Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 28. szám
Ötödik évfolyam.___________________________28. szány_____________________Budapest, julius 15.1875. gyül黓 tartama alatt naponk£n?* MAGYAR Előfizetési árak _____________ (helyben házhoz hordással, vagy vidékre i érmentes r H ^ I W V ^ /I ■ ( a .Magyar Themis“-«,"m^Igazságügyi törvényjavasla“ . . . ,. . , f ■ 1 ■ ■ ■ I ' í / H ■ 1 tok és rendeletek tára“ és a „Döntvények gyűjteménye kéziyratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és ^B ^B ^B ^B A 1 ^B ' mellékletekkel eg’ üttesen: egész évre 10 frt eclamétiék a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetien ■ ■---------■ 4 félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 60 kr. levelek és küldemények el nem fogadtatnak. ■ ■ ■ ■ 1 «/ ■ ■ 1 Az előfizetési pénzek bérmentesen és vi£ A I k M dókról legczélszerüoben postautalvány utjáne------------ ^ M M M ÁL 1 M. M K S kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. íz. Kiadó-hivatal: baritok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A KOMÁROMI, SZABADKAI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. jjülon mellékletek: öntvények gyűjteménye,“ „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára.“ Felelős-szerkesztő : Dr. Siegznxmcl Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. TARTALOM: Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslata felett. Dr. Csukássy Károly kir. alügyész úrtól. XVIII. — Tárcza. (Adatok Magyarország bűnvádi statisztikájából.) — Szemle. (A budapesti egyetemről. A német birodlmi tanács tárgyalásai a bűnvádi eljárás javaslata felett, A német egyetemek reformjáról.) — Vélemény és indítvány a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés felett: két vagy több biztositó társaság egyesülése esetében feljogositandók-e a megszűnő társaságnál biktositottak a szerződés felbontására,— ha igen, mit követelhetnek vissza? Dr. Bróde Lipót ügyvéd úrtól Budapesten.— Jogesetek. (Újított igényper. Fegyelmi ügyek nem büntető, hanem polg. tanácsban felülvizsgálandók. Temetkezési egylet tagja hátramaradottai- nak a biztosítéki összeg még akkor is kifizetendő, ha az illető öngyilkos lett, ha csak az öngyilkosság gátló okul az egylet szabályaiban (felhozván nincsen.) — Törvényjavaslatok. (Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV. tczikk módosítása iránt. (Folytatás). — Az ügyvédi kamarákból. (Igazságügyminiszteri rendelet az ügyvédjelöltektől megkövetelhető államvizsgák tárgyában. A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának köréből.) — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. Kivonat a »Wiener Zeitungéból. — Külön melléklet: Az »Igazságügyi rendeletek tárának« egy ive. Észrevételek a magyar bilntetötörvénykönyv javaslata felett. XVIII. Előbbi czikkünkben előadott kivá- natunkkal szorosan összefügg a 66-ik szakasznak ez intézkedése. A most említett szakasz azon eseteket soroljafel, a melyekben a kísérlet nem büntetendő' s a felemlített két eset közül az egyik, t. i. az első pont alatti, ugyanazt foglalja magában, ugyanazt adja vissza, a mi a 64-ik szakasz ezen tételének »a tettes akaratától független körülmény által akadályoztatott meg/ ellentételét képezi vagyis a mi is ott már kimondatott, t. i. a 66-ik szakaszban újólag ismételtetik. A 66-ik szakasz első pontja tehát valóságos ismétlést foglal magában. Erre pedig egyáltalában szükség nincsen. Ha a nem-büntethetőség esetei külön kívántainak elősoroltatni, akkor ezen esetek egyikét sem lehet magába a defini- tióba felvenni, ha pedig azok egyike de- finitióba vétetik fel, akkor később nincs szükség azt egy más intézkedés alatt felemlíteni. Már tehát ez okból is elhagyandó a 64-ik szakasz kérdéses tétele, avagy ha ez megmaradna, akkor a 66-ik szakasz első pontja, még pedig annál is inkább, mert ezen két tétel, habár ugyanazt akarja is kifejezni, mégis nem egyértelmű. Ha ugyanis tekintetbe veszszük a 64-ik szakasz kérdéses tételét, ugyanazt tapasztaljuk, hogy »a tettes akaratától függő körülmények« sokkal tágabb fogalmi körrel bir, mint a »külső kényszer nélküli elállás«. A tettes akaratától függ nem csupán visszalépni, de a foganatba vett tett hatását is elvenni, a végeredmény bekövetkezését ellenmüködés által meggátolni. A méreggel gyilkoló az ellenméreg beadása által a mérgezést megsemmitheti, vagyis a bűntett véghezvitelét megakadályozhatja, igy tehát egy általa előidézett, egy tőle függő körülmény következtében háríthatja el a bűntény befejezését. A tettes ennélfogva a 64. szakasz szerint nem csupán negativ, de positiv működés folytán is jelentkezhetik mint olyan, ki saját akaratától függő körülmény által akadályozza meg a bűntény bekövetkezését. És a »nem külső kényszer melletti elállás« mit foglal magában ? Egyedül negativ működést, vagyis csupán annak a kifejezését, hogy a tettes visszalép önelhatározása, akaratának belső megállapodása, — tehát az ész vagy a kedély, — minő a félelem , rettegés, szégyenérzet feltámadása — folytán. Cselekményt, a mely a megkezdett tény eredményének elhárítására irányulna, nem foglal magában a 66-ik §. első pontja, igy tehát kézzel foghatólag kevesebbet tartalmaz, mint a 64-ik §. kérdéses kifejezése. Azonban nem csak hogy több az, a mit a 64-ik szakasz emlitett tétele tartalmaz, de magában foglalja a 66-ik §. 2-ik pontját is, ennek kivételével: »mielőtt cselekménye felfedeztetett,« — miután ezen 2-ik pont sem tartalmaz egyebet, mint a bűntény bekövetkezésének ellenműködés, activ cselekedet általi megakadályozását. Hogy tehát ismétlések ne forduljanak elő a törvénykönyvben, mi soha meg nem engedhető, mert csak zavarra ad okot: az egész 66-ik szakaszt el kellene hagyni, vagy ha azt nem akarjuk, miután a 64-ik szakaszban adott definitió a kérdéses tétel elhagyásával csakis egyszerűbb és helyesebb lesz, s a »tettes akaratától függő körülmények« fogalma sokkal világosabban adatik vissza a 66-ik §-ban, mint azt a most idézett tétel feltünteti: akkor el kell fogadnunk a német bűnt. t. k. és a Glaser-féle osztrák bűnt. t. k. javaslat eljárását, a melyek a 46-ik, illetőleg a 49-ik §§-ban megállapítják a kisérlet nem büntethető eseteit, — a kisérlet meghatározásánál ellenben elhagyják a »tettes akaratától független körülmény általi megakadályozás« feltételét. Már emlitettük, hogy a javaslat igen helyesen a kisérlet fokozásáról lemondott, minélfogva a kisérlet büntetésére nézve is fokozatos büntetési tételeket nem állapit meg, hanem annak kijelentése mellett, hogy a kisérlet büntetése mindig csekélyebb a kifejezett bűntény büntetésénél, a bíróra bizza egészen a kisérlet büntetésének kiszabását. A mennyire azonban jónak és büntető gyakorlatunkkal is megegyezőnek tartjuk azt, hogy a kisérlet enyhébben büntetendő, mint a befejezett bűntény, — any- nyira nem lehetünk egy véleményen a javaslattal azon intézkedésre nézve, hogy az a kisérlet büntetésére nézve semmi szabályt, semmi positiv intézkedést nem foglal magában. A büntetési rendszer megállapításánál ugyanis önmaga a javaslat volt az, a mely oly szépen és meggyőzőleg mutatta ki, mennyire nem felelnek meg a kívánalomnak a minimum nélküli büntetési tételek. Ezen valóban helyes elv és meggyőződésszülte megállapodás azonban épenséggel nem csupán a kifejezett bűncselekmények kiváltságául tekintendő, hanem minden büntetést magában foglaló intézkedésre egyaránt vonatkozik és igy egyaránt alkalmazandó. A kísérleti cselekmény szintén bűncselekmény és mint ilyen valamely büntetési tétel felállítását igényli, amely büntetési tételnek az elfogadott viszonylagosan határozott büntetések felállítása folytán bizonyos kerettel kell birnia, a minimum- és maximummal kell ellátva lennie. A kisérlet különböző minősége épen úgy nem szüntetheti meg ezen büntetési keret megállapítását, mint a befejezett bűntények sokoldalúsága, azok meghatározhatatlan változatossága. A befejezett bűncselekményeknél is nem csupán a subjectiv momentumok azok, a melyek változnak, de a bűncselekmény objective is igen különböző lehet. Az indok tehát, hogy a kisérlet igen sokféle fokozatban fordulhat elő és igy viszonylagos büntetési tétel felállítása sem volna lehető, — nézetünk szerint nem olyan, a melyet épen úgy nem lehetne a befejezett bűncselekményeknél is felhasználni, mint a kísérleti bűncselekményeknél, — a melyeknél azt pedig a javaslat maga is roszalta, — és továbbá épenséggel nem lehetetlen a kísérletre nézve a viszonylagos büntetési tételeket megállapitani, még pedig úgy, hogy azok által a concret esetek elbírálásánál nehézség avagy túlszigor- nak a kényszerű alkalmazása elő ne forduljon. Minden kisebb bűncselekmény ugyanis a befejezett bűntény nagysága szerint aránylik, vagyis lesz többé avagy kevésbé büntetendő; — ha már most a kisérlet lehető legalsóbb foka vétetik tekintetbe és erre nézve a büntetés legalsóbb foka állapittatik meg, a kellőleg kiterjesztett büntetési tétel folytán minden az azon bűncselekményre vonatkozó kísérleti cselekmények helyes és arányos büntetésben részesülhetnek.
