Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 27. szám - Makacssági határozat ellenében a csödperngyelö, még ha ezen határozat jogerőre emelkedett is, a követelés érdemét illető kifogásokkal élhet - Hasznavehetlen bérleményért - haszonbér nem követelhető

lajdonnal járó minden jogok és igy a haszonvételi jog megosztása iránti kérelmet is magában fog­lalja ; és mert Luby József azon állitása, hogy az 1873-iki september 29-ével lejárt haszonbéri szer­ződés hallgatag további egy évre meghosszabitta­tott volna, megczáfoltatik az által, hogy Luby Mária a haszonbérletnek szerződésileg, minden felmondási határidő kikötése nélkül, megállapított határideje lejártával, zárlatot kért, Luby József­nek viszonválaszában felhozott és mivel sem iga­zolt azon állitása pedig, hogy zárt kérő a félévi haszonbért felvette volna, mint elkésett, figyelem­be nem jöhet; a zárt kérő jogai meghiusitathatásá­nak veszélye pedig az által forog fenn, mivel az elvett haszonvételek összegének kideritése s bizo­nyítása, ha a közös vagyon a per folyta alatt az egyik társtulajdonos által kezeltetnék, a másikra nézve lehetettlenné lenne téve, vagy legalább fe­lette meg lenne nehezitve, ennélfogva eltekintve attól, hogy már az anyagi jog szabálya szerint a társtulajdonosok bármelyike, ha a közös vagyon kezelése iránt megegyezni nem tudnának, kíván­hatja a kezelés tekintetében is a bíróság határo­zatát s esetleg a kezelésnek egy harmadikra, zár­gondnokra, — bízását, miután a zárlat elrendelé­sének a p. t. r. 324-ik §-ában kijelelt összes felté­telei zárt kérő által igazolva vannak: a királyi itélő táblai végzés megváltoztatásával, az első bí­rói végzést kellett helyben hagyni. Makacssági határozat ellenében a csödperngyelö, még ha ezen határo­zat jogerőre emelkedett is, a követe­lés érdemét illető kifogásokkal élhet. Mandzenka János oraviczai kereskedő elleni csődperben az oraviczai királyi törvényszék követ­kező ítéletet hozott : A beavatkozó csődhitelező által 1867. évi november 8-án kibocsátott és vagyonbukott által elfogadott váltó alapján, tőke fejében 171 frt 6 kr., az 1868. évi márczius 4-én kiállított váltó alapján pedig tőkében 413 frt 49 kr., összesen 584 frt 55 kr. tőke és a csődmegnyitás napjától számítandó 6 °/0 kamataival együtt a csődtömeg­ből megítéltetik. Egyszersmind a perügyelő részére érdembe hozott munkadíj fejében 17 frt 50 kr. állapitta­tik meg. A csőd előtti költségek és kamatok iránti bejelentésével, ugy az első váltó alapján tett ké­relmi többlettel beavatkozó elutasittatik. Indokok. A perügyelő a beperesitett két váltó, vagyis az azokra alapított követelés ellen csakis azon kifogást tette, hogy az 1867-iki no­vember 8-án kiállított váltóra 319 frt 60 kr., az 1868. évi márczius 4-én kiállított váltóra pedig 200 frtot törlesztett. Az elsőbbi összeg megfizetését igazolja a váltó kelte után kiállított három rendbeli nyugtá­val, melyekre nézve beavatkozó hitelező állítja ugyan, de semmivel sem bizonyítja, hogy a mon­dott fizetések nem az előző váltó, hanem más kö­vetelésekre tétettek. Ennélfogva a perügyelői igazolást, mely mel­lett a fizetés jogvélelme harczol, és ennek indoká­ból felperes által ellenbizonyiték utján megerőt­lenitendő volna, alaposan indokoltnak és a 490 frt 69 krnyi váltókövetelést 171 frt 6 krra kellett le­szállítani. Azon alperesileg tagadott körülmény hogy a vagyonbukott az ellene folyamatban levő bün­vizsgálat alatt 800 frtnyi tartozást ismert volna be, a fentebbi bizonyítékokkal szemben mérv­adónak nem tekintethetik. A második összegből azonban, miután a mellékelt postavevény mint az illető váltót meg­előző keltű okmány arra vonatkozó fizetést nem tárgyazhat, megfizetve semmi sem lévén, a csődtö­meg az egész tökekövetelés törlesztésével volt terhelendő. A mellékkövetelésekre nézve tartozott vol­na beavatkozó keresetlevelében, melylyel követe­lését bejelentette, annak a beadás napjáig köve­telhető minden járulmányait is beigtatni és ekép­pen követeléseinek addigi egész mennyiségét pon­tosan kiszámítva előadni, de ezt tenni elmulasz­totta, tehát átalánosságban bejelentett mellékkö­vetelései megítélhetők nem voltak, mert végre nem — 213 ­hajtott makacssági határozatokkal elbírált ügyek a bírói eljárás alatt nem állott ügyekkel egyenlő tekintet alá tartoznak. A perköltségek a csődtörvény 120-ik §-a szerint kölcsönösen kiegyenlittetteknek tekinten­dők lévén, már a fentebbi okból sem Ítéltethet­tek meg. Azonban a perügyelőnek dija, minthogy a jelen csődügyben a beavatkozón kivül most más hitelező nem lévén, sorozatnak helye nincs, már ezen ítélet alkalmából volt megállapítandó. Schlesinger L. s fia, kereskedői czég feleb­bezése folytán a pesti királyi itélő tábla következő ítélet hozott: Az első bíróság neheztelt ítélete megszün­tettetik és az első bíróság további szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok. A felperesi követelés a buda­pesti királyi kereskedelmi és váltótörvényszéknek a periratok között levő jogérvényes határozatai tanúságaként már megítélve lévén, s igy az, való­disági ítélet tárgyát az 1840. XXII. t. cz. 2-ik §-a értelmében nem képezhetvén, az elsőbiróság ítélete megszüntetendő volt. A magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék az iratoknak hivatalból történt felterjesztése foly­tán, következő v é g z é s t hozott: A másodbirósági ítélet feloldatik, és a pesti királyi itélő táblának meghagyatik, hogy a felek által beadott periratok alapján, a Schlesinger L. fia részéről bejelentett követelések felett, hozzon érdemleges határozatot. Mert: Azon esetre, midőn az adós, a meg­jelenés elmulasztásáért makacssági végzéssel ma­rasztaltatott el, habár az ilyen marasztalás már itélt dologgá vált volna is, de a bírói foglalás a csődület megnyitásakor még végre nem hajtatott, perügyelőnek az 1840. éviXXII-ik t. cz. 68-ik §-a szerint joga van, mindazon kifogásokat és ellen­próbákat előadni, melyek a kereset valóságát ér­demileg tárgyazzák. asznavehetlen bérleményért — ha­szonbér nem követelhető. (M. B.) Matej Jánosnak, Paszternák Sala­mon eÜeni 28 frt 75 kr. iránti sommás perében, az eperjesi királyi járásbíróság következőleg itélt: Felperes Matej Jénos keresetével elutasitta­tik és köteleztetik Paszternák Salamon alperesnek 21 frt 20 kr. perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett lefizetni. Propper Adolf felperesi ügyvédnek munka­dija 12 frt 30 kr. és Mosánszky Győző alperesi ügyvédnek 12 frt 20 kr. saját fele ellenében meg­állapittatván. Indokok. Mert: Hromada András és Danykó János az A. alatti beperelt bérszerződés kötésénél jelen volt és meghitelt tanuk egyhangü vallomása által az 1868. 54-ik t. cz. 190-ik §-a szerint bebizonyíttatott, miszerint felperes az al­peresnek az érintett szerződés szerint kibérelt ke­czerpekléri épületnek romlott létét belátván, szó­belileg lekötelezte magát, azt még a béridőnek be­lépte előtt kijavítva, bérbevevő alperesnek átadni. Hogy felperes ezen igéretét és illetőleg le­kötelezettségét teljesítette volna, azt felperes nem is állítja, sőt Klein Hermann, hit alatt kihallga­tott tanú vallomásából egyenesen az derül ki, mi­szerint felperes kijelentette, hogy anyagi rosz vi­szonyai miatt, a lekötelezett épület-kijavítást foga­natba nem vétetheti. Ezen körülménynél fogva tehát felperest, bérösszeget kívánó kérelmével elutasítani és mint pervesztes felet a perköltség viselésére kötelezni kellett, mert a felperesi bérlemény tárgyának ha­szonvehetetlen állapota, törvényileg bebizonyítta­tott, ilyféle bértárgy után azonban a bérlő bérét fizetni nem köteles Ezen ítélet ellen felperes felebbezvén, a pesti királyi itélő tábla következő ítéletet hozott: A királyi járásbíróság ítélete részben meg­változtatik, és alperes az esetben lesz köteles fel­peresnek az 1874. év első negyedére járó 28 frt 75 kr. haszonbéri részletet és 17 frt 75 kr. per­költséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni, ha felperes főesküt tesz arra, hogy: felperes a fentérintett haszonbéri szerződés meg­kötése után nem kötelezte magát a haszonbérlet­hez tartozó lakházat és kerti sövényt teljesen ki­javíttatni, és azokat ugy kijavítva alperesnek át­adni, hogy továbbá felperes alperestől a kereseti haszonbéri részlet fejében 10 frtot nem kapott. Tartozik ennélfogva felperes, jelen ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt a főeskü letételére határnapot kérni és a főesküt letenni, mert különben keresete ezen részével is elutasitta­tik és köteles lesz alperesnek 21 frt 20 kr. per­költséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperes azon további keresetével, hogy al­peres 1874. évi január 4-től fogva minden napra eső 1 frt kötbérben marasztaltassék, e helyütt is feltétlenül elutasittatván, e részben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok. Habár azon körülmény, hogy a haszonbérlethez tartozó épület és kertkerités rongált állapotban létezik, a haszonbéri szerződés megszüntetésére törvényes okot nem szolgáltatva, miután alperes azzal is védekezett, hogy felperes a haszonbéri szerződés írásban történt kiállítása után kötelezte magát a haszonbérlethez tartozó házat és kerti sövényt kijavíttatni és azt ily kija­vított állapotban alperesnek átadni, ezt azonban nem cselekedte, hogy továbbá alperes a kereseti haszonbérrészletre már 10 forintot fizetett és az előbbi körülmény tekintetében Hanukra is hivatko­zott, ezek azonban arról, hogy a szerződés megkö­tése után felperes ily ígéretet tett volna tudomás­sal nem birnak, a mennyiben pedig Hromada An­drás és Danykó János tanuk, arról tesznek tanú­ságot, hogy felperes ily szóbeli ígéretet, az írásos szerződés kiállitásokor tett volna, minthogy ily ígéret az írásos szerződésbe be nem foglaltatott, az figyelembe nem vétethetik, — miután továbbá a felperesi beismerés tekintetében kihallgatott Klein Henrik tanú komolyj és határozott beisme­résről nem tesz tanúságot: kellett az alperes ál­tal a fenti körülményekre felperesnek kínált és ez által elfogadott főesküt felperesnek oda Ítélni és az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával alpe­res marasztalását a haszonbér tekintetében ezen főeskü letételétől függővé tenni. A kötbér tekin­tetében helyben hagyandó volt az elsőbiróság el­utasító ítélete, mert a felek kölcsönös beismerése szerint a bérlemény átadása, illetőleg átvétele még meg nem történt és felperes, mielőtt alperes a bér­leménybe lép, a szerződésileg kikötött kötbért kö­vetelni nincs jogosítva. A főkövételésben pervesztes félnek ellenfele költségeiben történt marasztalása a polg. törv. rndtrts 251-ik §-án alapszik. Alperesnek az ítélet kihirdetésekor bejelen­tett és később indokolt felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék következő i t é­letet hozott: A pesti királyi itélő tábla ítéletének meg­változtatásával, az elsőbirósági ítélet hagyatik helyben. Indokok. A dolog természetéből folyik, hogy a bérbeadó a bérleményt használható álla­potban tartozik átadni, habár a szerződésben ez világosan ki nem köttetett volna is; hogy ezen kötelességének megfelelt, alperes határozott taga­dása ellenében, felperes tartozott bebizonyítani: miután ez nem történt, alperes arra, hogy az iiy­kép foganatba nem ment szerződés feltételeit ma­ga részéről teljesítse, nem kötelezhető. Ennek folytán a másodbirósági Ítélet meg­változtatásával, az elsőbirósági ítéletet kellett helyben hagyni. TÖBVÉNYJATASLATOK. Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában al­kotott 1868. LTV. tczikk módosítása iránt. (Dr. Teleszky István, az igazságügyi bizottság elő­adójának szövegezése szerint.) (Folytatás.) 168. §. Az idézett törvény 360. §. után: Ha a végrehajtás a marasztalt félnek lak­helyétől különböző helyen teljesítendő, a kikül­dött ügygondnokot rendel, a végrehajtást rendelő>

Next

/
Oldalképek
Tartalom