e tekintetben a cselekmények és a szándék minőségének körülírása által az eredmény elérhető volna, és a kérdést egyenest úgy állítják fel, hogy segéd az, kinek részesedése a bűnös cselekmény elkövetésben oly csekély és oly alárendelt, hogy e miatt reá kisebb büntetés kiszabása tanácsos, mint amennyi a bűntett elkövetésére rendelve van *) A kire tehát a biró a bűnös cselekmény elkövetőjére kiszabott büntetés nem véli alkalmazhatódak, de aki mégis valamikép tudja, hozzájárult a tett elkövetéséhez, az segéd. Dr. Fayer László. *) »Man muss sich daher eingestehen : es ist der Wissenschaft bis jezt nicht gelungen, die Merkmale der Urheberschaft und Beihülfe in einer Weise festzustellen, welche es der Praxis und der Gesetzgebung möglich gemacht hätte, eine deutlich erkennbare oder doch auch nur eine überwiegend anerkannte Grenzlienie zwischen den Szemle. (A két magyar egyetem 1874-ben. — A Ducliesne- törvény szövege. — A jogi és a kereskedői elem közötti súrlódás Németországban és Ausztriában. — Végrehajtható-e egy hírlap tulajdonjoga ?) Budapest, jul. 19. (F.) A k é t magyar egyetemről a »P. Napló« a következő érdekes adatokat közli: Tanerő működött az 1874-ik évben a budapesti egyetemen összesen 122, kik közül 58 nyilv. rendes, 18 nyilv. rendkívüli, 4 helyettes és 30 magántanár, 6 tanító és 6 tanársegéd; a kolozsvári egyetemen pedig 38 nyilvános rendes, 2 nyilv. rendkívüli és 2 magántanár, 3 tanító, 13 tanársegéd és 1 előadó, összesen 59 tanerő. Ezen adatok alapján a két tudományegyetemen összesen 181 tanerő működött, és pedig 96 nyilv. rendes, 20 nyilv. rendkívüli, 4 helyettes és 32 magántanár, 9 tanító, 19 tanársegéd és 1 előadó. E tanárok előadásainak látogatására be volt jegyezve a budapesti és kolozsvári egyetemeken a téli fél évben összesen 2831 hallgató, és pedig 69 a hittudományi karnál, 1524 a jog és államtudományi karnál, továbbá 75 gyógyszerész, 8 sebész és 93 szülészeti nőtanuló. Ezek közül vallásra nézve volt 1468 római kath., 80 gkath., 95 gkeleti, 29 unitárius, 112 ág. hitv., 416 helv. hív. evangélikus és 531 izraelita; származásra nézve pedig 2773 magyarországi, 22 liorvát-szlavon tartománybcli, 33 a monarchia másik feléből való és 3 külföldi. — A második, nyári félévben volt a két egyetemnek ösz- szesen 2659 hallgatója, és pedig a hittudományi karnál 69, a jogi- és államtudományi karnál 1333, az orvos-sebészi karnál 566, a bölcsészet és természettudományi karnál 405, továbbá 82 gyógyszerész, 7 sebész és 138 szülészeti nőtanuló. Ezek közül vallásra nézve volt 1427 rém. kath., 87 gkath., 77 gkeleti, 25 unitárius, 182 ág. hitv., 427 helv. hitv. evangélikus és 434 izraelita; — származásra nézve pedig volt: 2592 magyarországi, 14 liorvát-szla- von tartománybeli, 47 a monarchia túlsó feléből és 6 külföldi. Állam vizsgálatot a két egyetemen összesen 657-en tettek, és pedig jogtörténelmi államvizsgát 293-an, ezek közül kitüntetéssel képesittetett összesen 66, egyszerűen képesittetett 183, összesen 949, nem képesittetett öszesen 44. Minden tárgyból kitüntetéssel képesítettek 10-en. Bírói államvizsgát tettek összesen 145-en, kik közül 8 kitüntetéssel ! épesittetett, 115 egyszerűen; összesen képesítettek 123-an. Nem képesittetett 22. Államtudományi államvizsgát tett összesen 219. Ezek közül 60-an kitüntetéssel, 138-an csak egyszerűen lettek képesítve. Összesen tehát képesittettek 198-an, 21 nem képesittetett. A belga »Moniteur« közzéteszi azon törvényt, mely bizonyos büntettek elkövetésére czélzó ajánlatok megfenyitéséről szól. A törvény- javaslatra vonatkozó bizottsági jelentést egyik utóbbi számunkban közöltük; ide igtatjuk már most magát a törvény szövegét. beiden Gebieten zu ziehen ; noch viel weniger ist es gelungen, worauf es doch practisch vor allem ankommt, das Gebiet der ordentlichen Strafe in einer in die Augen fallenden Weise abzustecken .... Solcher Stand der dinge rechtfertigt den Versuch, die Grenzmarke von der entgegen- gesezten Seite her zu ereichen, d. h. die Frage so zu stellen : In welchen Fällen erscheint die Betheiligung eines gegebenen Individuums an einem gegebenen Verbrechen als eine so untergeordnete, dass wegen dieses Verhältnisses allein unbedingt die Verhängung einer geringeren Strafe geboten ist, als welche das Gesetz für die Begehung dieses Verbrechens überhaupt bestimmt hat ? Wir meinen nun : derjenige, welcher zu dem existent gewordenen Verbrechen so steht, dass er ohne eine ausdrückliche gegen Gehilfenchaft oder Theilnahme gerichtete Strafe best imung überhaupt nicht gestraft werden könnte, für welchen also diese Strafbestimmung eineErweiterung der strafrechtlichen Verantwortlichkeit, eine Erweiterung des Verbrechensbegriffes über dessen natürlichen Umfang hinaus enthält, hat Anspruch auf eine principiell geringere Strafe« (Glaser i. m. 145. 1.) Mindamellett hogy Glaser ezen szavakban világosan kifejezi az általunk jelzett eszmét, további fejtegetésében némileg mégis visszaesik az egyoldalú subjectiv felfogásba. Ha e szerint Glaser a segéd dolusának sajátszerűségére kivánja fektetni a megkülönböztetést, ezzel a subjectiv iránynak csak más nevet adott. Glasernek felhozott számos példái mind helyesek és mindannyian azt bizonyitják, hogy a segéd dolusa rendszerint más mint a tettes dolusa j ámde a felállitott példatár nem teljes. Lehet a közönséges életből felhozni példákat, melyekben a tettes és a segéd dolusa közt nincs különbség és még sem lehet mindkettőt mint tetteseket büntetni, hanem szükségkép az egyik lesz tettes, a másik pedig segéd. Ilyen a többször emlitett fentebb bi A.—B. példa.
